Tolna Megyei Népújság, 1971. január (21. évfolyam, 1-26. szám)

1971-01-19 / 15. szám

rrrTTTVfTftVTtVT'fTyVTVTTTTVVTTVTWTTTrrTVWVTVV'rVTTVf'TTTTrrT*

DtXAvitl i-a-ruj:

ijgmems?

1192.«

magas Iáidon.

~ D okono e*\t uw»-regeny —

20.

Rafe büntetését nyolc évről négyre, Meserve- ét pedig tíz évről nyolcra mérsékelték. Több ok is közrejátszhatott az ítéletek megváltoztatásában, de különösen az, hogy a bizottságok enyhítő körülményként értékelték a vádlottak jellemét és származását. így nyert jelentőséget például az, hogy Meserve szegény sorban nevelkedett, apja elhagyta anyját, továbbá, mint azt a Fort Laa- venworth-i tábor parancsnoka tanúsította, a volt őrmester kilenc osztályt végzett, büntetlen előéletű volt, római katolikus vallásról protestánsra tért át, New York állam észalú körzetében egy konzervgyárban dolgozott, katonaideje alatt ötezer dollárt tett félre és, hogy a jövőben „a brutális háborús élmények ellenére is ura lesz támadó ösztöneinek, mint a hivatásos ökölvívók”. Clark esetében a tábor parancsnoka, — neki kellett eldöntenie, hogy a bizonyítékok alátámasztják-e Clark ítéletét, és, hogy mérsékeljék-e ezt az ítéletet —, azt értesülést kapta egy tábori jogásztól, aki kihallgatta Clarkot, hogy a büntetőtáborban dolgozó katona „nagy szókinccsel rendelkezik, intelligenciája az átlagosnál magasabb”, és ha módja nyílna rá, hogy visszatérjen a társadalomba, diplomát szerezne angol irodalomból, vagy filozófiából. Az is említést nyert, hogy Clark, Meserve-höz hasonlóan, szegény és hányatott családi körülmények között nevelkedett.

„Mintha Svennek olyan könnyű lett volna a sora!” — szólt közbe Mrs. Eriksson, amikor idáig értünk. „Mintha ő gazdag családból származna! Még hétéves is alig volt, amikor már traktort vezetett a farmon, Tízéves volt. amikor hirtelen meghalt az apja. Vagy, csak az itteni telek tették másmilyenné Svent, mint a többi katona?

Az itteni januárok, amikor mínusz tíz fokig is leszáll a hőmérő, és olyan hófúvások vannak, hogy csak úgy tud a házból a szérűig jutná az ember, hogy kötélen húzza magát”.

Másfél éve. amióta újra civil lett, Erikssont főiként a „berendezkedés” (ezit a szót használta a felesége) köti le. Amint Fort Carsonban leszerelték, azzal az elhatározással tért vissza Minnea- poliaba, hagy nem csinálja tovább az ácsmunkát, valami más foglalkozást keres. Bármennyire szerette is ezit a munkát, bevonulásáig ezzel foglalkozott, és — mint ez újdonsült veteránoknál gyakori — nyughatatlannak érezte magát, változásra volt szüksége, önként adódott az a gondolata, hogy a rendőri munkát folytatja, hiszen Camp Radcliff-i napjai óta ez volt a dolga, de amikor megpályázott egy motoros rendőri állást a helyi útbiztonságí hatóságnál, megtudta, hogy kívánsága teljesíthetetlen, — a testmagassága miatt. „Alacsonyabb voltam egy hüvelykkel a szabványnál” — magyarázza. Némi hálával így katonaság előtti, jól űzető szakmájához tért vissza, műbútorasztalos lett egy kisebbfajta áruházban. Néhány hónapág azonban egyáltalán nem lelkesedett azért, hogy ott folytassa, ahol abbahagyta. Amit csak maga körül látott, az mind sivárnak, céltalannak tűnt fel előtte, — munkatársai, a monoton „blokkolás” érkezéskor és távozáskor, de néha még kedvenc foglalatossága, az asztalosmunka is. Elégedetlensége akkor hagyott abba, amikor sikerült felidéznie magában szabadságideje alatt kidolgozott tervét; hogy akármilyen munkát kap, túl fog emelkedni rajta. Ezen felbuzdulva beiratkozott a minnasotai egyetem egyik esti tanfolyamára, amelyen hiányos műveltségű felnőttekeit oktattak a tanulás tudományára. Mrs. Eriksson őszintén bevallotta: „Odakinn, abban a sárfészekben, ahonnan idekerültek, már arra is jeles bizonyítványt kapott az ember, ha nem dobálózott a radirgumival”.

Vallásos érdeklődése továbbra is erős lévén, Eriksson bekapcsolódott egyházközsége munkájába; nemrég középiskolás fiúk és lányok kirándulásán felügyelt két hétig egy tavi szigeten, Minnesota és Kanada között.

„Svent nem nevelték vallásosan” — jegyezte meg Mrs. Eriksson. „A szülei vasárnaponként legtöbbször otthon maradtak”.

Eriksson abban bízik, hogy idővel mások is úgy fognak cselekedni, mint ő, bár jelenleg el sem .tudja képzelni, milyen cselekedetek lesznek azok. Szeretne egy kis asztalosműhelyt nyitni, talán néhány év múlva sikerül is neki, de leginkább gazdálkodni szeretne*— erre azonban valószínűleg sohasem lesz módja. És dűlőre kell jutnia még a 192-es magaslaton lezajlott incidenssel is. Még mindig afelé hajlik, hogy elűzze emlékezetéből az ügyet, és ennek, mondja, az lehet az oka, hogy ha az élmény fel is fedett benne bizonyos erősségeket, őt sokkal jobban foglalkoztatják azok a gyengeségek, amelyeket felszínre hozott benne. Ha rájuk gondol, olykor elbizonytalanodik a jövőjét illetően, márpedig, mondja, ez hosszú idő lehet. „Még fiatal vagyok” — állapítja meg, és egy pillanatig tart, amíg tudatosítom magamban, hogy válójában mllji’en fiatal ő is, Meserve is, az osztag többi katonája is. Eriksson abban bízik, ahogy öregszik majd, egyre inkább megbékél majd emlékeivel. „El fog rendeződni minden’’,

Rafe ügyében, mint megtudtam, az utóbbi hetekben fordulat következett be. Tavaly télen a Katonai Fellebbező Hatóság tagjai, — a hadbírósági fellebbezések legmagasabb fóruma ez, — úgy döntöttek, hogy Rafe Vietnamban tett vallomásai „megtámadhatók”; azaz, akárcsakMa- nuelt, őt sem világosították fel valamennyi, törvényben biztosított jogáról, mielőtt kihallgatták. A bírák úgy döntöttek, hogy újra kell tárgyalni a börtönben tartózkodó Rafe ügyért. A tárgyalást szintén Fort Leavenworth-ben tartották meg. Ezúttal nem idézték meg Erikssont és ez nagy megkönnyebbülésére volt, nemcsak azért, mert szeretett volna minél jobban beles zokni a civil életbe, hanem azért is, mert úgy sejtette, hogy Rafe perújrafelvétele Manuel második tárgyalásának pontos mása lesz; vagyis, Rafe „megtámadható” beismeréseit megsemmisítve, érvényét vesz. ti az állami vádemelés, és felmentő ítéletet hoznak. Meglepetésére az 1969. januárjában megtartott tárgyaláson Rafe-et újra elítélték, ami elkerülhetetlen volt, mert Rafe is bűnösnek vallotta magát, megfontolatlan gyilkosság elkövetésében. Négyévi börtönre, és havi ötven dolláros fizetéselvonásra ítélték. Ugyanilyen büntetést töltött eddig is, de most újonnan született meg az ítélet, űjabb felülvizsgálatra került sor, ami Rafe javára szolgált, mert 1969. augusztusában a Forrt Leavenworth-i tábor parancsnoka huszonkét hónapra mérsékelte írtéletét. Addigra ennél már többet is letöltött, ezért a táborparancsnok döntése alapján Rafe-et azonnali hatállyal szabadon bocsátották. Jelenleg katona az Egyesült Államokban, így várja az ügyére vonatkozó további fejleményeket. Szeptember óta egy felülvizsgáló bizottság kezeli ügyét. Tekintve, hogy a bizottság csak megerősítheti, vagy mérsékelheti Rafe ítéletét, akármilyen változás történik, az Rafe számára csak jó lehet,

(Folytatjuk)

rAAAAAAAAAAAAAAA.AAAAAAAÁAAAAAAAAAAAAAAAA.AAAAAAAAAAAAAAAAAAAj AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA.

Nagy díj — Bartók-lent ezekért

Hajdúnánási gyermekművészek nemzetközi sikerei

Rangos nemzetközi elismerést kapott a magyar hanglemezgyártás. Bartóik-összkia- dásunk Franciaországban eddig megjelent 15 lemeze érdemelte ki az idei Grand Prix National de Disque-t, azaz a nemzeti hanglemez nagydíjat. A napokban nyújtotta át Párizsban a város főpolgármestere az oklevelet, ifjú Bartók Bélának, az összkiadás szerkesztőbizottsági tagjának.

