Tolna Megyei Népújság, 1970. december (20. évfolyam, 281-305. szám)
1970-12-06 / 286. szám
Ne haragudj9 kérlek, Háziasszonyok A leggyakorlottabb statisztikus se tudna válaszolni arra a kérdésre, hogy hány háziasszony van Magyarországon? Ez érthető, hiszen a Magyar Nyelv Értelemző Szótára szerint „A háziasszony a családban az a nő, aki a háztartást vezeti, rendszerint a családanya”. Lehet persze a nagyanya, akár a dédanya, a .sógornő, leánytestvér és unokahug is. A háztartást pedig vezetheti második műszakban, mint nyugdíjas, vagy fő hivatáséiként, ha úgy tetszik „fő állásban”. A következőkben a „fő állású” háziasszonyokról lesz szó, akiket nem túlságosan régen még megkíméltünk attól, hogy a „dolgozó nők” táborába soroljuk őket. (Részben azért „csak” róluk, mert a második műszak terheit hordozókról már épp elégszer szó esett a magyar sajtóban. A cikkíró magánvéleménye szerint, tán többször is, mint amilyen arányban terheiken könnyítenünk sikerült). Hárman vallanak önmagukról. — 0O0 — A R.-né, ötvenöt éves, tíz gyereké- bői hét él. 1959-ben. a termelő- szövetkezet megalakulásakor, a hétből öt még otthon volt. — A termelőszövetkezetben én sosem dolgoztam, csak a háztájiban. A férjem, az igen. Még brigádvezető is volt, évekig. Ma, ha akarnék se tudnék már dolgozni, szívnagyobbodásom van. Háziasszonyi munkában szerezte. Mosás, varrás, takarítás, főzés, a jószág etetése, a meglehetősen nagy házi kert művelése. — Megbecsülést kapott-e érte? Sosem gondolkodott felette. Természe. tesen kapott. A férje, a gyerekei szere- tetét, és most már az unokáiét is. — A társadalomtól? Anyasági érdemérmet. Abban a percben levette a ruhájáról, amikor kilépett a tanácsházról, ahol átadták. A falubeli asszonyok szemében a tíz szülés nem jelent rangot. Az A.-gyerekeket az iskolában „házinyulaknak” csúfolták — Mi a legnagyobb öröme? — Amikor búcsú napján mindannyian együtt vagyunk. A „mindannyian” az A.-házaspárt jelenti, a fiukat, hat lányukat, menyüket, öt vejüket, hat unokájukat. Huszonegy személyt. Tíz kiló húst sütöttek ki legutóbb, öt tyúkot vágtak, az elfogyott lisztről, zsírról, tojásról, cukorról nem is beszélve. Meg a munkáról, ami az elkészítéssel járt. — Egy napig főztünk a nagyobbik lányommal. Két óra leforgása alatt mindent megettek; mert étvágyuk az van, hála az égnek. Aztán fél napig mosogattunk, takarítottunk. Nem ismeri a fogalmakat, hát eszébe se jut, hogy a munkája termelékenységén, vagy intenzitásán törje a fejét. — Akart-e valami más lenni életében? / — Mi lehetett volna egy parasztlány, mint asszony? — 0O0 — T Z.-né, harminckét éves, csinos # fiatalasszony. Érettségizett, mérlegképes könyvelő volt, egy rangos középvállalat főkönyvelője, már huszonnégy éves korában. Jelenleg háziasszony, ötödik esztendeje. — Még körülbelül két évig leszek az. Amíg a gyerek megkívánja. Aztán visz- saamegyek dolgozni. Természetesen nem személy szerint a most ötéves kislány kívánja meg az otthon maradást, hanem egy — a neveléstan tudósai által is igazolt — elv, mely szerint az életbe indulás első lépéseinél legfontosabb az anya szerepe. A legtökéletesebb bölcsődie és óvoda sem pótolhatja az édesanyát. Ha az nemcsak dédelget, hanem nevel is. T. Z.-né nagyon gondosan, tudatos felkészülés alapján, ideértve a szakkönyvek olvasását is. végzi ezt a funkcióját. Háztartása kicsi, lakásuk két és fél szobás. Férje jól fizetett, vezető beosztású, a hét évre tervezett keresetkiesést megengedhetik maguknak. — Tehát szerencsések? — Sokakhoz viszonyítva azok vagyunk. Ma már. Tizenegy éve vagyok férjnél, három esztendeig laktunk egy olyan albérletben, ami még ennek a nyomorúságos életformának is a leg- nyomorúságosabbika volt. — Egy kis háztartás, a gyerek nevelése, ilyen jó körülmények között, hiszen autójuk, minden valamire való ház. tartási gépük megvan, kitölti az egész napját? — Nem! Jut időm olvasni és nyelvet tanulni is., — Hiányzik a hivatali munka? — Érdekelt és szerettem. Hiányzik. — ooo — P Cs.-né harminchat éves, egy jól kereső kisiparos felesége, három gyerek anyja. Tizenegy évig volt „fő állású” háziasszony. — Tudja, hogy mióta van az uram előtt becsületem? Amióta kaptam egy napi hatórás állást itt a szomszédban, az üzemi konyhán. Mosogatok. Pénzért mosogatok, igaz, hogy többet, de tulajdonképpen ugyanúgy, mint otthon. És mégis! Én művelhettem a kertet, elláthattam a nyulakat, a méhest, kijárhattam Várdombra, az apósomék gyümölcsösébe szüretelni, pénzt nem hoztam a házhoz. Most igen, ha csak nyolcszáz forintot is havonta. Azelőtt „hallgass” volt a nevem, a férjem nem egyszer odavágta: „Mit hozol te a házhoz?”. Mert annak, amit egy háziasszony otthon végez, higgye meg, a legtöbb férfi szemében nincs értéke. Csak azt veszik észre, amit nem csináltunk meg de amit igen, azt soha, vagy legfeljebb ritkán. — 0O0 — Három személy, három helyzet és három vélemény. Ha úgy tetszik, önvallomás is. Kommentálásukat és a konzekvenciák levonását az újságíró szándékosan mellőzi. Mindent rábíz az olvasóra. (ordas) A Perczel-ház mai lakói E házban született és dolgozott a haza javára PERCZEL MÓR tábornok Emlékét kegyelettel őrzi az állami ,,Perczel Mór” Közgazdasági Technikum tanári testületé és ifjúsága A fenti szövegű tábla olvasható Bonyhádon a Perczel Mór utcában, a Perczel-csa- lád egykori kúriájának falán. A ház 1780-ban épült, védett műemlék és az udvar felől lényegesen szebb látványban részesíti a látogatót, mint azt, aki tizenhét ablakos utcai frontját nézi. A Perczel-család két ténnyel írta be nevét a magyar történelembe. Az egyik, hogy nevelőül fogadták a későbbi költőfejedelmet, Vörösmartyt. (Se jó sora nem volt náluk, se különösebb becsülete.) A másik, hogy általában bibliai számú gyermekekkel rendelkező, sarjaik egyikének fia volt a hányatott életű és bonyolult egyéniségű tábornok. „Fekete bárány” volt családjában, melyből csak alig egykét személy állt a szabadság- harc oldalára. A többiek közül jó néhányan még a nevüket is Bonyhádyra változtatták, nehogy valaki összetévessze őket a koronához „hűtlen” atyafiságukkal. A tizenkét szobás, patkó alakban épült kúria ma a közgazdasági szakközépiskola „Martos Flóra” nevét viselő leányotthona. Egy-egy szobában tizenhat-húsz lány lakik, a régi nagy szalon pedig televízióval felszerelt társalgó és itt kapott helyet a háromezer kötetes könyvtár is. A száztizenöt lány nemcsak Bonyhád környékéről, hanem az egész megye területéről verbuválódott. Van köztük simontornyai, duzsi, döbröközi és dombóvári. Négy « főhivasátú nevelő irányítja a leányotthon életét, a diáktanáccsal karöltve. A főépületben csak a hálótermek és a társalgó van, a tanulószobák a külön álló nyári lakban, mely ugyancsak műemlék. A Perczelek kitűnő gazdák voltak, nemcsak kormányhűségük, hanem ez is hozzájárult vagyonuk gyarapodásához, melyről az épület mérete, szépsége és a hozzá csatlakozó park árulkodik. A műemlék érinthetetlen, még az ablakok zsaluit sem lehet kicserélni. Fenntartása nem csekély összeget, évi egymillió háromszázezer forintot igényel. Az a távolabbi terv, hogy majd a park hátsó részében épül fel az új kollégium, ahová a hálószobákat költöztetik, míg azok a szobák, melyek egyikében Perr czel Mór is tanult, végleg a tanulás otthonaivá válnak. jobb, ha megvárom, amíg üstöicödben fölszívódik az a rózsaszínű köd, ami most megközelíthetetlenné teszi az értelmedet. Céltalan is lenne bármilyen eszmecserébe bonyolódnunk, mivel most tűnt el gallérod mögött a harmadik féldeci „felnőttség”, s mint ezt észrevehettem, társaid úgy sem hagy- * nak addig békében, amíg tuszkolásukra fér még valami ital beléd. Gondolom, amikor majd összeakad már kezed-lábod és nem tudod eldönteni, melyik mire való, egyikükben föltámad valami lelkiismeretféle és hazatámogat, szülőanyádnak inkább szégyenteljes fájdalmára, mint repeső örömére. Na, igen.., személyazonossági igazolvánnyal rendelkező polgára vagy a hazának és maholnap kezedben a szakmunkás-bizonyítvány, ha arra jó vagy, hogy a mester rád bízza azokat a javítanivalókat, amelyeket egyedül nem győzne elvégezni, akkor senki ne szóljon bele abba, hogy mit csinálsz. Azon meg — mondásod szerint — röhög a vakbeled is, hogy a fiatalkorúakat szeszes itallal való kiszolgálásának tilalmi táblája ott lóg a kiszolgálópult fölött. „Látja az ürge a dohányt, nem kéri a szig-et, hogy mi újság” — világosítasz föl és nyomban értem, van már némi gyakorlatod, nem ismeretlen számodra az italbolt és tájéka. Mit mondjak? Nagyon sajnállak és nem kevésbé sajnálom a szüléidét, mert nem egy és nem két példát ismerek már, találkoztam jó néhány alkoholista esetével, akik így, „ki, ha nem én” alapon és kezdetben még tűrőképességüknek megfelelően kicsiben adták fejüket az ivásra... Most persze, fölösleges energiafecsérlés lenne ezt megértetni veled. Amikor már kezd akácos lenni az út, és kezd virágozni a virág a Csap utcán végesteien végig, megeshet, hogy a fogadatlan prókátort kupán találja egy pohár, vagy valami válogatotton vaskos gorombaság. Száz szónak is egy a vége, a harsány — egészségedre! — csatakiáltással beléd tukmált féldecik se testi, se szellemi egészségedre nem szolgálnak, ahogy így elnézlek hangos társaság Hidal, jó, ha öten vagytok 90 —100 évesek és ha ember - ismeretem nem csal, semmi esetre sem azért parádéztok itt, amiért az öreg borisszák és pálinkásbuty- kosok szoktak. Ti csak a felnőttségeteket fitogtatjátok itt és sokért nem adnám, ha belépne valamelyikötök édesapja. Persze egy ifjúsági őrjárat sem jönne éppen rosszkor. Hálátlan dolog ugyan á beavatkozás, de nem eredménytelen az esetek többségében. Végül, fogadj el egy jó tanácsot... ha holnap úgy érezned, hogy majd szétmegy a fejed és majd kilyukad a gyomrod és a kezedben bizonytalanná, engedetlenné válik a szerszám, ugyan légy szíves, fogyassz el az ! egészségedre — és az j: enyémre is — legalább egy I liter tejet... —li—
