Tolna Megyei Népújság, 1970. december (20. évfolyam, 281-305. szám)
1970-12-30 / 304. szám
Útkorszerűsítés némi akadályokkal A Közúti Igazgatóság Szekszárdi Kirendeltségé új, korszerű irodaépületbe költözött. Az irodaház helye előkelő, központi. Mindez egyben annak is a szimbóluma, hogy ez nem valamiféle tizedrangú szerv, hanem nagyon is fontos, és szerepe, hivatása közérdekű, s jelentősége rohamosan nő. Ennek egyszerűen az a magyarázata, hogy a közúti közlekedés virágkorát éli. A különböző gyárak, vállalatok, intézmények belső struktúrája egyre jobban úgy alakul, hogy kénytelenek mind fokozottabban igénybe venni a közutakat Gombamódra szaporodnak a gépjárművek, így aztán érthető, iiogy mindinkább előtérbe kerülnek a közlekedés technikai feltételeit biztosító szervek, köztük a Közúti Igazgatóság Szekszárdi Kirendeltsége, Mi is gyakran fordulunk ehhez az intézményhez információért, mert tőlünk meg olvasóink várják azt. Rikker Istvánt, a kirendeltség osztályvezetőjét kerestük fel egy kis közérdekű beszélgetésre. — A múltkor megírtuk, hogy o szekszárdi Garay téren módosítottak a közlekedési renden, megszüntették a Béla tér felöl jövet a balra kanyarodást Azóta egyéb módosításokról is hallottunk . ., — Igen, azóta is módosítottunk a városon átmenő nagy forgalmú útvonal közlekedési rendjén. A Mátyás király utcán jövet a Rákóczi útnál csak jobbra lehet kanyarodni, balra nem. A Széchenyi utcában pedig új parkírozást tiltó táblát helyeztünk el: ezentúl a Várköz és a Hármashíd közti szakasz ■ posta felőli oldalán nem szabad parkírozni. Ezeket az intézkedéseket forgalombiztonsági szempontok tették indokolttá. Majd a gyakorlatban kiderül, hogy megfele- lőek-e, vagy nem? — A (-OS úton nagy méretű útirányjelző táblák jelentek meg — a gépjárművezetők legnagyobb örömére. Minek köszönhetők ezek? — Fokozottabb mértékben igyekszünk alkalmazkodni a nemzetközi szaoványokhoz. A ' fejlettebb közlekedési technikával rendelkező országokban mindenütt ilyen nagy méretű táblák adnak útbaigazítást a közlekedőknek. Rendkívül nagy előnyük, hogy nagyobb távolságból is jól olvashatók, anélkül, hogy a vezetőnek le kellene lassítania. Éjszaka reflektorfénynél is könnyen olvashatók. — Viszont többen megjegyezték, hogy zavarják a betorkoló utakról érkező járművek vezetőinek látási viszonyait . . . — Én is értesültem hasonló vélekedésről. Az a véleményem, hogy csak azokat zavarja, akik nagy gyorsasággal kívánnak ráhajtani az elsőbbséggel rendelkező és nagy forgalmú 6-os útra, márpedig az veszélyes, és jobb, ha ilyen helyen is mindenki kellő óvatossággal közlekedik, megfelelően lelassít, és akkor nem érheti kellemetlen meglepetés. — A gépjárművozefők igen őrülnek a é-os úton lévő és „vriági- tó" útsxélességjelző oszlopoknak... — Erről hadd mondjam el, hogy nemcsak a 6-os út mentén lévő oszlopokat akartuk ellátni ilyen fényvisszaverő, azaz „világító" lemezkékkel, hanem másutt is meg akartuk vele könnyíteni 1970-ben a közlekedők látási viszonyait. De egy váratlan kellemetlenség miatt ez meghiúsult. A fényvisszaverő részt lekaparják a betonról, és nem győzzük pótolni ezt a nem kis költségkihatású károsodást. Egyszerűen képtelenek vagyunk befejezni a 6-os út mentén ezt a korszerűsítést a rendszeres rongálás miatt, és a pótláshoz kellett az az anyag is, amivel más útszakaszt korszerűsíthettünk volna. Érthetetlen, hogy miért kaparják le ezeket a fényvisszaverő részeket, másra ugyanis nem lehet felhasználni, már csak azért sem, mert lekaparás közben darabokra megy szét. A pótlás rendkívül drága, költséges, mert magát az oszlopot is be kell szállítanunk a műhelybe ahhoz, hogy új fényvisszaverő lemezt lehessen rátenni. Arról nem is beszélve, hogy a kellően „világító"’ oszlopok sora után nagyon balesetveszélyes lehet ködben egy-egy nem világító. — Sokon kifogásolják — véleményem szerint joggal — az útpadkák állapotát. Elhanyagoltak, kátyúsok, és néhol a szintkülönbség is nagy az útpadka és kövezett rész között, ezért balesetveszélyesek. Ha valaki kritikus körülmények közt kénytelen letérni az úttestről, mondjuk nem ütközik ösz- sze másik járművel, de az útpadka miatt könnyen röpülhet az árokba. — Sajnos, ez igaz. Tudjuk, ismerjük a problémát, csak a hagyományos módszerekkel nem győzzük az útpadkák kellő karbantartását. Gépekkel is javítjuk helyenként az útpadkát, de így sem tudjuk utolérni magunkat. Véleményem szerint egyetlen reális megoldás mutatkozik: kellően kiszélesíteni, korszerűsíteni az utat, s ezzel párhuzamosan javul a közlekedés általános technikai feltétele. Az utak fenntartására 1970-ben közel 100 millió forintot fordítottunk, jóval többet mint 1969- ben. Az 1971-ben rendelkezésünkre álló összeg előreláthatóan több lesz ennél is. dé úgy látszik, hogy ez is kevés az igényekhez képest — fejezte be Rikker István. B. F. Gyógyítás — Közélet — Népművelés ^JVem lehet megköszönni...” Egy idős orvost köszöntöttek tegnap a kora délutáni órákban Bonyhádon a pályatársak, szakvezetők, a járás állami és pártvezetói. A köszöntés, a bensőséges hangulatú összejövetel esett pedig abból az alkalomból, hogy 42 éves gyógyító munka után nyugdíjba vonul dr. Sztrilich Lajos szemészfőorvos, aki nem sokkal a házi ünnepség előtt kapta meg sokadik kitüntetésként a Munka Érdemrend bronz fokozatát. Akik köszönteni és köszönni jöttek, elévülhetetlen érdemeket sorolhattak föl, hiszen dr. Sztrilich Lajos a fertőző szembetegségek ellen folytatott küzdelemnek országosa h ismert nevű harcosa. ő bábáskodott a bonyhádi kórház születése körül, az ő munkájának eredménye — mint dr. Boros Béla profesz- szor, a pécsi szemklinika vezetője mondotta —, hogy a „vaksági statisztika lapjáról letörölhettük ezen a vidéken egy szörnyű népbetegség terhét.’ Dr. Sztrilich — orvosként a trachoma ellen küzdött, tanácstagként a legszélesebb közjóért, a bonyhádi szimfonikus zenekar vezetőjeként pedig a közművelődés ügyéért. A trachoma — mint tudjuk — a kötőhártya fertőző megbetegedése. Súlyossága a szaruhártyára való ráterjedé- sében és az ezt követő vakságban rejlik. A trachoma a vaksági statisztikában a világon ma is első helyen áll Nem így. nálunk. Dr. Sztrilich akkor vette kezébe a diplomáját, amikor már mozgolódott a világ, szövetkezni a trachoma ellen. ö 1928-ban lépett ki a Pécsi Orvostudományi Egyetem kapuján, 1929-ben, Amszterdamban a nemzetközi szemészkongresszuson alapították meg a trachoma elleni küzdelem központi irányító szervét, a Llgué Internationale contre le