Tolna Megyei Népújság, 1970. december (20. évfolyam, 281-305. szám)
1970-12-31 / 305. szám
Érdek és öntudat A köztudatban máig is ele- ,yen még az a nézet, amely ellentétét lát az érdek és az öntudat között. Ez valószínűleg nem kis részben annak a vai- lá »erkölcsi nevelésnek maradványa, amely tagadta az összefüggést az emberek „evilági” érdekeltsége és cselekedeteik erkölcsössége között, s az erkölcsösséget nem az emberek, a társadalom helyzetéből, érdekeiből, hanem valamiféle örök, változatlan, „isteni parancsolathoz” való viszonyból magyarázta. Érdekes módon a szocialista építés, első évtizedében' a lényegében hagyományos valláserkölcsi megítélés terjedt el, mint szocialista, marxista álláspont, természetesen azzal a nagy különbséggel, hogy a viszonyítási alap szerepét nem „isteni parancsolatok” játszották, hanem a munkásosztály változatlanoknak feltételezett érde- jkei. E felfogás szerint úgy volt lehetséges és kötelező a munkásosztály céljait szolgálni, hogy közben háttérbe kellett szorítani nemcsak az egyének, de az osztály egyes rétegeinek sajátos külön érdekeit: az volt tehát az öntudatos, aki ezt a szolgálatot önzetlenül, egyéni érdekei rovására is vállalta. — TÖRTÉNELMI ÉRDEK: A HATALOM MEGSZERZÉSE, MEGSZILÁRDÍTÁSA — E felfogás, naiv egyszerűsége mellett is, történelmileg nélkülözhetetlen és pozitív szerepet játszott, amennyiben a hatalomért vívott harc, majd az ellenforradalom leverése és a szocializmus alapjainak lerakása valóban olyan tömegaktivitást igényelt, amely elkerülhetetlenül háttérbe szorította az egyének, illetve a kisebb társadalmi egységek, rétegek, csoportok küíönérde- keit, hogy érvényesülhessenek a dolgozó osztályok közös, alapvető érdekei: a szocialista hatalom megteremtése, megszervezése és megtartása, a kizsákmányolás és a munkanélküliség megszüntetése, a szocialista iparosítás, a nagyüzemi szocialista mezőgazdaság megteremtése, a szocialista kulturális forradalom első eredményeinek elérése. Pártunk már a YII. kongresszusán, 1959-ben felismerte, hogy a hatvanas években éppen „az elért eredményekre támaszkodva, változtatni, helyesbíteni kell a korábbi felfogáson: határozatot hozott a gazdaságirányítás régi módszereinek felülvizsgálatára, új módszerek keresésére, s arra, hogy máris erősíteni kell a dolgozók anyagi érdekeltségét az iparban is, az akkor gyors ütemben kialakuló mezőgazda- sági termelőszövetkezetekben is. Fel kellett ismernünk azt, hogy a szocialista forradalom alapvető vívmányainak megőrzése és gyarapítása, eredményeink továbbfejlesztése nem lehetséges a korábbi szemlélet alapján, amelyben a fő szerepet a munkásosztály osztatlan és változatlan „történelmi érdekeinek” csak viszonylagosan jogosult képzete játszotta. Ez addig, amíg ti szocializmus alapvető kereteinek kialakítása volt a fő feladat, nem akadályozta, hanem elősegítette a munkásosztály osztálycéljainak elérését. Amikor azonban létfontosságúvá váltak a gazdaságpolitikának olyan céljai, mint az összes dolgozó rétegek életszínvonalának rendszeres emelése, a lakáskérdés megoldása, a magasabb színvonalú gazdasági együttműködés a szocialista és nem szocialista országokkal, a külkereskedelmi mérleg egyensúlyának biztosítása a gazdasági fejlődés kívánatos üteme mellett, a műszaki fejlesztés és a népgazdaság helyes ágazati arányainak kialakítása, akkor, e problémák természetéből következőleg is, világossá vált, hogy mindezt csakis a társadalmilag szervezett termelőmunka hatékonyságának növelésével oldhatjuk meg. Ebből szinte egyenesen következik, hogy a munkás- osztály történelmi érdekei és valamely konkrét népgazdasági, vagy munkamegosztási ág, valamely konkrét . termelőüzem kollektívájának mai törekvései közötti kapcsolat jó- vál bonyolultabb, mint azt korábbi szemléletünk feltételezte. — NEM LEHET AZ ÖNTUDAT SZÁMLÁJÁRA ÍRNI — A régi gazdaságirányítási rendszer kritikai felülvizsgálata során kiderült, hogy a szigorúan értelmezett, részletes központi előírásokra épült tervgazdálkodás mellett is a nemzeti jövedelem elég nagy (15—30) százaléka a tervtől függetlenül „mozgott”, sokszor pozitív, sokszor azonban negatív értelemben, népgazdasági szintű pazarlásokat okozva, amit semmiképpen sem lehetett csupán az „öntudat” számlájára írni, s felvilágosító munkával megszüntetni. Be kellett látnunk, hogy a történelmi értelemben vett öntudat, osztályöntudat és az osztály mai és távlati érdekei között reális ellentmondások feszülnek, amelyek tudomásulvétele és tanulmányozása a célravezető, nem pedig ideológiai munkával való „áthidalásuk”. Ez az új — nem elméletileg új, mert a marxizmus—leni- nizmus már régen ismerte ezt az összefüggést — szemlélet és megközelítés már érvényesült, a gazdaságirányítási rendszer reformjának előkészítése és bevezetése során. A Központi Bizottság; majd a IX. kongresszus által elfogadott koncepció először is számot vetett azzal, hogy a szocializmus teljes felépítéséhez a minőségi munkát, a munka termelékenységének növelését, s a fejlődés magasabb színvonalon való folytatását igénylő feladatok megoldásához, „többlépcsős eljárásra” van szükség az osztályérdek, a közérdek konkrét tartalmának megfogalmazásában (a népgazdaság távlati és rövidebb távú terveinek elkészítésében!! Másodszor, ezek megvalósításában is nélkülözhetetlen a vállalati dolgozók kollektív érdekeinek elismert és szabályozott, de önállóbb, szabadabb hatása a közérdek, a népgazdasági célok realizálása. S harmadszor: a vállalati kollektív érdekeken belül nélkülözhetetlen az egyéni érdek differenciáltabb érvényesülése, illetve érvényesítésének törvényes lehetősége. Ezen új körülmények között új módon vetődik fél az érdek és az öntudat, az érdekeltség és az öntudatosság problémája, — ÖNTUDAT EGYENLŐ: HOZZÁÉRTŐ CSELEKVÉS lektíva felelősségét és érdekeltségét a terv megvalósításában, az ehhez szükséges feltételek feltárásában, megteremtésében. Másodszor, a vállalati kollektíva, a vezetők, társadalmi szervek, üzemrészek, brigádok és egyének ön- tudatosságának fokát most már nem felülről készen kapott és „rájuk rótt” feladatok megoldásán mérhetjük, hanem mindinkább azon a hozzáértésen, szakértelmen, találékonyságon és szorgalmon is, amely- lyel feltárják és kihasználják saját tartalékaikat, okosan és hatékonyan gazdálkodnak saját adottságaikkal, a nép rájuk bízott vagyonával. A központilag helyesen „beállított”, szabályzók mellett ebben messzemenően érdekeltek is. Harmadszor, az anyagi és erkölcsi ösztönzés egységét helyesen megvalósító gyakorlat — amelynek kialakításához nélkülözhetetlen az üzemi, munkahelyi demokrácia meglevő lehetőségeinek kihasználása és továbbfejlesztése — olyan légkört, olyan helyi hangulatot, ideológiai-erkölcsi klímát teremt, amelyben nem elég „fórumokon szerepelni” és szép szavakat mondani az öntudatról, közérdekről, hanem gyakorlatilag is példát kell mutatni hozzáértésből, készségből, szorgalomból, minőségileg is kifogástalan munkából. És ha a valódi, a munkahelyi közvélemény előtt, annak demokratikus tájékoztatása és kontrollja mellett is igazolható tényleges teljesítmény szerint differenciáljuk a béreket, prémiumokat, jutalmakat, kitüntetéseket és az erkölcsi megbecsülés egyéb módjait, akkor ez a demokratikus vitákban edződött munkahelyi közvélemény olyan erkölcsipolitikai erővé válik, amely képes a konzervatív, káros egyenlősdi ellen hatékonyan fellépni szocialista elveink védelmében csakúgy, mint elejét venni az igazságtalan, nem a teljesítmények különbségén alapuló differenciák keletke- . .->enek. A X. pártkongresszus beszámolóján. határozatán végigvonul az egyetértés kísérte szemlélet, amelyet az utóbbi évek tapasztalatai megerősítettek, s a kongresszus előtti taggvűlések, pártértekezletek újra összegeztek: a szocialista • tudat, az öntudat fejlődése elválaszthatatlan mai és távlati érdekeink helyes értelmezésétől, s ezek tényleges érvényesítésétől. A munka, a termelő munka körülményei és eredményei gyakorolnak a legnagyobb és legközvetlenebb hatást a szocialista öntudat és erkölcs fejlődésére, s ezek alapján szállhatunk szembe, elveink és érdekeink védelmében, társadalomban még tovább élő, olykor megélénkülő kispolgári jellegű nézetekkel és magatartásokkal, a teljesítmények különbözőségét is tagadó s ezek méltó megbecsülését elítélő konzervatív egyenlosdivel, a tényleges teljesítménnyel nem igazolható bérdifférenciákkal, valamint a rajtuk élősködő, belőlük táplálkozó gátlástalan harácsolás, haszonlesés, korrupció jelenségeivel. Először is: új, önállóbb gazdasági szerepének megfelelően a vállalat most már nemcsak végrehajtója a központban kidolgozott tervfeladatoknak, hanem részt vesz a nép- gazdasági tervek kidolgozásában is. Ebben önálló, csak általa elvégezhető funkciója van, ami nagymértékben növeli a vállalati vezetők, társadalmi szervek, az egész vállalati kolKOVÁCS. FERENC Népújság 3 1970. december 31. Újévi köszöntő Az élelmiszer-gazdaság és a fagazdaság dolgozói munkasikerekkel eredményesen fejezték be az 1970-es évet, szabad életünk huszonötödik esztendejét. Társadalmunkat megnyugvással és bizakodással töltötte el, hogy a termelőszövetkezeték tagjai, az állami gazdaságok, az élelmiszeripari vállalatok, az erdő- és fagazdaságok, a faipari üzemek dolgozói még ilyen rendkívüli. körülmények között is, biztosították a zavartalan élelmiszer-ellátást és tovább erősítették szocialista gazdálkodásunk alapjait. Ezekben a sikerekben jelentős érdemé van az élelmiszer- és fagazdaság dolgozóinak, akik szorgalmukkal és hozzáértésükkel gyakran áldozatot nem ismerve megfeszített munkával ellensúlyozták az idei év természeti csapásait. Helytállásukért, odaadó munkájukért ezúton is elismerésem és köszönetemet fejezem ki. A jövő feladatait egyértelműen összegezte pártunk X. kongresszusa. A szocialista építőmunkánkat népünk javára ' magasabb szinten tovább folytatjuk a kipróbált és bevált politika következetes érvényesítésével. A gazdasági építőmunka közvetlen céljait a IV. ötéves terv jelöli meg. Az új esztendő a IV. ötéves terv első éve. Programjában az élelmiszer- és fagazdaság intenzív fejlesztésével a társadalmunk igényeinek hiánytalan kielégítése, az ágazatainkban dolgozók életszínvonalának további emelése, a muhka- és életkörülményeinek fejlesztése szerepel. A program megvalósítása mindannyiunk közös ügye. Meggyőződésem, hogy az élelmiszer- és a fagazdaság minden dolgozója felelősséget érez e közös feladatokért és kérem, hogy szorgalmas munkával tudásuk legjavát adva járuljanak hozzá azok sikeres megvalósításához. Az jíj év alkalmából a Mező gazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium munkatársai nevében tisztelettel és szeretettel köszöntőm a termelőszövetkezetek az állami gazdaságok. az élelmiszert ipar, az erdőgazdaság, az elsődleges faipar, a földügy- és térképészet marton d^igozótit. kívánok nindannyiuknak sikerekben gazdag boldog új esztendőt és jó egészséget. Dr. Dimény Imre mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter A MESZÖV-elnokség ülése Szerdán ülést tartott a MESZCV elnöksége. Szobosz- lai Jenő szövetségi titkár beszámolója alapján megvitatta a megye fogyasztási szövetkezeteinek 1971. évi terv- és üzletpolitikai célkitűzéseit. Egyebek közt értékelték a forgalom növelése érdekében teendő elgondolásokat. A fogyasztási szövetkezetek terveik szerint a következő évben behatóbban kívánnak foglalkozni az előrendeléses árusítási módszerek elterjeszté • sével és az áru házhoz szállításával, hatékonyabbá kívánják tenni az árengedményes árusítási akciókat, és megannyi más intézkedésre készülnek. Most igen eredménydús évet hagytak maguk mögött, és mindent elkövetnek annak érdekében, hogy a siker a következő évben se maradjon el. Az ülésen bejelentették, hogy az egyik szövetkezet igen előnyös külföldi ajánlatot kapott egy építőanyagelőállító üzem létesítésére. Ezzel jelentősen megjavíthatnák a megye ellátását, az üzem költségei azonban meghaladják egy szövetkezet fejlesztési lehetőségeit, ezért, kívánatos lenne az összefogás. Bizottságot hoztak létre az ajánlat részletes tanulmányozására, és a megvalósítási lehetőségek elemzésére. Ennek alapján döntenek a külföldi ajánlat elfogadásától. Hasonló álláspontra jutottak egy mezőgazdasági termékeket feldolgozó üzemmel kapcsolatban is, amellyel kapcsolatban Tamásiból indult el kezdeményezés. A I\EB«ellenőrzések tapasztalatai A Tolna megyei Népi Ellenőrzési Bizottság szerdai ülésén elemezték az idei ellenőrzések, vizsgálatok tapasztalatait. Erről Merkl Ferenc, a bizottság elnökhelyettese terjesztett elő beszámolót. Ebből egyebek közt kitűnik, hogy igen sok fontos területen folytattak vizsgálatot, és tártak fel figye-. lemre méltó tapasztalatokat. Közéletünk Tegnap délelőtt tartotta ez évi utolsó ülését a Dombóvári Járási Tanács Végrehajtó Bizottsága, mely ezúttal a közbiztonság helyzetének elemzésével foglalkozott, Szabó István a városi, járási kapitányság vezetője beszámolója alapján. A jelentés részletesen foglalkozott a bűnözés és bűnüldözés helyzetével, valamint annak a munkakapcsolatnak tapasztalataival, ami a tanácsok és a köz- biztonság őrei között alakult ki. A végrehajtó bizottság a beszámolót, a kapcsolódó határozatokkal együtt elfogadta, illetve jóváhagyta. A dombóvári járási tanács ülése bejelentésekkel ért véget. Megállapították, hogy a beruházási költségek esetenként a indokoltnál is nagyobb arányban növekszenek. Különösen a mezőgazdasági beruházások esetében tapasztaltak indokolatlan költségnövekedést: itt nem ritkaság 30—40 százalékos nö- . vekedés sem. Sokoldalúan elemezték a lakossági ellátás tapasztalatait. Több negatív jelenségre hívták fel a figyelmei. Nem megfelelő a periférikus helyek sütőipari termékekkel való ellátása. E területek kenyéren kívül más sütőipari terméket nemigen kapnak. Akadnak külteleki települések, ahova kenyér is csal: hetente kétszer érkezik. A javító szolgáltatás 1969-ben visszaesett, 1970-ben pedig stagnált, a helyzet tehát e téren egyáltalában nem megnyugtató. Különösen .rosszak a garanciális javítások, szolgáltatások tapasztalatai. Itt a hibák főként abból adódnak, hogy a garanciális joggal felruházott szervek — GEL- KA, AFIT — monopoliszti- kus helyzetben vannak, ezért aztán nem is törődnek megfelelően a lakosság igényeivel. Jóváhagyták az ülésen as 1970. év első félévi munka- tervét, valamint az elnöki beszámolót a korábbi NEB- határozatok végrehajtásáról,
