Tolna Megyei Népújság, 1970. november (20. évfolyam, 257-280. szám)
1970-11-11 / 264. szám
Amikor a Pécsi Kesztyűgyár dombóvári üzemét el- ■r*' indítottuk, úgy jöttek-mentek az emberek ki-be az üzemkapun, mint egy vasútállomás peronján. A háziasszonyok, akik a kesztyűvarrás nehéz, nagy figyelmet követelő munkáját vállalták, nehezen szoktak az üzemi rendbe. És az emberekre mindig volt hatással valami. Ha nem kerestek annyit, mint számítottak, zúgolódtak: okolták az anyagot, a gépeket, a szabászokat, a varrónőket, és leginkább a pécsi anyagyárat. „Ott biztos jobbak a normák, jobban fizető munkát kapnak, nekünk csak az alja marad.” Hogyan lehet vitatkozni az ilyen nézetekkel? A pártszervezet megtalálta a módját. Ta pasztalatcsere AGITÁCIÓ — a termelés ér — a dolgosó érdekében — negatív és positiv oldalról Az üzem pártvezetőségét sokat foglalkoztatta a dolgozók hangulata. S egyszer arra gondoltak, hogy el kellene utaztatni a legnagyobb hangúakat Pécsre, nézzenek ott körül. Munkaidő-kedvezményt adtak az első látogatóknak. „Menjenek a központi, vagy a siklósi gyárba, azzal beszéljenex, akivel akarnak.” Visszajöttek megváltozott véleménnyel. „Biztos lekenyerezték őket” — mondták, akik nem voltak tagjai a küldöttségnek. „Hát menjen újabb delegáció.” És A legtöbb munkát a párt- szervezetnek a dolgozók információéhségének kielégítése jelenti. Az emberek mindenről akarnak tudni. Nem elégséges, ha a szakmai vezető megmondja, hogy „asszonyok, most kanadai exportra csinálunk kesztyűt.” Arra, kíváncsiak, hogy mi lesz majd egykét hét, egy-két hónap múlva. A termelés-kereset-biztonság foglalkoztatja az embereket. A pártszervezet itt is kezdeményezett. Amint megérkezik a rendelés, azonnal hozzáfognak magyarázásához. Miért kell egy rendelést magyarázni? Mert a rendeléstől függ a dolgozók keresete, a keresettől meg a hangulat. A belföldi rendelés jó; legjobb azonban a munkavédelmi jellegű kesztyűt varrni. Nem jó a külföldiek közül a kanadai, meg az angol — jó a szovjet export. És tudják, tudni szeMinden szakmának van „alja munkája”. A kesztyűkészítésnek is. Senki nem szeret bélelni. A kesztyűk bélését Győrben csinálják, s Dombóegyre-másra mentek a küldöttségek, „szőrözték” az anyagyárban a munkát, nézték a fazonokat, a normákat, beszéltek mindenkivel. S néhány hónap alatt megnyugodtak a kedélyek. Ma nem beszélnek különbségről. Sőt, baráti, munkatársi kapcsolatok szövődtek az anyagyár és a dombóvári üzerp dolgozói között. — Az volt az erőpróbánk! — emlékezik Tihanyi Béla párttitkár az alapszervezet első jelentősebb akciójára. Üj üzem lévén, probléma azonban itt mindig akad. retnék előre, hogy milyen, „mennyit érő” hónap következik. S erre mindig fei kell készíteni a dolgozókat. Több oldalról: a dolgozó érdekét és a gyár érdekét is szem előtt tartva. A dolgozó érdeke: hogy jól fizető munkát kapjon — ez nem érdeke a gyárnak, az összes dolgozónak, mert énnek alacsony a piaci értéke. A dolgozó érdeke tehát: a nagy munkaigényű kesztyű gyártása? Ezért kevesebb pénzt kap az egyén, de a vállalat, a népgazdaság sokat. Az érdekek egyeztetése is megtörtént: kimutatták, hogy a jól, vagy rosszul fizetett munka arányosan oszlik meg, hosszabb időben. Előfordul, hogy az egyenlítés érdekében éppen az anyavállalat vezetői módosítanak korábban kiadott rendelésen, amennyiben az adott gyárból „jelzés” érkezik. várott, illetőleg a Pécsett gyártott bőrkesztyűkbe kell belevarrni. Egy kesztyű béléséért most már 85 fillért fizetnek — miután a pártvezeA bedolgozórendszernek különös, rendkívül érdekes módja van a gyárban. A kézzel varrott kesztyűk nem kívánnak az összeállítás során fejlett, bonyolult technikát. Cérna, meg tű és ügyes kéz kell hozzá. A bedolgozók száma több mint száz. Hetenként kétszer mennek a gyárba átvenni a kiszabott kesztyűt, meg anyagot, s ekkor is adják le az elkészítettet. A bedolgozók teljes rangú, jogú gyári munkások: fizetett szabadság, SZTK-jog, nyereség- részesedés stb., minden ugyanúgy jár, mint a „bentieknek”. A legtöbb munkát a bedolgozók adják a gyár vezetőinek. Nem találták meg még a legjobb módszert a tájékoztatásukra. Amikor a munkásnő anyagot visz, készárut lead, nincs idő agitáció kifejtésére. Arra van csupán lehetőség, hogy „megint ilyen munkát kapok?”, meg az ehhez hasonló véleményekre a munkakiadó valamit mondjon. Próbálkoztak brigádrendszerrel. Egymáshoz közel lakó asz- szonyokat vontak össze egy brigádba. Kurucz Józsefné a vezető. Itt már vannak jelei, nyomai annak, hogy a bedolgozó munkásnőket is lehet tájékoztatni — a brigád vezetőn keresztül. Nem megoldott, hogy ez-t a többletmunkát hogyan honorálják. A legsúlyosabb gond azonban, amire belátható időn belül nem is tudnak érdemleges választ adni, „a hatszázforintos” asszonyok ügye. Amint mondottuk, a bedolgozók is teljes jogúak, kivéve az anyasági segélyt. Egy rendelet bedolgozó és bedolgozó között nem tesz különbséget, ezért nem juthatnak e más munkásnőknek megjáró jelentős kedvezményhez a kesztyűgyáriak. A vállalat párttitkára az MSZMP kongresszusán Baranya megyei küldött lesz. Abban bíznak a dombóváriak, talán szóhoz jut majd a pécsi titkár, és elmondja ezt a súlyos gondot és választ kap rá; Nines munkaerőhiány — lehet fejleszteni Dombóvárra ezekben a hónapokban a munkaerőhiány a jellemző. A kesztyűgyárban nincs hiány. Amennyire nagy volt a mozgás négy évvel ezelőtt — most olyan stabil a létszám. Csak belépő van, kilépő alig. Az asszonyok megkedvelték a munkahelyet, olyannak tartják, ahol érdemes az életből egyharmadot eltölteni. Nincs munkaerőhiány. Most azt vizsgálják a gyár vezetői, hogy a bedolgozó rendszert hogyan tudnák továbbfejleszteni, gépi varrást is akarrigk adni a bedolgozóknak. S ha ez sikerül, a bedolgozókat géppel látják el, és a gépjavítást, anyagkihordást, a készáruösszegyűjtést is meg tudják szervezni, akkor több száz nőnek tudnak munkát adni a Dombóvári környező falvakban. Az üzemet fejlesztik — főleg az előkészítő részlegeket... A következő ötéves tervben kétszeresére akarják növelni a kesztyűgyártást a dombóvári üzemben. Nemrég — az MSZMP határozata után — a nők helyzetét vizsgálta a pártszervezet. Harminc munkásnőt kérdeztek meg a munkáról, a hangulatról, a kereset alakulásáról stb. A válaszokat a pártszervezet értékelte, és ajánlásokat tett különféle intézkedések meghozatalára. Érdemes a válaszokból néhányat idézni,, melyek jellemzők erre az üzemre, az itt dolgozó munkásnőkre. Növelni akarja-e keresetét? — szólt az egyik kérdés. Huszonöt munkásnő igen; a jutalmazást tizennyolc tartja „igazságosnak; tizennyolcán nem akarnak szakmunkásbizonyítványt szerezni; a munkaelosztást hatan ítélik igazságosnak; huszonkilencen megfelelőnek minősítették művezetőjüket. Meddig akar az üzemben dolgozni? Tizen- ketten a nyugdíjkorig, tizenöten hosszú ideig, egy munkásnő 1973-ig, ketten rövid ideig. Harminc munkásnőt kérdeztek meg, a válaszokat név nélkül gyűjtötték össze. PÁLKOVÁCSJENŐ Tájékoztatni mindenkit Ki béleljen ? A DÍVSZ két küldötte Melhem Salman Poovan Molai A Demokratikus Ifjúsági Világszövetség legutóbbi kongresszusán hatvanhárom ország négyszázharminchét küldötte vett részt. Már hírt adtunk arról, hogy közülük kettő látogatott megyénkbe. Poovan Molai Guayanából és Melhem Salman Libanonból. Két, mesz- sziről jött, de egymáshoz viszonyítottan még távolabb lakó fiatalember, szögesen ellentétes egyéniségek. Poovan Molai zömök, széles vállú, erőt sugárzóan nyugodt és megfontolt. Fekete bőrű arcából mélybarna szemek figyelik az újságírót és minden kérdésre a szavakat alaposan megrágva válaszol. A lassú, tagolt beszédre az angol nyelv talán alkalmasabb is, mint a francia, melyre Melhem Salman szívesebben fordítja a szót. ö magas, sasorrú, barkójával és tüzes szemével bármikor eljátszhatná valamelyik kalandfilmben egy kalózkapitány szereltét. Kalandban mindkettőjüknek bőven volt része, a szegény farmerszármazék Poovan Molainak és a jogi egyetemet végzett, államigazgatási doktorátust szerzett Melhem Salmannak egyaránt... Látogatásukat rövidre szabta a kényszerű időbeosztás. A bátai termelőszövetkezet tehenészetének, baromfitelepének meglátogatása és a decsi nép- művészeti ház megtekintése volt mögöttük, amikor a Babits Mihály művelődési központ társalgójában egy kurta beszélgetést folytattunk. — Hazámban a függetlenség adott lehetőséget a demokratikus ifjúsági szervezkedésnek. Szervezetünk, a Progressive Youth Organisation, mintegy negyvenötezer tagot számlál, Ez Magyarországon talán nem tűnik soknak, de tudniuk kell, hogy összlakosságunk nem több háromnegyed milliónál — mondja Poovan Molai — A szervezethez elsősorban munkásfiatalok, diákok és ami nálunk szomorú, de egyelőre természetes tény, munkanélküliek tartoznak. — Libanonban természetesen más a helyzet, hiszen mások a történelmi és gazdasági adottságok — veszi át a szót Melhem Salman, aki hazája ifjúsági szervezete, a Fédération de la Jeunesse Socialiste Prog- ressiste elnöke. — A mi két és fél millió lakosú országunkban tizenkét párt működik, köztük a kommunistáké és a szocialista függetleneké, mely utóbbihoz mi is tartozunk. Mozgalmunk 1960-ig illegalitásban volt, amit viszonylag megkönnyített az, hogy én egyben kormánytisztviselő is vagyok. Az ifjúsági szervezethez Libanon lakosságának mintegy három százaléka tartozik. Kérdés mindkettejükhöz: — Rövid magyarországi tartózkodásuk után mi keltette fel leginkább a figyelmüket? Egyöntetű a válasz: — A mezőgazdaság és ipar egymással harmóniában lévő fejlesztése. — A DÍVSZ VIII. kongresz- szusából milyen tapasztalatokat szűrtek le? Poovan Molai: — Számomra és természetesen a guayanai fiatalok számára legfontosabbnak és iránymutatónak a „Vádoljuk az imperializmust!” mozgalom megindítása tűnt. Mi az Északi amerikai Egyesült Államok közvetlen hatósugarában élünk. Melhem Salman: — A találkozás ténye jelentette nekem a legtöbbet. Hiába olvasunk az újságokban, hallunk a rádióban sokat a fiatalok gondjairól, harcairól a világ legkülönbözőbb tájain, a személyes tapasztalatcsere mindennél többet ér. Különösen nekünk, akik az Izrael teremtette, rendkívül kiélezett helyzetben élünk. Épen ezért úgy fogalmaztam önmagámnak, hogy legfontosabb teendőnk az akciók egybehangolása, az információk bőséges és alapos cseréje, végül pedig a tett, E három több öntudatot is ad majd a világ fiataljainak. (ordas) I Egyenrangú bedolgozók ? tőség a vállalat, illetőleg a gyár vezetőivel erről sokat tanácskozott. És a felemelt darabbérért sem akarják varrni az asszonyok. Olyannyira erős az idegenkedés ettől a munkaművelettől — nyilván erősen hangulatromboló hatása is van —, hogy bélelőgép szerkesztésére kényszerült a vállalat. A gép tervei már készen vannak, s elkészítésén munkálkodnak a Pécsi Vegyesipari Vállalatnál.