Trachome-t, amelynek első elnöke a magyar Grosz Emil volt. A második világháború előtt hazánkban 20 ezer tra- chomást tartottak nyilván. Ez a szám, 1963-ban 4500-ra csökkent. Ma mór hazánkban nem számít népbetegségnek a trachoma, mert már csak szórványos esetekben fordul elő. De... amikor 1943-ben dr. Sztrilichet kinevezték Tolna, Somogy, Baranya trachomaellenőrző orvosának, Eonyhád és környéke a legfertőzöttebb területek közé tartozott. Az ünnepelt zavarát és meghatottságát szükségképpen ügyeimen kívül hagyva erről beszéltek a pályatársak, akik között a bonyhádi járási kórház igazgató-főorvosa dr. Pén- cek Zoltán fogalmazta meg cghívebben a résztvevők gon- uolaiait, érzéseit, nevezetesen azt, hogy amit gyógyító munkájával dr. Sztrilich tett, azt nem lehet megkőscenni, mint amiképpen arról sem lehet lemondani, hogy az idős pályatárs — akit „vidéki’ státusa ellenére elismeréssel övez a Magyar Szemorvosok Társasága, és hálával a gyógyult betegek sok ezre — részt vegyen továbbra is a járás egészségügyének szolgálatában. — „Engedd meg, hogy ne búcsúzzunk, mert. szükség van rád! ’ — hangzott el nem egyszer az ünnepség során és ez talán van olyan rangos elismerése a majd egy emberöltő orvosi munkájának, mint a nem mindennapos kitüntetés... 42 éves gyógyító tevékenység. 15 éves — igen élénk és szenvedélyes — tanácstagság. 10 éves szakértői munka a járásbíróságon. 6 éves zenekarvezetői munka a — sajnálatunkra újjászületni nem tudó — szimfonikus zenekar élén. Nem sorolom tovább, hiszen ennyiből is kiderül, miért lehetett és lehet példakép még ma is dr. Sztrilich törhetetlen munkakedvével, vasszorgalmával, mindenre érzékeny figyelmével és tettre- készségével. Valóban, nem lehet megköszönni egy befejezetten is még folytatást. kívánó életművet, ami rendkívüli, s mert az, megnyugtató számunkra, hogy a megszolgált nyugalom, érdemelt pihenés mellett körünkben marad, mint ő mondotta azért, hogy szolgálhassa továbbra is az egészségügyet. VISSZHANG Visszafizettünk 105475 forintét A Népújság december 20-i számának utolsó oldalán megjelent egy cikk, melyben az Áramszolgáltató tevékenységével kapcsolatban tesznek megjegyzéseket. Vállalatunk munkájának ilyen megvilágításba helyezése miatt kénytelenek vagyunk némi helyesbítéssel tájékoztatást adni a témában. A Dél-dunántúli Áramszolgáltató Vállalat Szekszárdi Üzemigazgatósága 7G 500 fogyasztóval tart kapcsolatot, 86 500 felszerelt fogyasztásmérőn keresztül. A vállalat minden régi és új fogyasztóját maradéktalanul és igényeiknek megfelelően látja el villamos energiával. Ennek érdekében évente nagymértékű korszerűsítési, fenntartási munkákat végez, mintegy 30—35 millió forint értékben. Emellett terven kívül évente több száz, pl. jelen évben is 280 db megrendelésre végez munkákat. Ezeknek értéke egyedenként a 2—300 forinttól több százezer forintig terjed. Nem említjük a fogyasztói szolgálattal kapcsolatos tevékenységet, ennek száma évente többezres nagyságrendű, egyedenként 10 forintos tételből éves viszonylatban mintegy 1 millió forint értékű. A mezőgazdasági —, de a kisipari szövetkezetekkel is kapcsolatunk mind ez ideig véleményünk szerint — és az illető üzemegységek vezetői szerint is — megfelelő. A szövetkezeti üzemek