Tolna Megyei Népújság, 1970. november (20. évfolyam, 257-280. szám)
1970-11-10 / 263. szám
Á vezetőképzéstől a munkaerő-gazdálkodásig , „szipkámagasabb Fizetéssel Bensőséges ünnepségek niegyeszérte A követelmények nőnek. Ami tegnap még nagyon, jó volt, az mára esetlég teljesen elavult, s ami paa még elfogadható, az holnap szinte elfogadhatatlan. A naponta' ismétlődő másik mondat így hangzik: A,követelményekkel lépést kell tartani. Ennék jegyében , Tolna megye ' Vezető : testületéiben gyakran - esik szó arról, hogy ideje volna létrehozni, megszervezni a tudományos igényű megyei vezetőképzést. Ésetleg félig bentlakásos alapon, félig pedig munka melletti önképzéssel. A megyei pártértekezleten is elhangzott a megyei vezetőképző tanfolya-. mök megszervezésének időszerűsége. Szó sincs'arról, miríthá a termelés folyamataiban lévő hibák, fogyatékosságok, mulasztások a- megyéi vezetőképzés megszervezésével nyomban eltűnnének. De, hogy az irányító munka minősége javulna, az teljesen bizonyos és természetes. Érdemes ezúttal az irányító munka színvonalát a munkaerő-gazdálkodás nézőpontjából vizsgálni. Köztudott, hogy a termelőüzemek, a vállalatok vezetői gyakran panaszkodnak: nincs ember, lehetetlen, nagyobb fegyelmet kívánni, követelni, a termelékenységre visszaható lazaságokat felszámolni, lehetetlen, mert a dolgozók kikérik a munkakönyvét, s a helyzet csak rosszabbodhat. A Tolna megyei Állami Építőipari Vállalat ott tart, hogy hatvan kilométeres körzetben már sem segédmunkást, sem szakmunkást nem kap. A Szekszárdi Faipari Vállalat igazgatója meg elmondja: a munkaerő-csábítás immár természetes velejárója a vezetés tudományának. (?!) Más szóval tutyi-mutyi embernek tekintik hovatovább azt az igazgatót, aki nem képes bármi áron egy jól kvalifikált mérnökhöz vagy szakmunkáshoz jutni. A munkaerő-csábítás hétköznapi trükkjei közé tartozik az, ami Bonyhádon is előfordult. Az árutermelő ktsz zott el” néhány gyakorlott szakembert a cipőgyártól. Az órabér a leggyakoribb manipulálás! lehetőség, olyképpen, hogy a, teljesítménybérben dolgozó emberek .egy részét ezzel lehet megfogni. S ez nagyon érdekes dolog, minthogy több vállalat a teljesítménytől függetlenül fizethet tíz-tizenként forintos órabért, amikor más vállalatok ezt a luxust nem engedhetik meg maguknak. Összességében a munkaerőcsábításnak ma még megvannak a szinte törvényes lehetőségei. De ez a kérdés most más lapra tartozik. Maradjunk a témánál. "A témánál, tehát a vezetés tudományánál. Nyilvánvalónak látszik, .hogy a munkaerő-csábítás végeredményben egyenlő a csak a napi feladatokat látó szűklátókörű vezetéssel. Miért, hogyan? Azért, mert a termelés, a termelékenység növelése nem kimondottan létszámkérdés. Sőt, ha jól meggondoljuk, a néhány forinttal csábítható emberek többsége státusgondokat megszüntet ugyan, de mást aligha, mert rendszerint néhány forint fejében ismét továbbállnak. A széles látókörű vezetés a tűzoltó munka helyett, a hosz- szabb távra aligha érvényes megoldások helyett sokkal inkább a korszerű eljárások alkalmazását helyezi előtérbe. Pénzkérdés? Nem mindig. Vagy nem annyira, mint hinnénk. A korszerű eljárások bevezetése, alkalmazása sokkal inkább azon múlik, miként törődnek a termelőüzemekben a régi emberek, a törzsgárda- tagok politikai, szakmai továbbképzésével. Egy adott munkáslétszámmal, ha növelik a kollektíva szakmai tudását, nagyobb termelékenység érhető el, mint munkerő- csábítással. Ez annyira világos és egyértelmű, hogy felesleges részletezni. De csak ott világos és egyértelmű, ahol a vezetés lépést tart a korszerű irányítómunka követelményeivel! Éppen a megyei pártértekezleten tették szóvá, hogy a termelőüzemek munkaügyi osztályai legtöbbször még csak munkafelvételi irodák. Ebben a jól minősítő megállapításban az is benne foglaltatik, hogy mivel kellene a munkaügyi osztályoknak foglalkozni. Megfelelő színvonalon a korszerű munkaerő-gazdálkodás lenne a dolguk. Igen ám! De ilyen követelményt támaszta- nak-e velük szemben? A vezetőképzés és a munkaerő-gazdálkodás összefüggései! vizsgálva, érdemes kitérni a „mozgás” a „vándorlás”, ha úgy tetszik, érzelmi indítékaira. Az emberek egy része nem a több pénz miatt változtat munkahelyet, sokkal inkább az erkölcsi elismerés hiánya miatt. Hogy kerül a csizma az asztalra, mi köze ennek a vezetőképzéshez? Rengeteg, mert ma még számtalanszor előfordul az igazságérzetet sértő egyenlősdi. Olykor szociális természetű okok miatt kapnak emberek ugyanannyi fizetést, mint á jól dolgozók. Nos, társadalmunk humánus társadalom, de nem téveszthetjük össze a munkabért, a prémiumot a több termelésért járó jogos jutalmat a szociális természetű juttatásokkal. Ez is más, az is más. Senkinek sem bántja az igazságérzetét, ha az üzem a szociális alap terhére segélyt ad valakinek. De akkor nevezzük nevén a gyereket: a segély az legyen segély. Azon az alapon viszont egyetlen átlagszínt alatt dolgozó ember se jusson a kiemelkedő teljesítményt produkálók fizetéséhez, kéreSetéhéz, hogy rá van szorulva! így foglalt állást világosan és egyértelműen a pártértekezlet is. S amikor azt mondjuk: a követelmények nőnek, akkor ilyen, és ehhez hasonló kérdések sokaságával kell értő módon szembenézni, a termelés bonyolult folyamataiban. — szp — Megyeszerte bensőséges ünnepségeken emlékeztek meg a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 53. évfordulójáról. Dombóvárott november 6-án a kora délutáni órákban ko- szorúzták meg a szovjet hősök mindkét emlékművét a város intézményeinek, vállalatainak, a párt, állami és társadalmi szervezeteinek képviselői. Este hatkor kezdődött a MÁV-kul- túrotthonban az a központi ünnepség, amelyen Tóth Ferenc, áz MSZMP Városi Bizottsága Végrehajtó Bizottságának tagja mondott ünnepi beszédet. Ezt követően a Gőgös Ignác gimnázium irodalmi színpadának tagjai adtak műsort. Egy tegnap kapott telefon- jelentés elmondotta, hogy Dombóvár valahány üzemében, a járás valamennyi községében megemlékeztek november 7-ről, összekötve a kimagasló ünpepi eseményt a munkában élenjárók jutalmazásával, kitüntetésével. Dalmandon több mint négyszázan vettek részt a november 7-i ünnepségen. Tamásiban szintén koszorúzás nyitotta a november 7-i ünnepségsorozatot, hasonlóan ünnepelt Bonyhád és Paks is. A kegyelet és megemlékezés virágait a megye minden olyan községében elhelyezte a lakosság a szovjet hősök emlékműveinél, ahol csak emlékművet emeltek a szabadságunA Tolna ..megyei Tanácsi Építő- és Szerelőipati Vállalat húszéves. November hetedikén délelőtt tartották áz ünnepséget a szekszárdi Garay szállóban. Az ünnepségen ott volt a vállalat négy nyugdíjasa, az alapító dolgozók közül, idős SchaJli Ádám vezetésével, aki lebonyolítója volt az államosításnak. Ott volt huszonkét dolgozó, akik alapították a vállalatot, de még munkaviszonyban vannak. Merkl János kőműves, Döme János kőműves, Barina Ferenc asztalos, Pohál József művezető és Hamar János főkönyvelő; és ott voltak a húszéves törzsgárdatagsággal rendelkezők, kiváló dolgozók, a szocialista brigádok tagjai, vezetői. Áz ünneplő építőket, dr. Bogyiszló, Paks, Dunaföld- vár, Nagydorog, Kajdacs, Ten- gelic és Szekszárd több mint kétszáz sütőipari dolgozója tartott ünnepséget november 7-én. Az ünnepségre két évforduló adott okót: ötvenhárom évvel ezelőtt győzött a Nagy Októberi Szocialista Forradalom, illetőleg húsz éve alapították a Szekszárdi Sütőipari Vállalatot. Balázs Andor, a vállalat párttitkára mondott ünnepi beszédet, méltatta a nagy októbert. Ezután Szántai János igazgató emlékezett a sütőipar államosítására, a húsz év változásaira. Akkor még mintegy nyolcvan üzemben készítettek kenyeret, most már tizennégy „üzemelő egység” gondoskodik arról, hogy Tolna megye lakosságának 48,8 százalékához eljusson a szekszárdi vállalat terméke. Idén a 240 fővel dolgozó vállalat 47 millió forint értékű pékárut termel. Elismeréssel szólt a szekszárdi pékek húszéves,- és jelenlegi munkájáról az ünnepségen kért elesett hősöknek. A járási székhely községeiben nagygyűlésekén, díszünnepségeken emlékeztek a résztvevők a Nagy Októberi Szocialista Forradalomra, míg a községekben tartott ünnepi tanácsüléseken együtt emlékeztek a tanácsok megalakulásának 20 éves jubileumára és a szocialista forradalom 53. évfordulójára. Számos községünkben rendeztek a község fejlődését dokumentáló kiállításokat. A megyeszékhelyen — előzetes jelentésünknek megfelelően — zajlottak a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 53. évfordulójának ünnepségei. Itt, november 6-án, délután koszorúzással kezdődött az ünnepi program A Felszabadulás téri és az alsóvárosa temetőben lévő szovjet hősi emlékművet megyénk, városunk párt, állami, társadalmi és gazdasági életének képviselői koszo- rúzták meg, majd pedig az a nagygyűlés következett, amit az MSZMP, Városi Bizottsága, a Babits Mihály művelődési központ színháztermében rendezett. A központi díszünnep- séget megelőzően a vállalatoknál, üzemeknél, intézményeknél tartott megemlékezések alkalmával tüntették ki és jutalmazták meg azokat, akik politikai, társadalmi, gazdasági téren kifejtett eredményes munkásságukkal járultak hozzá ahhoz, hogy népünk élete tartalmasabb, szebb legyen,. Vígh Dezső, a megyei tanács vb-elnökének helyettese köszöntötte. Vígh elvtárs emlékezett a vállalat alapítására, a megtett útra, és vázolta a vállalat feladatait. Ezután került sor a jutalmazásokra. Dr. Vígh Dezső a felügyeleti hatóság jutalmát adta át a vállalat igazgatójának és főkönyvelőjének. László István, igazgató a huszonkét vállalatalapító munkásnak ezerötszáZ- ezerötszáz forint jutalmat nyújtott át, a húsz éve a vállalatnál dolgozók jutalma ezer forint volt. Ezután díszebéd következett. Árvay József, az ÉVM, főosztályvezetője a minisztérium vezetése nevében pohárköszöntőjében gratulált a jubiláló építőknek. részt vevő Horváth József, a megyei tanács vb-elnökének helyettese, és Pollák Andor, az MSZMP megyei bizottságának munkatársa is. Az ünnepség második részében a vállalat igazgatója kitüntetéseket és pénzjutalmakat adott át az arra érdemes dolgozóknak. Négy péket, két gépkocsivezetőt és egy csoport- vezetőt kiváló dolgozó jelvénynyel tüntettek ki, és negyvenhat személy részére összesen 42 ezer forint pénzjutalmat adtak át. Először került sor arra, hogy a vállalat pénzjutalomban részesítette a legjobban tanuló ipari tanulókat, Koro- lovszki Etel sütőipari tanuló érte el a legjobb tanulmányi eredményt, ötszáz forint pénzjutalomban részesült. Népújság 3 1970, november 10. Szólnom kellett volna Utólagos önvizsgálat egy elmulasztott kötelességről Akinek sza vai nyomán feljegyeztem az önvallomással felérő monológot, párttagnak fiatal, kora szerint nem az. — Tudom én azt, hogy így felemás tájékoztatást kap ott a taggyűlésen a párttagság. Szólnom kellett volna, úgy egyöntetűbbé válik, s világosabban látnak, kit terhel azatfér miatt a felelősség: a munkást-e, vagy a műszaki vezetőt. Ha én elmondom a mon- dókámat, helyesen el tudták volna bírálni a többiek, hogy mi vezetett a csaknem tett- legességig fajuló, az irodában lezajlott vitához. Én végighallgattam, mit mondott az egyik, mit a másik. Akik nem voltak ott, csak hallomásból, a párttaggyűlésen értesültek róla, s azt hihetik, lenézi a mérnök a munkásembert. Indulat és egy ids szesz fűtötte a munkást, amikor berontott a tanácskozás kellős közepébe, türelmetlenül, semmit sem várva. Halálsápadttá váló arcszíne ellenére mindvégig megőrizte önuralmát, türelemre intett a másik fél, a megvádolt műszaki vezető. Elhiszem én, hogy sürgős volt a dolog, mégsem kellett volna hangoskodva személyeskedni, mondván ,,a mérnök urat nem azért hozták be a ' szekszárdi központba, hogy ne törődjön semmivel.” Azt hiszem a mérnök helytelenül tette, hogy végül kinyitotta az ajtót és arra kérte a türelmetlen embert, hogy távozzék, de nem csodálom, hogy megtette. — Hogy miért nem mondtam én el ezt a taggyűlésen? Eszembe jutott, de visszatartott a lámpaláz. Még nem szoktam meg, hogy ötven ember előtt beszéljek, pláne egy képzett emberekből álló gyűlés előtt. Úgy éreztem, én még nem vagyok eléggé tájékozott a politikában, pár éve, a IX. kongresszus óta lettem párttag. Azóta sokat gondolkodtam, s tudom: helytelen volt hallgatnom. Elmulasztottam a kötelességemet. Már csak azért is szólnom kellett volna, mert az is hallgatott, aki ludas volt a dologban, aki pedig szóba hozta a taggyűlésen, csupán hallomásból tudott a történtekről. ö szenvedélyesen beszélt, messzemenő következtetéseket vont le az esetből, én pedig hallgatag maradtam. Ne higgye, hogy meggyőződésem ellenére védenék valakit, de a taggyűlés így nem lát tisztán. Mióta szocialista brigádban dolgozunk, nagyon megszoktam én az őszinteséget. Olyannyira, hogy kertelés nélkül megmondom én, ha valami nem tetszik, de csak szűkebb körben. Ott nincs gátlásom, a párttaggyűlésen volt. Ma már biztosan tudom, hogy szólnom kellett volna, hiszen ha van mondanivalón, nem tarthatom magamban. Töprengés közben tanultam meg azt, amit most magamon könyítve elmondok. • Eddig az önkritikus monológ, mely az önvizsgálatot követően szólásra késztette a szocialista brigád kommunista tagját, s feljegyzésre ösztökélte az újságírót. — i — é ünnepeltek a húszéves építők Kétszáz sütőipari dolgozó ünnepe
