Tolna Megyei Népújság, 1970. december (20. évfolyam, 281-305. szám)

1970-12-20 / 298. szám

’ynrrrrr ▼ rrnrnmYrnr Doboxy Imrei Újra lehet kezdeni 34. Elmosolyodik, hogy milyen fontos titkot tud, s milyen izgalomban tarthat bennünket. Sor­ki is felvidul, félmarok cigarettát húz elő, va­lahonnan, mindnyájunkat megkínál, az orosz altisztet is, aki fáradtan lógatja géppisztolya csövét, úgy kísér bennünket. Ahogy távolodunk Tarba hullájától, legbensőbb s legtitkosabb kis gondolatunkat is birtokba veszi az élet. Sorki vigyorog. — Ha nincs baj, mindig arra kell menni, amerre a többi — mondja elégedetten. — De ha baj van, sose arra. Az újvárosi kaszinóban, ahol tegnap még a tábori csendőrség két szakasza tanyázott, első pillantásra alig változott valami. Orosz őrség a kapuban, nyüzsgő katonák a folyosón, ez az egész. Minden bútor a helyén, az állampolgá­rok okulására szolgáló faliképek is, melyeken bolsevista kémeket, szabotőröket, és más áru­lókat akasztanak fel a csendőrök nagy szak­értelemmel. Hitler képét leverte valaki, Szála- sié azonban még ott lóg a falon, sőt, kissé tá­volabb Francóé is. Meglököm Fésűs Járót, te, ezt mégis le kellene szedni, változnak az idők. Fésűs Járó elképed, hogy a fenébe maradt itt ez a disznó népség, kotorná is őket egyenként lefele, az orosz altiszt azonban rászól, ne ha­donásszék, hanem álljon becsületesen, ahogy fogságban lévő egyénhez illik. Alacsony, himlő- helyes arcú, fiatal tiszt lép a szobába, mögöt­te még vagy hárman.-r — A parancsnok — súgja Fésűs Járó. Köpenye kigombolva, derékszíja a kezében, megáll az asztal mögött, végignéz rajtunk. Erős álla van, mélyen előrenyúló csontos álla, nem látni tőle a nyakát, orra lapos, mint a bokszo- lóké, szeme nagy, furcsán, gyerekesen nagy és kíváncsi. Int, egy rangjelzés riélküli egyenru­hás férfi — a tolmács — melléje lép. — Golovkin őrnagy vagyok — mutatkozik be, — Üdvözlöm önöket. Hallottam, hogy önök, zárt kötelékben, felvették a harcot a németek­kel. Ez nagyon érdekel minket. Kérem, mond­ják el pontosan, hol, mikor és hogyan történt a dolog. Az egyik tiszt leül, jegyzetfűzetet vesz elő. Fésűs Járó idegesen nógatja Desőt. — Szólj már valamit, hát ezt te tudod, a te századoddal történt! Deső tiszteleg, bemutatkozik, majd oroszul folytatja, elővéve zsebéből a tényvázlatot: tes­sék, ez hivatalos irat, benne van minden. A tisztek kézről kézre adják a papírt, persze, nem értenek belőle semmit, végül is a tolmács­nak adják, az aztán halkan és gyorsan lefordít­ja az egészet. Golovkin többször is bólint, vé­gül kijön az asztal mögül, jobban megnézi De­sőt. — Nagyon helyes — mondja. — Önök tehát már elkezdték a harcot a fasiszták ellen, csak folytatni kell. Híradósok nyomulnak be a szobába, huzalte­kercset cipelnek, kopácsolnak, a tábori telefont szerelik, hangosabban kell beszélnünk. — Én — mondja Géza — orvos vagyok, nő­gyógyász, kérem nekem semmi közöm a kato­nasághoz. — Természetesen — jelentkezem én is — az igazsághoz híven nekem is közölnöm kell, hogy annál a bizonyos tűzharcnál nem voltam jelen. Én csak tegnap csatlakoztam Deső főhadnagy­hoz. Golovkin int. — Jó majd később, ezek részletkérdések. A lényeg: hol az ön százada? — Nem tudom — feleli Deső. — Nos, van itt elég katona. Úgy értem, a nyi­lasokon, csendőrökön kívül, mert ők nem jöhet­nek szóba, és persze a sebesültek sem: vállal­nák önök, hogy beszélnek velük? Deső nagy szemeket mereszt. — Miről? — Már szervezik az új, demokratikus magyar hadsereget, amely — velünk együtt — harcol­ni fog a németek ellen. Szeretném, ha minél több katona jelentkezne * ebbe a hadseregbe. Természetesen nem erőltetünk senkit. De végül is most arról van szó, hogy az önök hazája mi­lyen gyorsan szabadul fel a náci megszállás alól. És, ezt is közölnöm kell, aki nem jelent­kezik, hadifogolyként kezeljük. — Én — mondja Deső — semmit sem tudok az új magyar hadseregről. Fésűs Járó rámered. — Hogy-hogy semmit? Hát nem elég, hogy demokratikus? És harcolni fog a fasizmus el­len? Sorkinak megfeszül a bőre, fénylení kezd. A semmibe volt zuhanóban, a fogság bugyraiba, a legrosszabba, mely katonát érhet, és íme egy­szerre megnyílik a menny, tovább lehet taktus­ra lépni, fegyvert markolni, parancsolni, élel­met felvenni: ez nem kicsiség, nem is szabad­na soká latolgatni, hátha visszaszívja az orosz tiszt — Főhadnagy űr, tisztelettel — mondja, és nyálzik izgalmában — akármilyen hadsereg, de hadsereg... hát csak nem akar kivitetni min­ket a főhadnagy úr, erdőt irtani? Golovkin az óráját nézi. — Nos? — kérdi, majd odalép Desőhöz. — Azt hiszem, egy lövész századot össze lehetne verbuválni az itteni katonákból. Szeretném, ha ön lenne a parancsnok. Várakozólag áll, szeretné már hallani az igent, sok a dolga, s összehúzott szemén látszik, ki­csit bosszantja is, hogy ajánlatán — épp csak kiszabadulva a bunkerből — nem kapunk kap­va. Deső azonban, mint mindig, most is okos­kodik: ahelyett, hogy majd a körülményekkel s önmagával alkudozna, itt akar alkudni, ahol nem lehet. — Többet — kérdi, aggodalmas kénpel — nem lehet tudni erről az új hadseregről? Például, hogy... katonailag és politikailag kinek van alárendelve? — Katonailag természetesen hozzánk tartoz­nak. Gondolom, ezt ön is magától értetődőnek tartja: egy most alakuló, kis hadsereg nem fog önállóan operálni a mi frontunkon. — Igen, de milyen magyar hatóság rendelke­zései szerint szerveződik ez a hadsereg? (Folytatjuk) iátiAiAAAAAtAAAAAiAAAAáAáAiAitAAAiilAÁAAtiAAáAAAAAUiU» Újjászületik a Kncr Nyomda Caesar és a mai közlekedés Rómában A békéscsabai Kner Nyomda rekonstrukciója befejezéséhez közeledik. A 350 millió forint értékű átalakítás folyamán új épületeket emeltek, új offset, és mélynyomó beren­dezéseket szereltek fel. Idén már 7000 tonna színes nyomású csomagolóanyagot állítottak elő. jövőre 10 ezer tonnát gyártanak. Az offsetnyomó gépek öt színű felirattal készítenek címkéket és csomagolóanyagot a mezőgazdaság, az édesipar, a szeszipar és más iparágak termékeihez. A mélynyomó gépsorból 2—3 színű csomagolóanyag kerül ki. Képünkön: színes címkék darabolása. , . , „ , (MTI foto: Erezi K. Gyula felvetele — KS) Az Örök Városba vezető utakon és Róma belvárosában az elmúlt víkend alatt valósá­gos káosz támadt. Gépjármű­vek ezreinek szirénái és csípős hangú vezércikkek korholták a fővárosi hatóságok közleke­désrendészeti reformját. Róma szívében számos fő­utcán egyirányúvá nyilvánítót, tak, külön útsávokat jelöltek ki az autóbuszok és taxik szá­mára. azzal a céllal, hogy meg­gyorsítsák a városi közleke­dést. Az autóbuszok azonban, ahelyett, hogy gyorsabban ha­ladtak volna, hihetetlen közle­kedési dugókba keveredtek és csak csigalassúsággal tudtak haladni. Az II Messagiero című napi­lap kétségbeesetten tette fel a kérdést: — Mi fojtogatja Ró­ma közlekedését? Mindjárt válaszolt is: — Kétségkívül az improvizáció. Az új közlekedési reform bevezetése előtt ezúttal sem végeztek elemzést a római közlekedés méreteiről és jel­legzetességeiről, nem mérték fel kellőképpen, hogy az új egyirányú utcákon és utakon mekkora forgalom bonyolód­hat le. Az ANSA olasz hírügynök­ség s teljes melléfogásnak ne­vezte a római közlekedési „kí­sérletet”. Az ismert Via del Corson, vagy a Via del Tritoné nevű római utcák végén, ott, ahol az autóbuszok részére kijelölt útsávok a terekbe torkoltának, hihetetlen torlódás támadt, s 70 perces késéseket is okozott egyes városi járatokon. A szakértők kiszámították, hogy a csúcsforgalom idején a gépjárművek csak óránként egy kilométeres sebességgel haladhattak a belvárosban, míg Róma más negyedeinek utcái üresek maradtak. A közlekedési rendőrök két­ségbeesetten nézték és hallgat­ták a közlekedési dugóba ju­tott gépkocsik százait és ide­ges tülkölésüket. Sok taxisofőr panaszkodott, hogy az utasok egyszerűen ki­szálltak a bérkocsiból és gya­log folytatták útjukat. A római rendőrség közle­kedésügyi főnöke kijelentette: — Az új közlekedésrendészeti szabályok és intézkedések leg­főbb célja, hogy a magán- gépkocsi-tulajdonosok minél kevesebbet használják jármű­veiket a belvárosban. Hozzátette, hogy ha kell, ak­kor ahhoz a közlekedési gyógy­módhoz folyamodnak, amelyet Julius Caesar használt, még 2000 évvel ezelőtt. Időszámítás előtt 51-ben ugyanis, amikor már Rómában nehézségeket okozott a harc­kocsik közlekedése, Caesar megtiltotta minden jármű köz­lekedését a nappali órákban, A római utcák azóta sem let­tek szélesebbek, nem csoda hát, hogy a közlekedés mind nagyobb gondokat okoz. Acélfólia — csomagoláshox Egy nyugatnémet cég 0,003 milliméter „vastag” acélfóliát gyárt. A fóliát papír- és alu- míniumfólia helyett csomago­lóanyagként lehet felhasznál­ni. Az „acélpapír” jobban megvédi az árut a rovaroktól, baktériumoktól, sőt a rágcsá­lóktól is, mint á hagyományos csomagolóanyagok, ezenkívül nem engedi át a nedves­séget, a féryt és a levegőt. UUAAAAAAáAAAAAAAAUAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA aaa

Next

/
Thumbnails
Contents