villamosítása, új üzemágak bevezetése gyakran jelent váratlan és rövid határidő alatt lebonyolítandó energiaellátási kapacitásnövelést. Köztudomású, hogy az igények kielégítését határidők tekintetében is országos rendeletek szabályozzák. A beszerzési nehézségek teljesen lehetetlenné tennék ezen igények kielégítését, ha vállalatunk minden egyes esetben nem tanúsítani kellő hozzáállást és segítőkészséget. A műszaki és anyagi kiszolgálás eredménye, hogy még a nagyobb fogyasztóink ugrásszerű energiaigényeihez szükséges 1 feltételeket is tudtuk biztosítani. Ezt a tevékenységet is lehetne értékileg kifejezni, azonban a vevők érdekében ezt szükségtelennek tartjuk publikálni. A mezőgazdasági termelőszövetkezetek részére az elmúlt évben visszafizettünk 105 475,— forintot. Ezen összeg kisebb részben fogyasztásmérő helytelen leolvasásából — számszerűit két eset — három esetben egységár különbözet miatti és tíz esetben árséma miatti változásból tevődik össze. A tételekből csupán két esetben reklamált a tsz területi szövetség. A többinél néhány esetben maga a termelőszövetkezet, míg nagyobb részben a jóváírás saját kezdeményezésünkre törtéiít. A termelőszövetkezetek villamos energiaigény-bejelentési a la- rifális átsorolásokra sajnos gyakran késve érkeznek. Ezeknek hatására kell néha egységár miatt visszatérítenünk, bár itt megjegyezzük, hogy annak jogossága vitatható lenne. Az ársémaválto- zás miatti visszatérítések mérőhely-korszerűsítési munkáknál történtek — egy esetben, mint említettük a reklamáció, a többi esetben belső felülvizsgálat hatására. Az áramszolgáltató vállalat több évtizedes múltra tekinthet vissza, és létezését tekintve a jövőt illetően sincs arra szüksége, hogy például az ellenőrzési munkái során felfedett jogtalan és szabálytalan áramvételezéseket a sajtó útján hozza nyilvánosságra. Nincs szüksége arra sem, hogy jogtalan, vagy tisztességtelen módon növelje bevételeit. A fogyasztók jogos panaszait minden esetben soron kívül kezeljük és a lehető legrövidebb időn belül intézkedünk. A bevezetőben említett cikk tartalmát és kifejezéseit túlzottnak és vállalatunkkal szemben helytelennek tartjuk, kérjük ezért a megfelelő helyesbítést lapjukban is nyilvánosságra hozni szíveskedjenek. * Megjegyzés: Az áramszolgáltató válaszához annyit; mi nem a vállalat egész tevékenységét bíráltuk, hiszen nagyon sok olyan munkát végez, amelyért csak elismerés jár. A visszafizetés viszont tény, még akkor is, ha 76 ezer fogyasztó közül csak tízegynéhány esetben fordul elő tévedés. A tényből viszont sértő szándék nélkül is lehet következtetni. . . Az ominózus százezres tétel nem is olyan sok ahhoz képest, amennyiv>el más vállalatok „megvágják’' a szövetkezeteket. Ha ezek a jelenségek nem lennének, a szövetkezeteknek is kevésbé lenne szükségük külön érdekvédelmi szerv* re. ' Az év utolsó gyártmányai... A Ganz Villamossági Művek üzemeiben szerelik az év utolsó gyártmányait, köztük az Ózdi Kohászati Üzemek részére az fB 2060 típusú asszinkron meghajtómotort. Képünkön: az Ózdra kerülő asszinkron motor befejezés előtt. (MTI foto: Bara István felvétele — KS) Minden kedves vendégünknek eredményekben gazdag, boldog új esztendői kívánunk ! Duna-vidéki Vendéglátó Vállalat
