Tolna Megyei Népújság, 1970. december (20. évfolyam, 281-305. szám)
1970-12-31 / 305. szám
r»Tf’TVTTTTfvTTTTfi»rrrryTyMf'VfVfvyTTr»Vrf VfYTfT*vfvyy'vvTVT»» y?vyyvvryy>yyvy»viyyyyyvvvv»yyyvyyTyyyrvyfyvyyf Tffrvoyy^ DauxLíi. i-aitg: *. 192 « magaslaton.-Dokumentum-regény — -f*A viskót ráadásul arra is fel lehetett használni, hogy benne rejtegessék Maot. Az őrmester utasította Erikssont és Rafe-et, hogy takarítsák ki a viskót, majd Maot gondjaikra bízva, Clark és Manuel társaságában elindult, hogy tüzetesen körülnézzen. Odabenn, emlékezik Eriksson, a Rafe hátizsákjától megszabadított lány egy ideig figyelte őket, ahogyan kihordják a hulladékot, majd kérés nélkül felajánlotta, hogy segít *nekik. „Nem is sejtette, mire segített előkészíteni a helyszínt.” Meserve és a többiek egy óra múlva, dél felé érkeztek vissza, és jóízűen falatozni kezdtek a szabadban, a viskó bejáratához közel. Evés után, elterpeszkedve a földön, a felfrissült Meserve társaira pillantott, és cinkos mosollyal a romos építményre bökött. „Ideje, hogy egy kicsit szórakozzunk.” — mondta. Clark szemmel láthatóiig magán kívül volt az örömtől, mondja Eriksson, Manuel és Rafe már kevésbé lelkesedett. Ö maga, gondolja, meglehetősen savanyú képet vághatott. „Rosszul éreztem magam. Elképzelhetetlennek tartottam, hogy részt vegyek abban, aminek következnie kellett.” Meserve valószínűleg megérezte ezt, mert mielőtt bármi történt volna, kérdőre vonta beosztottját, ő is bemegy-e majd a kunyhóba, ha rákerül a sor. Eriksson a fejét rázta. A feldühödött őrmester fenyegetéssorozattal folytatta. Ha Eriksson nem lenne hajlandó úgy tenni, mint a többiek, figyelmezteti, hogy könnyen nélküle térhetnek vissza, és majd azt jelentik, hogy „tévedésből is a háború áldozata lett.” Clark buzgón visszhangozta a fenyegetést, a két Diaz pedig értetlenül bámulta az osztag „nehéz emberét.” Eriksson újból a fejét rázta. „Addigra már elegem lett az örökös ütlegelésekből és az esőgalléros főj toga tásokból, amelyeket végig kellett néznem.” A második visszautasításra Meserve Eriksson férfiasságáról vágott ki egy epés tirádát, „buzinak”, „beszari alaknak” nevezte beosztottját. Eriksson elmondta nekem, hogy a sértegetések nem hatottak rá, de a bírósági jegyzőkönyvből kiderül, hogy Rafe-re annál inkább, aki azt vallotta, hogy ő nem tudta elviselni azokat a jelzőket, amelyeket az őrmester Eriksson fejéhez vágott; Rafg kijelentette, hogy a kigúnyolástól való félelmében csatlakozott azokhoz, akik bementek a kunyhóba, amelynek kitakarításában közreműködött. Manuel vallomása is hasonlóan hangzott. „Attól féltem, uram, hogy kinevetnek” — mondta az ügyésznek. Mikor megkérdezték tőle, miért, így válaszolt: „Tegyük fel, hogy maga vesz részt az akcióban. A társai kigúnyolják. Nem telik bele sok idő, és kivetik maguk közül.” Ez a fiú ettől is begyulladt, meg attól is begyulladt. „Mindenki ki fogja nevetni. A következő akcióban már nem lehet teljes értékű katona, mert a társai nem segítik semmiben. Magára marad. Négy tagból fog állni az osztag, meg egy magányos ötödikből.” Amint Meserve kifejtette Eriksson férfiasságára vonatkozó szakvéleményét, a baljós bacchanália megkezdődött. Eriksson távolabb húzódott a viskó bejáratától, ahol addig állt, és egymagában leült a füves talajra az építmény egyik oldalához; hébe-hóba a szeme elé emelte távcsövét, hogy szemügyre vegyen egy- egy tivolii pontot. Mikor kihallgatásán megkérdezték tőle, miért változtatta meg a helyét, Eriksson így vallott: „Ezek az emberek, hogy is mondjam, szóval nem lelkesedtek azért, ami történt. Nekem felfordult tőle a gyomrom, ügy gondoltam, nem árt, ha valaki örködig, mert a környék tele volt a Vietkong katonáival.” Az őrmester lépett be először, és kisvártatva a lány kétségbeesett, fájdalmas, szívtépő sikolyát hallották. A sikoly egyre hullámzott, s csak akkor szünetelt, amikor a lány friss lélegzetet vett. Néhány perc múlva a sikoly kitartó zokogásba fordult, és egészen addig tartott, amíg félóra múltán Meserve ki nem lépett a szabadba. Meztelen volt a felsőteste, hivalkodó, hódító mosoly játszott arcán. „Nagyon 1AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA- LAAJ klassz a nő, és elég tiszta” — mondta. Intett Rafe-nek, hogy most ő következik. Rafe, nehogy kinevessék, belépett. A bíróság előtt elmondta, hogy Maót meztelenül találta az asztalon, a keze a háta mögött volt összekötve. „Nagyon ártatlannak, nyugodtnak látszott” — vallotta Rafe. Benn maradt mégis, és ezúttal kevésbé hangosan, újra kihallatszott a viskóból a lány sikoltása és zokogása. A bírósági jegyzőkönyv szerint Clark odakintről egy lyukon keresztül figyelte bajtársát, gyönyörködő felkiáltásai összevegyültek Mao jajveszékelésével. Egy pillanatra elvesztette jókedvét, amikor Meserve egy intéssel tudtára adta, hogy ő lesz a harmadik, de amikor aztán visszatért, újra a régi volt. „Kést tartottam a torkához- — mondta a többieknek. Meg is mutatta vadászkését. A huszonöt centiméteres tőr nyele köré apró gyémántokkal mintázott ragasztószalag volt csavarva. A katonák ismerték a kést, Clark egy közeli barátjától kapta nem régen, aki egy szakaszban szolgált vele, de megsebesült. Mikor Manuel lépett a viskóba, Mao hangja már gyenge volt, és fojtott A négy katona látogatása majd másfél óráig tartott, és ezt követően már két perc múlva valamennyien a kunyhóba vonultak vissza, hogy elrejtőzzenek a feltehetően közelben tartózkodó Vietkong- katonák elől. Ezúttal Eriksson is velük tartott, és azt látta, hogy Mao a kunyhó egyik sarkába húzódott, félve figyelte őket könnyektől csillogó szemével, jelenlétét jóformán csak az árulta el, hogy reggel óta erősebb lett a köhögése. Fel volt öltözve, a kezéről már .leoldották a kötést. A katonák újra enni kezdtek, de most sem adtak egy falatot sem a lánynak. Felidézték közös fegyvertényük részleteit, összevetették Maót azokkal a nőkkel, akikkel eddig dolguk volt, és megtárgyalták, milyen rég nem voltak nővel. Tizenöt-húsz perc múltán Meserve, mintha untatta volna a beszélgetés, hirtelen küldetésükre emlékeztette osztaga katonáit; közölte, hogy további felderítést kell végezniük még aznap délután. Ezúttal Clark marad itt, hogy vigyázzon a lányra és a viskóban hagyott fegyverekre. (Folytatjuk.)-4 ■4 4 4-4-4 4 4 LA AJ Sxékelyföldi tájak, városok, emberek Sepsin és Szeredén Székelyföldön is terjed az, amely örök fejtörtést okoz a magyar nyelvészeknek, miért rövidítjük városaink nevét, miért akarunk valamit rövidebben kifejezni. A hétköznapi beszédben Sepsiszent- györgyből már csak Sepsi marad, de az emberek sem Csíkszeredára, hanem Szeredára utaznak. De érdemes e két városba utazni. Ettől a nyelvi problémától függetlenül. Vagy hat évvel ezelőtt a Román Szocialista Köztársaság és a Román Kommunista Párt legfelsőbb vezetése elhatározta a Székelyföld iparosítását. E két városban az iparosításnak olyan ütemével találkozhatunk, mely még az ottani emberek szemében is talánynak tűnik. Éppen azért, mert a megelőző években ez a vidék kevés állami támogatást kapott az ipar fejlesztésére. Most egyik évről a másikra ezres létszámú üzemeket építenek, telepítenek olyan helyre is, ahol azelőtt azt sem tudták, hogy mi a gép. És a székely lányokat megtanították az olasz körkötőgépek kezelésére, meg a román gyártmányú modem szövőgépek kiszolgálására. Látogatást tettünk a Csíkszeredái kötöttárugyárban. Kalauzunk a gyár igazgatója Burszan Nikoláj volt. Román ember, de úgy beszél magyarul, mint a gyárában dolgozó nyolcszáz magyar leány és asszony. Két és fél éve határozta el a kormány, hogy Csíkszeredán kötöttárugyárat létesítenek. Idén január 1-éu az első kötőgépet beindították. De tovább épül a gyár, hogy jövő ilyenkor már ne ezer, hanem kétezer munkás készítse majd itt a pulóvereket, kardigánokat abból a nyersanyagból, amelyet ugyancsak valamilyen nyugati licensz alapján Csíkszeredán gyártanak a kötöttárugyár szomszédságában. Ugyanis itt egy fonal alapanyaggyártó üzemet is építenek. A rendkívül gyors tempó, az ami megragadja, lenyűgözi az embert. Két és fél esztendő — a beruházás elhatározásától a csaknem teljes kapacitásra történő felfutásig — valóban nagy teljesítmény. Akkor is, ha az épületeket csarnokok felállítását, felépítését, ' összeszerelését, a gépek felszerelését nézzük, de «még inkább, ha a munkások kiképzését vesszük figyelembe. Olyan területen, ahol korábban alig volt ipar, ahol az idekerülő fiatalok — mert a túlnyomó többség fiatal lány — csak most ismeri meg az üzemi rendet, fegyelmet a szakma fogásait, a korszerű gépek kezelését. A hatalmas csarnokban kékköpenyes lányok állnak a gépeknél. Néhol kettő egy gép mellett. Mint kiderül, az egyik az oktató, a másik a tanítvány. Az egyik „párt” megszólítjuk. Udvarias mosoly a válasz — az igazgató megjegyzi; Igazán véletlen, hogy a sok székely lány mellett ép* pen románokat választottunk! ki (a város és a .környék lakossága magyar, inkább távolabbról jönnek ide a román lányok> Mibalache Viorina például Piatra Neamt-ból, a Kárpátokon túlról, tanítványa Popescu Rodica Bacauból jött. A szomszéd gép melletti párral azonban már megértjük egymást — mint ahogy a második, harmadik, ötödik... tizedik gép kezelőjével is. A tizenkilenc esztendős Kuna Mária Csíkszeredái. Otthon dolgozott, a háztartásban egészen 1970- február 15-ig. Tizenhatodikén lépett be, tanulónak. Most már ő az oktató, az ugyancsak szeredai Ferenc Júlianna most ismerkedik a gyárral, a géppel. Pár nappal ezelőtt öltötte fel elsőízben a kék munkaköpenyt. Félév múlva talán mgr ő magyarázza a gép kezelését valakinek... Székelyudvarhelyen a faipart fejlesztik óriási léptekkel. A város egyik patriótája, Dr. Gotthard Béla megyei ügyész, tele tűzzel, lelkesedéssel beszél arról, hogy a székelyföld iparosításában már eddig is milyen nagy eredményeket értek el — „Ait akarja a kormány, meg mi is, I8-4Í 4Í-IÜ IBS',* 4 ' Sj|«WM ' i$0§kli$ MPf'ltt^t M&'WiMi äi M m. títM .. säsür Aron,,.. ; Í«í#|/mi -SZIÖ!. '3 V *Sv*| ; f?T;Äpy:|B.; *. i liiljllilj f NáfMSttSZTK *fiH «Ol Mto SfiiM^IMt ■ui mmmmnm$%ii mmm Emléktábla Sepsíszentgyörgy központjában; Itt jelentette be Gábor Áron 1848 november 23-án: „Lesz ágyú.” És lett. Székelyföldön öntötték a szabadságharc ágyúinak nagy részét. Ma a modern ipar változtatja meg a tájat, teszi szebbé, gazdagabbá az itt élő emberek életét. hogy a székely lányok, asz- szonyok ne menjenek cselédnek, szolgálónak Bukarestbe, Brassóba, meg máshova, hanem váljanak itt, szülőföldjükön munkássá. Ceausescu elvtárs személyesen ügyel arra, hogy a székelyföldön az iparosítás milyen mértékben halad előre. E különleges figyelem óta tapasztaljuk székelyföldünk iparosítását, előrehaladását”. Gotthárd Béla aztán szívesen beszél arról is, hogy a helyi értelmiség, a kétkezi munkások milyen lelkesedéssel vesznek részt ebben az új országépítő programban. Sepsiszent- györgyön például és Csíkszeredán is az utóbbi években a munkások létszáma csaknem kétszeresére emelkedett. Kézdi vásárhelyen már működik az új keményí tőgyá r, I az idén kezdődött meg a termelés a csavarárugyárban, az új ruhagyárban 1200-ari fognak dolgozni. Sepsiszent- györgyön öt új üzemet építenek, illetve építettek. Ko- vaszna megyében az idei program 400 millió leit irányzott elő ipari beruházásra, fejlesztésre. PÁLKOVÁCS JENŐ —JANTNER JÁNOS I AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA
