Tolna Megyei Népújság, 1970. december (20. évfolyam, 281-305. szám)

1970-12-17 / 295. szám

Az emberiség és a 21. század „Mini-pumpa“ az autóban Az útmenti „schalleros” gumiragasztás fölött eljárt az idő, hiszen a defektes abroncs helyett feltett pótkerékkel rendszerint eljut a gép kocsivezető a legközelebbi gumijavítóig, vagy benzinkútig, aiiol lég- kompresszor is van. Ennek megfelelően raa már az autópumpa is csak kevés kocsi csomagtartójában található meg. Pedig jó hasznát lehetne venni a gumik időnkénti utáníúvasakor, ha egyébként nem lenne olyan fárasztó a vele való munka. Egyes autógyárak már gondolnak a gépköcsizök ilyen irányú igé­nyeire és kényeimére, ezért kis motoros légkompresszort építenek be a nagyobb autók motorházába. A konstruktőrök azt tervezik, hogy a jövőben a közép kategóriájú kocsik motorkarakterének oldalán egy, a motor által meghajtott tengelycsonkot képeznek majd ki, melyre az autó tartozékaként szolgáló kis légsűrítő bármikor felerősíthétő (e meg­oldást láthatjuk o képen egy kísérleti típusra alkalmazva). E „mini-pumpák” nemcsak, az autógumik, hanem a labdák, gumimat­racok, gumicsónakok stb. felfújására is szolgálnának, ami lényeges könnyebbséget jelentene az autójukkal kirándulók számára. A növények vízháztartásának . szabályozása Az APN tudósítója megkért ■néhány neves szovjet tudóst: Ivan Jefremovot, a biológiai tu­dományok kandidátusát, ismert tudományos fantasztikus re­gényírót, Alexander Nyeszme- janov akadémikust és Venyia- min Bogorov akadémiai leve­lező tagot, fejtsék ki nézetei­ket a jövő társadalomról, s arról, hogyan oldja meg az ■emberiség a táplálkozási prob­lémákat, az élet meghosszab­bítását. stb., mikor a Föld la­kossága elérj a 4 milliárd főt. Az emberi élettartam- Az emberi élet meghosszab­bítására irányuló minden tö­rekvés az agyműködés meg­őrzésének szándékát rejti ma­gában — mondja Iván Jefre- mov. — Hiszen manapság egy- egy szerv átültetése már nem okoz megoldhatatlan problé­mát. Ha tehát az agy szaka­datlanul működne, az elhasz­nálódott szervek kicserélésével meg lehetne oldani az örök élet problémáját. Az agy azonban — hallatlan nagy energiatartalékai ellenére —, a természet múló jelensége, az örök élet nem más, mint idea­lista elképzelés. Ez azonban nem jelenti azt, hogy nem har_ colunk az élet meghosszabbí­tásáért, A tapasztalatok szerint az ember negyvenéves korára éri el alkotóképessége teljét. Ugyanakkor azonban elkez­dődnek a betegségek is. Cé­lunk az, hogy ezt a gazdag al­kotói periódust meghosszabbít­suk. — Arra a kérdésre, hogy meddig élhet az ember, né­hány természeti analógia alap­ján a 150 éves korhatárt je­lölném meg. Az emberiség fo­kozatosan megszabadul a ne­héz fizikai munka végzésétől. Meggyőződésem, hogy a jövő­ben az anyagj javakat auto­maták termelik majd, s az ember teljesen átadhatja ma­gát az alkotó munkának. Élelmiszer — hulladékból Alekszander Nyeszmejanov akadémikus a jövő élelmiszer- problémá j ának megoldásáról a következőkét mondta: statisz­tikai adatokból tudjuk, hogy az elmúlt ötszáz évben Földünk lakossága hétszeresére nőtt és 2000-re eléri, esetleg túlhalad­ja a 4 milliárd főt. Ilyen ha­talmas embertömeg táplálása nem kis problémát okoz. Meg­oldását egyrészt a mezőgazda­ság és az állattenyésztés to­vábbi fejlődése és az óceán táplálékforrásainak felhaszná. lása segíti. Az utóbbi tíz év­ben azonban nagy szerepet ját­szanak a vegyi és mikrobioló­giai szintézisek segítségével előállított mesterséges táp­anyagok. A kísérletek olyan stádiumban vannak, hogy ha­marosan megkezdődhet bizo­nyos fehérjék, élesztők, vita­minok és más alapvető fontos­ságú tápanyagok gyártása. A mikrobiológiai szintézis egyik legnagyobb előnye, hogy alap­anyagául semmi másra fel nem használható hulladékter- mékek szolgálnak. Ilyenek pl. bizonyos parafinszármazékok, amelyek kőolajban fordulnak elő, s kivonásuk azért is in­dokolt, mert rontják az olaj minőségét, könnyen megért­hetjük, hogy mennyire aktuá­lis probléma a bioszintézis, ha figyelembe vesszük, hogy a fe­hérjék nagyüzemi előállítása megóvná az emberiséget a fe­nyegető éhínség veszélyétől. Az ukrán és lett mikrobiológusok hozzáfogtak egy olajszárma­zékból élesztőgombát előállító gyár terveinek elkészítéséhez. Az óceánok szerepe Táplálékunkat a föld bizto­sítja. A jövőben ezt a szere­pet az óceán veszi át — mond­ja Venyiamin Bogorov, a Szovjet Tudományos Akadémia levelező tagja. A tengeri halá­szat napjainkban évente 52 millió tonna táplálékot ad. A halászat új módszerei azon­ban sajnos semmiben sem kü­lönböznek a régielvtől. A kul­turált tengeri tenyészetek ide­je még nem jött el, annak el­lenére, hogy az óceán kimerít­hetetlen táplálékforrás. A se­kély. partmenti részeken kü­lönféle kagylókat, halakat, vízi­növényeket lehet tenyészteni. Ez a szárazföldeket övező se­kély rész nagyobb, mint Eu­rópa területe. Nagy jelentősége van az édesvízi halászatnak is. Ez évente csupán 6 millió ton­na táplálékot ad, ám az el­következendő tíz évben há- romszor-négyszer több táplá­lékhoz juthatunk ennek a ré­vén. A tengerek és folyók azonban nemcsak halban, de más, nélkülözhetetlen ásvány­ban is kimeríthetetlenül gaz­dagok. Ha mindezeket a lehe­tőségeket felhasználjuk, meg­oldhatjuk az emberiség táplál­kozásának gondját, bármeny­nyire növekedjen a létszáma. Szovjet kutatók megfigyeléseik so- rán megállapították, hogy ci növényi sejtközi térben képződő vízpárának mintegy 30 százalékát a levelek belső szövetei nyelik el. Ez függ a sejtközi térben jelenlévő széndioxid mennyisé­gétől is. Sikerült kimutatni, hogy a feltárt jelenség és a pórusokon keresztül tör­ténő elpárologtatós között szoros ösz­szefügés van. Mindezeket figyelembe véve olyan oldatot készített, amely csökkenti a növények vízfogyasztását. A paradicsommal folytatott kísérlet so­rán közel 20 százalékkal kevesebb vi­zet kellett felhasználni az öntözésre, ugyanakkor a termés növekedett. A módszer részletes kidolgozása és hasz­nosítása jelentős költségmegtakarítást eredményezhet a növénytermesztésben. A képen látható hatalmas francia fúr «szigetnek csak annyi köze ran az amerikai hadügyminisztériumhoz (melyet tudvalévőén röviden fsak a Pentagon-ként emlegetnek), hogy ugyancsak ötszög alakú. A tengeralatti olaj-' és érckincs felkutatása, kiaknázása tette szükséges­sé az ilyen és hasonló nagyságú tengeri „bázisok” létrehozását. Az öt­lábú sziget egy-egy csőlábának az átmérője 8,5 méter, a lábak hosz- Sza J.02 méter, ami azt jelenti, hogy 80—90 méteres vízréteg fölé te­lepíthető a felépítmény. A fúróbernidezésekkel a tengerfenéktől szá­mított 2000 méteres mélységbe lehet lefúrni. A „Pentagon—81” valósá­gos kis „gyár” óceánban, 76 dolgozóval a fedélzetén. A fúrószige- *en felállított Diesel- és elektromotorok összteljesítménye kb 7000 ló­erő, ami bármelyik szárazföldi középüzemnek is becsületére válna. Gyorsfagyasztás — még gyorsabban A 'mélyhűtéssel, gyorsfa­gyasztással való élelmiszer- tartósítás annak idején — ha­zánkban a MIRELITE-készít- mények megjelenésekor — forradalmi lépés volt a kon­zerválás történetében. Az el­járás „titka” csupán az, hogy nagy teljesítményű hűtőgépek és ventillátorok segítségével minél rövidebb idő alatt le kell hűteni a tartósítandó élelmiszert mínusz 40 C fokig. A LEHÜTÉSI SEBESSÉG Ha a lehűtési sebesség elég nagy, nem tudnak végbe­menni azok a káros struktu­rális változások, amelyek a közönséges fagyasztási eljárá­sok során egyébként bekövet­keznek. A sejtszövetben levő víz jégkristályokat képez a fapvasztás hatására, s ezek annál nagyobbra nőnek, mi­nél tovább tart a hűtési fo­lyamat. A nagyméretű kris­tályok elroncsolják, szétfeszí­tik a gyümölcs vagy egyéb szerves eredetű áru belső szö­veteit, ezért felolvasztáskor a sejtvíz kifolyik, az áru pedig „összeroppan”, A hűtőgépes, ventillátoros gyorsfagyasztás azonban nem minden élelmiszer konzervá­lására alkalmas. így a para­dicsomot, szőlőt, dinnyét, spárgát, s több más nagy víz­tartalmú élelmiszert eddig nem is lehetett e módon fo­gyasztani. Az is gyakran elő­fordult, hogy a kívülről fo­kozatosan befelé haladó fa­gyás során számottevő feszült­ségek jöttek létre a gyümölcs­ben, ami repedésekhez, töré­sekhez vezetett. FAGYASZTÁS CSEPPFOLYÓS NITROGÉNNEL Mióta kidolgozták a nitro- génes gyorsfagyasztás techno­lógiáját, tökéletes és univer­zális tartósítási mód birtoká­ba jutott a konzervipar. Az eljárás abból áll, hogy a kon­zerválandó friss hús, gyümölcs, zöldség, készétel, cukrászati vagy sütőipari termék stb. szállítószalagra helyezve át­halad egy alagúton, amely­ben mínusz 196 C fokos csepp­folyós nitrogén jpermeteződik rá. A szórófúvókák a szállító- szalag haladási irányában, az alagút utolsó harmadának ele­jén foglalnak helyei. A gáz­zá alakuló nitrogén az alagút bejárata felé áramolva lehűti a szalagon vele szemben jö­vő élelmiszert. A legintenzí­vebb hőelvonás akkor követ­kezik be, amikor a folyékony nitrogén érintkezésbe jut az áru felületével. A hűtőhatás onnan adódik, hogy a párol­gás hőigényes folyamat, tehát a nitrogén elpárolgásához szükséges hő az alagútba tolt áruból vonódik el, mégpedig igen gyorsan. Az alagút utolsó szakaszá­ban következik be az áru tel­jes átfagyása, vagyis felületi és belső hőmérsékletének a kiegyenlítődése. A folyamat nagy sebessége gátat vet an­nak, hogy — ellentétben a régi eljárásokkal — törések, repedések keletkezhessenek a csontkeménnyé fagyott élelmi­szerekben. További előnye az alagutas, nitrogénes eljárás- bak'. hosv fagyasztás közben a nitrogén kiszorítja az oxi­gént az áru környezetéből. így az nem oxidálódhat. Fon­tos szempont az is, hogy ne­mes halfélék és szárnyasok fagyasztásakor a vérnek nincs ideje kilépni a testszövetek­ből, így az áru megtartja ere­deti külsejét. A baromfiaknál még az is szerepet játszik eb­ben a tekintetben, hogy' az üreges csontokból kilépő vér itt nem mozdulhat el és nem színezheti sötétre a környező húst. A cseppfolyós nitrogé­nes ráfújással gyorsfagyasz­tott élelmiszert az alagút el­hagyása után természetesen megfelelő. hőfokú hűtőtárolóba kell szállítani, ahol már a hagyományos módon „állítják elő” a hideget.­PÉKSÜTEMÉNY — MÉLYHÜTVE A nitrogénes gyorsíagyasz- tás'kiválóan alkalmas a pék­sütemények tartósítására is. Köztudomású, hogy a zsír­szegény, búzalisztből készült süteményfélék (pl. a zsemle, a kifli) igen gyorsan „öreg­szenek”. aminek az a magya­rázata, hogy a bennük lévő keményítő amorf állapotból kristályos állapotba megy át, és ezzel „másnapos ízűvé” teszi a süteményt. Ez a folyamat azonban csak plusz 30 és mí­nusz 7 fok között játszódik le, márpedig ezt a hőmérsék­leti tartományt villámgyorsan áthidalja a nitrogénes mély­hűtés, tehát a kemencéből éppen kivett és a hűtőalagút­ba továbbított friss sütemény keményítőjének nincs ideje a kristályosodásra. S miután a a gyorsfagyasztás egyből „megdermeszti” a péksüte­mény víztartalmát, az nem párologhat el és nem hatolhat be a sütés közben megkemé­nyedett felületi rétegekbe, nem tudja fellágyítani azt, tehát a zsemle és a kifli a mélyfagyasztott állapotból va­ló felengedés után is „ropo­gós” mara< Kétségtelen, hogy a nitrogén — e színte­len, szagtalan, íztelen, az élel­miszerekkel szemben teljesen semleges viselkedésű gáz —. nem valami olcsó, annak el­lenére, hogy az oxigénnek víz­bontásos módszerrel való elő­állításakor melléktermékként jutnak hozzá. A gazdaságos- sági számítások azt bizonyít­ják, hogy a gáz magas árá ellenére, is kifizetődő a nit­rogénnel való gyorsfagyasztás különösen akkor, ha az áru minőségjavulását is tekintetbe vesszük.

Next

/
Thumbnails
Contents