Tolna Megyei Népújság, 1971. január (21. évfolyam, 1-26. szám)
1971-01-14 / 11. szám
^v*.fvtvw<rrgw»ivvv?7TrwvyTVvvvTvv*?mvvfvvvvtmwmTvvfvyvvvvvv7wmfm*>TvvvTfTVvm'mvYTfm*Tvvvv'vv*»v*tvf» ► •»■•■» - • . - ...... ^ D üUtw-«i. i-CLrUJ ; ume«? *192-« magaslaton. DoktlmehUm -regény — 16. Eriksson ezt el is ismerte. „El akartam kerülni a szakasztól. El akajtam kerülni az egész századtól, mert nem szívesen maradtam volna egy olyan században, ahol ilyesmi történik. Tudom, hogy háború van, de csak egyszerűen meggyilkolni egy ártatlan embert — ennek semmi köze a háborúhoz.” Miután azzal vádolták, hogy fondorlatosán ki akart bújni a gyalogsági szolgálat alól, azzal is megvádolták, hogy nem volt elég fondorlatos, mert nem engedte szabadon Maót, amikor egyedül maradt vele a kunyhóban. Ezt kérdezték tőle: „Miért nem talált ki valami olyasmit, hogy zajokat hallott, Vietkong-katonák hangját hallotta, és amíg kiment, hogy körülnézzen, ő elmenekült?” „Nem találtam ki semmit, uram” — felelte Eriksson. „Egyszóval fontosabbnak tartotta a saját érdekeit a lány életénél” — hangzott a következtetés. Olykor leleményes higgadtságot tanúsított Eriksson a tanúemelvényen. Mikor megkérdezték tőle, hogy szerinte tisztán katonai célból kutatta-e át Meserve a falucska kunyhóit, hogy „idegen arcokat” találjon, Eriksson ezt felelte: „Ezt nem mondanám, uram. Mindegyik arc idegen volt.” Mikor azt a kérdést kapta, hogy Mao huzamos jelenléte a 192-es magaslaton végül, „nem veszélyeztethette-e az osztag tagjainak életét”, így válaszolt: „Uram, a lánynak nem lett volna szabad már velünk jönni sem.” Már csak az maradt hátra, hogy humorérzékéből is ügyet csináljanak. A dolog akkor került terítékre, amikor a védelem egyik tanúja, a szakasz egyik őrmestere azt állította, hogy Erikssonnak nincs humorérzéke. „Nem nevetett, viccelődött annyit, mint a többiek, sokkal csendesebb volt náluk” — vallotta az őrmester. Az ügyész ezt vetette közbe: „Amikor azt mondja, hogy (Erikssonnak) nincs humorérzéke, azon azt érti, hogy nem volt mókamester, nem kereste mindennek a tréfás oldalát?” „Igen, uram.” „önként bekapcsolódott a többiek szabadidőfoglalkozásaiba, vagy csalogatni kellett... vagy nem is volt hajlandó egyszer sem bekapcsolódni?” Nem, uram, nem arról van szó, mintha nem szerettük volna, egyszerűen csak más volt, mint az átlag, egyszóval nem olyan volt, mint a többi. Komolyabb volt.” Mao húga, Phan Thi Loc a vád tanújaként jelent meg. Már puszta megjelenése is elvitat- hatatlanul azt bizonyította, hogy Mao mégsem éldegél boldogan a falujában. Tolmácsi közvetítéssel Loc elmondta, hogy mikor az osztag elhagyta a falut, anyjával kétségbeesetten Mao keresésére indult. A dél-vietnami kormánycsapatok katonáinak kíséretében végül megérkeztek a 192-es magaslat közelébe, a kunyhóba. Megtalálták Mao vérfoltos melltartóját, majd a katonák felgyújtották a kunyhót. Loc édesanyja azóta eltűnt. Loc elmondta, hogy a Vietkong tartóztatta le: azzal vádolták, hogy dél-vietnami kormánycsapatokat vezetett egy Vietkong- lőszerraktárhoz a 192-es magaslaton. Loc és édesapja elköltözött szülőfalujából egy néhány mérföldre eső másik faluba. Bár Eriksson vallomásai tovább tartottak, mint bármely más tanú vallomása, a szűk, zajos törvényszéki teremben megjelenő tanúk túlnyomó része védelmére kelt a vádlottaknak. Dicsérték segítökészségüket, kötelességtudásukat