Tolna Megyei Népújság, 1970. december (20. évfolyam, 281-305. szám)

1970-12-09 / 288. szám

YYYYYYYYYYYYYYYYYYTYYVYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYY’YYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYY Y TYyYYyYy'YYYWWYYy YYYYY VWWV VY YYYYYyYYVYYY'Y'YYYYYYYYYY YV Y Y Y YWYWWVYYYYYYYYYYYYYYYYYYYY YYYYYYYYYYVYY Y YYYY YY YV YYYYi Dohosr Imre: Újra lehet kezdeni • ■ 24. — Egyenként kifelé! Kezet az égre és semmi finesz, nem teketóriázunk! Hát persze. Mindent tudnak. Deső mozdulat­lan, hangját sem emeli feljebb. — Mi lesz a tisztelgéssel? Nem látja a rendfokozatomat ? A nyilas legyint, mivel azonban a két csend­őr tiszteleg, ő is meglóbálja a kezét, föl-le. — Na látja. így mindjárt más. Most már nem bírom. Ordítani kell. Vagy futni, durrantsanak belém, bánom is én, de ezt nem bírom, játszadozni a vég előtt. Elrendelem, hogy a szökevények a helyszínen felkoncolan- dók... Kifelé jövet is láttam, Beregffy vezér- ezredes aláírásával, felül háromszínű szalagnyo­más,. középütt halványszöld nyilaskereszt, a Vi- baldi-ház falán láttam, szent János szobra alatt. Akarok uralkodni magamon, iszonyúan akarok, nem szabad lazítani a gyeplőt rakoncátlan ide­geimen, de nem, nem... — Kifelé, főhadnagy úr! Odabent a parancs­nokságon már úgyse tisztelegnek magának, az szent! — Azonnal, bajtárs. Hozom a köpenyemet, irataimat. — Eszébe ne jusson marháskodnil Felszólítás nélkül tüzelek! Deső befordul. Galla! hebegve könyörög. — Vágjuk ki magunkat. Ha nem sikerül. 11 az se rosszabb... Deső nem felel. Sima mozdulattal fordul visiz- sza, a kezét se láttam, hogy a fegyverért nyúlt volna, csak a sorozat ropogott az ajtóban, da­rabokra tördeli a csendet, mintha a fejemben ropogna, a három .ember odakint egymásnak dől. Deső áll egy pillanatig, aztán bejön, az asz­talra helyezi a géppisztolyt, odébb tóivá a tá­nyérokat, bal karja meglebben, ezzel a kis moz­dulattal jelzi, nem volt más megoldás. — Es most? Gallai kérdi, megbicsaklik a hangja, de már szolgálatkész, parancsra vár. Géza felkapja a táskáját. — Megnézem őket, hátha csak megsebesül­tek. — Felesleges — mondja Deső. — Egyik sem él. Kilép az ajtó elé, körülnéz. Morognak az ágyuk, az öregvárosban csattog az akna, a Cseresznyés ritkás ligetei közt három német páncélos mászik Bitta felé. Most kezd lazulni bennem a rémület görcse, szégyenkező dühbe iváltva, hogyan is tudhattam annyira begyullad­ni, mint egy megriasztott állat. Ha megtudom, ki jelentett fel bennünket, nem maradok adósa. Milyen könnyű három embert megölni? Irtó­zatosan egyszerű. Csak gyorsabbnak, pontosabb­nak, kérlelhetetlenebbnek kell lenni, mint azok, vagyis lövés előtt létre kell hozni főben, ide­gekben azt az eltökélt feszültséget, mely ha­bozás nélküli parancsot ád szemnek és kéznek, így hát mégsem olyan egyszerű? Miért épp De­ső lőtt, miért nem más? Azt, mondta, már teg­nap este, ma reggeltől fogva nem parancsol senkinek, mégis parancsolt, épp azzal, hogy kö­zülünk egyedül ő nem vesztette el a fejét. Rá­gyújt. Kezét nézem, szeretném reszketésen kap­ni. legalább utólag rendítené meg a két percbe sűrített, életnyi kockázat maga az ember­ölés, mert ha jogos volt is, embert ölt, de olyan a keze mint máskor, vékony, barna, nyugodt. — Húzzátok be őket a venyigerakások mögé — mondja, — Fegyvert, töltényt elszedni tőlük, hátha még jó lesz. Géza, adj egy gereblyét. föl­det kotrok a vérnyomokra. Tarba, te kiállasz figyelőbe, az út mellé, ahhoz a görcsös ágú szil­fához, majd aztán váltjuk egymást. Készítsetek össze ennivalót, ha menni kell, ne az utolsó pil­lanatban kapkodjunk. Fésűs Járó csak most fesz! !e ä fejszét. Meg­indultam közeledik Desőhöz. — Kálmán, én azt szeretném mondani.. 7 — Semmit se mondj. Kényszerhelyzetben vol­tam: A csendőrök Szegycsont alatt kanták a go­lyókat. Lépük, májuk véres morzsái szárászét a köpenyen. A nyilasnak hét vagy nvolc lyuk van a mellében. Remek sorozat volt. Látta va­laki? A cselédházbóT idelát.nf. De nem lön senki bámészkodó, a kastély környéke kihalt, a sző­lőhegy is néntelen, csak fetlebb. a GwÜtmhpev messzire fehérlő, tar mészkőhomloka mögül vil­log az ágyuké torkolattüze. Mintha a napsütés­sel feleselnének a mérges, vörös, kis villanások. Hová lőnek? Ha Mándor már nem a miénk, Bittáig csak egyetlen major van közbül, Eli- zapuszta, Gáldy nagyanyjáról nevezték el, öt vagy hat ház az egész. Tavacska is van a házak előtt, e tejhűtő hidegvize táplálja, bivalyok henteregnek benne nyáron, hal nem marad meg benne, mégis kedves kis tó, a ráhajló füzek alatt álmosan fénylik. Az állomás felett füst bodOrodik, most jött be a tizenkét órás pesti vonat, még mindig utaznak, jönnek-mennek, mintha értelme lenne. Vagy csak annak van értelme, amit épp megteszünk? Kíváncsi vagyok, ez a három ember kiféle volt, be kellene nyúl­ni a zsebükbe, de mindenük ragad a vértől. Libegve huzgáljuk őket, lábuknál fogva, a bak­hátakon erre-arra billen a fejük, mintha taga- dólag ráznák, nem tehetnek az egészről, küldték őket. hát jöttek. Sorki mégis kiforgatja zsebü­ket. de a papírok nem érdeklik őt, száját bigy- gyesztve leltározza a sovány zsákmányt, néhány bicskát, öngvúitót. és kulcsokat, melyekkel már soha sem nyitnak ki semmit. Negyven-ötven percünk biztosan van — mondja Deső —. amíg a parancsnokság másik járőrt küld ki. Fegyvert választ magának, nekem is ad egyet. Gallai felmarkolja a harmadikat. Fésűs Járó is szeretne, de már nem jut neki, nem is ért hoz­zá, sose lőtt géppisztollyal, kárpótlásul mind­két köpenyzsebébe egy-egy Frommer pisztolyt dug. Géza még mindig fejét lógatva kering a hullák körül. Medikus korában, míg anatómiát tanult, a vonaton befelé is, kifelé is emberi csontokat kaparászott egy csorba szikével, a lá­nyok sikogattak a tanulókocsi folyosóján, mi meg leszoktunk róla, hogy már befelé menet megegyük a tízórait. Hülye, mondták Gézának, ha neked nem fordul ki az az egyszál beled, másé kifordul, hagyd abba röetön. Rosszul is­merték, sokkal nagyobb erőfeszítésébe került csinálni, mint nekünk nézni, de az egész élete ilyen, makacsul, kínlódva, folyton le akar győz­ni magában valamit, ami nélkül nem is lenne az, aki. Lehet, hogy eközben éppúgy utálkozik belül, mint mikor a csontokat vakarta. Gro­teszk erőlködése, apja fejéhez azt vagdossa, naturam expeilas furca, tarnen usqut recurret, amit igaz is, tulajdon természetét vasvillával sem kergetheti el senki, csak példálózik, masa az egészből nem tanul semmit, (Folytatjuk*! A A A A A A A A A A A A A A * * A A A •í A A A A A A A A Al A La Pasionaria 75 éves Megjelent a Béke és Szocializmus legújabb száma Egy kommunista munkás­asszony sok szenvedéssel teli élete az övé, akinek az anya és a kommunista legnagyobb megpróbáltatásait kellett elvi­selnie: öt gyermekének halá­lát, népének megaláztatását. Négy kisgyermekét elvitte a nyomor, felnőtt fia elesett a fasizmus elleni világháború­ban. S az ő népe volt a nem­zetközi fasizmus első, meg­tizedelt 'áldozata... Dolores Ibárruri Gomez egy baszkföldi bányász családjá­ban született 1895-ben. Húsz­éves korában férjhez ment egy ^bányászhoz, s már ezek­ben az esztendőkben bekap­csolódott a munkásmozgalom­ba. Dolores Ibárruri 1918-ban kezdett írni a vizcayai bá­nyászújságba, s 1920-tól szig­nálta cikkeit a híressé vált álnévvel: A Szenvedélyes (La Pasionaria). A Dél-dunántúli Áram- szolgáltató Vállalat szekszárdi üzemigazgató­sága a villamos hálózat szerelésére felvesz villany- szerelő szakmun­kásokat, beta­nított és segédmunkásokat Gépkocsivezetői jogosít­vánnyal rendelkezők felvételnél előnyben ré­szesülnek. Jelentkezés DÉDÁSZ Szekszárd, Be- zerédj u. 9. sz. (125) Az 1920 tavaszán megala­kuló kommunista párt egyik szervezője volt. A Spanyol Kommunista Párt több újság­ját szerkesztette, szervezte a nőmozgalmat, tagja volt a vizcayai kerületi pái tbizott- ságnak. 1930-tól a központi bizottság, 1932-től a politikai bizottság tagjává választot­ták. Kimagasló szerepet töl­tött be 1935—36-ban az anti­fasiszta népfront megszerve­zésében. A népfront válasz­tási győzelme után Asturiá- ban a Cortes (parlament) tag­jává választották. 1937-ben a Cortes alelnöke lett. Dolores Ibarrurit hatszor tartóztatták le és börtönöz- ték be. A megpróbáltatások nem törték meg, hanem acé­lossá kovácsolták. Hányszor lelkesítette új és új csatákra ennek a lánglelkű asszonynak a hite és ereje a spanyol nép legjobbjait s a nemzetközi brigádok tagjait a polgár- háború válságos napjaiban. A hazafiak közül sokan az ő hívó szavára ragadtak fegy­vert a köztársaság védelmé­ben. Ö fogalmazta meg a híres jelszót: „Nem törnek át!” (No pasaran!) La Pasi­onaria jelszava tüzelte hős­tettekre azokat, akik Madrid határán kiáltották, hogy a fa­siszták nem törnek át. A sze­mélyes bátorság ragyogó pél­dáját mutatta, amikor az el­lenség bombazáporábsn ott volt a lövészárkokat ásó -öedrldiak között. Lege.dá- •akká váltak az ott mondott szavai: „Jobb állva megba:- "hit íérden csúszva élni!'1 Amikor a hősi harc a túl­erővel szemben elbukott, Do­lores Ibárruri ezt írta: „Egy legyőzött nemzeti sza­badságharc, egy levert népi forradalom nem örökre elte­metett, hanem későbbre ha­lasztott forradalom, amely ki­újul, mihelyt megszületnek szükséges előfeltételei.” Emigrációba kényszerülve is ez a hit vezette, irányítot­ta minden tettét. 1942-ben, Jósé Diaz halála után La Pa- sionariát a Spanyol Kommu­nista Párt főtitkárává válasz­tották. 1960 óta elnöke a pártnak, amely töretlenül szervezi a megalázott ország népének harcát az immár több mint harminc esztende­je uralmon lévő francoista diktatúra ellen. Miként a spanyol nép har­cának ihletője, a nemzetközi békemozgalom és a demok­ratikus nőmozgalom egyik főszereplője is; a Nemzetközi Demokratikus Nőszövetség végrehajtó bizottságának tisz­teletbeli alelnöke, a Nemzet­közi Lenin-békedíj kitünte­tettje. Dolores Ibarrurit születés­napján világszerte köszöntik a forradalmárok, spanyolok és a span3'ol nép barátai, a de­mokratikus nőmozgalömba tö­mörülő asszonyok milliói. Szí­ve minden melegével köszön­ti őt a magvpr nép is. Ma mindenki me hatódik egy pil­lanatra, arr>; or rá emlékez­ve, felemlíti La Pasionaria dallamos nevét. A folyóirat első helyen köz­li Ludvig Svobodának, a Csehszlovák Szocialista Köz­társaság elnökének tanulmá­nyát „A Szovjetunió szerepe a mai világban” címmel, amely­ben méltatja a Szovjetunió félévszázados tevékenységét a nemzetközi küzdőtéren, külö­nös tekintettel Csehszlovákiá­hoz fűződő viszonyára és mai szerepére: a béke, a haladás támaszára az egész világon. Luis Carlos Prestes, a Bra­zil Kommunista Párt főtitká­ra, az opportunizmus elleni harc tapasztalatait elemzi a lenini tanítások fényében. Jacques Duclos, a Francia Kommunista Párt Politikai Bi­zottsága tagjának tollából ol­vashatunk tanulmányt, amely­ben a párt félévszázados har­cának főbb szakaszait elem­zi. Borisz Pankin, a Komszo- molszkaja Pravda főszerkesz­tője, Lenin emlékezetes be­szédéből (Az ifjúsági szövet­ségek feladatairól) merítve, a mai fiatal generáció előtt álló feladatokkal foglalkozik. Hi­vatkozik egyebek közt arra, hogy a világ rohamosan fia­talodik, lakosságának több mint a fele 24 éven aluli. Halay Tibor átfogó cikké­ben a magyar tudománypoli­tikáról tájékoztatja a nemzet­közi olvasótábort. A folyóirat a Szovjetunió gazdasági helyzetét ismerteti, a végéhez közeledő ötéves terv tényeit, adatait. Az Eszmecsere rovatban ez­úttal Oleg Bogomolov pro­fesszor, a Szovjetunió Tudo­mányos Akadémiája Világgaz­dasági Intézetének igazgatója közöl vitaindító cikket a szo­cialista országok gazdasági in­tegrációjának problémáiról. India életében központi he­lyet foglal el az agrárkérdés. Az agrármozgalom kibontako­zó új szakaszáról és a Kerala államban szerzett tapasztala­tokról tudósít Ch. Uani Taja. A cikk a létfontosságú prob­léma megoldását illetően megállapítja, hogy Indiában, akárcsak más, nemrég füg­getlenné vált államban, a nemzetközi helyzet kedvező alakulása következtében a me­zőgazdaság kapitalista fejlő­dése nem elkerülhetetlen szükségszerűség. A folyóirat két megrázó tu­dósítást közöl Latin-Ameriká- ból, a Haitiban és Paraguay - ban dúló terroruralomról, amelynek kommunisták és más haladó hazafiak tízezrei esnek áldozatul. Figyelmet érdemel Jan Prazsky kommentárja az el nem kötelezett országok lu- sakai konferenciájáról, továb­bá Henry Winstonnak, az Egyesült Államok Kommunis­ta Pártja elnökének, Athos Favának, az Argentin Kom­munista Párt titkárának és Georges Toubinek, az Izraeli Kommunista Párt. KB-tagjá- nak cikke.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents