Tolna Megyei Népújság, 1970. december (20. évfolyam, 281-305. szám)
1970-12-25 / 302. szám
Karácsony 1970. Egyáltalán velünk magyarokkal foglalkozik• á világ? Igen! 1970-ben a felfokozott érdeklődésre jellemző módon szinte naponta írtak hazánkról a külföldi újságok. Részletesen beszámoltak felszabadulásunk 25. évfordulójáról, majd az országalapító István király érdemeit méltató ünnepségekről, s nagy teret, nagy figyelmet szenteltek fa X. kongresz- szusnak. A külföldi lapok, a tévé- és a rádióállomások változatlanul megkülönböztetett érdeklődéssel figyelek reformunkat, s többnyire saját szájuk íze szerint taglalják, kommentálják, magyarázzák a reform fejleményéit. 1 t Elolvasva a mai Magyarországról szóló újságcikkek tömegéből néhány százat, az a kép alakult ki bennem: a kapitalista lapok tárgyilagosába tudósítói visszafogottan ugyan, mégis egyfajta magyar gazdasági csodáról beszélnek, és azt a látszatod szeretnék kelteni, mintha hazánkéban a, reform a visszatérés kezdete volna a régi farkas-törvényekl\e.z. Nehezen értik, vagy nem akarják megérteni, hegy eredményeinket a szocialista közösség részeként érjük el,'Szoros és megbonthatatlan barátságban a Szovjetunióval. „ • • Jellemző, a ránkcsodálkozás. A Frankfurter Allgemeine Zeitung június 27-én arról ír tudósítást, hogy Újpesttől Kispestig egy forintba kerül az utazás. A tudósító beszámol a Metró építéséről és sikeréről, de nem képes leplezni ellenszenvét, és minden áron azt a látszatot próbálja kelteni, mintha az egy forint viteldíj „politikai ár” lenne. Ennek ellenére az FÁZ olvasói mégis megtudják, hogy a magyar főváros épített az európai kontinensen első nagyvárosként metrót 1896-ban-. De megismerhetik az új metrót is, amely ez idő szerint a magyar főváros büszkesége, s most épül a Deák-tértől, a belvárosból, a Duna alatt a Déli- pályáüdvarig a Í0,i km hosz- szúságra tervezett kelet—nyugati vonalszakasz. , "A nyugati lápok, akár tetszik, akár nem, kénytelenek elismerni, hogy hazánk a nyugalom, a békés építőmunka országa. Pártunk tömegbefolyása nő, és a párt politikája a tömegek .körében kimondottan népszerű. A magyarországi helyzetet, elemezve a Die Tat április 21. számában olvashatjuk az alábbi megállapításokat: „Magyarország felszabadításának 25. évfordulója alkalmából rendezett ünnepségek lezajlottak... A nemzeti egység felöleli az értelmiségieket és a kispolgárokat, kommunistákat és pártonkívülie - két, hívőket és nem hívőket, mindenkit, aki a közös célt sajátjának tekinti... A legtöbb magyar elégedett éppen ezért, mivel szívesebben látja az életszínvonal lassú javuldMit mond rólunk a világ? sót, mint a drámai fordulatokat.” . „Biztató eredmények” címmel ír rólunk a The Christian Science Monitpr augusztus 21-i száma. Idézürik a cikkből: „Három évvel ezelőtt gondosan előkészített, új gazdasági mechanizmust vezettek be, ez lecsökkentette az irreális célkitűzéseket, és átállította a gazdaságot a külterjes termelésről az ország lehetőségeinek és szükségleteinek megfelelő belterjes termelésre. Azt a célt tűzték ki, hogy jó vállalatvezetést hozzanak létre, s ennek megfelelően jelentős önállóságot, kezdeményezési lehetősér get és függetlenséget adtak a gazdasági vezetőknek . . . Magyarország tavaly először elegendő kenyérgabonát és -kukoricát termelt saját ellátására A X. kongresszus előkészületeiről szólva a kapitalista sajtóorgánumok többsége érthető módon igyekezett félretájékoztatni közvéleményét. A félreinformálás a magyarázata annak, hogy a Nyugatról hozzánk érkező turisták legtöbbször meglepődnek, hisz egészen mást látnak Magyar- országon, mint amit róla hazájukban, a kommunikációs eszközök jóvoltából látnak, hallanak. jNy^Vjápyaló, hogy, egészen, más alapállásból, a valóság és az igazság alapállásából tájékoztatja közvéleményét — Kína, Albánia kivételével — a szocialista országok sajtója,, tévéje, rádiója, s a nyugati kommunista pártok sajtója. Ezen túlmenően kielégítik azt az érdeklődést és természetes kíváncsiságot, amely hazánk iránt csakugyan megnyilvánul. A külföldön járt magyar turisták személyesen is meggyőződhettek arról, hogy nagy ér- 9 deklődéssel, őszinte rokon- szenvvel kísérik figyelemmel a Szovjetunióban, Bulgáriában, Lengyelországban, Csehszlovákiában, Romániában, sőt Olaszországban; Ausztriában és Franciaországban is a dolgozók a magyar nép eredményeit, sikereit. A testvérpártok küldöttei a X. kongresszuson ennek az elismerésnek és érdeklődésnek kivétel nélkül hangot adtak. Emlékeztetőül érdemes idézni Brezsnyev elvtárs kongresszusi felszólalásából. „Nagy és igazi alkotó munkát végez a Magyar Szocialista Munkáspárt és a Központi Bizottsága, amelynek élén a magyar nép hű fia, a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom kiemelkedő és tiszteletben álló személyisége, Kádár János elvtárs áll. Mi, szovjet kommunisták, jól ismerjük magyar elvtársaink . harcát az ország népgazdasága hatékonyságának fokozásáért, a szocialista tulajdon további szilárdításáért. Ismerjük pártjuknak azt a törekvését, hcgt& teljesebben kihasználja a szocialista termelési mód előnyeit, egybehangolva a központosír tott tervezést a gazdasági ösztönzők alkalmazásával. Tudjuk azt is, hogy a Magyar Szocialista Munkáspárt következetesen folytatja a szocialista demokrácia fejlesztésének irányvonalát, szünter lenül nagy figyelmet szentel a dolgozók kommunista nevelésének, lankadatlanul harcol a burzsoá ideológia ellen, a marxista—leninista elmélet jobboldali és „balos” eltorzulása ellen. Ez az elvi magatartás a szocialista társadalom fejlesztésével kapcsolata* legfontosabb problémák megoldásában teljes megértésre és nagyrabecsülésre talál a Szovjetunió kommunistái részéről. Mi a pártjainkat hagyományosan összekötő megbonthatatlan egység és harci forradalmi szolidaritás szálainak legfőbb igazolását látóik ebben.” Kis ország vagyunk, mégis kíváncsi ránk a világ és vannak barátaink. Nemrég a poz- nani vajdaságban egy lengyei földműves e szavakkal búcsúzott tőlem: Mondja meg a magyar tsz-tagoknak, mi lengyel parasztok büszkék vagyunk eredményeikre. Sz. P. 9 Megjelent Munclienken Nemzetőr... Nem csupán egy, a határainkon túl megjelenő, számtalan: magyar nyelvű újság, folyóirat közül. Jellegét, mondanivalóját így fogalmazza meg, teljesen egyértelműen: „Nemzetőr A világmagyarság ' havonta megjelenő központi lapja. Alapították: 1956-ban szabadságharcos írók. Tollas Tibor szerkesztésében hasábjain emigrációnk és a szabad világ neves írói a szellem fegyverével megalkuvás nélkül küzdenek 56 céljaiért’ Egyetlen külföldi magyar lap, amely 14-ik éve rendszeresen, a magyaron kívül angolul, németül, fianciául, esetenként spanyolul és arabul is megjelenik. Ezek 90%-a ingyen kerül szétküldésre. ’ De vajon kicsoda Tollas Tibor szerkesztő úr? A rövid életrajz szerint született 1920- ban, a Ludovika Akadémia elvégzése után 1941-ben had-' naggyá avatják. A háborúban megsebesül, 1947-ig tovább szolgál. Letartóztatják és 9 évet tölt az ország különböző börtöneiben. Itt szervezi meg a Füveskert néven Ismert illegális írói csoportot. 1956 után Bécsben, majd Münchenben a Nemzetőr szerkesztője. írói ambícióit nyilván a Ludovika szülte, amelynek parancsnoka Jány Gusztáv volt, az a Jány Gusztáv, aki a Don-kanyarban eszeveszetten hajszolt halálba kétszázezer magyart. Egyébként, ennek a Nemzetőrének volt egy gyászos emlékű elődje is,: csak annak fejlécét a nyilaskceszt díszítette. A Szálasi-rémuralom összeomlásának utolsó' percéin a végső győzelemről szónokolt. Az utód legalább any- nyira gyűlöli rendszerünket, de hogy a valóságot valamennyire kendőzze, a nyilaskeresztet felcserélte az 1946- os Magyar Köztársaság hivatalos címerével, a Kossuth- címerrel. Ez az utód Nemzetőr, fennállása óta először adott ki évkönyvet, 1970-re. Ez az évkönyv külsejében olyan, mint általában minden évkönyv. Bevezető, naptári rész, különféle ’statisztikák, azonfelül irodalom. Illetve, irodalom ürügyén nagy adag uszítás. A „Köszöntő”-ben ezt írja: „Mi' a magyar múlt és jelen íróit, költőit, újságíróit, ál- lamférfiait és művészeit szólaltatjuk meg • ebben az évkönyvben, ho^y hazátlansá- gunkban legalább a magyar szó és nagyjaink szellemi hagyatéka kössön bennünket össze.” Ez így, leírva nagyon szép és nemes törekvés. De enyhén szólva, becstelenség dky „zászló’ alá éli'tani Illyés Gyulát. ”'.ósztob'myi. . Dezsőt, Ady Endrét és Czupy Bálintot... Czupy Bálint... Szegény „Bálint ga2da” — a • Szabad Európa Rádiónál 1951 óta eltöltött idő alatt rettentő módon kifogyott a mondanivalójából. A Nemzetőr évkönyvben mégis megszólal... Mi lehetne más írásának címe,- mint „Ä magyar falu 25 éves kálváriája”. írását kép is „illusztrálja”: .a felhős égbolt alatt járomba fogott marhákkal szantogató, és a vállán átvetett zsákból vetegető mezítlábas parasztok... Kénytelen elismerni, hogy a gabona- és a gyümölcs- termesztés már megközelíti az európai színvonalat, búzából és kukoricából az évenkénti és holdankénti átlagtermés kétszerese a 25 év előttinek, törvényesen rendezték a termelőszövetkezeti tagság nyugdíját és szociális helyzetét, nem leket elhallgatni a nagyüzemi gépesített termelés előnyeit — de mindez „a falu népének mérhetetlen szenvedést, megaláztatást, eddig áttekinthetetlen erkölcsi és anyagi kárt okozott.” Ezek után jön az írás meglepő befejezése, a végleges következtetés: „A falusiak átlagos életszínvonala emelkedett...” Eálint gazda szerint a <ne- zőgazdaság szocialista átszervezése (ő is így fogalmazta meg) a parasztságnak mérhetetlen anyagi kárt okozott, de az átlagos életszínvonal emelkedett. Ki érti ezt? A közmondás szerint: Elbeszélt; mint öt ember hatnak... Lapozgassuk tovább az évkönyvet... Bizonyos Oltványi László felsorolja Nagy-Budapest börtöneit, a vidéki börtönöket. Mit mondjunk erre? Örököltük őket, és arra nekünk is nagyon jól megfelelnek, hogy helyet adjunk a közönséges bűnözőknek, de azoknak is, akiket Kisbarnaki Farkas vezérezredes úrék felforgató szándékkal — nem haza —, hozzánk küldenek. ' A hajdan középszerű írónak számító Szitnyai Zoltán Bárdossy, Szombathelyi Ferenc, Rácz Jenő, Knnder Antal sorsáp kesereg. Bárdossy? Lehet sajnálkozni a kitűnő történésznek induit ember sorsán, aki gálád, aljas módon a háborúba hajszolta az országot? Szombathelyi? Rácz vezérezredes? Kunder? * ök, ők voltak a magyar nép igazi hóhérai, Szálasi hatalomra jutásának előkészítő’. Tőlük kellene számon kérni a sok tízezer hadifoglyot, a frontokon elpusztult százezreket, a haláltáborokba huicolt, elpusztított, a Dunába lőtt ezreket, tízezreket, zsidókat, nemzsidókat. Dr. Révész László 1956 veszteségeit ne a mi számlánkra írja, hanem Kisbarnaki Farkasék. Taby Árpád ék és Tollas Tibor szerkesztő* úrék számlájára, ök vezették félre — a nyugati életforma felsőbbrendűségének, az érvényesülés csodálatos távlatainak ígéretével — a sok ezer magyar fiatalt. A Nemzetőr évkönyve a Révai Nagy ^Lexikona alapján így határozza meg az emigráció fogalmát* „Emigránsok (kivándorlók) azok, akik politikai vagy vallási elnyomás miatt hazájukat örökre, vagy a jobb idők beálltáig elhagyják.” Ám. valamit a lexikon is kifelejtett. A gazdasági okot. Kifelejtette — és kifelejtették — azt az egymilliónál több magyart, akit nem politikai és nem vallási, hanem gazdasági okok — magyarán az akkori nyomor — kényszerített külföldre. Az Egyesült Államokban. Kanadában, Franciaországban, Belgiumban és másutt dolgozó, magyar munkásokról művészekről, tudósokról van szó, akik ma, évtizedek múltán is szeretik ezt a hazát, és magukénak érzik a szocializmus 25 éves vívmányait — és akik nem hajlandók közösséget vállalni az 1956-os „szabadságharcos hősökkel.'* Az évkönyv szerzőinek tekintélyes része úgy akar magyarkodra, hogy féktelenül agyarkodik, gyűlöli • mindazt, amit a magyar nép huszonöt év alatt elért. Mi csak szánakozni tudunk rajtuk. Rongvbábuk, szánalmas figurák, akik dollárral jól megfizetve — esetleg amerikai állampolgárként — kergetnek elérhetetlen légvárakat. Az ő idejük lejárt, nem maradt nekik más. csak a féktelen acsarkodás. Nem tagadjuk, büszkék vagyunk nagyon sok külföldi magyarra. De nemzetőrékre ki figyel már oda? BL