és más katonaerényeiket. Néhány kivételtől eltekintve ezek a tanúk együtt harcoltak a vádlottakkal, erős, bajtársi, harc közben edződött kötelék fűzte őket hozzájuk, többször megmentették egymás életét. A jegyzőkönyv tanúsága szerint a tanúk ismételten rosszaílottáik, hogy a négy katonának a vádlottak padján kell küzdenie az éle. téért, holott sokkal több hasznukat vennék, ha ugyanezt a harctéren csinálnák; ezeknek a tanúknak Szinte minden gondolata akörül forgott, hogy a Meserve-höz hasonló kaliberű katonák elvesztése csak az ellenség malmára hajthatja a vizet. Meserve, talán azért, mert 5 volt a három másik vádlott vezetője, különösen bőséges dicséreteket kapott. Jellemző dicshimnuszában Kelly hadnagy kijelentette, hogy a2 őrmesternél „jellemesebb és jobb előmenetelő katonát még nem látott, és egyike a legjobb frontharcosoknak, akiket valaha is ismert”. „Remek katonának” nevezte és hozzátette: „Mindig tökéletesen végezte feladatát. Csak a legnagyobb elismeréssel szólhatok róla. mint katonáról”. Mások hangsúlyozták, hogy az őrmester nem várta meg, amíg sor alá került és éppen most terjesztették fel bronzcsiüíagra. Tengerentúli szolgálati ideje alatt öt különböző fokozatú kitüntetésben részesült, magatartási minősítése „kiváló”. Az js kiderült, hogy Meserve már akkor is mintaszerű katona volt, mielőtt Vietnamba indult volna, mert Johnson elnök beiktatási díszszemléjekor a díszszázadban menetelt, — s ezt a megtiszteltetést a legszeplőtlenebb minősítésű kétszáz katona részére tartották fenn. A védelem tanúi azonban nem tehették meg hogy csak Meserve szolgálati érdemeiről áradozzanak, mert — szinte tapintatlanul —, az ügyész időnként szóba hozta Mao meggyilkolásának ügyét, aminek kevesebb köze volt az ellenség felett aratott győzelmekhez, mint inkább a rendezett civiléiet követelményeihez. Vorst vezénylőtísztje elviselhetetlennek tartotta az eshetőséget, hogy Meserve-öt megfenyítsék. A következő párbeszéd zajlott le közötte és az ügyész között: „ön szerint helye van gyilkosoknak az Egyesült Államok hadseregében?”. „Uram, Meserve őrmester úgy tavaly februárban csatlakozott az egységemhez és alattam szolgált, amikor egy lövészszakasz parancsnoka voltam, és ma azért őrmester, mert akkor egy osztag vezetésével bíztuk meg.. „Nem kértem, hogy hosszú magyarázatot adjon. Azf kérdeztem csupán, hogy ön szerint az Egyesült Államok hadseregének kötelékében keäl-e tartani egy gyilkost. Igen, vagy nem?”. „Tulajdonképpen nem, uram, legalábbis, amíg le nem tölti a büntetését. Aztán persze, miután rehabilitálták, azt hiszem, az már más, uram...” „Tehát azt tartaná helyesnek, he valami enyhébb büntetést kapna?”. „Általában nem, uram, de ebben a speciális esetben...” „Gyilkosságról van szó, nem pedig valami "speciális esetről-“”. „Szóval, nekem az a véleményem, uram, hogy ha valaki gyilkosságot követett el, meg keil büntetni, de én személyesen is ismerem Meserve-öt, és én visszafogadnám az egységembe, igen”. (Folytatjuk) ..ifi. AAA^AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA 75 éves gyár „Uborkavárosban“ A természetben ezeket a színeket nem vesszük észre — túlságosan nagy tömeg zöldben a zöld szín árnyalatait aligha tudjuk megkülönböztetni — de itt, a nagykőrösi konzervgyár múzeumában már csodálatos csendéletet képeznek. Más, haragosabb a borsóé, az uborkáé, áttetsző, szinte légies a