Tolna Megyei Népújság, 1970. december (20. évfolyam, 281-305. szám)
1970-12-06 / 286. szám
refelé csörgedezik a' ■ Köplíoíipánvszántó PILLE A koppányszántói népviselet igen színpompás volt. Részét képezte a Kapos—Koppány- vögy magyar községeiben kialakult bő szoknyás, pillés, redős gatyás viseletnek. Ennek az elhagyását mindenki azzal magyarázta, hogy a mai öltözködés kényelmesebb és olcsóbb. Az asszonyok és az eladósorban levő lányok sok és díszes szoknyát hordtak, a menyecskék pedig a kontyukon pillét. Ez a viselet járta még 10 évvel ezelőtt is. Az egyik, ugyancsak alkalmi találkozás közben megszólított asszony, Molnár Gyuláné mesélte, hogy menyecske korában még ő is hordta a pillét. Később azonban elajándékozta, és ma már mutatóban sincs belőle. Mivel a pille jellegzetesen Tolna megyei viselet volt, elhatároztuk, logy felkutatunk belőle egyet mutatóba. Sikerült, és ezúttal közöljük á róla készült képet. A felső rész a tulajdonképpeni pille, amelyet a kontyra húztak és rögzítettek, az alsó pe- lig a pille alá, a konty köré ■ögziiett, díszesre kivarrott. carton. Koppányszántő a honfoglalás előtt szláv település volt. A honfoglalás után az Árpád- törzs birtokába került, s e# törzs leszármazottai birtokolták évszázadokon keresztül. , A falu mai neve két tagból L- szóból — tapadt össze:'a Koppányból és a szántóból. A Koppány személynév, így hívfák az égyik Árpád-házi nerri- :’.etségfőt, amelynek Somogybán terültek el a birtokai' s ennek volt része az a helység is. bár napjainkban nem Somogy, hanem Tolna megyéhez tartozik. A falutól egy kilométerre húzódik Somogy és Tolna megye határa, nem messze onnan található' egy másik község —' Törökkop- pány —, amely ugyancsak őrzi egy évezred múltával is Koppány vezér nevét. És eröregedés Gyöngyösi József iskolaigazgató: — A falu lakossága kiöregedőben van. Ezt mutatja a termelőszövetkezeti tagság életkor-statisztikája is. A tavalyi felmérés szerint a 20—40 éves tagok száma 39 volt, tehát meglehetősen alacsony, a korosabb kategóriákhoz viszont annál többen tartoztak. Az 50—60 évesek száma meghaladta a hetvenet, a 60 felettieké pedig a százhatvanat. Kis falu vagyunk, és véleményem szerint nem áll meg a sorvadási folyamat, tehát azzal kell számolni, hogy a falu tovább zsugorodik. ,,Én optimista vagyok^’ Barsai Károly, a tanácsi ki- rendeltség vezetője: — Én bízom abban, hogy megváltozik még a falu jelenlegi képe: a sorvadás után fejlődésnek indul. Jelenleg 920 lakost számlálunk, a hatvanas népszámláláskor 1076-an, az ötvenes évek elején pedig több mint 1200-an voltunk. Páran visszajöttek a faluba az elvándoroltak közül, és az utóbbi években megnőtt a születések száma is. Az idén például már többen születtek, mint amennyien meghaltak. A tanácsi körzetesítés ugyan nem szolgálja Koppányszántónak, mint bekörzetesített községnek a fejlődését, de én ennek ellenére optimista vagyok. Népújság 6 pány nevű folyó is. Nem' kétséges az Árpád-házi1 vezér es a helységnév • első tagjának szerves kapcsolata, Koppány birtokolta e vidékét, s ezért vált neve helység- és folyórév alkotójává. A Koppány mint név-elem fennmaradt annak ellenére is, hogy á névadó felnégyeltetett. Géza halála után Koppány. volt a fejedelmi család legidősebb tagja, s a pogány szokások szerint őt illette volna a fejedelmi rang. Erre igényt is tartott, rté az idő kereke éppen át billenőben volt egy új. modernebb világba: napirendre került az államalapítás. Az európai környezetben ideiét; múlt pogány életmódot fel kellett váltania a kereszténységnek, s ezzel párhuzamosan ki kellett alakulnia az új társadalmit formációnak, a hűbériségnek. Koppány a régi szokások, életmód zászlaja alatt lépett fel az, államalapító István ellen, és törvényszerűen el kellett buknia: Veszprémnél csatát vesztett. I. István felnégyeltette Koppány testét, s annak egy-egv részét Veszprémben, Győrben, Esztergomban és Erdélyben várkapura akasztották ki, figyelmeztetőül, hogy így jár, aki útját állja1 a király államalapító törekvéseinek. A helységnév második ré-' sze úgy keletkezett, hogy e vidéken nagyobb területű .szántó- alakult ki, s a falu megjelölésére felhasználták ezt a tényt is. Ilyen és, ha-, sonló analógiával sok név ke-; letkezett és maradt fenn. . A néptáncnak igen tiszteletre : iái tó emlékei lelhetők fel Kop- pányszántón. A hagyomány- ápoló magyar néptáncmozgp- lom úttörői közé számít e falu népe. Az idősebbek még ma is szívesen emlékeznek vissza azokra az időkre, amikor még színpadon táncoltak, s nem js‘ csak a hélybélin, hanem többször megmutatták nótás kedvüket, tánctudásukat a főváros, sőt, a külföld közönségének Is. Kár, hogy ez a kedv«: szokás kiveszőben van. Felkerestük az egykori tánc- csoport egyik táncos házaspárját, Szőke Mártonékat. Nem találtuk otthon őket. hát kiKoppány.szántó "birtokosai közt találjuk Álmos herceg nevét is. Nagybátyja, I. László király utódjának szánta, ,de helyette Kálmán foglalta el á trónt. Ál,mos többször }s fellépett fegyverrel Kálmin ellep, még' külföldi' segítséget is megpróbált igénybe venni, tróntörekvései azonban nem vezettek sikerre.; Kálmán, végül is elfogatta, és fiával, Bélával együtt megygkíttatta Álmos Koppányszántóról munkaerőt rendelt ki kószálj!tásra: . meghatározott személyeknek t évente kétszer kellett Erdély- i be menniük sóért. Az egykori j okmányok meg is őrizték a sószállítók nevét. Almos alapította a dömösi prépostságot. és Koppán}rszántó hosszúidon keresztül ehhez is tartozott tulajdonjogilag. Egy okmány szerint '21 jobbágytelek képezne e falut, és minden jobbágy szent Márton napján fizetett a prépostjáénak 1 forintot, gabonából és borból pedig az eevit évben kilencedet, a másikban tizedet. . A mohácsi vész után Kor>- pénvszántó Török BM'nt nagybirtokos főnemes tulsido-' néha került. Nek: ja nnrtn adózott. . . Ez az ellentmondásos egvéniséeű földesúr .kitűnt a törökök elleni h arcok- bah. ll. Szolimán («1- I fogatta, és , életének uiöisó évtizedéi "^törökországi * rabságban íőlTWfe - GárőHnyi Géza róla mintázta áz Egri csillagok egyik azonos nevű főalakját. Koppányszántó n VVTT században Bszteybézi . bíztok maid a vektoré"-1 püspökség tulajdonába megy’,át. mentünk utánuk a szőlőhegyre A fárasztó sZőlőbekapálás után éppen ebédpihenőt tartottak, és ugyancsak meglepődtek, amikor megmondtuk, hogy táncügyben érdeklődünk. — Régen volt. Kezd eljárni felettünk az idő. — Mint házaspáf; hány. évig jártak a tánccsoporttal? . — Tíz • éven: keresztül. Nagyon szerettünk táncolni. Szép volt. Olyan jólesett, amikor kitáncoltuk magunkat. — Család? — Két lányunk’van. Mindkettő férjnél, ök is szerették a Sokan úgy tudják, hogy az egykesúg csak bizonyos tájéi , ségek jellemzője volt (Sárköz, Ormányság;.' A valóság azonban azl hogy szór vány onéptáncot, szerepeltek a csoportban, de manapság már leköti őket is a családi gond. Szőke Mártonná még őrzi azokat a ruháit, amelyekben valamikor, mint héptáricos, oly sok tapsot kapott. Készséggel szed elő jó pár darabot a szekrényből, s mutogatja, de hozzáteszi, hogy ilyesfélét manapság már csak szekrényben lehet ta_ lálni, az öltözködés teljésen megváltozott. Akinek m^g megvan a régi dlvatú ruhája is, annak egyszerűen az a magyarázata; hogy sajnálja eldobni, mert így néha mégiscsak megnézi, látja, s olyankor visszagondol a fiatalságára... Az utcán két asszony beszélget. Az egyik fiatalabb, a másik idősebb. Az előbbi Köbli Istvánná, az utóból Szabó Gyuláné. Megszólítjuk őket, s a próba kedvéért megkérdezzük, hogy emlékeznek-e a valamikor híres tánccsoportra ? Szinte egymás szájából veszik ki a szót: ” . — Hogy eotíákszünk-e? Hiszen mi is benne táncoltunk. Köbli Istvánná még hozzáteszi: Olyan' boldogok voltunk, amikor készültünk egv-egy táncfellépésre. Pedig_ mindig szegénységben éltünk, de azért vigadni szerettünk. san is találhatók egykeközségek, úgynevezett egykeszi- getek. Elsősorban a régebbi telepítésű magyar községek közt. Ilyen Koppányszántó is. A krónikaíró a háború előtt a következőket jegyezte fel: „Minden megjegyzés nélkül írom ide a szomorú adatokat: 460 pár után körülbelül száznak nincs gyermeke, 100 párnak csak 1—1, 100 párnak pedig csak 2—2 gyermek mondhatja, hogy édesanyám, édesapám.” Az egykeség minden jel sze- . rint nem is valami rövid életű jelenség e faluban: e tekintetben a felszabadulás óta sem javult itt a helyzet. Mesélik, hogy az egyik parasztcsaládban három gyermek született. Az apa vő volt, s a „sok” gyermek miatt any- nyira megharagudtak rá, hogy el akarták kergetni a háztól... Az iskolaigazgató, Gyöngyösi József mondja: — A mi kislányunk 198í. november elsején született. Abban az évben 5 volt a falu első szülöttje. Amikor 1939-ben Koppányszántóra kerültem, még 125 gyermek járt az általános iskolába, ma már csak 83 a tanköteles gyermekek száma. Az egykeség helyi okait még nem kutatta senki. Akit megkérdeztem erről, a vállrándításon kívül csak ennyit mondott: — Nem tudom. — Itt ez volt azelőtt is a szokás. Érdemes e jelenséggel párhuzamba állítani egy másikat. A falu „önéletrajza” egységgel terhes, ugyanakkor általános volt a korai házasság, sőt, még napjainkban is gyakran előfordul. nuvprtuyszantói tánc«» láuynk I Koppány és. szántó Tánc, dal EGYKESZIGET
