Tolna Megyei Népújság, 1970. december (20. évfolyam, 281-305. szám)
1970-12-18 / 296. szám
«v*Ty?yvVvTv8T8»»TTTT¥vtvV«+vvTTY«»VWif*»»T¥9»*'8'tv¥V«v««>V>l¥ > v » *> vrfVwVVWf W»rv » vT¥¥r*>y»¥*’¥fVV > t"t* t fT»TV»»W¥?W> t I ► ► ► ► ► ► Dobozy Imrét ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► *• ► ► ► ► ► ► ► ► »■ ► ► ► £ í> K ► Újra leltet kezdeni 32. — Ha te — folytatja Gallai — nem erőlteted azt a rohadt kastélyt, ahol bele szerettél volna túrni minden fiókba, a disznó enyves kezeddel, most nem itt lennénk. Esetleg kellemesebb helyen. — Jelentem, hadnagy úr... — Fogd be a pofád. — Igenis! — Mit akartál jelenteni? — Ezen az elfogatáson valahogy át kellett esnünk, tisztelettel. Én a kastélyt csak a civil ruhák miatt forszíroztam, különben.., — Nem érted, miről van szó? — De értem, alázatosan. Hogy esetleg máshová kerülhettünk volna. Na, de mindegy? Fogság, fogság... — Hányán vagytok testvérek? — Négyen, hadnagy úr. — Ha hazamégy, mondd meg apádnak, csak három gyereke normális. — Értettem, de... — Megfulladunk a szarszagtól! Vagy neked mindegy, milyen levegőt szívsz? — Persze, hogy mindegy — mondja egy nyilas a sarokból. — Csak harcolni ne kelljen. Azért csukhatják be az egész országot, mert a katona urak nem méltóztattak harcolni. Sorki nagy káromkodást gurgat a szájában, de nincs rá ideje kimondani, a sűrű kisvhatár- vadasz őrvezető hirtelen felpattan, lekever viszszakézből egy kiadós pofont, a nyilasnak, de olyan csattanósat, mint a pisztolylövés. — Nem harcoltunk? Az anyád hétszentségit. Akarsz még egyet? A nyilas felugrik, két-három társa mögötté, a katonák azonban iparkodnak az őrvezető köré, így nincs tettlegesség, csak morognak egymásra, a nyilasok megígérik az őrvezetőnek, hogy lepedőbe gyűrik, az meg elküldi őket az anyjukba, s mérgesen ballag vissza sebesült társához. — Marhák — mondja. — Még mindig nem értenek semmit. Desőnek tetszik a mokány határvadász, — Mit kéne érteni ok? — kérdi tőle. A határvadász ránéz, legyint. — Ezeken nem is csodálkozom. De följebb, ott már igazán be kellett volna látni. Ott már meg kellett volna érteni. — Te mit tettél volna a helyükben? — Kik helyében? — Akikről azt mondod, hogy be kellett volna látniok. — Nem voltam a helyükben. — De ha lettél volna? Az őrvezető hallgat. Térdét bámulja.' — Rahó felett kerültünk szembe a ruszkival — mondja aztán. — Mindjárt láttuk, hogy elnyom bennünket. Még egy lövés sem esett, csak felvonultak a szemközti hegyen, de azt mindiárt látni kellett, hogy elnyomnak. — És? — Mit és? Aki ezt nem látta, az nem törődött vele, hány magyar pusztul. Vagy nem volt esze. Én kis faluba való vagyok, Pókahegyes- re, hetven ház az egész. Mi már suttyó korunkban sem mentünk el olyan búcsúba, ahol előre tudtuk, hogy megvernek minket. Sorki rágyújt. Bővében lehet a cigarettának, csizmaszárából húzgálja elő, szinte egyvégber. pöfékeL — De okos vagy, kisöcsém — veti oda az őrvezetőnek, csontos képén gőg ül. — Azért egy- párszor mi is megtáncoltattuk őket, hiába voltak olyan sokan. Húztunk a fülükbe egypár- szor olyan nótát, majd belebolondultalE. Gallai ráförmed. — Jókor hencegsz, nem gondolod? Deső a határvadászt bíztatja. — Mondd csak. Ráérünk. — Én csak azt láttam — mondla a Jiatárua- dász —, hogy elnyomnak bennünket, — De mit kellett volna tenni? — Mit? Hát... abbahagyni. — Csakhogy a német a nyakunkon Wlr mit kezdtél volna? — Igaz. A német. Hát igen... A mi zászlóaljunk is mindig németek közé ékelve harcolt. Nem hagytak magunkra sose. Fésűs Járó megelégeli az ajtórugdosást. Úgysincs semmi foganatja. Inkább a Deső s az őrvezető közt folydogáló párbeszédre figyel, ösz- szekapar a köpenye zsebében valamennyi dohányport, cigarettát csavar, rágyújt, s elérkezettnek látja az időt, hogy határozottabb irányt szabjon a diskurzusnak. Szabályos előadásba kezd, miért is tört ki a második világháború, kik miért harcoltak, kik képviselik az igazságot, kik csak az erőszakot, és így tovább. Amit állít, attól nem lehet elvitatni bizonyos logikát és tájékozottságot. Eléggé el is csendesül a bunker. Némelyeknek azonban se logika nem kell, se tájékozottság, amikor Fésűs Járó rátér a magyar hadbalépés okainak, céljainak elemzésére, mérgesen zúgni kezdenek. Egy felkötött karú százados lemarházza Fésűs Járót, s bíztatja, bújjon bele a vörösökbe, mihelyt hozzájuk ér. Fésűs Járó nem hagyja magát. — Csodálkozom, százados úr, a káromkodás nem -érv. Ha több nem telik öntől, kár kiabálni. A százados hápog. — Hát jó. Nem fogok gorombáskodni. De maga. .. miféle magyartalan beszédekre ragadtatja magát? — Kérem, százados űr. 11 — Engem elfoghatnak, felnégyelhetnek, én az intranzigens magyar magatartástól nem tágítok; és csak annyit mondhatok, ha győztünk volna, a magaféle itt meg sem nyikkanhatna, — De nem győztünk. — Sajnos. — Nem is győzhettünk. — Akkor se engedje meg magának, hogy csaléteknek nevezze Erdélyt és a Felvidéket! — Az volt! Csalétek! Hitler kivetette, mi bekaptuk. — De ember, a jog.. 1 — Igazságtalan kéz nem oszthat igazságot — Ez fikció! Bárhonnan jön, ha jogos... Miért nem adták vissza tisztább kezűek? Miért? Az ember a fajtáját nem hagyhatja, erre tanít a természet, a történelem... Mondjon egy nemzetet, bárhol a világon, mely belenyugodna, ha négymillió lelket kihasítanak belőle. És hogy vártak bennünket, istenem, aki azt látta! — Az ám — csóválja fejét egy utász tizedes —, én ott voltam a felvidéki bevonuláson, egy héttel utóbb már szidtak bennünket mint a botoáft, íPetrtatjuk* ► t Kővel dobálták meg az elpöfögő masinákat A magyar autózás hőskorából Amikor 1900. november 30-ón megalakult a Magyar Automobil Club — úgy látszott a felajzott közvélemény megnyerése a szá- z«d nagy felfedezésének csöppet sem biztos, sőt. Budapesten szinte naponta előfordult, hogy kővel dobálták meg az elpöfögő mosinákat, s ugyancsak sűrűn érkeztek a feljelentések a rendőrségre a 15—20 kilométeres sebességgel „száguldó” úrvezetők ellen ... így azután nem is kellett sokat várni, hogy a hatóságok rendelkezzenek a megbolygatott közlekedési rend védelmében. Az 1901-ben kibocsátott „ős-Kresz” előírta: „A Stefánia úton lóversenynapokon, valamint ünnep- és vasárnapokon tilos az autózás. A teherautó nem mehet gyorsabban a lovas kocsinál, a „kétkerekű automobil pedig a kerékpárnál." Ugyancsak felhívták a gépkocsivezetők figyelmét arra is, hogy „hajtáskor a jelzőkürttel gyakori időközben jelzés adandó”. Ekkor kötelezték az autótulajdonosokat járművük számozására. Ez annál is inkább újdonságszámba ment, mert eddig minden kocsinak külön neve volt. így ismerték a „Boss’-t, a „Níght girl”-t, a „Red DeweP'-t, vagy a „KatP'-t. Az cutósklub első javaslatai közé tartozott az autós-vizsgabizottság felállítása. Szabályrendeletük előírta: ezután csak azok ülhetnk a volán mellé, akik sikerre! leteszik a szakvizsgákat. Ennek ellenére még a klub elnökségének is több tagja, évekkel a szabályzat megjelenésé után sem rendelkezett semmiféle jogosítvánnyal . . . Az autóklub ténykedésének köszönhető, hogy 1901. június 17-én, c Tattersal csarnokában megnyíft az első autókiállítás Magyarországon. 23 résztvevő mutatta itt be kocsiját. Ugyancsak ekkor rendezték meg az első autós-versenyt is. Minden népszerűsítés dacára az első gépkocsi-szakkönyv írója, ezeket jegyzi előszavában: „sajna, nálunk még ezrével láthatunk olyan művelt és felvilógosodott embert, aki bizonyos félelemmel tekint a tovaszáguldó automobil után. Gondolni sem merne arra, hogy ő is kezelhetné ezt az ördöngős masinái. Nem hinné el, hogy könnyebb és biztosabb egy automobil vezetése, mint a tó hajtása ..." Mindenesetre éppen a honi autós-sport támogatásában, kialakításában, sőt ezen túl az első magyar autó-típus megteremtésében is az oroszlánrész a hajdani Magyar Automobil Clubot, a mai Magyar Autósklub ősét illeti. S nem utolsó sorban arról sem szabad megfeledkeznünk, hogy mindennek fontos szerepe volt abban is, hogy a gépkocsi kicsúfolt bolondériá- ból mindennapjaink hűséges és elengedhetetlen kelléke lett. SZEKSZÁRDI VASIPARI VÁLLALAT BELSŐ ELLENŐRT KERES AZONNALI BELÉPÉSSEL. Jelentkezni lehet: Szek- szárd, Rákóczi u. 13. (263) Lembiktáplá!k«zás a megvalósulás útja» Ami nemrég még a futurológia fogalmába tartozott, ma már kezd realitássá válni. Kiderült, hogy az ember hosz- szabb időn keresztül is képes nagyrészt mesterséges úton előállított anyagokon élni, anélkül. hogy ebből emiatt testi, vagy lelki károsodás érné. Az ilyen irányú kísérletek nemcsak az űrrepülés szempontjából fontosak, hanem két másik, nagyon fontos okból is. A tudományos világ azt reméli, hogy a szintétikus táplálék lesz az az eszköz, amellyel meg lehet oldani a rohamosan fejlődő emberiség jó és egészséges táplálását, másrészt nagyon fontos az egészségügyben. Műtétek előkészítésénél, vagy gyomor- és bélmegbetegedéseknél e „porított” táplálék ugyanis nem ró nagy terheket az emésztőszervekre, viszont egyensúlyban tartja az anyagcserét. Amerikában máris folynak a kísérletek önkéntes jelentkezőkkel: ezek nem fogyasztanak mást, csak szintétíkusan előállított. aminósavakból, értékes fehérjékből, pontosan meghatározott mennyiségű szénhidrátból és zsírsavakból, továbbá vitaminokból és ásványi sókból álló táplálékot. Naponta ötször, kto. 80 grammnyit és negyedliter vízben feloldanak a porszerű anyagból: ez a táplálék nemcsak a szükséges folyadék- és tápanyagszükségletet fedezi, hanem jelentősen csökkenti az egész emésztőrendszer munkáját is. Népújság 4 1978. december 18. Üjgazda a tejcsárdában.«« 1978. a mérlegkészítés éve. 25 év pozitívumai és negatívumai táncoltatják a képzeletbeli mérleg serpenyőjét. Az itt következő néhány sor azt próbálja felmérni, hogy hány szóval is gazdagodott nyelvkinesünk a negyedszázad alatt. Az Értelmező Szótár 195 címszót jelez „új”-nak, s ezt a minősítést így magyarázza: új = új szó, új jelentés a fel- szabadulás utáni nyelvhasználatban. 1945, előtt ;s betérhetett egynéhány gazda a csárdába, de újgazda a tejcsárdába semmiképp. Nem is romtalanítottak rohammunkával (mindkettő új szó), s ami összegyűlt, azt nem a kukába rakták. Nem volt még versenytábla, sem kismama, a kismama nem kaphatott vándorkelengyét a tanácsházán, a iakóbieottság javaslatára. Az új szóösszetételek közül a legnépesebb családja a béke szónak van; példának csak a békeharcot és a békedíjat említjük közülük. A közlekedés fejlődése hozta nyelvünkbe az űrhajó, űrállomás, szputnyik szavakat csakúgy, mint a trolit, a vízibuszt, a légióidat. A mezőgazdaság új kifejezéstömegéből: csereföld, középparaszt, agro- nómus, parasztfiatal. A mindennapi élet új fogalomkörei: közétkeztetés, típusebéd, nyere- ménybetétkönyv, italbolt, édességbolt, népbolt, mintabolt, házkezelőség, készétel, motel, golyóstoll, önkiszolgáló, talpon, álló, mélyhűtés. A közélet új szavaiból: népköztársaság, nép- vagyon, munkaérdemrend. A szellemi élet újdonságai: olvasómozgalom, könyvtártan, színészottbon, rendezvény, falurádió, tanszékvezető, közönség. szervezés, közönségszolgálat sajtófélelős. Végül pedig annak illusztrálására, hogy milyen rendkívül változatos és különböző fogalomkörökben születtek új köznyelvi szavaik, (a jassz- nyelv és a hivatali nyelv új szavait nem számítva ide), felsorolunk témaköri csoportosítás nélkül egy sor új szót: üzletkötő, tagrevíaió, egyen! ósdi, műhold, hivatalsegéd, (mert a szolga szót ma már nem tűri a köznyelv), széncsata, pufaj- ka, beütemez, egészségház, békeív, úttörővasút, tömbmegbízott, jégbalett, átképzés, párttörténet, kulikabát, napközi, utcabál, fesztivál, élüzem, kardigán, nylon, főelőadó, munkásigazgató, elvtársnő, (az elvtárs már . 100 évvel ezelőtt felbukkant az írott nyelvben), káderlap, diszpécser, bércsaló, habzóbor, magánszektor (és maszek), munkásőr, élmunkás, gépállomás, természetátalakítás, miniszterhelyettes, túlteljesítés, gyermekváros. Mázai szövőüzemünkbe két műszakra azonnali belépéssel felveszünk SZÖVÖTANULÓKAT. SZÖVŐNŐKET, ÉS CÉRNÁZÖKAT. Bonyhádi Ruházati Ktsz. (259)
