Tolna Megyei Népújság, 1970. december (20. évfolyam, 281-305. szám)
1970-12-11 / 290. szám
♦▼nrnmrnrmmmmnmmmmTmmmTTmTm» wrrwrrrTW'rvwrwiwvrwwwvTrwrrrrfWT'fWTWTiwwvwwwvrvyvi Do boxy Imrét tJjra leitet kezdeni 26. Megtörli szemüvegét, fejébe nyomja laska kalapját. — Itt maradsz — mondja Deső. Mögöttem áll, észre se vettem, hogy bejött. — Más bőrét nem félted? — kérdi ellenségesen. — Csak a magadét? — A tiédet is. ha tudni akarod! De most ne kezdj el prédikálni, úgyis unom a prédikációidat. Ha fogságba kívánkozol, csak tessék... de engem nem kényszeríthetsz! — Cserélj ruhát Gézával, menj be magad. — Cserélj te. Igazságot osztani, pofával, én is tudok, de vállalkozni... Kipenderít az ajtón, rövid, erőlködés nélküli mozdulattal, a diófának tántorodom, micsoda erő van a karjában. Ellököm magam a fától, ezt nem lehet hagyni, az egész társaság rajtam vigyorogjon, vörös ködben úszik előttem a présház, ordítok, elintézted a csendőröket, ezért nem mered mutogatni a pofádat, de a magad piszkába ne nyomkodj bele másokat, és megyek neki, Gallai meg Sorki rángatnak visz- sza. — Megőrültetek — hápogja Gallai —, erre senki sem számított, hogy már ma délelőtt... De még nincsenek itt, ez nem megv olyan gyorsan, addig talán megoldódik a dolog, emiatt nem érdemes. — Ne nekem óbégass. A főhadnagyodnak. Én is ki tudok lökni valakit, ehhez nem kell ész! — Igaz, főhadnagy úr. hát egymásközt... ne haragudj, de össze kell tartsunk, a kukacok ne rágják egymást, nagyon kérlek. Deső nem szól semmit. Visszamegy a kerékvető kőhöz, ráül, nézi a frontot. Ilyen hülyeséget, szétmegy az agyam, ügyeskedünk, kockáztatunk, a végén néhány nyomorult rongyon felborul az egész. Géza bűnbánóan oldalog ki a présházból. Igazad van, motyogja a fülembe, mégiscsak nekem kellene, vöröskeresztes kar- szalagom is van. Akaszd fel magad. Igazam van, hát mit érek vele. Nincs is igazam, de De- sőnek sincs, senkinek, én itthon akarok maradni, bármilyen áron, mit érdekel engem az erkölcsi igazság, ha elragadnak innen. — Ennek semmi értelme — mondja mérgesen Fésűs Járó —, ha már itt vagyunk, a kellemetlen fordulatokat is vállalni kell. Én megtanultam. .. akivel az ember összetartozik, annak nem megy neki, még ha olykor előnyösnek láf- szik is. Mondom, csak látszik, mert ami nem igazságos, végső soron nem is szerencsés. Hülye. Ez is absztrahál. mintha unalmunkban pókert játszanánk, és csak arról volna szó, kinek hány poénje van. Nem fogom szégyellni magam, eszembe sincs. — Mit moralizálsz itt? Ennek semmi köze az egészhez. Fát döntögetni az Urálon túl, az miért erkölcsös? — Hát, ha közelebbről megnézzük, mit műveltek a megszállók odakint, volna benne történelmi igazság. — Edd meg! A háborúban pusztítanak, nem látod? A szemed istenit, az oroszok a levegőt lövik széjjel? Ezt ki építi fel? Ideküldik ők is a kőmíveseiket, kalákába? — Ezt így nem lehet nézni, minden attól függ... — Tudom a szöveget! Deső is ezt fújja, nem ők kezdték, csak visszaütnek, hát én se kezdtem, miért fizessek, vigyék ki a lovastengerészt falat rakni. Hitler úgyis mázoló volt, majd meszel.., de a fejem teszem rá, a tábornokokat nem fogják megdolgoztatni, pucérjuk lesz a fogságban is, hát edd meg a szar igazságodat! — Mindenki megkapja a magáét, ne félj, a nagy disznók ezúttal nem ússzak meg. — De a kicsik? Én mit csináltam? — Rendben yan, ne vitatkozzunk, se a hely, se az idő... Ami tőlem függ, úgyis megteszem. Elmondok rólatok mindent, és remélek... Mozog a szája, nem hallom tovább. Fülrepesztő a dübörgés. A Boforsok most a Cseresznyést lövik, meg a Vaspálya telepet, aknavető, tábori ágyú, nehézgéppuska, páncéltörő, minden német—magyar fegyver oda szórja a tüzet, ahonnan a mieink épp kihúzták a lábukat. A menekülők nyomábá eredt oroszokat veretik, de nem Is őket, a házakat. Csupa kis, kertes ház van a két városrészben, ropognak a tetők, félőrült asszonyok futkosnak a leomló falak között, kigyulladt az újvárosi templom, mintha papírmasé lenne, egykettő körülnyalja a láng, a vasutasok sapka nélkül szaladnak ki az állomásépületből, esetlenül ugrálnak a töltés mögé, a Bezerédj utca sarkán szétrebben egy gyér halottas menet, a lovak megvadulnak, ide-oda cikázva rángatják a kocsit az úttesten, ugrál a koporsó az üveges kalitkában, mintha élő ember dobálná. Magyar katonákat is látok a tűzben, nem bírtak ki vergődni a városból, onnan kapják a golyókat, ahonnan segítséget várnának, tehetetlenül rogynak le, vagy fővesztve loholnak egyik háztól a másikig. Átkozott tüzérek, nyissátok ki a szemeteket. És mire jó ez az egész, a város már elesett, hát mire jó. A Gudim homloka mögül zuhog a lövedék. Harminc percig. Aztán csend. Az Újváros nyugati fertályát por, füst takarja. A hirtelen kettészakadt, vad robaj után lassan kúszik fel hozzánk a távoli tüzek halk ropogása, a szétszórt, vékony, mégis kórusba álló jajgatás. Hol állhatnak az oroszok? Az Áj fái elfedik előlem Su- rándyék házát. Most aztán kell a koporsó vagonszámra, uram, kívánsága szerint. Szétdobott szekrényt látok hirtelen, az udvarunkon, a lugas drótrácsán anyám új kosztümje lóg. Ge- lethayné benyit a boltba, kabátja elegánsan leb- ben utána, de nincs bolt, csak üszkös semmi az ajtó mögött. Gelethayné sincs, felszívja a füst, helyette a polgármester ereszkedik le valahonnan a magasból, meredt szeméből könny folyik, öregem, én nem mondhattam, tudod a függelem, de mindnyájunk nevében köszönöm, a hazáról van szó. Géza csimpaszkodik a nyakamba, a szilfától húzgál vissza, még nem lehet, hadarja izgatottan, én is szeretnék, belebolondul az ember a bizonytalanságba, mi történt odalent, mindenki rohanna, de még nem lehet, öreg fiú, Deső is azt mondja, várnunk kell. Értelmetlenül bámulok az arcába. Mi az, szaladtam volna? Nem is akartam. Biztosam tudom, hogy nem akartam. De hát mi történt velem? Várjunk csak, amikor a csend beállt... Nem. már előbb, a halottas kocsi, a lerogyó katonák... De miért? Figyeltem, nagyon jól emlékszem rá, a szemem pontosan leltárba vett mindent, a becsapódásokat is követni tudtam, hát az az aggodalmas, de kihagyá^ nélküli figyelem mitől szakadhatott el, mint a gorombán megrántott fonáL (Folytatjuk.) 