Tolna Megyei Népújság, 1970. november (20. évfolyam, 257-280. szám)
1970-11-11 / 264. szám
TV»*VT*T*T**r>VT*TTTTVTTV»Tt>*YT*T»fVyVfY¥V¥TfVyVVr»rT*T** haland TÖRTÉNETE 26. A detektívek átvizsgálták az utazási ügynöksé- * gek nyilvántartását és megtudták, hogy Bradley felesége augusztus 25-én a maga és egyik gyermeke számára jegyet váltott a Londonba induló „Himalayá” hajóra. Négy nappal később Bradley is feliratkozott, másik két gyermekével, az említett hajó utasai közé. Körülbelül ugyanakkor eladta bútorait egy Sidney-i cégnek. Szeptember 24-én átadta pekingi pincsijét az állatkórháznak, azzal az utasítással, hajózzák be a kutyát is a „Himalayá”-ra. Ugyanaznap eladta két autóját is, egy Fordot és egy Goggomobilt. Szeptember 26-án aztán egész családjával felszállt a „Hi- rnalayá”-ra, amely — mire a nyomozás az említett szakaszba jutott — már útban London felé éppen horgonyt készült vetni a ceyloni Colombo kikötőben. A rendőrség felhívást tett közzé az AYO—382 rendszámú Ford gépkocsi — Bradley autója — felkutatására. Október 4-én egy használt autókkal kereskedő cég igazgatója jelentkezett, s közölte, hogy szeptember 24-én ő vette meg Brad- leytől a keresett kocsit, és at rendőrség rendelkezésére bocsátja. Négy rendőr azonnal kiszállt Granville-be, a cég garázsához. A Ford csomagtartójában szőrrel teli kefét és növénymaradványokat találtak. Ragasztószalagok, majd a Sidney-i laboratórium. Az eredmény: a nyomok pontosan megegyeztek azokkal, amelyeket a gyermek ruháin találtak. A növénytörmelékek a Savaria-ciprusoktól származtak. A Ford csomagtartójában, Graeme Thorne ruháin és a pokrócon talált szőrszálak azonos eredetűek voltak, a Bradley-család pincsikutyájáról származtak. Ismét házkutatás Bradley régi lakásában, s új elemek kerültek a nyomozók kezébe. A költözködés után visszamaradt hulladékok között filmdarabot találtak. A filmszalagról másolt képek a Bradley-családot ábrázolták egy kiránduláson. Az erdő szélén, a fűre kiterített egyik pokróc azonos volt azzal, amelyikbe a gyermek holttestét becsomagolták. Október 4-én este a nyomozók arra a meggyőződésre jutottak, hogy Bradley a gyilkos, vagy legalábbis egyike a gyilkosoknak. Az Interpol nemzetközi letartóztatási kérelme akkor érkezett Colombóba, amikor a „Himalayá” éppen horgonyt vetett a kikötőben. A ceyloni rendőrség október 14-én letartóztatta Bradleyt. A hosszadalmas és bürokratikus kiadatási formaságok azonban egészen november 19-ig elhúzódtak. Végül, november 19-én az Ausztráliából kiküldött két detektív Bradley-vel együtt repülőgépre szállt. Bradley már útközben papírra vetette vallomását. A gyermekrablás gondolata akkor ötlött fel benne, amikor az újságban olvasta, hogy Thorne megütötte a főnyereményt. Miért nem telefonált többé? Amikor a kis Graeme-mel hazaérkezett, a kocsit a garázsba vitte, azután összekötözte a gyermeket, majd a pokrócba göngyölte és a csomagtartóba zárta. Amikor estefelé felnyitotta a csomagtartót, a gyermek már nem élt. Megfulladt. Erre azonnal kifutott a Forddal, hogy megfelelő helyet keressen és azon a puszta telken rejtette el a holttestet, ahol augusztus 16-án megtalálták. E gonosztevő előéletének vizsgálatából kiderült, hogy Bradley határtalanul pénzsóvár ember volt, minden áron meg akart gazdagodni. Azt hitte, hogy a gyermekrablás egyszer s mindenkorra megszabadítja az anyagi gondjaitól, amelyekbe éppen szennyes üzletei miatt keveredett A Sidney-i esküdtszék 1961. március 29-én Bradleyt életfogytiglani kényszermunkára ítélte. Következő számunkban megkezdjük : Újra lehet kezdeni VÉGE című regényének folytatásos közlését a \ ááiÁiüÁUiiíátiiiiUUUiáuUUUlliliiáiimiUiiUiliU- «AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAaAAAAaaaAaAAAAAAAAAA RIPORTEREK LESZNEK? íttorőparlament Pakson és Szekszárdoii Nem biztos, hogy tizenegy leendő kollegájával ült szemben egy jó óra hosszat az elmúlt csütörtökön szerkesztőségünknek az a munkatársa, akit a decsi kollégium riporterszakköre vendégül hívott. Az sem biztos azonban, hogy nem akad közöttük olyasvalaki, aki évek múlva élethivatásául választja majd az újságírást. Azt a pályát, amelyről egyelőre nem túlságosan sokat tudnak, de amely iránt vonzalmat éreznek. Olyannyira, hogy a „szerkesztőbizottság” — tíz lány és egyetlen fiú, az V.-től VIII. osztálybeliek közül — már a kollégiumi „HARSONA” kiadásának gondolatával foglalkozik, előkészítését végzi. Meglehet, hogy mire ezek a sorok megjelennek, „laptársunk” első példánya is elhagyja majd a... nem a If ulladékgyííj tés Tele van a laskám «észtemével Néhány paksi gyereknek minden reggel és délután útba esik a geszten.vefákkal övezett utca. ök ki is használják ezt a „szerencsét”, ugyanis mindig gesztenyével teli táskával érkeznek haza. Amikor már sok összegyűlt, az őrs tagjai együtt elviszik a MÉH-be és az érte kapott összeget az árvízkárosult iskoláknak küldik el. U. í nyomdát, hanem az írógépeket. A meghívott újságíró kétféle dologról beszélt a riporterőrs tagjainak. Hogyan lehet valaki újságíró? Bizony ma már érettségi nélkül semmiképpen sem. Hogyan készül lapunk, a Tolna megyei Népújság, attól a perctől kezdve, hogy az újságíró felfedezi a témát (ami bizony nem mindig „hever az utcán”), egészen addig, amíg nyomdánk öreg rotációs gépéből kikerülnek az első példányok. Ezután következtek a kérdésék: „Mi a riport?”, „Mi a publicisztika?”, „Mi a tudósítás ..., a glosz- sza..., a humoreszk?”. „Milyen kérdésekre kell okvetlenül válaszolnia a hírnek?” Később a riporterjelöltek megmutatták „lapindító” cikküket és egy kis, ügyesen fogalmazott humoreszket is. Kettős ígérettel zárult a látogatás: munkatársunk megígérte, hogy a Szekszárdi Nyomda vezetőségének engedélyével, egy alkalommal végigvezeti a pajtásokat a nyomda laprészlegének szedőtermétől a rotációs gépig, azon az úton, melyen a Népújság minden száma megszületik. A másik ígéret arra vonatkozott, hogy a decsi pajtások elküldik majd írásaik egyik-másikát lapunk gyermekrovatának is. Ezzel kapcsolatban csak egyetlen kérésünk volt, ami mindenkire vonatkozik, aki a rovatba írni akar. Csak olyan eseteket, történeteket írjanak meg, amelyről joggal hihetik, hogy iskolájukon, sőt Decsen kívül is érdekes, felkelti a megyében máshol élő pajtások figyelmét. —Oí—: November 5-én Pakson az ifjúsági házban tartotta ülését a járási úttörőparlament. Jäger Jakab járási úttörő- titkár bevezetője után elsőnek Mezősi Annamária, a németkéri csapat küldötte számolt be munkájukról. Elmondta. hogy a németkéri úttörők a hulladékgyűjtési akcióhoz feltérképezték a falut. Khin Józseftől, a paksi IlI-as számú iskola küldöttétől értesültünk arról, hogyan segítik a tanulásban a jó tanulók a gyengébbeket. A paksi gyerekek egyik problémájáról Tuba Csilla beszélt: Pakson sok a napközis pajtás, s így ezek az árvízkárosultak megsegítésére hirdetett akcióban nem tudnak részt venni, mert a MÉH már fél háromkor lezár, mi pedig ötig vagyunk a napköziben. Végül megválasztottuk Mezősi Annamáriát, Kahstetter Máriát és Tuba Csillát, akik járásunkat fogják képviselni Kis fényképész Ferkó, a kis csodagyerek, Fényképezőgépen motoz . .. Igaz, hogy a masinája Csak egy kopott, kartondoboz. Játékait sorba rakva, Kis gépével célba veszi... Kattint egyet... A felvétel Máris kész van ... Mi az réeki? Csodálkozva nézegeti Ezt a műveletet Sári. Nem is restell a kis „fotós" Gépe elé odaállni. Ferkó őt is megcélozza ... Egy kattanás ... Máris végez ■.. Bizonyosan a kis Sári fényképe is csudaszép lesz! Csikós I. Attila a megyei úttörőparlament ülésén. Müller Erzsébet November 5-én ült össze a szekszárdi járás úttörőparlamentje Szekszárdon, a BM- klubban. Az ülésen száz gyerek és harminc felnőtt vett részt, akik közül sokan hozzászóltak a napirendi pontokhoz. György József, a szekszárdi járási tanács vb-elnö- ke a délután tartott csapat- vezetők megbeszélésén az ifjúság közéleti neveléséről beszélt, s elmondta, hogy a parlamenti ülésen hozzászóló pajtások egyéniségében a legjelentősebb az, hogy komolyan veszik munkájukat, s véleményükre alapozni lehet. A felszólalók beszámoltak csapataik munkájáról, szó esett a nyári táborozásról (a balatonszepezdi tábort talán a- nyáron már birtokukba vehetik a járás úttörői), megvitatták, hogy milyen módszerrel lehetne még eredményesebben segíteni a tanulmányi munkát. A csapatvezetők sorra elmondták, hogy úttörőik mit ajánlottak fel az „Ajándék a hazának” kongresszusi akció tiszteletére: például több csapatban úgynevezett „egyesmentes hetet” szerveztek, s hogy ezt a felajánlást sikerült teljesíteni, az a pajtások lelkiismeretes tanulásának gyümölcse. A november 5-i parlamenti ülés a szekszárdi járásban nagy jelentőségű volt: az először megszervezett parlamenten hasznos tanácsokat adtak át egymásnak a csapatok, s komoly segítőkészséggel szóltak hozzá és ajánlottak fel további támogatást a megjelent társszervek. Dobovr Imrei