hámozott őszibaracké ... és a karfiol lágy sárgába tűnő zöldje?... Aztán a pirosak (eper), vörösek (meggy), sárgák (alma, ananász)! Az élelmiszerek tartósítása, konzerválása egyidős az emberiséggel. Már az ókorban is konzerváltak, szárítással, aszalással, sózással, füstöléssel, savanyítással, majd erjesztéssel, de hamarosan rájöttek, lehűtött állapotban (vízben, pincékben, jégben) az élelmiszerek hosszabb ideig tárolhatók romlás nélkül. A konzerválás mégsem lépett ki a háztartások konyháiból egészen 1810- ig. A francia—porosz háborúban kapta a feladatot Apport Miklós szakács; a gall seregek számára tartósítson élelmiszereket. A dolog nem ment könnyen, de 15 évi munkával részben megoldódott a rejtély; a húsféléket, a zöldségeket, a gyümölcsöt 100 C fokra kell melegíteni, majd zárt edényben elrakni. A háború véget ért és Apport a világ első konzervgyárát megalapította: Massy - ban. Pasteur, Koch és Russel nélkül persze megállt volna a tudomány, a mikroorganizmusok felfedezése alapozta meg a konzervgyártást. Az angol Durande már forrasztott konzervdobozokat használt, Favre 1850-ben 116 CC alatt steriUsált, sóg vízben, a „jó öreg Pepin” nagyágyút sütött el, mert feltalálta a nyomás alatti sterilizálást. — 1872-ben már Magyar- országon is létesült konzervgyár — mondja Kovács Sándor igazgató — a konzervipar fejlődése azonban csak az első világháború után öltött nagyobb méreteket. Mühl Jenő műszaki főmérnök arról beszélt, a francia szakács máj nem megérte a nagykőrösi gyár telepítését, mert 1896-ban megalakult Gschwindt Ernő COGNAC ÉS SZILVÓRIUM ÉS TÖRKÖLY- FÖZÖ telepe. A szigorúan néző, kackiás bajúszú gyáralapító a jófajta szeszeket Bécs- be szállította,' ahol annak rendje, módja szerint elfogyott. Az Alföld „közepének”, Nagykőrösnek cívisei pedig gyorsan gyümölcstermelésre álltak át. így fejlődött ki az országban szinte egyedülálló gyümölcsövezet a város körül. — Csak egy számot közlök — mondja Antal László termelési főmérnök —, ma a gyár körül 18 ezer hold gyümölcsös és 12 ezer hold zöldségtermő terület húzódik, ahonnan feldolgozásra kapjuk az árut A múzeumban uborkásüveget látok, címkéjén az írás, szavatosság lejár 1924 decemberében ... Az üvegben az uborka olyan friss, mintha tegnap szedték volna le. Egy libamájkrémet bontunk fel: 1943-ban tették el, s milyen kitűnő ízűi... A múzeum onzervgyártás ősi szerszámai őzül talán a legigazibb érik: a munkáscsa'.ádok gyár- zeretete. Horváth Sándor pél= dául most megy nyugdíjba. Édesapja és feleségének édesapja, de az ő fia is a nagykőrösi konzervgyárból kapta, vagy kapja a fizetését. Horváth bácsi még régen kocsis volt, szép két „sodrott” lovat hajtott. Persze azok a fránya targoncák kiszorították a paripákat a forgalomból. — Nekem az édesapám portás volt itt — mondja mosolyogva Antal László főmérnök és a múzeum ablakából a hatalmas kiterjedésű gyárra mutat. — Nincs Nagykőrösön család, amelynek valamelyik tagja ne dolgozna nálunk. A gyárban 3600 ember főzi, osztályozza, csomagolja, tartósítja a zöldséget, gyümölcsöt Érdekes megnézni, hogyan! Egyszer majd ennek a története is bekerül ide, a múzeum falai közé. Ezzel a kéziforrasztóval zárták le valamikor a konzervdobozokat. Ma?... Egyik gépünk óránként 12 000 darabot képes lezárni. A harmadik 5 éves tervben gépeink nagy részét kicseréltük, s az évi termelésünk eléri a 9 ezer vagont. Az ország legnagyobb konzervgyárában tehát annyi élelmiszert dolgoznak fel, hogy vagonba rakva Nagykőröstől a fővárosig érne. Ám ne ugorjunk mindig át a jelenbe! 1888-ban Országos Mezőgazdasági Kiállítást tartottak Nagykőrösön és ezen már díjat nyertek. És egy csúfnevet: Uborkaváros, öreg fóliánsok tanúskodnak e név gyakori használatáról. — Most miről vagyunk híresek? — így Kovács Sándor igazgató. — Szállítunk Japánba, Sydneybe, Kanadába. Nyu- gat-Európába, Afrikába és természetesén a Szovjetunióba. — Megint átugorjuk a történelmi szakaszokat! Azt állítják: a nagykőrösi gyár 75 évéből ők írtak eddig olyan tízéves történetet, amely alatt világhírnévre tettek szert. 1945-ig gyártottak ugyan konzerveket, de még 1943-ban is csak 70 ember dolgozott itt. Ma a mérnökök száma több ennél! A gyári múzeum egyik üvegszekrényében a narancsitalt fedezem fel. Hát ez hogyan került ide?... „Nálunk született termék” — mondják a „mixerek”, mint ahogyan innen utaznak, embereket üdíteni, a rostos gyümölcslevek és a Jaffa-szörp is. Antal László az egyik hűtő- szekrényből sárga, csillogóan tiszta baracklét szed elő, s Önt poharunkba. „A titok?... Ebbe a vitamindús rostok is benne vannak, de 20 mikron nagyságúra aprítottuk a gyümölcsöt, mert Korábban so-> kan kifogásolták a rostok nagyságát”. Az új eljárással készülő gyümölcslé színe is szép, illata, íze felséges. Nem csoda, hogy gyorsan kijárta az úgynevezett kóstoló bizottság tanfolyamát, vizsgáját. Az árulkod ás az- újságírók rossz és egyben nagyon jó szokása: a nagykőrösi ananászszörp az év slágere lesz. Koncentrátum felhasználásával készítik, jóváhagyták árát, indulhat a piacot meghódítani. A „szürke” áruk, a nagy tömegben innen exportált almasűrítmények, a paradicsompürék, a finomfőzelékek persze nem kerülnek be, csak nevűkkel a múzeumba. Nincs már hely számukra. Pedig az óriási termés, az évi 9000 va-' gon konzerv 65 százaléka exportra indul. A75 éves gyár atal, mert gépel újak és rövid pár esztendő alatt 290 millió forintot költöttek rá, hanem, mert például iskolája is van. Szakközépiskolájuk 1000 diákot fogad falai közé, kollégiumukban 700-an laknak. Pia még a gyárban dolgozó 360 ipari tanulót is ide számítjuk, akkor láthatjuk csak igazából, milyen okos fejlesztő munka folyik itt. És talán éppen a fiatalok érdekében szükséges a múltnak, a gyár hagyományainak ápolása. A fiúk, lányok eljönnek tanáraikkal ide, a múzeumba, talán megmosolyogják a régi eszközöket, a lámpacilinder formájú, régi üvegeket, a konzerválódásra ítélt konzerváló üstöt, de szívükbe ugyanakkor az esetlen eszközök szeretete is belopja magát. Talán a mai, modern gépeket, automatákat is jobban meg tudják becsülni. A múzeum „újkori” szakaszában, egy szerény könyvecskéből megtudom azt is: az „Uborkaváros” gyára négyszer nyerte el a szocialista munka vállalata címet. Elolvashatja itt a látogató a Konzervgyár- tók Világszövetségének elismeréseit is, amelyet ezen a helyen, ebben a teremben írtak a vendégkönyvbe. Kár, hogy a múzeum, a világ egyetlen ilyen múzeuma sem mutatja a jövőt. A színes kaleidoszkópba pedig jó lenne bepillantani. Apport Miklós francia szakács sem álmodhatott volna szebbet, mint ami Nagykőrösön megvalósult, s ezért talán a következő 75 év még változatosabb lesz: ... lila, piros, vörös, zöld és sárga gyümölcsök kerülnek ma még elképzelhetetlen választékban az üvegekbe. SZÜTS DÉNES
