Tolna Megyei Népújság, 1970. december (20. évfolyam, 281-305. szám)

1970-12-20 / 298. szám

A dalmandi hihridiizemben :'4 Popping com — Made in Da l man d A Dalmandi Állami Gazda­ság híre eljut szinte minden európai országba, sőt más földrészekre is. Újabban nem­csak a hibrid kukoricavető­mag, hanem az étkezési ku­korica is fémjelzi a Tolna megyei gazdaság hibridüzemé­nek munkáját. A mostani idényben 180 vagon pattogat­ni való kukoricát szállítanak Dalmandról szerte Európába, sőt a Közel-Keletre, az arab államokba is. A „Popping corn” angol fel­iratú, pattogatni való kukori­caszállítmányok rövidesen új­ra elindulnak, többek közt Angliába, az NSZK-ba, Spa­nyolországba és Libanonba. A dalmandi üzemben 700 va­gonnál több hibrid kukoricát dolgoznak fel, körülbelül ja­nuár 10-ig. Befejezték az MVDC 520-as, az MVSC 530-as, az MVTC 431- es, az MVTC 610-es és az MV 59-es hibrid kukoricavető­magvak feldolgozását, csoma­golását, s kész az MV—40-es is, amely utóbbinak zöme kül­földre megy. Amint Halvaksz Béla, a gazdaság kerületveze­tője közölte: korlátlanul ellát­hatják a hazai gazdaságokat jó minőségű, két-, három- és négyvonalas hibrid kukorica- vetőmaggal. Természetesen, a vetőmagellátó vállalatnál ren­delhetik meg. Az idén hat korszerű táro­lót is építettek. A belföldi hib­rid vetőmagot műanyag zsákok­ba csomagolják, ezek köny- nyebben kezelhetők, nem sza­kadnak ki, mint a papír. S bár az idén a kedvezőtlen időjárás folytán kevesebb volt a hibrid kukoricák termésátla­ga, a tavalyinál valamennyi­vel többet dolgoznak fel a dal­mandi üzemben. B. L. Műanyag zsákokba csomagolt „hibrid kukorica város”. \/ f-ioiáioloba i'.ikiáli az egyik hibrid fai'’ lecmé‘ét. Cioítvalti károly felvételei. A Fehér Farkas ajtajában két bosnyák asszony nézte a kommandóra lépő ka­tonákat: < — Az volt jó idő, amikor a ' Deutsch ■ kapitány előtt • mene- . telt a hadastvánzenekar; r— mondta az egyik, A másik átvette tääe a gon­dolatot. — A tamburmajor! Micsoda szép száj ember volt, az isten nyugosztalja. Emlékszik még a részeges, cseh borbélyra? A Szvobodára? Ricsajt csapott, ha a cégére alatt elment a banda... ■ Most meg bajonétos katonák masíroznak a Búza téren. Ma itt, holnap Isonzónál és holnap­után egy jeltelen sírban íe- küsznek, S aki itthon van, az sincs biztonságban. Lám, a Doszba József is megjárta. A Korhammer Józsi lábát meg­kente lúgkőoldattal, hogy há­rom hónapig kezelte a doktor. Nem is. lett belőle regruta. Hanem a Dobsza is kapott érte két évet. Nem szenzáció már az ilyes­mi, hiszen annyi van belőle. Naponta fognak szökött hu­szárt, gyalogosan, sor alá való legényt, aki mindenáron igyek­szik megszabadulni az uni­formistól. A pécsi katonai rendőrség már csak ezzel tölti idejét és. el is kapott egy hó­nap alatt 43 szökött katonát,« s ment a jelentés a hadsereg­parancsnokságra : „vészedet me­sén terjed a katonák között a békevágy”. Már hogyne terjedt volna, amikor terjesztették. A Zrínyi utca 15 szám alatt volt a Pé­csi Munkásképző Egyesület, amelyben szakszervezeti cso­portok is tevékenykedtek és amelynek a tagjai egyben a Szociáldemokrata Párthoz tar­toztak. Tele volt a város, hogy innen indul útjára minden megmozdulás, amit nem szív­lelnek a rendőrkapitányságon. Piliepich Rezső tábornok úr áüomásparancsr.okságán és a főispánj hivatalban. A Búza téren megjelent a reggeli újság. Körülfogták a rikkancsot, pedig kevés a jó Gáldonyi Béla: December—tízen hétben hír manapság a Pécsi Napló­ban. Most is ilyeneket ír: „A csalán gyűjtése és beváltása”. Lejjebb ez áll: „Tej jegy rend­szer lesz minden tízezernél na­gyobb lakosú városban”. „Hadi- kávé utalványok" ÍVJ it lehet tenni! Tisza in- tézkedik, a főispánok végrehajtják. Elmentek a ha­rangok, most összeszedik a harangkötelet is. Nem- ingyért, kilójáért 75 fillért fizet a kincs­tár. A villanyáram árát is emelték és sok heccelésre adott okot az . a napihír, hogy . .bronzból lesznek ezentúl az arany vitézségi érmek, de a tulajdonosoknak, a háború után jogukban áll kérni a be­cserélését”. Azért van egy igaz újság a városban, a Munkás. A cen­zúra kurtítja cikkeit. Néha mégis sikerül becsempészni a hasábokra egy-két békemonda- t.ot. Mint ma. is: „Békét kéne kötni. Ügy sincs semmi értei- ! me ennek az esztelen vér-1 ontásnakl”. Az urak nem ezt vallják.: Őket. elvakítja a viilamosvas- > út.' Zörgésétől nem hallják a bányászasszonyok, gyerekek sí- : rását. A minap is azt mondta az egyik . városatya a tanács , ülésén: — Tisztelt uraim! Önök nem ' is tudják, hogy a viilamos- vasúttal belekerültünk a világ- ; forgalomba. Megtapsolták, Még Piliepich tábornok is összeverte inas kezét. Az ülés után. rezidenciájára sietett, ahol Hajdú Gyulát várta. Nagy bű­ne volt a pécsi ügyvédnek — hadnagynak. Népgyűlésejtet tartott, hogy Kovács Dénes volt Kossufli-párii lapszerkesz­tőt mandátumhoz juttassa a szalántai kerületben, a Tisza- párt jelöltjével szemben. — Feljelentés érkezett, hogy ön, hadnagy létére politika' gyűléseken szónokol — kezdte a tábornok. — Részt vettem gyűléseken, de betegszabadságon zagyok, élhetek politikai jogaimmal. — Teljesen megengedhetet­len, hogy egyenruhában politi ­kai beszédeket tartson!.— rep- likázott a generális. — Aki ezt a tábornok úrnak besúgta, nem mondott valósá­got. Polgári ruhában voltam.— felelte Hajdú Gyula. — Az más! Akkor hiába fá­rasztottam, hadnagy úr, el­mehet. Hát így ment. A város már akkor is igen elterpeszkedett, de hosszú uta­kon üres telkek melleit vitt az út. A Hősök tere környékén volt a bányásztelepülés, a rak­tárak, onnan pedig egészen a Budai vámig egy szál ház sem. Legelébb itt is a kocsma épült, hogy szolgálatjára legyen gz utasoknak. így volt ez dél fe­lé is. Népes a Búza tár, de a legközelebbi épület, a. Dohány­gyár . egészen a vasúti g. Körü­lötte nagy,, néma üresség. Csak a bányászok nem né­mák. t Schroll-akna lazba hoz ta az egész bányaherU- letet. Az intézkedés: csendőrök viszik munkába a sztrájkoto­kat. Á honvédelmi minisztei .' rögtönítélő bírósággal fenyege­tőzik, de nagyobb kenyere egyik sem ad. Egyre kevesebb szén jön a bányából. Nem egy két vagonnal, hanem örve: nel. Szabotázs! — ordít a bá nyafelügyelő. Harc! — kiáltják az emberek a ..Jószerencséi" mellé. Az eredmény: két órával többe* "ö'rhe-nek már a bányá­szok családjuk körében. A munkaidő nyolc óra. Ez csak a bánya és a bá­nyászok eredménye, a sztrájké. A fron t t ovább is áll és zokog­nak a hadiözvegyek. A helyőrségi kórház mellett a Magyar—Osztrák Monarchia legnagyobb katonai tábora ka­pott .v lyet, tizenháromezer emberrei. Barakktábor áll a Búza tér mellett irs. Ha barakk. Sok a katona. Sok elégedetlen. S ha az olaszok érnének most Pécs alá, akkor sem hat­na váratlanabból a hír: ki­tört az orosz béke-forradalom A csalángyűjtés, a tejjegy- rendszer háttérbe szorul. A Dunántúl rövid híreket közöl. A vezérkar hadijelentése eny- nyi: Nincs újság! A katonai rendőrség razziát tart. Ered­ménye: 104 katonát igazoltat­nak, nyolcat elvisznek. Szöke­vények. A bíróságon is megszaporo­dik a munka: Ilia István va­gyonát elkobozzák, mert át­szökött az oroszokhoz. Báli István még csak tizenhat éves, amikor a fiatalkorú bíróság ítélkezik felette. Bűne, hogy tábori levelezőlapon ezt írta: „Az ördög elszaggata a kutya, vén öreg királyunkat (Ferenc Jóskát), de van már helyette másik nyúzó Egyre több periratra kerül fel: Távirdarongálás! Nem akarják a pécsiek, hogy ró­luk, felettük telefonon ítélkez­zenek a miniszterek és a főis pánok. A hírek azért egyre jönnek Pét érvérről, a békéről \ i lehet ilyenkor a v nro- Ígér. teli to-, rokkái e> ... '.t:-'- . n, ;,y le- c->üMij hsa az emoerekei. El­vonja a figyelmüket O ""’szór szagról. ei normán már ilyen hírek is érkeznek: Győzött a békepárt! Lenin sürgeti az azonnali békekötést! . A város ígéretében — hu­szonhatmillió korona szere, pel. Nem a bányászok megse­gítésére, nem is lakásépítésre. A huszonhatmillióból tizen­kettőt új laktanyák építésére szántak, és csak félmillió jut a város rendezésére. A két pacskeres, sötét ruhát viselő bosnyák asszonyt már nem látni a Búza téren. He­lyükbe a nyugtalanság kölhí­zott a Fehér Farkas környéké­re. S ha feltűnt egy járőr. íei- szúrtbajonettel, végigkopogtat­va a köveket, az aggodalmas­kodó asszonyok berebbentek a kapuk mögé. Már olyan, idő volt, hogy* nem lehetett tud­ni: jóbarát vagy ellenség öl­tözött mundérba. Az már csak a végső bete­tőzése volt 1917 decemberé­nek, hogy* a sok hiába ígérge­tés miatt fellázadt a 8-os gya­logezred. Valóságos harctér keletkezett a város utcáin. Kü­lönösen ott, ahol a hatosok, meg az állomásparancsnokg lovasai, géppuskásai megütköz­tek. A rögtönítélő bíróság ítélke­zett a zendtilők felett. Az ab­lakok mögött aggódó arcok lesték a híreket a Fehér Far­kasból, ahol a bíróság tanyát vert. Ügy hozták az ítélete­ket a bírák, mintha rém is a Dunántúl kiáltott volna fel az első oldalon, vastag címbetűk­kel; Béke Oroszországban! Négy katona életét kioltotta a sortűz. . December volt, esett az első hó! aznap le­INépújsá« 7 1970. december 20.

Next

/
Thumbnails
Contents