Tolna Megyei Népújság, 1970. december (20. évfolyam, 281-305. szám)

1970-12-30 / 304. szám

Útkorszerűsítés némi akadályokkal A Közúti Igazgatóság Szek­szárdi Kirendeltségé új, kor­szerű irodaépületbe költözött. Az irodaház helye előkelő, központi. Mindez egyben an­nak is a szimbóluma, hogy ez nem valamiféle tizedrangú szerv, hanem nagyon is fontos, és szerepe, hivatása közérde­kű, s jelentősége rohamosan nő. Ennek egyszerűen az a magyarázata, hogy a közúti közlekedés virágkorát éli. A különböző gyárak, vállalatok, intézmények belső struktúrája egyre jobban úgy alakul, hogy kénytelenek mind fokozottab­ban igénybe venni a közuta­kat Gombamódra szaporodnak a gépjárművek, így aztán ért­hető, iiogy mindinkább elő­térbe kerülnek a közlekedés technikai feltételeit biztosító szervek, köztük a Közúti Igaz­gatóság Szekszárdi Kirendelt­sége, Mi is gyakran fordulunk ehhez az intézményhez infor­mációért, mert tőlünk meg ol­vasóink várják azt. Rikker Istvánt, a kirendeltség osz­tályvezetőjét kerestük fel egy kis közérdekű beszélgetésre. — A múltkor megírtuk, hogy o szekszárdi Garay téren módosítot­tak a közlekedési renden, meg­szüntették a Béla tér felöl jövet a balra kanyarodást Azóta egyéb módosításokról is hallottunk . ., — Igen, azóta is módosítot­tunk a városon átmenő nagy forgalmú útvonal közlekedési rendjén. A Mátyás király ut­cán jövet a Rákóczi útnál csak jobbra lehet kanyarodni, bal­ra nem. A Széchenyi utcában pedig új parkírozást tiltó táb­lát helyeztünk el: ezentúl a Várköz és a Hármashíd közti szakasz ■ posta felőli oldalán nem szabad parkírozni. Ezeket az intézkedéseket forgalombiz­tonsági szempontok tették in­dokolttá. Majd a gyakorlat­ban kiderül, hogy megfele- lőek-e, vagy nem? — A (-OS úton nagy méretű út­irányjelző táblák jelentek meg — a gépjárművezetők legnagyobb örömére. Minek köszönhetők ezek? — Fokozottabb mértékben igyekszünk alkalmazkodni a nemzetközi szaoványokhoz. A ' fejlettebb közlekedési techni­kával rendelkező országokban mindenütt ilyen nagy méretű táblák adnak útbaigazítást a közlekedőknek. Rendkívül nagy előnyük, hogy nagyobb távol­ságból is jól olvashatók, anél­kül, hogy a vezetőnek le kel­lene lassítania. Éjszaka reflek­torfénynél is könnyen olvas­hatók. — Viszont többen megjegyezték, hogy zavarják a betorkoló utak­ról érkező járművek vezetőinek lá­tási viszonyait . . . — Én is értesültem hasonló vélekedésről. Az a vélemé­nyem, hogy csak azokat zavar­ja, akik nagy gyorsasággal kívánnak ráhajtani az elsőbb­séggel rendelkező és nagy for­galmú 6-os útra, márpedig az veszélyes, és jobb, ha ilyen helyen is mindenki kellő óva­tossággal közlekedik, megfe­lelően lelassít, és akkor nem érheti kellemetlen meglepetés. — A gépjárművozefők igen őrül­nek a é-os úton lévő és „vriági- tó" útsxélességjelző oszlopoknak... — Erről hadd mondjam el, hogy nemcsak a 6-os út men­tén lévő oszlopokat akartuk ellátni ilyen fényvisszaverő, azaz „világító" lemezkékkel, hanem másutt is meg akartuk vele könnyíteni 1970-ben a közlekedők látási viszonyait. De egy váratlan kellemetlen­ség miatt ez meghiúsult. A fényvisszaverő részt lekapar­ják a betonról, és nem győz­zük pótolni ezt a nem kis költségkihatású károsodást. Egyszerűen képtelenek va­gyunk befejezni a 6-os út men­tén ezt a korszerűsítést a rend­szeres rongálás miatt, és a pótláshoz kellett az az anyag is, amivel más útszakaszt korszerűsíthettünk volna. Ért­hetetlen, hogy miért kaparják le ezeket a fényvisszaverő ré­szeket, másra ugyanis nem lehet felhasználni, már csak azért sem, mert lekaparás köz­ben darabokra megy szét. A pótlás rendkívül drága, költ­séges, mert magát az oszlopot is be kell szállítanunk a mű­helybe ahhoz, hogy új fény­visszaverő lemezt lehessen rá­tenni. Arról nem is beszélve, hogy a kellően „világító"’ osz­lopok sora után nagyon bal­esetveszélyes lehet ködben egy-egy nem világító. — Sokon kifogásolják — vélemé­nyem szerint joggal — az útpad­kák állapotát. Elhanyagoltak, ká­tyúsok, és néhol a szintkülönbség is nagy az útpadka és kövezett rész között, ezért balesetveszélye­sek. Ha valaki kritikus körülmé­nyek közt kénytelen letérni az út­testről, mondjuk nem ütközik ösz- sze másik járművel, de az útpadka miatt könnyen röpülhet az árokba. — Sajnos, ez igaz. Tudjuk, ismerjük a problémát, csak a hagyományos módszerekkel nem győzzük az útpadkák kel­lő karbantartását. Gépekkel is javítjuk helyenként az útpad­kát, de így sem tudjuk utol­érni magunkat. Véleményem szerint egyetlen reális meg­oldás mutatkozik: kellően ki­szélesíteni, korszerűsíteni az utat, s ezzel párhuzamosan ja­vul a közlekedés általános technikai feltétele. Az utak fenntartására 1970-ben közel 100 millió forintot fordítot­tunk, jóval többet mint 1969- ben. Az 1971-ben rendelkezé­sünkre álló összeg előrelátha­tóan több lesz ennél is. dé úgy látszik, hogy ez is kevés az igényekhez képest — fejezte be Rikker István. B. F. Gyógyítás — Közélet — Népművelés ^JVem lehet megköszönni...” Egy idős orvost köszöntöt­tek tegnap a kora délutáni órákban Bonyhádon a pálya­társak, szakvezetők, a járás állami és pártvezetói. A köszöntés, a bensőséges hangulatú összejövetel esett pedig abból az alkalomból, hogy 42 éves gyógyító munka után nyugdíjba vonul dr. Sztrilich Lajos szemészfő­orvos, aki nem sokkal a há­zi ünnepség előtt kapta meg sokadik kitüntetésként a Munka Érdemrend bronz fo­kozatát. Akik köszönteni és köszön­ni jöttek, elévülhetetlen ér­demeket sorolhattak föl, hi­szen dr. Sztrilich Lajos a fer­tőző szembetegségek ellen folytatott küzdelemnek or­szágosa h ismert nevű harco­sa. ő bábáskodott a bonyhá­di kórház születése körül, az ő munkájának eredménye — mint dr. Boros Béla profesz- szor, a pécsi szemklinika ve­zetője mondotta —, hogy a „vaksági statisztika lapjáról letörölhettük ezen a vidéken egy szörnyű népbetegség ter­hét.’ Dr. Sztrilich — orvos­ként a trachoma ellen küz­dött, tanácstagként a legszé­lesebb közjóért, a bonyhádi szimfonikus zenekar vezető­jeként pedig a közművelődés ügyéért. A trachoma — mint tud­juk — a kötőhártya fertőző megbetegedése. Súlyossága a szaruhártyára való ráterjedé- sében és az ezt követő vak­ságban rejlik. A trachoma a vaksági statisztikában a vilá­gon ma is első helyen áll Nem így. nálunk. Dr. Sztrilich akkor vette kezébe a diplo­máját, amikor már mozgoló­dott a világ, szövetkezni a trachoma ellen. ö 1928-ban lépett ki a Pé­csi Orvostudományi Egyetem kapuján, 1929-ben, Amszter­damban a nemzetközi sze­mészkongresszuson alapították meg a trachoma elleni küz­delem központi irányító szer­vét, a Llgué Internationale contre le Trachome-t, amely­nek első elnöke a magyar Grosz Emil volt. A második világháború előtt hazánkban 20 ezer tra- chomást tartottak nyilván. Ez a szám, 1963-ban 4500-ra csökkent. Ma mór hazánkban nem számít népbetegségnek a trachoma, mert már csak szórványos esetekben fordul elő. De... amikor 1943-ben dr. Sztrilichet kinevezték Tolna, Somogy, Baranya trachoma­ellenőrző orvosának, Eonyhád és környéke a legfertőzöttebb területek közé tartozott. Az ünnepelt zavarát és meghatottságát szükségképpen ügyeimen kívül hagyva erről beszéltek a pályatársak, akik között a bonyhádi járási kór­ház igazgató-főorvosa dr. Pén- cek Zoltán fogalmazta meg cghívebben a résztvevők gon- uolaiait, érzéseit, nevezetesen azt, hogy amit gyógyító mun­kájával dr. Sztrilich tett, azt nem lehet megkőscenni, mint amiképpen arról sem lehet lemondani, hogy az idős pá­lyatárs — akit „vidéki’ stá­tusa ellenére elismeréssel övez a Magyar Szemorvosok Tár­sasága, és hálával a gyógyult betegek sok ezre — részt ve­gyen továbbra is a járás egészségügyének szolgálatá­ban. — „Engedd meg, hogy ne búcsúzzunk, mert. szükség van rád! ’ — hangzott el nem egyszer az ünnepség során és ez talán van olyan rangos el­ismerése a majd egy ember­öltő orvosi munkájának, mint a nem mindennapos kitünte­tés... 42 éves gyógyító tevékeny­ség. 15 éves — igen élénk és szenvedélyes — tanácstagság. 10 éves szakértői munka a járásbíróságon. 6 éves zenekarvezetői mun­ka a — sajnálatunkra újjá­születni nem tudó — szimfo­nikus zenekar élén. Nem sorolom tovább, hi­szen ennyiből is kiderül, mi­ért lehetett és lehet példakép még ma is dr. Sztrilich tör­hetetlen munkakedvével, vas­szorgalmával, mindenre érzé­keny figyelmével és tettre- készségével. Valóban, nem lehet megkö­szönni egy befejezetten is még folytatást. kívánó élet­művet, ami rendkívüli, s mert az, megnyugtató számunkra, hogy a megszolgált nyugalom, érdemelt pihenés mellett kö­rünkben marad, mint ő mon­dotta azért, hogy szolgálhassa továbbra is az egészségügyet. VISSZHANG Visszafizettünk 105475 forintét A Népújság december 20-i szá­mának utolsó oldalán megjelent egy cikk, melyben az Áramszol­gáltató tevékenységével kapcso­latban tesznek megjegyzéseket. Vállalatunk munkájának ilyen megvilágításba helyezése miatt kénytelenek vagyunk némi he­lyesbítéssel tájékoztatást adni a témában. A Dél-dunántúli Áramszolgáltató Vállalat Szekszárdi Üzemigazgató­sága 7G 500 fogyasztóval tart kap­csolatot, 86 500 felszerelt fogyasz­tásmérőn keresztül. A vállalat minden régi és új fogyasztóját maradéktalanul és igényeiknek megfelelően látja el villamos ener­giával. Ennek érdekében évente nagymértékű korszerűsítési, fenn­tartási munkákat végez, mintegy 30—35 millió forint értékben. Emellett terven kívül évente több száz, pl. jelen évben is 280 db megrendelésre végez munkákat. Ezeknek értéke egyedenként a 2—300 forinttól több százezer fo­rintig terjed. Nem említjük a fo­gyasztói szolgálattal kapcsolatos tevékenységet, ennek száma éven­te többezres nagyságrendű, egye­denként 10 forintos tételből éves viszonylatban mintegy 1 millió forint értékű. A mezőgazdasági —, de a kis­ipari szövetkezetekkel is kapcso­latunk mind ez ideig véleményünk szerint — és az illető üzemegysé­gek vezetői szerint is — megfe­lelő. A szövetkezeti üzemek vil­lamosítása, új üzemágak beveze­tése gyakran jelent váratlan és rövid határidő alatt lebonyolítan­dó energiaellátási kapacitásnö­velést. Köztudomású, hogy az igé­nyek kielégítését határidők tekin­tetében is országos rendeletek szabályozzák. A beszerzési nehéz­ségek teljesen lehetetlenné ten­nék ezen igények kielégítését, ha vállalatunk minden egyes esetben nem tanúsítani kellő hozzáállást és segítőkészséget. A műszaki és anyagi kiszolgálás eredménye, hogy még a nagyobb fogyasztó­ink ugrásszerű energiaigényeihez szükséges 1 feltételeket is tudtuk biztosítani. Ezt a tevékenységet is lehetne értékileg kifejezni, azonban a vevők érdekében ezt szükségtelennek tartjuk publikál­ni. A mezőgazdasági termelőszövet­kezetek részére az elmúlt évben visszafizettünk 105 475,— forintot. Ezen összeg kisebb részben fo­gyasztásmérő helytelen leolvasásá­ból — számszerűit két eset — há­rom esetben egységár különbözet miatti és tíz esetben árséma mi­atti változásból tevődik össze. A tételekből csupán két esetben reklamált a tsz területi szövet­ség. A többinél néhány esetben maga a termelőszövetkezet, míg nagyobb részben a jóváírás saját kezdeményezésünkre törtéiít. A termelőszövetkezetek villa­mos energiaigény-bejelentési a la- rifális átsorolásokra sajnos gyak­ran késve érkeznek. Ezeknek ha­tására kell néha egységár miatt visszatérítenünk, bár itt megje­gyezzük, hogy annak jogossága vitatható lenne. Az ársémaválto- zás miatti visszatérítések mérő­hely-korszerűsítési munkáknál tör­téntek — egy esetben, mint em­lítettük a reklamáció, a többi eset­ben belső felülvizsgálat hatására. Az áramszolgáltató vállalat több évtizedes múltra tekinthet vissza, és létezését tekintve a jövőt il­letően sincs arra szüksége, hogy például az ellenőrzési munkái so­rán felfedett jogtalan és szabály­talan áramvételezéseket a sajtó útján hozza nyilvánosságra. Nincs szüksége arra sem, hogy jogta­lan, vagy tisztességtelen módon növelje bevételeit. A fogyasztók jogos panaszait minden esetben soron kívül kezeljük és a lehető legrövidebb időn belül intézke­dünk. A bevezetőben említett cikk tar­talmát és kifejezéseit túlzottnak és vállalatunkkal szemben hely­telennek tartjuk, kérjük ezért a megfelelő helyesbítést lapjukban is nyilvánosságra hozni szívesked­jenek. * Megjegyzés: Az áramszolgáltató válaszához annyit; mi nem a vál­lalat egész tevékenységét bíráltuk, hiszen nagyon sok olyan munkát végez, amelyért csak elismerés jár. A visszafizetés viszont tény, még akkor is, ha 76 ezer fogyasz­tó közül csak tízegynéhány eset­ben fordul elő tévedés. A tényből viszont sértő szándék nélkül is lehet következtetni. . . Az ominó­zus százezres tétel nem is olyan sok ahhoz képest, amennyiv>el más vállalatok „megvágják’' a szövetkezeteket. Ha ezek a jelen­ségek nem lennének, a szövet­kezeteknek is kevésbé lenne szük­ségük külön érdekvédelmi szerv* re. ' Az év utolsó gyártmányai... A Ganz Villamossági Művek üzemeiben szerelik az év utolsó gyártmányait, köztük az Ózdi Kohászati Üzemek részére az fB 2060 típusú asszinkron meghajtómotort. Ké­pünkön: az Ózdra kerülő asszinkron motor befejezés előtt. (MTI foto: Bara István felvétele — KS) Minden kedves vendégünknek eredményekben gazdag, boldog új esztendői kívánunk ! Duna-vidéki Vendéglátó Vállalat

Next

/
Thumbnails
Contents