3 í 4 4 ◄ 4AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA- IAAAAAAAAAAAAi Döntött a Legfelsőbb Bíróság Baleseti perekben az utóbbi időben több fontos állásfoglalás hangzott el a Legfelsőbb Bíróságon. KI A FELELŐS? Egy vidéki özvegyasszony háza aláfalazásához segítségül hívta egyik ismerősét. A munkát egy kőművesmester alkalmazottja irányította. A kőműves előbb az épületet vizs- gálgatta, s eközben az egyik fal ledőlt, és maga alá temette a segítségül hívott férfit. A szerencsétlen ember oly súlyos sérüléseket szenvedett, hogy hosszú ideig táppénzállományban volt, majd rokkantsági állományba helyezték. Az illető a táppénze, vaFelvételre keresünk: HEGESZTŐKET, LAKATOSOKAT, BETANÍTOTT ÉS SEGÉDMUNKÁSOKAT 1. sz. Gépjavító Állomás Bonyhád. (133) BÁDOGOS ÉS MEZŐGAZDASÁGI GÉPSZERELŐ SZAKMUNKÁSOKAT KERES FELVÉTELRE az Alsópéli Állami Gazdaság. Jelentkezés a gazdaság központjában. (138) lamint nyugdíja és a korábbi keresete közötti különbözet megfizetéséért pert indított az özvegy és a kőművesmester ellen. A járásbíróság megállapította, hogy az özvegy a házon már korábban is végeztetett olyan munkálatokat, amelyek a fal ledőlését előidézhették, ezért, mint az épület tulajdonosa felelős. De a kőművesmester is felelősséggel tartozik segédjéért, mert elmulasztotta azoknak az óvintézkedéseknek megtételét, amelyekkel a fal kidőlését megakadályozhatta volna. Helytelenül járt el a sérült is, mert a kőműves vizsgálatának befejezése előtt — teljesen szükségtelenül — a fal mellett tartózkodva, a földet egyengette. Az ő gondatlanságát a bíróság nagyobb mérvűnek találta, ezért az özvegyet és az iparost együttesen csak a kár 20 százalékának viselésére kötelezte. Ezt az ítéletet a megyei bíróság jogerőre emelte. Törvényességi óvásra az ügy a Legfelsőbb Bíróság elé került, amely kimondta: az iparost, az óvintézkedések elmulasztása miatt, súlyosabb felelősség terheli, mint az özvegyet, vagy a sérültet és ennek a kármegosztásban is kifejezésre kell jutnia. Ezért a Legfelsőbb Bíróság az iparos felelősségét a kár 70, az özvegyét 20 százalékban állapította meg, míg a sérült a fennmaradó 10 százalékot köteles viselni. Súlyos szerencsétlenség történt egy tsz-ben. EGY ELSZABADULT BIKA FELLÖKTE GONDOZÓJÁT, aki elesett, fejét egy beton tartóoszlopba ütötte és olyan súlyos sérülést szenvedett, hogy néhány perc múlva meghalt. Az özvegy kártérítési pert indított a tsz ellen. A szövetkezet azzal védekezett, hogy a balesetért kizárólag az elhunyt felelős, mert vigyázatlanul vezette helyére a bikát, és a lánccal nem megfelelően rögzítette a jászolhoz. Az állatgondozó balesetvédelmi oktatásban részesült, tehát tudnia kellett, miképpen kell a bikát megkötni. A járásbíróság a keresetet elutasította, mert úgy vélte, a szövetkezet részéről óvórendszabály-mulasztás nem történt. A megyei bíróság, az ítéletet helyben hagyta. Törvényességi óvásra a Legfelsőbb Bíróság a járásbíróság ítéletét hatályon kívül helyezte és új eljárásra, valamint új határozat hozatalára kötelezte. A határozat indokolása a következőket mondta ki: A mezőgazdasági termelő- szövetkezet — vétkességére való tekintet nélkül — köteles megtéríteni tagjának, halála esetén hozzátartozójának azt a kárt, amely a tagsági viszonyból eredő munkavégzési kötelezettség teljesítése közben, a tag életének, egészségének, vagy testi épségének megsértésével kapcsolatban keletkezett.* Nem felel a szövetkezet, ha bizonyítja, hogy a kárt működési körén kívüleső, elháríthatatlan ok, vagy kizárólag a tag magatartása okozta. A szóban forgó baleset munkavégzés közben történt. Tehát a tsz-nek kellett volna bizonyítania, hogy azt elháríthatatlan külső ok, vagy kizárólag az elhunyt hibája okozta. A bika egy lánccal volt a jászolhoz kötve, holott az óvórendszahálv két oldalra történő kikötést ír elő. Ezenkívül vele egy istállóban, közel hozzá egy tehén is volt. Ha a bikát az előírásnak megfelelően két lánccal kötik ki, a baleset nem következhetett volna be. Ez a kikötési mód annál is indokoltabb volt, mert a bikát tehénnel egy istállóban tartották, pedig előírás szerint külön istállóban kell tartani. A szövetkezet tehát a felelősség alól nem tudta kimenteni magát, csupán annak vizsgálatáról lehet szó, hogy az elhunyt vétkes magatartásával közrehatott-e a baleset bekövetkezésében, és ha igen. milyen mértékben. Ennek tisztázására a járásbíróságnak új eljárást kellett indítania. AZ ÓVÓRENDSZABÁLYOK Egy tsz-tag, mint kormányos a silókombájnnál dolgozott. Munka közben a kifúvó rész eldugult. A kormányos meg akarta szüntetni a hibát, de mielőtt még a vágó rész megállt volna, a fedelet bal kezével felnyitotta. Ennek következtében keze a tokba került. és a kés kezefejét levágta. A SZOT a sérültnek nyújtott segély, továbbá a részére megállapított havi járadék összegének visszafizetéséért a tsz ellen fizetési meghagyást bocsátott ki. Ennek hatályon kívül helyezéséért a tsz pert indított A járásbíróság helyt is adott a keresetnek azzal az indokolással, hogy a balesetét a sérült gondatlansága okozta. A legfőbb ügyész törvényességi óvására a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú ítéletet hatálvon kívül helyezte, és a keresetet elutasította. — A munkáltató köteles a betegségből, vagy balesetből származó biztosítási szolgáltatások költségeit a biztosítási szervnek megtéríteni, ha ő, vagy megbízottja, a reá kötelező balesetelhárító és egészségvédő óvórendszabályt neon foganatosította’ — hangzik a határozat. A tsz-ekben az általános, valamint a mezőgazdasági és a szakmai óvórendszabályoknak mindazokat -az előírásait alkalmazni kell, amelyek megtartása a tsz-ta- gok és családtagjaik testi épségének, egészségének megóvása érdekében szükségesek. Munkabeosztás, vagy munkakör-változtatás esetén — még a munka megkezdése előtt — minden tagot és családtagot elméleti, valamint gyakorlati balesetelhárítási oktatásban kell részesíteni. Idénymunkák előtt a különösen veszélyes munkákban, amelyek közé a silózás is tartozik, a résztvevők számára közvetlenül a munka megkezdése előtt külön balesetelhárítási oktatást a munka megkezdését követő két hét elteltével meg kell ismételni. — A szakszervezeti munka- védelmi felügyelő és a szak- szervezetek megyei tanácsa véleménye szerint a tsz a balesetelhárítási előírásokat megszegte, mert a sérültet az óvórendszabályokra a gépkezelő nem oktatta ki, továbbá a gép kifúvó részének eldugulását a gépkezelőnek kellett volna megszüntetnie. Az óvórendszabály előírja, hogy a dolgozót csak olyan munkával szabad foglalkoztatni, amelyre a szükséges szakmai és munkavédelmi ismereteket elsajátította. Súlyosbítja a helyzetet, hogy a szövetkezetben már korábban is eltűrték, hogy az eldugulást a beosztott dolgozók szüntették meg. Ezért az a körülmény, hogy a sérült öntevékenyen kezdett a tisztításhoz és ezzel az üzemi baleset bekövetkezéséhez hozzájárult, a tsz felelősségét nem szünteti meg. HAJDÚ ENDRE i
