Tolna Megyei Népújság, 1970. november (20. évfolyam, 257-280. szám)
1970-11-12 / 265. szám
Elet a százaiéitól,' mögött A pihenés bére a nyugdíj i. A tréfa olykor hatalmas horderejű történelmi változások kifejezője. Szokás hazánkat — okkal — a „nyugdíjasok országaiként emlegetni. A tréfálkozáshoz az kellett, hogy... Történelmi sorsforduló kellett hozzá. 1934—1938 között 1,25—1,28 pengő volt a napszámbér a mezőgazdaságban. A mezőgazdasági munkások járadéka — amennyiben uruk fizette a nyugdíj- biztosítást — 65. életévük betöltése után volt megadható. Havi öt pengő. A férfiaknak. Nők nem részesülhettek benne... Az ipari munkások — 1929. január 1-én életbelépett — nyugdíjbiztosítása feltételként a 65. életévet, s legkevesebb 400 hét szolgálati időt követelt meg. 1938-ban az ipari munkások átlagos öregségi járadéka havi 18 pengőre rúgott... A közszolgálati alkalmazottak nyugdíjrendszere tekintett vissza a legnagyobb múltra. Negyven évi szolgálat után keresetük 85— 90 százalékát kapták meg nyugdíjként. Tízszer, tizennégyszer annyit, mint a munkások, a magánalkalmazottak. A hárommillió koldus országa volt ez, s nem a nyugdíjasoké. Három törvény Az új rend a sokféle társadalmi igazságtalanság eltörlése közepette sort kerített a nyugdíjakra is. 1952. január 1-én lépett életbe az első, átfogó nyugdíjtörvény, amely — hatalmas változás volt ez — kimondta: minden munkaviszonyban állónak jár az öregkori ellátás, igaz. szerény volt a mérce. Átlagos munkabérük 15 százalékát, valamint az 1945 óta munkában töltött évek után esztendőnként a törzsnyugdíj két százalékát kaphatták meg ellátásként a pihenőre térők. A második nyugdíjtörvény 1954. október 1-én lett hatályos. Újabb lépés előre: a munkabér átlagának ötven százaléka a törzsnyugdíj, s a nyugdíj fele az özvegyi nyugellátás. 1958-ban kongresszust tartottak a szakszervezetek. Ott a többi között kimondták: „a nyugdíjhoz szükséges szolgálati idő rendezésével és az 1945 előtt munkában eltöltött időnek a nyugdíjpótlékba való beszámításával növelni kell a különbséget a rövid és a hosszabb szolgálati idővel rendelkezők között”. így került sor az 1958. évi 40. törvény elfogadására, mely különböző módosításokkal máig is érvényben , van. A törvény növekvő időalapot — ma, 1970-ben 25 évet — követel meg a teljes nyugdíj megállapíthatóságához. E törvény alapján emelték fel az 1954 előtt megállapított nyugdíjakat legalább havi 500 forintra, később — 1963-ban — az alacsony összegű özvegyi nyugdíjakat, 1966. február 1-én, majd ez év március 1-én újabb emeléseket valósítottak meg... Jogcím itthon és másutt Milyen formái vannak napjainkban a nyugellátásnak? Saját jogon öregségi, rokkantsági nyugdíjat, vagy baleseti járadékot élvezhet valaki. Sajátjogú nyugdíjához még családi vagy házastársi pótlék is tartozhat. A hozzátartozók nyugellátása lehet özvegyi vagy szülői nyugdíj, s árvaellátás. Ezeken kívül még járadékok, illetve kivételes ellátás formájában élvezheti valaki az állam adta támogatást. Tekintsünk ki a világba, hogy reálisan értékelhessük hazai eredményeinket s gondjainkat. A világ 92 államában van nyugdíjrendszer, illetve szervezett nyugdíjbiztosítás. A jogosultság alapja erősen különbözik a legtöbb országban. Hazánk a nyugdíjkorhatárt tekintve — ellentétben a közhiedelemmel — jó helyen áll a 92 állarrujpl- kotta mezőnyben. A nők ■ 55 éves életkorát 45 ország szabja meg feltételként, 47 ország ennél többet határoz meg. A férfiak 60. életévét 57 ország tekinti feltételnek — mindössze 18 ország van, ahol 55 év, a többi országban magasabb a nyugdíjaztatáshoz szükséges korhatár. Ennél is nagyobbak az eltérések a nyugdíjalap kiszámításában. Van ahol a nyugdíjat megelőző öt esztendő átlaga, másutt a nyugdíjat megelőző tíz évből a dolgozó kívánsága szerint kiválasztott egymást követő három-öt év, míg több államban a teljes szolgálati idő alkotja a törzsnyugdíj kiszámításának alapját. Erősen változik az előbbiek szerint meghatározott átlagkereset 30 —65 százaléka — pl. Belgium, Románia, Egyesült Államok —, másutt — pl. Francia- országban — csupán húsz százaléka 60 éves korban, s 40 a 65. életév után. Több országban — Szovjetunió, Egyesült Államok, Lengyel- ország — un. degresszív kulcsokat alkalmaznak, a kisebb keresetűek a havi átiag nagyobb hányadát kapják, mint a magasabb fizetéssel nyugdíjba mentek. Néhány országban, a meghatározott életkor elérése után akkor is folyósítják az öregségi nyugdíjat, ha valaki fenntartja munkaviszonyát... Még egy lényeges érdekesség: a világon mindössze 15 olyan ország van, ahol tekintettel az árak és bérek emelkedésére, a nyugdíjakat is automatikusan, rendszeresen emelik. A Minisztertanács közelmúltban hozott döntése alapján hazánk most már e 15 ország közé tartozik. Minden ötödik állampolgár Öregkor. Szorongás a feleslegesség érzésétől, félelem a betegségtől, az elhagyottság- tól. Orvosi, pszichológiai, társadalmi problémák bonyolult csoportja, ez az öregkor. Hazánkban — hála a megváltozott életfeltételeknek — fokozatosan emelkedik az átlagéletkor. 1949-ben a meghaltak átlagos életkora 4 7', 56 év volt a férfiak, s 52,02 a nők esetében. 1960. 60,04, illetve 64,50, 1969-ben pedig 63,08 év a férfiaknál, s 67,8§ év a nőknél. 1930 és 1968 között az ország népessége 18 százalékkal növekedett, a 60 éven felüliek száma viszont megkétszereződött... Az 1949- es népszámláláskor a népesség 11,6 százaléka volt hatvan év feletti, 1960-ban 13,8 s 1970-ben 16,7 százalék. (1949-ben 1 073 000, 1969-ben 1 719 000 fő.) Kommentár nélkül is sokatmondó számok. Crömteljesek, s gondokat is hordozók. Hi- ' szén az összlakosság 20 százaléka, minden ötödik állampolgár — mivel a nők 55. életévükben érik el a nyugdíjkorhatárt — nyugdíjkorú! Az ezredfordulóra, számítások szerint 2,5 millióra nő a nyugdijaskorúak tábora, ez az ország lakosságának 22—22,5 százalékát teszi majd ki! S mivel — számítások szerint — a 60. életévükben nyugdíjazott férfiak átlagosan 16 'évig, az 55 évesen nyugdíjazott nők 23 évig élvezik a nyugdíjat, az államnak egyre szélesebbre kell nyitnia a közös bukszát. Azt, amelyet mi töltünk meg több vagy kevesebb pénzmaggal, s amelyből ennek megfelelően fizethetik a pihenés bérét, a nyugdíjat. Mészáros Ottó (A cikk befejező részét lápunk következő számában közöljük.) A közutak biztonsága A minap halálra gázoltak egy fiatal lányt Szek- szárd mellett. Minden tragikus végű baleset megrendíti az embereket. Nemcsak a hozzátartozók, ismerősök, hanem a teljesen érdektelenek is sokat beszélnek róluk, elemzik a körülményeket, izgatottan várják a vizsgálat végeredményét. Ennek a fiatal leánynak — Bognár Erzsébetnek — az esete azonban különösen nagy port vert fel. A vőlegényével jött a város felé a Sió-csárdából és egy gépkocsi váratlanul elragadta mellőle Házassági ter- vezgetésének könyörtelenül véget vetett egy ittas gépkocsi- vezető; Földesi Ferenc. — Ennyi a gyalogosok biztonsága? — kérdezi mindenki háborogva. A jegyespár szabályosan haladt, semmi olyan nem történt, ami kicsit is mentené a gépkocsivezető felelősségét. Előzött, szembejövő forgalom nem volt, ami esetleg váratlanul megzavarhatta volna, mégis gázolt. Durva, brutális közlekedési bűncselekmény. • Az egyik legsúlyosabb a környék baleseti statisztikájában szereplők közül. Aki gépjárművet vezet, ki van téve annak, hogy bármelyik pillanatban balesetbe keveredhet. Ez íratlan törvény és minden volán mellett ülő számol is vele. Mindenkinél előfordulnak pillanatnyi kihagyások. Nem véletlenül mondják, hogy aki vezet, hibázik is. Abból pedig könnyen származhat baleset, büntetés, stb. Földesi gázolása azonban nem könyvelhető el ilyen pillanatnyi kihagyásnak. Éppen ezért a gépjárművezetőik, akik jól tudják, hogy holnap talán velük szemben jár el a közlekedési rendőrség, egyértelmű megvetéssel beszélnek róla A vétkes gépkocsivezetőt nagyon sokan ismerik Szekszár- don. Ismerik mentalitását is, tudjákróla, hogy józanul is úgy szokott közlekedni, mintha egyedül lenne a közúton, Vagánykodot, hajmeresztő módon bravúroskodott, a kellő biztonságra törekvés helyett számtalanszor okozott kritikus helyzeteket. Amikor híre futott e karambolnak, a gépkocsi- vezetők sorra így reagáltak rá: — Azon csodálkozom, hogy mégcsak most... C orra meséltek olyan eseK-' teket, amikor a bravúroskodásból csak a csodával határos módon nem lett karambol. Sajnos, nem ő az egyedüli a vagánykodó gépkocsivezetők sorában. Jó pár hasonló száguldozik és veszélyezteti a kel. lő felelősségtudattal vezetőket, utasaikat és a gyalogosokat egyaránt. A probléma ott rejtőzik, hogy a volán melletti bravúroskodás nem olyan konkrétan regisztrálható, mint mondjuk az. amikor valaki szabálytalanul parkíroz. így aztán az az ellentmondásos állapot alakult ki, hogy a szabálytalan parkírozót megbírságolják, noha az többnyire közvetlenül nem balesetveszélyes, de az ilyen Földesi-féléknek a hajaszála sem görbül meg, egészen addig, amíg nem karamboloznak. Nem akarunk valamiféle felmentési akciót kezdeményezni a szabálytalan parkírozók érdekében, de valahogyan mégiscsak furcsa, hogy a közveszélyes bravúros- kodók a markukba nevethetnek, noha mindenki tudja, hogy közúti magatartásukból előbb-utóbb baleset származik. Bognár Erzsébet tragédiája ismételten felhívja a figyelmet arra is, hogy a gyalogosok biztonsága érdekében semmiképpen sem elégségesek azok a szigorítások, amelyekkel a KRESZ védi őket. Más intézkedések is sürgetőek lennének. A Sió-csárda és’ Szekszárd belterülete közt rendkívül nagy a közút gyalogosforgalma. Sőt, mintha növekedne. Nagyon indokolt lenne ott és minden hasonló szakaszon egy út menti gyalogjáró kijelölése, kiképzése. Ezt legtöbb helyen minden különösebb beruházás nélkül meg lehetne valósítani és a gyalogosok már eleve kisebb veszélynek lennének kitéve. Az senkit sem vigasztal, hogy a baleset után elítélik a vétkes gépkocsivezetőt. Szekszárd több utcájában — például az Esze Tamás utca — általános szokás, hogy a gyalogosok a kövezett és nagy forgalmú úttesten jönnek-mennek, noha kiváló minőségű járda van. Állandó veszélyeztetettségük nem kétséges. mégsem intézkedik senki annak érdekében, hogy a gyalogosok a kényelmes járdán járjanak. A mikor mélységesen el- ítéljük a közutak rémeit, beszélni kell az egyéb tennivalókról is. Éppen annak érdekében, hogy a közlekedés kevesebb emberi áldozatot követeljen. a—c Titokzatos fényjelenségek a Marson Meedi japán kutató 1937- ben — elsőként — fényes felvillanást észlelt a Mars felületén. A jelenség öt percig tartott. Azóta a csillagászok többször is észleltek hasonló fényeket. Egyesek a Mars jégtakaróján megcsillanó napfénynek, mások viszont katasztrofális méretű vulkán- kitöréseknek tartják ezeket. Azóta mindkét feltételezést elvetették. Kiderült, hogy a Mars felszínén nem lehetnek jelentős méretű jégmezők és a számítások szerint a legnagyobb kitörést sem lehet észlelni a Földről. Davidov szovjet csillagász új feltételezést tett közzé, amely elfogadható magyarázatnak látszik az észleltekre. Véleménye szerint egy optikai jelenségnek vagyunk a tanúi, amely a marsi felhők jégkristályainak fénytörésében nyilvánul meg. Hasonló jelenséget a földi atmoszférában is megfigyeltek. A feltételezés alapját a Mars atmoszférájában jelenlévő vízgőzök mennyiségére vonatkozó adatok képezik. A számítások szerint egyes esetekben a jégkristályok olyan koncentrációja alakulhat ki, amely már kialakíthatja a földi fényudvar jelenséget. Davidov hipotézisét sokan elfogadható magyarázatnak tartják a titokzatos marsi fényjelenségre. Népújság 5 1970. november 12. Lányok és asszonyok a szalag mellett a szekszárdi Mérumuszergyaioan. V ' (Foto: G. K.)
