Tolna Megyei Népújság, 1970. december (20. évfolyam, 281-305. szám)

1970-12-19 / 297. szám

»TTTTTtftTTTTTTTtTTyyTTmTTTmTmTTTTTTfmymi'yTtTTTm TrmnnmmmTmmmmTmmTmTmTmTrm^ Doboxv Imre: Újra lehet kezdeni 33. — Nem igaz! — Mi nem igaz? Jobb dolguk volt a csehek alatt, szemembe megmondták... — A pénz nem minden!... — Nem ám, százados úr! Mert a cseh tiszt­viselő előtt nem kellett vigyázzba állni a pa­rasztnak, ha magyar volt is, hellyel kínálták a hivatalban, uram, foglaljon helyet... Hát a ku­tya istenit, itthon én ezt máig nem értem meg. Fésűs Járó hevesen bólogat. — Na? Tessék! És ami a lényeget illeti: Hit­ler kezéből igenis csalétek volt minden! Miért adta, ez a lényeg! — értse meg végre! — Nem kellett volna hadba lépni, nekem is ez a véleményem. Elfogadni, amit kapunk, és ülni a seggünkön. — Nevetséges! Tudhatták volna, hogy a né­met csak úgy nem ad semmit. Benyújtja a számlát. És be is vasalja. Fiatal, jól megtermett, őrmester nyomakodik előre. — Még rajtad is bevasalhatja, szarházi! — kiabál Fésűs Járóra. — Még nincs vége! Az őrmestert visszalökdösik. Ellene fordul mindenki, aki körülötte van, de nem a mon­dásért, hanem, hogy a háború a rohadt zupá­soknak jött jól, otthon kanásznak se kellettek, de a háború sarzsit csinált belőlük, ezek elha­dakoznának míg csak egy élő akad, akinek pa­rancsolhatnak. Sorki dühbe gurul, üvölt — Ha én kanásznak nem voltam jó, ti rpég disznónak se! Nem figyelek. Nem akarom hallani. Szidal­mak, átkok, kérdések, neszült aggódások száll- hak a sűrű levegőben. Nincs siralmasabb s ösz- szeférhetetlenebb a megvert nyájnál. Arra gon­dolok, hogy bármi kezdődik is a háború után, bármilyen létforma, bármiféle céllal és módon, ennél tarkább állapotban a magyarság még nem kezdett változást. Hogyan lehet ebből kimászni? Kinek fognak hinni ezek az emberek? Ki fog hinni nekik? Fél egykor váratlanul kinyitják a bunkert. Kifelé, szaporán. Kiderül, hogy hajnal óta nem is volt őrségünk, a söprögetőket továbbren­delték, csak üzenetet hagytak a követk'ező ala­kulatnak, hogy a nagy bunkerben vagy ötszáz ember várja, mi legyen vele. Szerencse, hogy megkapták az izenetet, különben itt büdösöd- tünk volna napokig. Szürke az ég, ködöt szitál, borzogva lökdösődünk ki a levegőre. Egy szá­zad zárja körül, laza láncban, a Libarétet. A ci­vileket, főleg az öregebbjét, hamar szélnek eresztik. A polgármester mintha megrúgták volna, fétoldalasan üget hazafelé, csak azt se kérdezi tőlünk, izennénk-e valamit. Géza is menne, de nem engedik, hiába mondia. hogy orvos: bizonyosan katonaorvos, majd igazoltat­ják. De hát nőgyógyász, hogy az ördögbe lehe­tett volna katonaorvos? Ezen nevetnek, de per­sze nem engedik el. Katonák, balra! Lehetünk katonák jó háromszázan. Sok a se­besült. Egy tüzér az orosz századparancsnokhoz sántikál, félig oroszul, félig szlovákul könyörög neki, hogy csináljanak vele valamit üszkösödik a lába. Türelem, mondja neki a tiszt, a sete-- sültek kórházba kerülnek. A tüzérnek vissza kell sántikálnia a sorba. Fésűs Járó közben ad­dig okvetetlenkedik, míg egy altiszt el nem ve­zeti a városparancsnokságra. Jó félóra múlva jön vissza lelkendezve, minden' rendben van, kiabálja messziről, de hogy mi van rendben, arról fogalmunk sincs. Papírt ad át a század parancsnokának, aki felolvassa a nevünket. Ki­lépni. Tarba szakaszvezető azonban elkevere­dett valahová. Sorki minden égtájba belehöm- böli a nevét, de hiába, végre is káromkodva megy vissza a bunkerbe, az istenit az álomszu­szék fajtájának: aztán nagy csődben jön visz- sza, a földön húzza Tarbát, gallérjánál fogva. A szakaszvezető megfojtotta magát. Zsineg a nyakán, szorosan, csomóra kötve. Belevág a húsába. Micsoda görcsös elszántság kellett hoz­zá, jól meghúzni a zsineget, bogra kötni, s még egyszer, és el nem vágni, hanem csöndben, or­dítás nélkül meghalni. Deső döbbenten hajol Tarba fölé, keze fejével megtapintja a szakasz­vezető duzzadt, szilvakék arcát. Hideg. • — Jobban kellett volna vigyáznunk rá ;— — mondja, de rögtön kiigazítja magát. — Bár azt hiszem, így könnyebben halt meg, mintha azok ítélik el, akiket szeretett. Mikor történhetett? Talán még az éjjeL A szovjet tiszt idegesen szalad hozzánk, mi tör­ténik itt, néhány katonát a bunkerbe futtat, ku­tassák át, nincs-e több öngyilkos. Nincs. Ez az egy volt. S Deső holtában sem adja ki Tarbát, a századparancsnok kérdéseire széttárja csak a karját, mint aki nem érti, mi vihette rá a sza­kaszvezetőt, hogy megölje magát. Hogyan is mondhatná el két percnyi jelentésbe ' gyömöszölve a képtelen tragédiát, hogy egy szakszervezeti ‘ bizalmi, aki sok-sok éven át kívánta, s várta az oroszokkal való találkozást, végül is miért nem nézhetett a szemükbe. — Szörnyű — mondja Fésűs Járó, orra elsár­gul, mintha fagy csípte volna meg. — Hát ez szörnyű. De mindjárt sürget bennünket, igyekezzünk, a parancsnoknak nincs sok ideje, dűlőre akar jutni velünk. Igen, menjünk csak, mentői sza­porábban. Engem is ez izgat. Megrendültebb- nek kéne lennem, de bevallom, csak ez izgat, s egyre jobban, a váratlanul felnyílt lehetőség: mert feltétlenül az, hiszen ha kiemeltek ben­nünket a sokaságból, és a parancsnok találkoz­ni akar velünk, ez nem jelenthet mást, csakis lehetőséget. Talán többet is? A szabadságot? Azon kapom magam, hogy nézem, de nemigen látom a szétlőtt, nyomorúságos telepi főutcát, melyet törmelék és üvegcserép terít be vasta­gon. Gallai morogva faggatja Fésűs Járót. Kéreted magad, istenedet. egy szűzlány könnyebben kilép a szoknyájából. Hát miért nem mondod meg, miről van szó? — Nem is tudom pontosan ■*- rázza fejét Fé­sűs Járó, — De nem is vagyok illetékes. Majd a parancsnok. (Folytatjuk.) 4AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAÁAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA lAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA Az Óra- és ékszerbolt új címe : Szekszárdi, Széchenyi út 26. (247) VONATRA (51) Mezőgazdasági Gépjavító Vállalat, Szekszárd, Keselyűsj út FELVESZ: villanyszerelőket, óra- és darabbéres segédmunkásokat, valamint CSÖTOLÖ- és PRÉSGÉPRE három műszakba, 18—40 éves korig női dolgozókat. Jelentkezés a vállalat munkaügyi csoportjánál. __________________(271) A DÉDÁSZ Szekszárdi Üzemigazgatósága I közhírré I teszi, hogy Szekszárdon, a Bercsényi utcából nyitott, új utcában megépített, kisfeszültségű elosztóhálózatot 1970. DECEMBER ‘4«-ával FESZÜLTSÉG ALÄ HELYEZI. A létesítmény mindennemű rongálása életveszélyes és tilos! Az ebből eredő károkért a vállalat semminemű felelősséget nem vállal. (272) Vállalat Angyalföldi Gyára Budapest. XIII. Frangepán u. 7—11. feiuesz: LAKATOSOKAT, (ÉPÜLET, ÁLTALÁNOS, GÉP), BETANÍTOTT MUNKÁSOKAT, NŐI ÉS FÉRFI SEGÉDMUNKÁSOKAT, DARUKÖTÖZŐKET, FŰTÖKET ALACSONYSZÁMÜ KAZÁNOKHOZ, PORTÁSOKAT. ÉJJELIŐRÖKET, FÖPORTÁST TÖBB ÉVES GYAKORLATTAL, ASZTALOSOKAT. (244) mái nmt adja jmtám ädm-ilä Utfüait éö ttomagiat • Te. NE VÁRJON AZ UTOLSÓ PILLANATIG —— ................... (245) SZEKSZÁRDI VASIPARI VÁLLALAT BELSŐ ELLENŐRT KERES AZONNALI BELÉPÉSSEL. 'Jelentkezni lehet: Szek­szárd, Rákóczi u. 13. (263) Felvételre keresünk: HEGESZTŐKET, LAKATOSOKAT. BETANÍTOTT ÉS SEGÉDMUNKÁSOKAT 1. sz. Gépjavító Állomás Bonyhád. (133)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents