Tolna Megyei Népújság, 1970. december (20. évfolyam, 281-305. szám)
1970-12-08 / 287. szám
»▼TTVTTTTTTrTTVTVTVTTTTTTTTTTVTTyTTTVTrrTTTTT'rVTTTVTyVVVVTVyTTVTTTVTTVTVTVVTVTVVVVTTTTVTVVVTrrVTVVVTTTyTTTVrVVVTTVTT* Doboxy Imres Űjra lehet kezdeni 23 23 23. Ez a Fésűs Járó, a maga módján, épp olyan fantaszta, mint Deső. Azt hiszem, túl sokat vár az oroszoktól, romantikus éhséggel, valamiféle vörös glóriát képzel a fejük fölé, dehát ez az ő dolga, engem nem érdekel, abban azonban igaza van, ha a győztesre orientálódik, a vesztesnél nincs mit keresnünk. Deső viszont nem képes kikászálódni a történelemmel való meddő vias- kodásból, magyar-centrikusságából, mintha körű. lőttünk forogna a világ. Hülyeség, nem vagyunk mi nyolcvanmilliós ország, még kevésbé kétszáz- milliós. De az is ellenkezésre ingerel hogy ne maradjak néma ebben a vitában: amennyire szeretem Desőt, annyira irigykedem is rá, jelenlétében mindig valami féltékeny rivalizálás piszkál, ne legyek halványabb nála. — Nem értem — mondom neki bosszúsan —, félelmesen okos tudsz lenni, de annyi szituációérzéked sincs, mint egy gilisztának. Hót mi rossz van abban, rászolgálni egy kis rokonszenvre ? Ha nem tudnád, sorsunkat illetően máris sok minden függ az oroszoktól, és hamasoran még több... — Persze. — mondja Deső gúnyosan —, mi heten szerezzük be ezt a rokonszenvet, a nemzet nevében. Igen? Vagyis csak hatan, mert Géza elájul, ha puskához kell nyúlnia. Géza a fejét rázza. — Tengeri vihar egy pohár vízben. Ne hülyéskedjetek, és engem hagyjatok ki az egészből. .. Azért jöttünk ide, hogy amiből az egyik oldalon kimásztunk, a másik oldalon belemász- szunk? Köszönöm szépen. Kihozatom a civilruhákat, ezt még megteszem, a többihez... — De nem! — kiabál Fésűs Járó izgatottan. — Nem erről van szó! Győző, meg vesztes, ez az egész tudományotok... Hallgassatok rám! Nemzeti függetlenség, önrendelkezés..., ne rázd a fejed, Kálmán, eleget ráztátok a fejeteket: a háború után semmi se marad a régiben, semmi! Mi jövünk, munkások és ti is, értsd meg, ennek a kifelé iszkoló, kardos, mentés disznó bagázs- nak a helyébe. Hát ezért kellene nektek is... — Tessék — mondja Deső. — Ha megettétek a lecsót, mehettek. Csend. Az emberek tányérjukra merednek, Deső nélkül egyik sem hajlandó semmire. Én sem, mit tagadjam, de most kár lenne tovább erőlködni, ha megkötötte magát, ismerem, úgysem enged. Aztán Sorki dörmögi. — Menjen a nyavalya. Két gyerekem van, ha felfordulok, ki tartja el őket? Fésűs Járó öklére támasztja állát. — Nekem is kettő van. Haza se mehettem, megnézni, mi van velük. — Hát én? — Sorki mély gödrű szeme párás. — Két év alatt egyszer engedtek haza a frontról, hiába fogyott a század, a keretnek maradni kell, mindig ezt ugatták. A kisebbik még beszélni se tudott, tizenhárom hónapos volt. Esszük a lecsót. Azon kapom magam, orosz olvasmányaimat sorolom fejben. Háború és béke, Feltámadás, Karenina Anna. várjunk csak, Gogoltól is olvastam valamit, igen, a Tarasz Buly-- bát, meg a Köpönyeget... mit is írt még? Gogol, Gogol... hát persze, a Holt lelkek! Egy vadász feljegyzései, ez Turgenyevtől való, ezt szeretem, pompás írás, utánozhatatlan levegőjű: de nemcsak ezt ismerem tőle, mást is... Nem jut eszembe. Menjünk tovább. Puskin, a Bronzlovas, Anyegin, párbajban halt meg, nem tudom hány éves korában. Dosztojevszkij, micsoda fülledt, mély világ, és Mereskovszkij, a Julianus Apos- tata nagyon tetszett, meg Bunyin is tetszett, valami novellájára emlékszem, egy tolvajról szólt. Ennyi az egész? Nem. Gorkijt is ismerem, olvastam az Anyát, láttam a Kispolgárokat és el kellett volna olvasnom a Csendes Dont, azt mondták, ez már a mostani orosz világra ablak, be is néztem egyszer Cserépfalvihoz, de már elfogyott, aztán valahogy elfelejtettem az egészet. De mit is ér mindez? Leltár csak, melyet előre tapogató, ijedt reflexeim kotornak össze sebtében. Kár az iparkodásért, katonákkal lesz dolgunk, nem irodalombarátokkal, még tán fel is dühítem őket, ha olvasmányaimat kezdem emlegetni. Tarba leteszi villáját, elsápad. Szűkölő nyögést hallat, hát persze, kétszer is vett a zsíros lecsóból, telezabálta magát. De nem, döbbenten beimül ki az ablakon, mutogat némán. — Mi bajod? — kérdi Deső. Háttal ül az ablaknak, villájára szúrt kenyérdarabbal törli a lecsó levét, semmit se lát, de mi már látjuk, hogy járőr kanyarodik be a kastély mögül a szőlőhegyi útra. A járőrparancsnok egyenruhát visel, nyilas, német géppisztoly lóg a mellén, két társa tábori csendőr. Gallai felugrik. — Hátul is van kijárat? — Nincs — mondja Géza. Száraz a szája, nyelvével nedvesíti. — Csak ablak..., de apám vasrácsot tétetett rá. — Akárhogy is, de ki innen! Deső félreáll. Zsebkendőjével gondosan meg- törli száját, mintha enélkül szembe se nézhetne azzal, ami történni fog. — Az a legrosszabb — mondja halkan —, fővesztve menekülni. A dűlőpt felé nem mehetünk, az oldalban leszednek bennünket, mint a nyulakat. De talán nem is ide jönnek. De igen. A járőrvezető lelép az útról, be Bartalélc szőlejébe. A szélső diófánál megáll, hallgatózik, aztán int, a két csendőr követi, lövésre készítve fegyverét. Űristen, hát csak erre volt jó az egész? Megfogjanak ebben a rohadt présházban, akár egy ketrecben? De ki köphetett be minket? Csakúgy, maguktól, egyenesen ide..., ez lehetetlen. De mindegy, itt vannak és nincs egérút semerre, én marha. Tárász Bulybán és Karenina Annán töröm a fejemet, a szemem tartottam volna nyitva inkább, de már előbb is kötnivaló bolond voltam, bebújni ebbe a lyukba, micsoda őrültség, és öt katona közül egynek se volt annyi esze, hogy figyelőt állítottunk volna. Csupa üres tekintet, elfehéredő szájszél az egész társaság. Fésűs Járó a veranda ajtajához támasztott fejszét kapja fel, szerencsétlen, tele lesz golyóval a hasa, mielőtt egyet üthetne. Gallai beugrik a szomszéd szobába, géppisztolyt hoz ki, hátrarántja a fegyver zárát, ne lőj, az istenedet, a Cseresznyés tele van némettel, idecsődül mind. — Tedd le — mondja Deső. Gallai ránéz, engedelmeskedik. Amint leteszi a fegyvert, mintha vére folyt volna el, össze- lottyad az egész ember, kövér arca tele kékeslila szarkalábakkal. Agyon ette-itta magát huszonöt éves korára, békés időkben nemsokára szépen megütné őt a guta. — Ki van ott bent? Ritkás szádafüggöny lóg az ablakon, a nyilas terpeszállásban, tíz lépésre az ajtótól. — Ne szóljatok — súgja Géza — hátha elmennek. Mindnyájan' tudjuk, hogy nem mennek el. Látszik rajtuk, biztosra jöttek. A bajbajutott ember vakságánál csak ostoba csodavárása képtelenebb, s dühítőbb. Deső az ajtóhoz lép, kitárja. — Tessék — mondja, mintha a postás jött volna. (Folytatjuk.) • • Örményország ma Az örmény Szocialista Szovjet Köztársaság mintegy kétmillió lakosa most ünnepli annak az államnak ötvenedik születésnapját, amelyben — a török uralom alól felszabadulva —, az örmény nép végre nemzeti otthont talált, amelynek harmincezer négyzetkilométernyi területén virágzó országot épített fel. Szovjet- törményország fejlett iparral, mezőgazdasággal rendelkezik, az ország szakemberei élénk technikai-tudományos tevékenységet folytatnak. Mindehhez az alapot a színvonalas felsőoktatási rendszer és tudományos képzés teremti meg. A szovjethatalom örményországi győzelme után alig néhány hónappal megalakították a Jereváni Állami Tudomány- egyetemet. Ebből az intézményből nőtt ki a köztársaság felső- oktatási rendszere. A későbbi években az egyetemi karok önálló főiskolákká fejlődtek, megnyílt a műszaki, az orvosi, az agrártudományi, a pedagógiai, az állatorvosi, valamint az orosz és az idegen nyelvek főiskolája. Ugyancsak a jereváni egyetem keretében létesültek az első tudományos kutatóintézetek. Örményországban ma minden tízezer lakosra 220 főiskolai és egyetemi, valamint 123 szakközépiskolai hallgató jut. így a diákok tízezer lakosra jutó arányát tekintve a köztársaság nemcsak a Szovjetunióban foglalja «1 az első helyet. hanem maga mögé utasít olyan fejlett európai államén kát, mint Franciaország, Anglia, az NSZK, Olaszország, stb. A szovjethatalcxm 50 esztendeje alatt 150 szakmában több mint 50 ezren szereztek magasfokú képesítést, köztük mintegy 15 ezren mérnöki diplomát. Áz örmény főiskolák és egyetemek hallgatói között ott találjuk a szomszédos Azerbajdzsán és Grúzia fiataljait. Az utóbbi években számos egyiptomi, pzíriai, iraki, afganisztáni, kubai, NDK-beli diák és latin-amerikai országokból érkezett fiatal kezdte meg tanul, mányait, A tudományos fejlődés természetesen nagyban elősegíti az ország gazdasági felemelkedését. Szovjet-Örményország a világ hetvenhárom országába ex. portál szemszám- és egyéb gépeket, precíziós műszereket és más iparcikket. Ezenkívül Lip. cse, Brno, Plovdiv, Poznan, Izmir, Damaszkusz vásárainak áLlandó résztvevője. Ezenkívül a köztársaság részt vesz a Szovjetunió és a KGST. országok kereskedelmi kamaráinak együttes ülésein is. Nemrég például Magyarország és a Német Demokratikus Köztársaság kereskedelmi kamaráinak képviselői jártak Örményországban. Az ilyen és ehhez hasonló látogatások célja országaink kereskedelmi kapcsolatainak kiszélesítéssé. Örményországnak van mii kínálnia a nemzetközi piacon. Az idei damaszkuszi vásáron az örmény Köztársaság, a szovjet kiállítás önálló részlegeként vett részt. A látogatók megismerkedhettek a Nairi—2 típusú elektronikus számítógéppel, de láthattak menetvágd esztergapadot, aiacsonynyomá- sú higanygázláropát, precíziós műszereket és villanymotorokat és megcsodálhatták az Anus-pianínór, az órákat, a szőnyegeket, a konyak-, bor- és cigarettaféleségeket és az örmény export más, hagyományos árucllifeét. Először kerülj fcHIföícFün bemutatásra az Örmény autóipar újszülöttje — a JecAZ típusú teherautó. A világ számos országában Swednek az emberek a divatos formájú, kerek, négyzet- atefcú. vagy hatszögletes „Sze- vúoK márkájú órák csöngetéséra. A jereváni óragyár termékeit (melyek Örményország legnagyobb taváról kapták nevüket), nemcsak a Szovjetunióban vásárolják szívesen, tepentflg űSÁ-haa, Uj-Zélandtervben a város tovább fejlődik, mint Örményország államigazgatási, ipari, tudományos és kulturális központja, lakosainak száma meghaladja az egymilliót. Kilenc szpütnyik- város építését tervezik, három üdülőhelyet alakítanak , ki, mindössze félórás utazási távolságra. Jereván, — akárcsak az egész köztársaság —, a jövőben is dinamikusan fejlődik. APN ban, Franciaországban, Bolíviában, Norvégiában és Lengyel- országban is. A gyár termékei 55 országba jutnak el. A Szovjet-örményország fővárosa, Jereván, gyors ütemben növekszik. Az elmúlt harminc évben — 1939-től ez év januárjáig 200 ezerről 767 ezer_ re növekedett lakosainak száma. Milyen lesz Jereván a közel, jövőben ? 4 35-—38 évse szőlő távlati íAAAAAAAAAAAAAAAAAAUAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAUAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA J ereváni látkép
