Tolna Megyei Népújság, 1971. január (21. évfolyam, 1-26. szám)

1971-01-15 / 12. szám

Egy hozzászólás margójára Kinek a hatánkiiréhe tartozik a változtatón ? A járási szintű értekezleten párttitkárok és nőfelelősök ta­nácskoztak — mintegy ötve- nen — az MSZMP nőpoliti­kájáról és az 1013-as kor­mányhatározatnak a megvaló­sításáról. A termelőszövetke­zetekben tagként dolgozó asz- szonyok érdekében szót emel­ve, többen kifogásolták, “hogy a háztáji nagyságában sok he­lyen különbséget tesznek, a nők rovására. Meghívottként jelen volt és hozzászólalt a vitában a jóhí­rű termelőszövetkezet tekin­télyes elnöke is. Elmondta, hogy az ő szövetkezetükben sem egyforma a mérce, ugyanis az alapszabályban há­rom esztendeje, a nőknek 1400, a férfiaknak pedig 1600 négy­szögölben határozták meg a háztáji területet. Azzal is fog­lalkozott, miként lehetne or­vosolni. Kijelentette. hogy változtatni csak felülről jö­vő. hathatós intézkedéssel le­hetne, mivel ..sajnos, intézmé­nyesen folyik a tsz-ekben a két nem munkájának a meg­különböztetése”. Hogy félreér­tés ne essék, még azzal is megtoldotta, hogy e probléma alulról jövő kezdeményezés­sel megoldhatatlan. Megoldhatatlan lsnne? Néz­zük csak. bogarásszuk- az 1%7-ben kelt termelőszövet­kezeti törvényt és kiegészíté­sét. Tesz-e különbséget ne­mek szerint ez az alaptörvény, állít-e tilalmat korlátokat a nők rovására a tsz-ek elé? Ilyesminek nyomát sem látni benne, ellenben sok passzust szentelt a gyermeknevelés, a család ellátásával megterhelt tsz-asszonyok kedvezményeire. (A tilalmi tábla tehát nem ott állíttatott.) Mit tartalmaz? Előírja, kimondja a t'sz.-tá,-- vény, hogy 800-tól 1600 ölig jár háztáji azoknak, akik az előírt tíz órás munkanapokat' — nőknél minimum 100, fér­Prantner József államtitkár, az Állami Egyházügyi Hiva­tal elnöke, szerdán este a faddiak meghívására elláto­gatott a helyi művelődési házba, ahol „Pártunk szövet­ségi politikája a X kong­resszus tükrében” címmel nagy érdeklődéssel kísért elő­fiáknál 150 — teljesítik. Hogy az előírt határokon belül ki mennyit kap, az a tsz-veze- tőség, iiietve a közgyűlés ha­tásköre, a döntés rájuk tarto­zik. Tehát a kereteken belül ott a hatáskör, ahol termel­nek és elosztanak. Tájékozatlanságból, vagy a felelősség áthárításából infor­mált másként az elnök, ki tudja? Mindenesetre a tör­vény szelleme a hátrányos megkülönböztetések megszün­tetésére, a közelítésre kéne ösztönözzön. Más, kérdés, hogy a szövetkezetekkel szemben kötelességeit teljesítő asszo­nyok esetében hol meddig ju-" tottak. .. Nő mivoltuk miatt mellőzik-e,, csorbítják-e őket a juttatások terén? (Melles­leg: az előbbi tsz téli munkát is biztosít a nőknek, asszony tagjaik közül többet bel- és külföldi jutalomüdülésre kül­dött, aki rászolgált — több mint tízen — kitüntetést is kapott.) Ahány ház, annyi szokás, nagyok az eltérések a tsz-ek között a nőknek juttatott ház­táji föld nagysága terén. E szempontból az előbb említett tsz jőnéhány szövetkezeten az átlagosnál jobb példájával tesz túl, noha náluk sem egy­forma a nemek elbírálása. Té­vedés, hogy felülről jönne az „intézményes megkülönbözte­tés”. Tehát változtatni sem fenn kell. Szinte mindenütt megtalál­ható a MÉM és a MNOT ál­tal kiadott, dr. Molnár Imre szerkesztésében megjelent tá­jékoztató. Címe: A tsz-törvén’1 a termelőszövetkezetekbe: dolgozó nők helyzetének j'„ vitásáért. Benne az egyenjogf ságot gyakorlati oldaláról rek lamáló, figyelemre méltó kft adást tartott. Az Állami Egy­házügyi Hivatal elnökét el­kísérte Tatár Lajos, az MSZMP Szekszárdi Járási Bizottsága első titkára, a fad­diak nevében pedig Gáti Bá­lint iskolaigazgató, községi csúcstitkár köszöntötte. tikai észrevételek mellett ta­lálhatunk egy Hajdú megyei felmérést. (Érdemes lenne másutt is elvégezni.) Abban a megyében a tagként dolgozó nők 44 százaléka 800 öl alatt, 26,7 százaléka pedig 1201— 1600 ölnyi háztájit kapott. . Központilag ott is ugyanazt a törvényt veszik alapul, amit a Tolna megyei termelőszö­vetkezetek, miként nálunk, úgy ott is nagy a szóródás. Érdemes tüzetesebben tanul­mányozni, meg kell jobban is­merni a tsz-törvény betűjét és szellemét. Az alapszabály mó­dosítása annak megfelelően megtörténhet. ezt megtenni egyszerre jog és kötelesség. Alkalmazásának politikai, szemléleti feltételeit megte­remteni helyi feladat. Igenis kell hozzá alulról jövő kez­deményezés. ne várjanak fel­ső intézkedésre. —i —é Javuló ú írí szota volt A KPM hóügyeletének csü­törtöki jelentése az útviszo­nyok javulásáról számolt be. Az országban a főútvonalak mindenütt „tiszták” egyönte- len fekete, sávot képeznek, : hóeltakarító gépek a mel- ikutak egy részén még dől-, oznak, az őrjáratos kocsik edig a hajnali fagyok miatt 1 negjegesedett útszakaszokat ;zoíJak. A légi közlekedés helyzete javult, Ferihegy csü­törtök reggel minden gépet fogadott és elindított. , A MÁV-nál arról számoltak be, hogy a nemzetközi járatok többsége még mindig meg­lehetősen sokat késik. A bel­földi vonalakon általában 10— 15 perces a késés, aminek oka csak részben a köd, más­részt az is, hogy az állomá­sokon hosszabb ideig állnak a szerelvények, mivel az utasok is óvatosabbak, las­sabban, kényelmesebben száll­nak le és fel. Praníner József, az Állami Egyházügyi Hivatal elnökének előadása Faddon Szakszervezeti választások Vf álasztanak a szakszer­■ T vezeti dolgozók, vá­laszt tehát az országban 3,5 millió ember, mert ily’ nagy számmá kerekedik a külön­böző szakszervezetek tagsá­ga. ■ Száz bérből és fizetésből élő dolgozó közül S3 szak- szervezeti tag. Választó és választható. E kettős szerep fontos jellemzője a szakszer­vezeti mogalómnak, hiszen — a választások e része már le­zajlott — csupán bizalmi­ként kétszázezer ember mun­kálkodik társai javára. Raj­tuk kívül a műhelybizottsá­gok. vállalati szakszervezeti bizottságok, tanácsok tagjai is fontos tisztükben nagy lét­számmal — mintegy 160 ez­ren — bizonyítják: a szak- szervezeti munka töniegpoliti- kai tevékenység. A társak bi­zalmával elnyert tagság va­lamely szakszervezeti testü­letben mindenképpen meg­tiszteltetés, ám: munka, fe­le'ősség is! Mint föntebb, az adatok alapján láthattuk: tö­megek munkája, felelőssége. A most zajló választásokon, néhány, ritka kivételtől el­tekintve, a vitázókedv, a dol­gokba való beleszólás aka­rása jellemzi a résztvevőket, s még valami: az igényes­ség. Az igényesség azokkal szemben, akik tisztséget vi­seltek. Mit tettek, miben mu­lasztottak, meddig jutottak, jól képviselték-e a társakat, ezt firtatják a taggyűléseken, küldöttgyűléseken a szakszer­vezeti tagok, s míg korábban a legkevesebb szó a vállalati szakszervezeti tanács tevé­kenységéről, s tagjairól esett, most egyszeriben reflektor- fénybe kerültek, mert a gaz­dasági reform hozta változá­sok nagy mértékben megnö­velték e testület szerepét, je­lentőségét, döntései, határoéa- tai fontosságát. Az üzemi, vállalati szak- szervezeti tanács tagjának lenni — ma már — nem for­mális tisztség. Legjobban azokon a helyeken tudják ezt, ahol — nem volt ritkaság — éjszakába nyúló ülésen, for­ró légkörű vitában • mondtak igent és nemet a vállalat fejlesztési tervének egy-egy szakaszára, az új munkaszer­vezés bevezetésének részletei­re, a bérpolitika elveire; mindarra ami a szakszerve­zeti tanács ülése elé kerül, s e kérdések száma nem kevés. Nem szóvirág tehát, hogy a vállalati szakszervezeti tanács az üzemi demokrácia legfőbb fórumainak egyike, s mint ilyen, a tagság körében rfteg- különböztetett figyelmet él­vez. Irigyelem,; érdeklődés — A olykor még kétkedés­sel keveredő kíváncsiság — kíséri a vállalati szakszerve­zeti tanács munkáját, s ez szilárd „hátország” azok szá­mára, akik társaik képvisele­tében részt vesznek az ülé­seken, élve a tagsági jogaikkal felszólalnak, magyarázatot kérnek, vitatkoznak, javasla­tokat tesznek. Tájékozottsá­got feltételez, nemcsak a műhely, de a gyár, sőt, a gyáron túli gazdasági hely­zet ismeretét követeli meg e tisztség jó betöltése. Tévedés lenne azt hinni, hogy a szakszervezeti taná­csok tevékenysége mindenütt osztatlan elismerésre talál. A gazdasági vezetők egy része húzódik egy-egy napirend előterjesztésétől, úgy véli, hogy a tanács aligha adhat bármit is segítségként a mű­szaki, gazdasági feladatok­hoz. E vélekedés nemcsak a testületet, s annak tagjait becsüli le — s vele a dol­gozóknak azt a fokozódó igé­nyét, hogy már a dolgok el­döntésének részesei legyenek, ne csak a végrehajtásból jus­son ki nekik —, hanem ma­gát a gazdasági vezetőt is megfosztja fontos támaszától. A munkatársak segítőkész bí­rálatától, a közös vita után kialakuló egységes cselekvés­től. A széles körű aktivitás­tól. A tapasztalatok szerint a mostani választásokon a korábbiaknál igényesebben, sokoldalúbban mérlegelte a szakszervezeti tagság, kil küldjön a szakszervezeti ta­nácsba képviselőjeként, egy- egy műhelyből, üzemrészből, osztályról. A követelmények alkotta mérce magasabb lett, s ezt a tagság érzi. Éreznie kell tehát a társak bizalmá­ból megválasztott tanácsta­goknak is, s mindazoknak, akik — akár a pártszervezet tisztségviselőiként, akár gaz­dasági vezetőként — ezerféle módon hozzájárulhatnak a vállalati szakszervezeti ta­nács tevékenysége gazdagítá­sához, elmélyítéséhez. Nem „szivességből tett munka ez, hanem: kötelesség. Olyan kö­telesség, amelynek maradék­talan teljesítését választók és választottak, azaz a teljes kollektíva eredményekben, anyagi és erkölcsi gyarapo­dásban mérheti, élvezheti. A Dunaföldvári Gumiipari Ktsz tűzöd?) adagján na­ponta 1540 cipőfelsőrész készül. Rákerül a talp a filc felsőrészekre, foto: Gottvald

Next

/
Thumbnails
Contents