Tolna Megyei Népújság, 1971. január (21. évfolyam, 1-26. szám)
1971-01-14 / 11. szám
1. A sokak számára ellenszenves számoknak egyformán van varázsa és veszélye is. A számok szenvtelenül tükrözik a tényeket, mentesek minden érzelemtől és éppen, mert bajos vitatkozni velük, a jelenségek érzékeltetésének legalkalmasabb eszközei. Bizonyos határig. Ha a számok mögött emberek rejlenek, egyénenként változó természettel, igényekkel, indulatokkal, magatartási normákkal, több, vagy kevesebb hajlandósággal az őszinteségre, vagy éppen arra, hogy egyenesen tartsák gerincüket: — nemcsak a szép táblázatokat szabad nézni, hanem az adatokat szolgáltatókra is gondolni kelL Óhatatlanul ez jut annak eszébe, aki időt szentel arra, hogy három — egyenként is kisebb lepedőnyi — kimutatást tanulmányozzon A kimutatás nem kevesebb, mint ezer- négy száz-nyolc vaukét szakmunkástanuló munkahelyi viszonyait tükrözi. Az Ady Endre nevét viselő 505. számú MŰM. Szakmunkásképző Intézet gyakorlati oktatásának vezetőihez ennyi használható felmérési adatlap futott be, névaláírással és ha a kérdőíven közölt kérdések számával egyszerű szorzást végzünk: harminckétezer-hatszáz- négy válasszal. A megye legnagyobb oktatási intézményének szakembereit a hivatásszeretet már hosszabb ideje arra készteti, hogy a rendtartásban előírtnál lényegesen behatóbban foglalkozzanak a gondjaikra bízott tanulókkal. Kereken egy esztendeje adtunk hírt lapunkban Ákoshegyi István testnevelő tanár felméréséről, mely a tanulók személyi és családi körülményeit boncolgatta. A jelenlegi, a munkahelyi viszonyokat, ami a jövendő szakmunkások szempontjából majdnem egyenrangú fontosságú. Néhány a kérdésekből: Van-e öltöző munkadójánál? Van-e lehetőség tisztálkodásra? Milyen? Munkaadója naponta biztosít-e étkezést? Kapott-e munkaruhát, védőruhát? Hány nap nyári szabadságot kapott munkaadójától? Munkaszüneti napokon munkahelyén dolgozik-e? Ismeri-e munkahelye igazgatóját, KISZ-titkárát, szakszervezeti titkárát? Az 1482 szakmunkástanuló ötvennyolc vállalatnál, szövetkezetnél dolgozott. Legtöbben az állami építőipari vállalatnál (408), de százon felüli létszámban a mérőmú- szergyárban, a Tolna megyei Tanácsi Építőipari Vállalatnál, a három mezőgazdasági gépjavítónál. Kétszáznyolcvanhárom volt a különböző ktsz- eknél foglalkoztatottak száma, hatvanhat az állami gazdaságbelieké, ötvenhét • pedig a termelőszövetkezetieké. (Bá- taszék, Decs, Dun af öld vár, Fadd, Nagydorog, Űcsény, .Pálfa, Regöly.) Minden túlzás nélkül lehet állítani, hogy a vizsgálat, melynek egyelőre csak a nyersanyaga van feldolgozásra kész állapotban, a megye ipari utánpótlásának egészét felöleli, arról hú képet ad. A MŰM 505-ös vezetői és tanárai természetesen korántsem vesznek készpénznek minden egyes állítást, mely a kérdőíveken befutott. Van helye a kételkedésnek is, ámbár csak módjával, mert az iskolán belül a tanár-diák viszony jó, őszintének mondható. Hosszú hónapokat fog igénybe venni az ellenőrzés, az egyes munkahelyekre vonatkozó megállapítások megvitatása az illetékes vezetőkkel. A kontroll nevezetesebb állomásaira az év folyamán még visszatérünk. Bőségesen akadnak azonban az említett három nagy táblázat rovataiban ismétlődések, melyek eltérő helyeken vallanak azonos jelenségekről és ezek a jelenségek nem minden esetben a legvígasztalóbbak. Az új szakmunkástanulótörvény például kategorikusan előírja, hogy a tanulókat heti negyvenkét óránál hosz- szabb ideig nem szabad foglalkoztatni. Ezt a normát áthágják a szekszárdi kerámiai üzemben, az óra-ékszernél, a vasipari vállalatnál, a MEZŐGÉP villanyszerelő-tanulóinál és a jelek szerint nagy következetességgel a Tolna megyei Tanácsi Építő- és Szerelőipari Vállalat asztalos-, ács-, bádogos-, kőműves-, lakatos-, építőgépész-, műköves-, szobafestő-, vasbetonkészítő- és villanyszerelő- tanulóinál, száztíz személy esetében. Munkaszüneti, illetve iskolai napokon a tanulókat dolgoztatni tilos. Az ezzel kapcsolatos kérdésre nagyon gyér számú válasz érkezett, jogos a feltételezés, hogy a netáni retorziótól való félelem folytán. A GELKA rádió- és televízió-szerelői, ezenkívül az irodagép-szerelő tanulók arról vallottak, hogy iskolai tanítási napokon is foglalkoztatják őket. A tanulók a gyakorlatban, a maguk bőrén ismerik meg választott szakmájuk, az esetek többségében leendő első munkahelyük, munkakörülményeit. Vajmi bajos lenne tehát optimális viszonyokról prédikálni nekik, amikor az öltözők sok helyen csak ideiglenesen fúthetők, a tisztálkodásra adatott legelterjedtebb lehetőség pedig a mosdótál, esetleg az utcai csap (tanácsi építőipari vállalat, villanyszerelők), vagy ilyesmi egyáltalán nincsen (Szekszárdi Építőipari Ktsz kőművesek, Festő Ktsz festők, Ruházati Ktsz bőrdíszművesek...). Alighanem ABC-be kívánkozó megállapítás, hogy a tisztességes munkához megfelelő szerszám kell. Nem részesült kéziszerszám-ellátásban a tanácsi építőipari vállalatnál két építőgépész, a vasiparinál hét géplakatos, a szabó ktsz-nél hat férfiszabó, a szolgáltató ktsz-nél hat női fodrász, a bátaszéki fémiparinál nyolc szerkezetlakatos, ugyanitt az épületkarbantartónál tizenegy kőműves és négy asztalos, a bonyhádi vasiparinál négv szerszám- készítő, az 'tljz-nél két villanyszerelő, a ruházati ktsz-nél négy bőrdíszműves, a Paksi Körzeti Ktsz-nél három szerkezetlakatos, a tolnai épületkarbantartónal tizenkét szobafestő, az AFIT-nál két III. osztályos autószerelő, a Hőgyészi Állami Gazdaságnál huszonhat mezőgazdasági gépszerelő, a paksinál egy szerkezetlakatos, a szekszárdinál három autószerelő és egy járművillamossági tanuló, az állami építőipari vállalatnál három bádogos, a tamási mezőgazdasági gépjavítónál négy karosszérialakatos, a tolnai textilben egy műszerész, a mérőműszergyárban négy hegesztő és ugyanennyi köszörűs, a GELKÁ-nál kilenc, az irodagép-javítónál pedig három tanuló. A továbbiakban nem szándékozunk az olvasót felsorolásokkal untatni, az összképet azonban tanulságosnak tűnik még néhány látószögből bemutatni. ORDAS IVAN (Folytatjuk) TERVLEXIKON 5. Szerkezeti változások A negyedik ötéves tervről szóló törvénynek alig van olyan fejezete, paragrafusa, amelyik valamilyen formában ne szorgalmazná a termelés, az ipar szerkezetének átalakítását, korszerűsítését. E feladat lényege az, hogy a termelés meny- nyiségi növekedése ne a meglévő állapotokat konzerválja, vetítse előre, hanem lényeges arányeltolódásokkal, minőségi változásokkal párosuljon az iparban, az építőiparban és az élelmiszer-gazdaságban. Úgy is fogalmazhatnánk, hospy a terv határozott súlypontokat képezve eleve számol bizonyos fokú egyenlőtlen fejlődéssel. Azok az iparágak, gyártási eljárások fejlődnek gyorsan, megkülönböztetett módon, amelyek népgazdasági méretekben leginkább hozzájárulnak a dinamikus gazdasági növekedéshez, a műszaki haladáshoz, a társadalmi munka hatékonyságának növeléséhez. Az ipari termelés belső arányai különböző tényezők hatására változnak. Közülük a leglényegesebbek: 1. A műszaki haladás követelményeinek megfelelően fejlődik a termelés technológiája, s új korszerű, jobb minőségű termékek jelennek meg. 2. A szükségletek maguk is szüntelenül változnak, s az igények alakulását követnie kell a termelésnek. 3. Gyors ütemben növekszik a gazdaságos termékek kivitele, a fejlődő behozatal pedig lehetővé teszi mind több, kevéssé gazdaságos hazai termék gyártásának csökkentését, megszüntetését. Az a körülmény, hogy közepesen fejlett gazdaságunkat a gazdaságilag fejlett országok szintjére kívánjuk emelni, meg is követeli a termelés szerkezetének határozott átalakítását, a gazdasági növekedés új tartalékainak feltárását. Lehet is, szükséges is tehát mind a népgazdasági, mind a vállalati ötéves tervek kidolgozásánál bátran, kezdeményezően, kockázatot is vállalva a műszaki és gazdasági optimumok elérésére törekedni. A központi fejlesztési programok végrehajtása sok vállalat és szövetkezet számára ad konkrét feladatokat. A központi programok példájára egyébként a vállalatok maguk is súlypontokat képezhetnek, s egy-két fő feladat végrehajtására összpontosíthatják anyagi és szellemi erőiket. Az a cél, hogy növekedjék a korszerű, keresett, idehaza és külföldön egyaránt előnyösen, az átlagosnál nagyobb nyereséggel értékesíthető cikkek termelése. Ezzel párhuzamosan szűnjék meg az elavult termékek gyártása, feltéve, hogy a szükségletek magasabb, szinten, olcsóbban és zavartalanul elégíthetők ki importból vagy más hazai forrásból. A gyártmány- összetétel korszerűsítése a népgazdasági tervben előirányozott nagyarányú szerkezeti változásokkal együtt sok milllárfi forinttal növelheti évente nemzeti jövedelmünket, a fogyasztás és a felhalmozás növelésére fordítható új értékeket. K. <*• Éjjeli őrjárat A pasas majdnem rámesett. — Mennyit ivott? — Két liter bort és három üveg sört. Kiszolgálták. A párbeszéd a Remete utcai presszóban hangzott el. A Tolna megyei Kereskedelmi Felügyelőség és a rendőrség által szervezett közös éjszakai kőrútunkon. A gyér világítású teremben fiatalok táncolnak. Magnó szolgáltatja a zenét. Rövidesen kiderül, hogy engedély nélkül, és az egyik kislány csak tizenöt évei. A rendőr láttán a másik még a születési évét is elfelejti. Amíg Mátyás Tibor kereskedelmi felügyelő ellenőrzi az italokat, a huszonegy éves Króneroff József személyében beszélgető partnerein is akad. — Itt tíz forintból is jól szórakozunk. Nincs nagy igényem. Valóban igénytelen, mert a. kocsma kinézetű falatozó barátságtalan, hideg. A padlón szanaszét cigarettacsikkek. Nagy József üzletvezető kénytelen tudomásul venni, szűkén mérte a konyakot, hitelesítetlen mércét használ. Ezt jegyzőkönyvezik. — Mennyit keres? — Ézerhutszáz.—ezerhétszáz forintot. Többet ígérték, és ha nem rendezik a fizetésemet, nem maradok. A fiatalok kedvelt helyét, az Ifjúsági presszót is megnézzük. Szombat este lévén telt ház fogad bennünket. Na és néhány kellemetlen látvány. Egy lányt• éppen a falhoz sajtolnak. Sokaknak hely sem jut, csak ácsorognak. És isznak. Italban nincs hiány. Jó néhány fiút és lányt kell elküldeni. Fiatalkorúakat. Tíz óra elmúlt. A következő „állomás” a Kadarka utcai presszó. Itt találkozunk azzal a merész katonával, aki fittyet hány a szabályzatra. Civilben szórakozik. Amikor szóvá tesszük, hogy sok a részeg fiatal, az üzlet vezetőnője így védekezik: Az idősebbek kérték a szeszt. Nem kisebb gondot okoz a paksi áfész halászcsárdája. A konyak visszamérése igazolja, megkárosítják a vendégeket. Persze számlát sem adnak. Mert minek? Hasonló eset történik a Babits-presszóban is. A rendelt brandy kevesebb tizennégy ml-rel. így három forint tizenhat fillérrel többet fizetünk. A presszó látogatottságát és főleg esztétikáját rontja a fogas hiánya. Mit tehet a szegény vendég,. a székre pakolja a kabátját. A találékonyabbak az ablakra akasztják. Éjjeli őrjáratunkból nem maradhat ki a külső terület sem. Szekszárdi szőlőhegy. A kis presszót még szűkebbé teszi a feipolcolt göngyöleg, ami eltakarja az árjegyzéket. Igaz, teljesen mindegy, hogy látható-e, mert az üveglapon még az 1967-ben érvényben levő árak találhatók. Fritz Ádámné, az üzlet vezetője mondja: — Én már kértem, amióta nyitottunk, 1965. óta, ez az ártájékoztató van. A fagylaltospult piszkosan és türelmetlenül várja a nyarat, remélve, akkor talán valaki elrakja az odadobált de» mizsonokat. És hogy az összkép még elképesztöbb legyen, egy fekete motorkerékpár árválkodik a sarokban; A vendégek kevesen vannak —* csendesek. Nincs szükség beavatkozásra. A próbavásárlásé követő visszamérés nem mutat hiányt. Indulhatunk tovább. Szekszárdi falatozó. A gyönki áfész üzlete a Béri Balogh Adóm utcában. Szikora Sándor „peches” embernek mondhatja magát. Ismét „rosszkor* jött az ellenőrzés. A rövid italoknál nem volt pontos a mérés. Alumínium decizője is lyukas. Úgy vélte, nem sok folyik ki a lyukakon. — Mennyi a borravaló? ' — Hogy kérdezhet ilyet? Szikora Sándor eredeti szakmája kádár. Itt ezerhó- romszázötven forintot kap. — Miért választotta a vendéglátóipart? — Azt hittem, itt lehet keresni, de csak a pénzt költőm. Éjféltájt érkezünk Szekszárd szombati nagy eseményére, a cigánybálra. Sokan vannak. Hangos zsivajgás tölti be a termet. Bögötemetés, szépség- királynő-választás tarkítja az esti műsort. De mit keresnek itt a három-négyéves gyerekek? Magasra szökik a hangulat, mintha mindjárt ütni kezdenének valakit. Az egyik Hubertus két ml-rel több volt az előírt ötvennél. „Feltűnést keltettünk” józanságunkkal? Éjszakai kör járatunk végéra értünk. Ht. Népújság 1971. január M.