Korábban egy Liszt-lemez, Szokolay: Vérnász című opera- lemeze, a Magyar népzene lemezalbumunk nyert nemzetközi elismerést, francia, nyugatnémet díjakat. Ezek a sikerek is bizonyítékai annak a fejlődésnek, amely az utóbbi években európai rangúvá tette a magyar hanglemezgyártást. Nemcsak a hazai szerzők leg- hivatottabb tolmácsolóit vélik felfedezni a magyar hangleme. zeken. de felfigyel a világközvélemény kuriózum-kiadványainkra is. Mint például az Eszterházy-kotta gyűjtemény kiadatlan műveire, a közelmúltban megjelent két Beethoven- mű, — az István király és az Athén romjai —, amelyek ugyancsak lemezritkaságok.

Haydn: D-dúr szimfóniája és Szerenád című műveinek lemezéről így ír az Audio and Record Rewiev című szaklap: „örömmel üdvözöljük e felvételt, melyen eddig még le1971. január 19.

mezen meg nem jelent művek hallgatók. Örömünk kétszeres, hiszen a művek igen érdekes, s nagyszerű előadásban szólalnak meg”. Egy másik szaklap, a Records and Recording Lisztdalokat tartalmazó lemezünkről vélekedik elismerően. „’Aki eddig még nem vette volna meg e lemezeket, sürgősen vásárolja meg, számos csodálatos dalt hallhat e felvételeken. Az énekesek nagyszerűek, a stereo- felvétel nagyon jó, kiegyenlített. ..”

Számos Kodály, Liszt, Erkel, vagy a mai magyar zenét reprezentáló szerzők: Szokolay, Farkas, Ránki, Szabó, Petro- vics, Kosa, Maros és mások műveit megszólaltató lemezek sikerrel szerepelnek külföldön is. A legnagyobb szabású vállalkozás Bartók műveinek 39 lemezre tervezett összkiadása, — több éves program, avatott előadóművészek tolmácsolásában.

A komolyzenei lemezek iránti érdeklődés hazánkban örvendetesen nőtt. 1970-ben ötven százalékkal több ilyen lemez fogyott, mim a megelőző évben. A Bartók-összkiadás lemezei egyenként átlag kétezer példányban fogytak el. A nagydíj után külföldön, pl. Franciaországban is eladtak 3—4 ezer lemezt.

A Hanglemezgyártó Vállalat

1971-es tervei is figyelemre méltók. Még az idén elkészül a Bartók-összkiadás 39 lemezének felvétele, (s 72-ben valamennyi meg is jelenik). Folytatják Kodály válogatott műveinek kiadását: zenekari dalok, kórusműve!;, vegyeskari művek szerepelnek a programban.

S bár úgy tartják, az olyan népszerű „alaplemezéket”, amelyekből nyolc-tíz féle külföldi kiadás, köztük szuperprodukciók is vannak —, nem érdemes Magyarországon is kiadni. Karácsonyra mégis megjelentették Beethoven V. szimfóniáját — Ferencsik János vezényletével —, s a vártnál nagyobb siker, érdeklődés fogadta a lemezt. Ezért a tervekben két újabb Beethoven- szímfónia is szerepel, — valószínűleg a III. és a VII. Corelli, Mozart, Bach, Haydn, Brahms, Werner, Schumann, Mendelssohn, Chopin, Puccini, Weiner, Farkas, Kadosa, Lend- vay, — csak néhány név az idén kiadásra kerülő lemezek szerzői közül. Lesz lemez, amely az 1970-es zenei versenyekről ad ízelítőt. Reneszánsz és barokk táncok, barokk orgonamuzsika, jazz- antológia bővíti a választékot.

Májusban lesz 20 éves a Hanglemezgyártó Vállalat. Erre a jubileumra Bánk bán- keresztmetszetet jelentetnek meg, idézve ezzel az első magyar mikrolemezt. amely ugyancsak ebből az operából adott részleteket.

Befejeződött a magyar költők 50 lemezes sorozata. A váratlan nagy siker — egy-egy verses lemezből 80 ezer fogyott el —. újabb prózai kiadványok tervét szülte. Nagylemezen élvonalbeli művésze); szólalnak majd meg. S ez ugyan még távoli elképzelés, nagy prózai, drámai műveket.

— mint Az -rirther t~ vájá:

— kívánják lemezre ve.mi.

(Kádár)

1970-ben a „Shankar” indiai gyermekrajz-kiállításon Madarász Ildikó, 14 éves hajdú tánási kislány „Nővérek” című festményével, mintegy 70 ország több ezer pályázóját megelőzve, elnyerte a köztársasági elnök aranyérmét. Húga, a 12 éves Györgyi, beküldött munkájával ezüstérmet nyert. A kitüntető díjakat és az ajándékokat magyarországi hivatalos látogatása alkalmával Giri, indiai elnök személyesen adta át ■ VMánvokniak. Madarász Ildikó és Györgyi önálló képző- ■ •réti kiállításra készülnek, Debrecenben, a megyei művelődési központban. Képünkön: Ildikó és a „műhelye”.

(MTI foto: Kulcsár József felv., KS)

A .AAAAAAAAAAAAAAAAAAAA,