Tolna Megyei Népújság, 1970. november (20. évfolyam, 257-280. szám)
1970-11-11 / 264. szám
New York A négy nagyhatalom képviselőinek tanácskozása A négy nagyhatalom állandó ENSZ-képviselői hétfőn este New York-ban újabb két és félórás tanácskozást tartottak a közel-keleti válság politikai rendezésének lehetőségeiről. Közleményt nem adtak ki. Az UPI hírügynökség diplomáciai forrásokra hivatkozó jelentések szerint Yost, amerikai delegátus közölte partnereivel, hogy az Egyesült Államok, noha az afro-ázsiai határozati javaslat ellen szavazott a közgyűlésben „részben” figyelembe fogja venni a határozatot. Az amerikai külügyminisztérium szóvivője nyilatkozott Rogers hétvégi tárgyalásairól, amelyek során Riad egyiptomi, illetve Eban izraeli külügyminiszter volt a State Department vendége. A szóvivő „bátorítónak” nevezte az eszmecseréket a Jarring-féle tárgyalások felújítása szempontjából, de utalt arra, hogy egyelőre lehetetlen megmondani, mikor ülnek a felek tárgyalóasztalhoz. Ugyancsak a közel-keleti diplomácia eseménye volt, hogy Mahmud Riad hétfőn 45 percen át tárgyalt Gunnar Jarring-gal. Bár a békés rendezés egyelőre késik, Gunnar Jarring missziója újabb kérdést vet föl: palesztinai körökben ugyanis számolnak azzal, hogy a közvetett tárgyalások újabb menetében a felszabadítást szervezetek véleményét is kikéri. Ma már Washingtonban is hallani ilyen hangokat, azonban egyáltalán nem biztos, hogy a palesztinaiak elfogadják a meghívást. Mint ismeretes, a felszabadítási szervezetek elvetik a békés rendezést, s nem fogadják el a Jarring- missziót sem. Ugyanakkor azonban az is tény, hogy egy New York-ba szóló meghívás a mozgalom első hivatalos elismerése lenne a nyugati világban, A közel-keleti helyzet másik híre: kedden életbe lépett a kairói és ammani egyezmények végrehajtásának részleteiről rendelkező jegyzőkönyv. Ennek értelmében tilos a fegyverviselés nyilvános helyeken, városokban és lakott településeken. A kivételekről a jegyzőkönyv külön intézkedik. Bukarest Lengyel küldöttség Romániában Kedden délelőtt megérkezett a román fővárosba a lengyel párt. és kormányküldöttség, amely a Román Kommunista Párt Központi Bizottsága és a minisztertanács meghívására hivatalos, baráti látogatást tesz Romániában. A delegációt Wladyslaw Gomulka, a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára és Józef Cyrankiewicz, a LEMP KB Politikai Bizottságának tagja, a miniszter- tanács elnöke vezeti. A látogaAndrej Gromiko, a Szovjetunió külügyminisztere kedden hatnapos olaszországi látogatásra Rómába érkezett. • Mint ismeretes, 1970. október 21-én egy Törökország területéről felszállt amerikai repülőgép Lenyinikan' körzetében megsértette a Szovjetunió légiterét. A feltartóztatott repülőgép fedélzetén három amerikai és egy török katonai személy tartózkodott. Az illetékes szovjet szervek tüzetesen kivizsgálták a szovjet állami határok adott megsértésének körülményeit, a repülőgép fedélzetén tartózkodó konkrét személyek bűnösségének mértékét. Tekintettel a vizsgálat eredményeire, figyelembe véve az Egyesült Államok és Törökország kormányának sajnálkozását, valamint a részükről kapott biztosítékokat, a szovjet kormány nem tartotta szükségesnek az illető személyek bírósági felelős- ségrevonását és elegendőnek tekinti kiutasításukat a Szovjetunióból. tás során aláírják a két ország új barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződését. A lengyel delegáció fogadására megjelent Nicolae Ceau- sescu, a Román Kommunista Párt főtitkára, az államtanács elnöke, Ilié Verdet, a minisztertanács első elnökhelyettese, (ismeretes, hogy Maurer miniszterelnököt autóbaleset érte és jelenleg is orvosi kezelés alatt áll), a román párt és kormány más vezetői. Varsóban kedden, a közös szakértői bizottság ülésével folytatódtak a lengyel—nyugatnémet politikai tárgyalások. A napirenden a két ország kapcsolatai rendezési folyamatának néhány részletkérdése szerepelt. A szakértői jelentést a kormányküldöttségek szerda délutánra kitűzött ülése elé terjesztik. Walter Schell külügyminisztert szerdán délelőttre várják vissza Varsóba. így a délutáni plenáris ülésre a külügyminiszterek részvételével kerül majd sor. • Kedden délelőtt plenáris üléssel folytatódott a stratégiai fegyverkorlátozási tárgyalások, a SALT ülésszaka Helsinkiben, a szovjet és az amerikai megbízottaik között. Gerard Smith az amerikai delegáció feje a Szovjetunió nagykövetségén kereste fel munkatársai kíséretében Vlagyimir Szemjonov szovjet külügyminiszter-helyettest. Kihunyt Charles de Gaulle Hétfőn este, 19 óra 30 perckor, Colombey-les-deux Eg- lises-i birtokán, 80 éves korában, szívroham következtében elhunyt Charles de Gaulle tábornok, a Francia Köztársaság volt elnöke. Charles de Gaulle délután folyamán még házának kertjében sétálgatott, majd szokás szerint munkához látott. Emlékiratainak második kötetén dolgozott. Ezt követően passziánszozott, majd karosszékében ülve a francia tv-híradóra várt. Ekkor lett rosszul, s negyed órával később már halott volt. Az összes francia rádióállomás megszakította műsorát, közölte a halálhírt, majd klasszikus zenét közvetített. A tragikus eseménnyel kapcsolatban kedden rendkívüli minisztertanácsot hívtak össze az Elysée-palotába. A moszkvai rádió és televízió adásai, a Vecsemyaja Moszkva, valamint az Izvesztyija esti kiadása vezető helyen számolnak be a kimagasló francia államférfi elhunytéról. II. Erzsébet angol királynő a Pompidou francia köztársasági elnökhöz intézett részvéttáviratában leszögezte, hogy De Gaulle tábornoknak, „a nagy franciának és hazafinak az emlékezete örökké élni fog Nagy-Britanniában”. Az angol királynő elrendelte, hogy a gyász jeléül a brit középületeken eresszék félárbocra a zászlókat. Bruno Kreisky osztrák kancellár De Gaulle tábornok egész politikai tevékenységét értékelve „történelmi nagyságnak” nevezte az ehunytat. Willy Brandt nyugatnémet kancellár Pompidou francia államelnökhöz intézett táviratában egyebek között megállapította: „Az a szerep, amelyet az elhunyt Európa és a világ történelmében betöltött, feledhetetlen marad... De Gaulle a francia—nyugatnémet megbékélés és barátság szimbóluma volt”. Kairóban az Egyesült Arabi Köztársaság hivatalos szóvivője kijelentette, az egyiptomiak úgy fognak emlékezni az elhunytra, mint „a világ egyik legnagyobb felszabadítási hősére, a béke emberére, mint igazságos és korrekt államférfira”. Csütörtökön temetik De CauIIe-t Charles de Gaulle nagypolgári katolikus családban született Lille-ben 1890 november 22.-én. Apja a párizsi jezsuita főiskola tanára volt. Tizennyolc éves korában a híres Saint Cyr-i katonai akadémiára került, négiy évvel később, 1912-ben mint hadnagy kapott beosztást a 33. gyalogezrednél. Az első világháborúban századossá nevezték ki, a harcokban kétszer megsebesült, majd Verdun-nél fogságba esett. Öt ízben kísérelt meg szökést, a háború vége egy büntetőtáborban érte. A 20-as évek első felében a Saint Cyr-i akadémián hadtörténeti professzor volt, 1921-ben kötött házasságot Yvonne Vendroux-val. 1924-*ben megvált a katonai akadémiától, s ezt követően a francia rajnai hadsereg mainzi vezérkaránál, majd 1929 és 1931 között Szíriában szolgált. 1937-ben már ezredesi rangban, kinevezték egy Metzben állomásozó harckocsiezred parancsnokává, Belgium és Hollandia német invázióját követően mint a 4. páncéloshadosztály parancsnoka 1940. május 1-én Laonnál visszavert egy német támadást. E hőstette után 49 éves korában nevezik ki a francia hadsereg tábornokává. Ugyanezen év június 6-án sürgősen Párizsba hívták és hadügyi államtitkárrá nevezték ki Paul Reynaud kormányában. A kormány lemondása után 1940, június 17-én Londonba repült. Másnap, amikor értesült Franciaország fegyverszünet kérelméről, kiadta történelmi jelentőségű felhívását az ellenállásra és megalapította a „Szabad Franciaország” mozgalmat. Eszak-Afrika felszabadulásával 1943 június 3.-án megalakította Algírban a francia nemzeti felszabadítási bizottságot, amely egy évvel később átalakult a „Francia Köztársaság ideiglenes kormányává”. De Gaulle tábornok 1944. augusztus 25-én mint a felszabadító bizottság vezetője vonult be Párizsba. 1944 decemberben -- az Egyesült Államokban tett két hivatalos látogatás között — Moszkvába utazott, s ott Sztálinnal együtt aláírta a két ország szövetségi és kölcsönös segélynyújtási szerződését. 1945. október 21-én tartották meg a parlamenti választásokat s az új nemzetgyűlés megerősítette De Gaulle-t kormány- és államfői hatalmában. Néhány hónap múlva azonban, miután nem tudta megszerezni a programjának végrehajtásához szükséges egyhangú támogatást, lemondott kormányfői tisztségéről és visszavonult Co- lombey-les-deux-Eglises-be. Amikor 1958. májusában az algériai ultrák és a lázadó tábornokok akciója következtében a negyedik köztársaság válságba jutott, De Gaulle kilépett a háttérből, s mint „a nemzet megmeníője” átvette a hatalmat. 1958. december 21-én választják meg a Francia Köztársaság és a francia közösség elnökévé. 1961. április 22-én győzedelmeskedett a tábornokok által megkísérelt puccs felett, a függetlenség megadásával rendezte az algériai kérdést, amit az 1962. április 8-i francia népszavazás 90 százalékos arányban jóváhagyott. Uj alkotmányt dolgozott ki, ez jelentette az úgynevezett V. köztársaság kezdetét. Bevezette a népszavazások rendszerét és korlátozta a parlament szerepét. 1965-ben első elnöki mandátumának lejártával ismét megválasztották köz- társasági elnökké. Az 1968. évi egyetemi és szociális válság felett még sikerült győzedelmeskednie, de 1969. április 27-én a népszavazásban részt vevők 53 százaléka elutasította az elnök által előterjesztett közigazgatási reformot. A népszavazás másnapján bejelentette, hogy lemond elnöki tisztségéről. De Gaulle külpolitikáját kezdettől fogva a francia tőkének az angolszászokkal folytatott rivalizálása jellemezte. 1963-ban kiéleződtek ellentétei az angolszász hatalmakkal, amikor megvétózta Anglia csatlakozását a közös piachoz. Ezt követően egyre élesebben fordult szembe az Egyesült Államok politikájával. 1964-ben elismerte a Kínai Népköztársaságot, 1965-től kezdve támadta a dollár nemzetközi tartalékpénz szerepét, bírálta az amerikaiak vietnami háborúját. 1967-ben végrehajtotta Franciaország kilépését a NATO katonai szervezetéből. De Gaulle tábornok az európai Európa jelszavával meghirdette a kelet- és nyugat-európai országok közötti közeledést és ebben az irányban gyakorlati lépéseket is tett. Ennek legjelentősebb megnyilvánulása 1966. júniusába tett szovjetuniói látogatása volt. Elnöksége utolsó hónapjában a növekvő belső és külső nehézségek nyomán megkezdte Franciaország és az Egyesült Államok kapcsolatainak a rendezését. Az elhunyt De Gaulle tábornok és a francia nép iránti tiszteletből egv héttel elhalasz tották a Vietnamról T'árizshar> folyó tárgyalások e héten csü törtökre esedékes ülését. A legközelebbi, sorrendben 92. teljes ülésre november 19-én kerül sor. A szovjet közvélemény mély részvéttel fogadta De Gaulle tábornok halálhírét. De Gaulle tábornok temetésére csütörtökön közép-európai idő szerint 11.00 órakor kerül sor Colombey-les-deux- Englises-ban — közölte a kedden délben tartott rendkívüli francia minisztertanács után Leo Hamon, a francia kormány szóvivője. A tábornok végakaratának megfelelően hivatalos képviselők nem vesznek részt a temetésen, viszont a temetési szertartással egy- időben a párizsi Notre Daniéban is gyászszertartást tartanak, amelyen jelen lesznek a kormány és a diplomáciai testület tagjai. Franciaországban november 12-én, csütörtökön országos gyásznapot tartanak. A rendkívüli minisztertanács után Pompidou francia államfő rádió- és tv-szózattal fordult a nemzethez. „ígérjük meg Franciaországnak, hogy De Gaulle tanításaihoz nem leszünk méltatlanok, s emlékezete örökké élni fog a nemzet lelkében” — mondotta. Csúcstalálkozó ? A tábornok, akinek halála az UPI megfogalmazása szerint — lezárt egy korszakot, holtában valószínűleg létrehozza az utóbbi évek legmagasabb szintű találkozóját. Az emlékére csütörtökön a párizsi Notre Daniéban rendezendő gyászszertartáson máris bejelentette részvételét Nixon amerikai elnök, Gustav Heinemann nyugatnémet szövetségi elnök és Willy Brandt kancellár, s a francia köztársasági elnökséghez közelálló forrásból szerzett értesülés szerint Koszigin szovjet miniszterelnök is jelen lesz a megemlékezésen.
