Tolna Megyei Népújság, 1970. december (20. évfolyam, 281-305. szám)

1970-12-04 / 284. szám

wvrwrvTvvvYTvrYwrrnrrrTfVYVYwrrrrwfwvwinmrwvwv>> Dohosy Imre: ► § ► fr ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► 20. A két csendőr lépésben követi a menetet. Jó­zsef csak áll, fogja fekete bőröndjét, aztán le­teszi. a kavicsos útra, ráül.: Mint akinek nincs többé útja se előre, se hátra. Sajnálom. Talán jobban is, mint Dornyikot. A törött állkapocs begyógyul, az eltaszítottság soha. Szemmel kö­veti a lassan távolodó kocsikaravánt, ül a hű­vösen szikrázó napon, a kései ősszel dacoló zöld bokrok között, mint egy csüggedt, öreg, fekete madár. A cselédek feltámogatják Dornicsot, viszik a 'a kúthoz. Szaladjatok orvosért, kiabálja vala­ki. Dornicsné, mihelyt közelről meglátja az ura arcát, elvágódik, nyögve, sovány teste szá­razon csattan a földön. Jó' lenné valakit elcsípni a cselédek közül, izennék Klárinak. De mit is? Hogy itt vagyok a közelében, meg nem izenhetem.. Élek? Semmi bajom? Ostobaság, nem is ezt kívánom, semmi izenet nem helyettesítheti Klári ruganyos tes­tének közelségét. Düh lobban bennem, az is­tenit, egyszer sem feküdt le velem, ha itt kel­lene megdöglenem ezen az átkozott szőlőhegyen, kielégítetlenül vihetném magammal a pokolba ezt az egész, régóta gyötrő, szomjú megkívé­nást, egy lépéssel a beteljesülés előtt. Kiskará­csony, nagykarácsony. Miért jut eszembe már másodszor ez a dal? Klára nehé_z fehér moiré esküvői ruhát tervezett magának, föléje fehér bundát, napokig elbíbe­lődött vele, felül magasan gombolódó, zárt nyak­ban végződjék-e a ruhája, vagy finom, épp csak sejtető, decens Jsi.váéásbsa.. *ült, a. pamlagon. maga alá húzva karcsú lábait, szép vonalú, ke­mény combja fehéren villogott a szemembe, az asztal telistele sajátkezüleg rajzolt ruhamintái­val, fehér esküvőt szeretnék, vakítóan fehéret, az egész világ fehér legyen, szánkón suhanunk végig a téren, a Templom utcán, csengő is le­gyen a lovak nyakában, Ernő drága, ha igazán szeret, gondoskodjék fehér lovakról, ha másnák nincs, a bárónak van, magának biztosan meg­teszi. Egyszer se mondta, hogyan is élünk majd mi ketten, mit csinálunk, miről beszélünk, hová megyünk együtt Semmi ilyen nem forgott a fejében, vagy ha igen, nem mondta ki, a tár­gyakkal foglalkozott, bútorral, ruhákkal, függö­nyökkel, étkészletekkel, nem egyszer gondoltam rá, mi ketten nem is vagyunk olyan fontosak az egészben, mint a kellékek, melyekkel körül­vesszük magunkat. Félreértett, eltorzult házi­asszonykodás ... Vagy szándékolt, igyekvő csitítása valami másnak? őrülten szerettem volna a combja közé nyúlni, de ráütött nevetve a kezemre, coki fiatalúr, ez még' nem a magáé, a kettőnk számára berendezett, kertre nyíló szobában is, ha csak ránéztem a széles, masszív rekamiéra, mindjárt vonszolt kifelé, de a szeme nagyra nőtt, barna mélye felparázslott. Hülyeség. Épp most jut eszembe ezen gondolkozni. Felcsigázó rafinéria volt-e az egész? Vagy igazán hozzá­tartozott az általa oly könyörtelenül hangozta­tott úrilány Sághoz? Köldöktől lefelé... József még mindig a bőröndjén gubbaszt, a mándori révnél feleselnek az ágyúk, a város felett szőke pára leng, mint az emberi lehelet. Gallai fülel, köp egyet. — Meglátjátok, ezek a ganék bekerítenek minket. Elölről várjuk az áldást, hátulról jön. Seggünkbe pufogatnak, nem is lesz olyan príma hely ez a présház, Géza szomorú. — Paulo maiorem canamus. Nékem egyre plasztikusabb, hogyan pusztul el, ami volt... Mégis rettenetes, hatszáznegyven év után csak úgy elszekerezni innen, mint az utcára kirakott lakásbérlőnek. És ez legalább igazi úr volt. Nékünk most már csak a szurrogátum marad, vasalt nadrágba bújt tahók. Deső vállat von. — Ez mindig így volt. Ha a nagy királyt el­vitte az ördög, előmerészkednek a kiskirályok. — Micsoda marhaság — mondja élesen Fé­sűs Járó —, kicsi meg nagy, ennek vége, egyen­lőség lesz az emberek között, senki se fog rá­juk ordibálni, az értelem kormányozza őket... igen, a kölcsönösen és együttesen felismert szük­ség! Gallai vigyorog. — Na, csak hirdesd ki ezek között a süket kukacok között, menjenek az eszük után. Be fogsz csinálni a röhögéstől, nemcsak a szekér két végébe fogják a lovakat, istrángot akasz­tanak az oldalába is, ahány, annyifelé húzna, te lüké. Értelem! Huszonegyet játszani is tisztes­ségesebb, vagy beüt a lap, vagy nem: de olyas­mire hivatkozni, ami száz közül egynek ha van ... Géza a homlokára üt, a fenébe is bámészko­dom itt, beszalad a házba, táskájával jön vissza, mire észbe kapunk, már a szérűskertben lohol, a cselédházak felé. Deső mozdul, kiáltana, is, de meggondolja magát. Nincs joga megtiltani, hogy Géza ellássa a kocsist. — Ez... nem veszélyes? — kérdi Fésűs Járó. nyugtalanul pillogva. — Nyakunkra ífozhat va­lakit. / — De veszélyes — mondja nyersen Deső, és befordul a házba. Gallai lecsót főz, amikor Géza visszajön. A présház körül szedte a paprikát, paradicsomot, rég megcsípte a dér, de nem baj, jobb lesz, mint hideget falni, meg is kellett volna mosni alaposan, ez azonban csak akkor jutott eszébe a hadnagynak, amikor már beleaprította a lá­basba, majd megsülnek a bacilusok ebben a jó, forró zsírban. Gallai láthatóan élvezi a fő­zést, egyszerre két embernek is dirigál, ezt ad­janak a kezébe, meg azt, kolbászt vág karikára, szalonnát szeletel vékonyan, lágyan potyogtatja a lecsóba, tág orrlyukkal szimatol mint a cső- dör, isteni lesz, gyerekek, szent Péter is meg­nyalná az ujját, — Csúnya törés — mondja Géza. — Ha össze­forr is, nem biztos, hogy rendesen csukódik a szája. Kezet mos, rágyújt. Apámnak megmondom — folytatja — este ha kijön, hogy holnapra hozzon civil ruhákat. Jobb lesz mindnyájatoknak kibújni az angyal­bőrből. Gallai otthagyja a lecsót, — Mit hallottál? — Alighogy bekötöztem a kocsist, odaért a körorvos. — Tudja, hogy itt vagyunk? — Nem. Tőlem biztosan nem. Azt mondja, az oroszok a mándori révnél nem a túlsó partra lőnek. (Folytatjuk.) AAAVt AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA-. vAAAAAAAAAAAAAAAAAAAÁAAAAAAAAAAAÁAAAAAAAAAAaAAAAAA* * AAAA Szili éria csodálatos földje II. Lenin szava valóra válik! „Szerencséjük van az oro­szoknak'’ — írják manapság a nyugati sajtóban, amikor Nyugat-Szibéria lenyűgözően gazdag kőolaj- és TUdgázkin- cséről esik szó. Pedig a mo­dern szovjet geológia egyálta­lán nem bízza magát a sze­rencsére. Ellenkezőleg. Amire alapozhat, az éppen a terv­szerűség, és a szovjet embe­rek hősiessége. A szovjet kormány nemrég elfogadott „Nyugat-Szibéria kőolajtermelő iparának foko­zott ütemű fejlesztését, célzó in- tézke.léso'.vől" szóló )vitó.rova­tában globálisan feladatot tűz­tek ki: a Szovjetunió legna­gyobb, kőolajbázisának létre­hozását. Az egész világ előtt nyilvánvaló, hogy a feladat sikeres megoldása jelentős mértékben megnöveli a Szov­jetunió gazdasági potenciál­ját! Szibéria földjének — ak­kor még rendkívül hiányosan ismert — mélye már a cári Oroszország lakóit is megdöb­bentette gazdagságával. „E természeti kincsek modern technikai eszközökkel törté­nő kiaknázása — írta Lenin 10j, gazdag lelőhél.vet találtak. — a termelőerők soha nem lá­tott mértékű fejlődésének alapját képezi”. Mégis, Nvugat-Szibériában hosszú ideig hasztalanul ku­tattak jelentős kőolaj- és földgázlelőhelyek után. Itt is ott is találtak ugyan kőolaj je­lenlétéről árulkodó nyomokat, óm olaj nem volt sehol. Végül is 1953 őszén, az Ob folyó al­só folyásvidékén, a régi szi­bériai kisváros, Berezovo mel­lett egy fúrás alkalmával el­söprő erejű gázszökőkút tört fel. Hétéves megfeszített ku­tatómunka után Nyugat-Szibé­ria alacsonyföldjén feltárták az első, iparilag hasznosítható kőolajlelőhelyet. A követke­ző években azután annyira gazdag lelőhelyekre bukkan­tak, hogy Nyugat-Szibéria ver­senyre kelhetett a világ olyan jelentős kőolajtermelő vidéké­vel is, mint a Közel-Kelet. 1975-re Nyugat-Szibéria 100— 120 millió tonna, 1980-ban pe­dig már 230—260 millió tonna kőolajat ad majd. A század végére a termelés eléri a fél­millió tonnát! Ha figyelembe vesszük, hogy Nyugat-Szibéria földje legalább olyan jelentős meny- nyiségben rejt földgázt, mint kőolajat, a Szovjetunió jövő energetikai bázisának körvo­nalai rajzolódnak elénk. Jelenleg több mint kétmil­liárd tonna kőolajat és leg­alább háromtrillió köbméter földgázt termelnek ki boly­gónkon. Kőolaj- és földgáz­termelését tekintve a Szovjet­unió világviszonylatban je­lenleg a második (1969-ben 328 millió tonna kőolajat és 183 milliárd köbméter föld­gázt termeltek ki.) Ezután Venezuela következik (230 **SÜÍ9 tmna olajigJJ, maié «§* Épül a gigantikus olajvezetek. dig olyan országok jönnek, mint Irán, Irak, Szíria, Ku­wait, Líbia. Az utóbbiak mind­egyikében átlagban 100 mil­lió tonna kőolajat termelnek ki évente. Felderített földgázkészleteit tekintve eddig az' USA állt az élen — 8 trillió köbméterrel. Nyugat-Szibéria felderített gázkészletei azonban még en­nél is nagyobbak. Bát­ran elmondható, hogy Nyugat-Szibéria síkvidékeinek lelőhelyei a világ legnagyobb kőolaj- és földgázmedencéjét S&ayiáfe A fegAltíek további felderítése és kiaknázása a Szovjetuniót a világ első olaj- és gáztermelő államává teszi, biztosítva ezzel a szocialista ipar egyre növekvő kőolaj- és földgázszükségletének ma­radéktalan kielégítését. Cikkek helyett regényt, vagy hősi eposzt lehetne ír­ni arról a küzdelemről, ame­lyet a szovjet emberek vívtak e sikerért. Vessünk tehát leg­alább egy kurta pillantást az úttörőkre, a „hőskor” munká­saira. Következik: EGY ESTE A PAPVNBAN­tAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA4AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA Ú jra lehet kezdeni

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents