Tolna Megyei Népújság, 1970. november (20. évfolyam, 257-280. szám)

1970-11-07 / 262. szám

Zs. Perahim illusztrációja John Recti „Tíz nap, amely megrázta a világot” című könyvéhez. Kongresszusra készülve Ifjú fotósok sikeres bemutatkozása Tolna megye három fiatal fotósának önálló kiállítását nyitották meg tegnap este Tolnán, az ifjúsági ház klub­termében. A színvonalas anya­got Regölyben és a Pécsi Jog­tudományi Egyetemen már megtekinthették az érdeklődők — s hogy azok jócskán voltak, arról hűen tanúskodik a ven- ' dégköny v. Kiss István, a megyei mű­velődési központ főelőadója így véleményezi a kiállítást: — Mindhárom fiatalnak leg­nagyobb erénye az, hogy nem álltak rá egy-egy témára. Ök mindennel foglálkoznak. Han­gulatos, életteli képeik szépen komponáltak, jó technikai ér­zékről tanúskodnak. Becsülöm őket azért, mert összefogtak, s kiállításaikat maguk szervez­ték meg. Ilyen tízévenként csak egyszer van... Most következzen a három fiatal bemutatása. Életükről nem írok, inkább képeiken ke. resztül beszélek róluk. Szarvas Antal fényképész ipari tanuló, Gottvald Károly és Komáromi Zoltán pedig lapunk munka­társai: fotóriporterek. Egy do­logban mindhárman egyfor­mák: hivatásuk, s mint mond­ják. „életük” a fotózás. Komáromi Zoltánnak 13 képe szerepel a kiállításon. Témagazdag anyagából, a 3 képből álló cigánysorozatot kell kiemelni. Sokatmondó a maga. nyos cigányasszonyról készült kép; érdemes . megfigyelni' az asszony csontos kezén ránco­sodó Jjőrt, újjái között lemon­dóan lógó cikket. A sorozat vidám, hangulatos képe az öt kis cigánypurdé. Szarvas Antal jól kidolgo­zott képei közül a Hittel cí­műre hívom fel a figyelmet. Az átéléssel mikrofon fölé hajló,(temperamentumos leány a ma fiatalságának megteste­sítője. ­„Mindegyik képemet szere­tem, valahogy .hozzámnőtt’ va. lamennyi” — mondja Gott­vald Károly. S amint a fotó­kat nézem, nekem is nehéz a választás. Ügy érzem, minden képe találat, a mai életet adja vissza. Mégis a Találkozás cí­mű alkotás ragadott meg a legjobban: a járdán, illetve a kocsiúton két idős asszony, kiskocsit húzva ballag a be- vásárlókörútról. A képen ősz van. Szépen szűrődik át a las­sú, nehéz árnyékokon a rtap- sugár. A megyei fotoszakkör há­rom, tehetséges ifjú tagjának kiállítását megyénk több köz­ségében is bemutatják. H. 1M. Tudomány és temncScs Aki nincs közeli kapcsolatban a tudományós kutatóműhelyek­kel, intézetekkel, laboratóriumok­kal, olykor alig képes fogalmat alkotni: voltaképpen mit jelent c tudományos kutatás. Az ér­deklődő megtudhatja, hogy ép­pen mit csinálnak g kutatók, s ha valamelyes erőfeszítést is tesz, megismerheti az alapkutatások fő irányát és értelmét, de ez a laikus számára gyakran öncé­lúnak tetszik, hiszen az alapku­tatások. részeredményeiből eset­leg csók évtizedek múltán válik a mindennapi élet, a termelés számára kézzelfogható haszpn. Nehéz megfogni azt a pontot, amelyen az elmélet gyakorlattá válik. Másfelől viszont az ered­ményeket mindenki élvezi, anél­kül azonban, hogy megbízható tudása lenne az eredményeket létrehozó ' számtalan buktatóval járó kutatómunkáról. Az alkotó tudós ritkán szánja rá magát arra, hogy munkájál a „nagyközönség" számára hoz­záférhetővé tegye. Nem is vvet- hetö a szemére, hiszen a tudo­mány tolmácsolása sajátos ké­pességeket igényel. Ritka sze­rencse, hogy olyan tudós, mint a Nobel-díjas James D. Watson, avatott írói eszközökkel bepillan­tást enged a laikus számára a természettudományos kutatás e ZELK ZOLTÁN: MESE Két ág közt, mintha tornyon, áll a varjú a légben, kőié dermed a szarvas, agancsának szép rajzát befutja a hó gőze: az ősz rozsdás' vaspántját letörte már a tél — hát fölemeli botját bátyám, a zöld szakállú, ki itt él láthatatlan e törmelék vidéken, melyet földül és gyógyít a négy évszak csatája, hogy csupa gyolcs és sebhely rpilliárd éve már —. év zöld szakállú. bátyám fölemeli a botját, hogy maga köré intse a kőszarvast, a varjai, hogy elvezesse őket a völgybe, hol az Innen a Túlnannal határos, ahol soha se húny ki a percek rőzselángja s e láng fehér füstcsíkja, nincs felhő más az égen. századi egyik legnagyobb fel­fedezésének történe ,ú be. (A ket­tős spirál című, magyarul is megjelent könyvében,) Pedig bizonyos, hogy a kuta­tók egyetlen pfercet sem tölte­nek olyan problémák feltárásával, amelyeknek ne lenno az ember napi életével összefügg lsük. Ez még azokban az esetekben is nyilvánvaló, amikor hosszú éve­ken át folytatott .alapkutatások­ról van szó. Kétség élen, hogy a tudományos kutatás egyik nagy kérdése, hogy miként lehet az el­méleti és gyakorlati eredmények „születésnapját” közelíteni egy­máshoz. Tudományos kutatás nélkül nem beszélhetünk fejlett iparról, mezőgazdaságról, egészségügy­ről, de általában: civilizációról és kultúráról sem. Éppen a mi­nél gyorsabban gyakorlattá vált­ható eredmények elérése végett fontos, hogy a kutatóintézetek szoros kapcsolatban álljanak, a gyakorlati munkát végző intéz­ményekkel, a gyárakkal, a me­zőgazdasági termelőüzemekkel. „Növelni kell a nemzeti jöve­delemből tudományós kutatásra fordított erőforrásokat, a szelle­mi kapacitást a távlati fejlesz­tési céljainknak megfelelő kuta­tásokra kell koncentrálni, meg kell gyorsítani a hazai és nem­zetközi kutatások eredményeinek gyokorlati alkalmazását” — ol­vashatjuk a párt kongresszusi irányelveiben. Hogyan valósulhat ez meg? A közeljövőben kezdi meg munkáját például a szegedi bio­lógiai kutatótelep. Straub F. Brúnó akadémikus, az új intézet vezetője mondta el egy inter­jújában: „Döntő cél, hogy elér­jük az úgynevezett kritikus .tö­meget, vagyis azt, hogy . megfe­lelő számú magasan ' képzett szakember elegendő műszerrel, egy- helyen, közösen dolgozzék nagy problémákon. Az új intézet elsőrendű célja, hogy szélesebb frontokon művelje az alapkuta­tásokat, olya® k írdéseken dol­gozzék, mint pl. a fotoszintézis, a biokémiai folyamatok szabályo­zása, a mikroorganizmusok ge­netikája, a szöveti .immunitási folyamatok, sejtszerkezeték. Az alapkutatások mellett fontos fel­adat a szakemberképzés. Az in­tézetben képzett fiatal szakem­berek egy része egy idő után alkalmazott intézetekbe megy majd át. Ezáltal és más módo­kon is, szoros kapcsolatot kívá­nunk kialakítani az alkalmazott kutatásokat végző intézményekkel és természetesen az egyetemek­kel ... Létesítünk úgynevezett vendéglaböratóriumokat is, aho­va — ha kutatási területük úgy kívánja — rövidebb-hosszabb időre átjönnek egyes alkalma­zott területek szakemberei, pél­dául az agrárkutatók. így ala­kíthatjuk ki a tematikus kapcso­latokat". Más példa: a Budapesti Sem­melweis Orvostudományi Egye­tem Orvosi Vegytani - Intézetében az alapkutatásokat úgy kívánják a gyakorlatban hasznosítani, hogy foglalkoznak majd a kör­nyezeti szennyeződés biokémiá­jával, a tojás-albumin bioszinté­zisével, a húshibríd csirkék hús­fehérje szintézisének és szabá­lyozásának a vizsgálatával, ideg­biokémiai kutatásokkal. A példák is mutatják, hogy a kutatómunka és a termelő tevé­kenység komplexitásának kiala­kítására van szükség. A kutatá­sok természetesen, csak reális lehetőségekre támaszkodhatnak. Semmi értelme sem volna olyan kutatásokat erőszakolni, ame­lyeknek az eredményeit — gaz­dasági sajátosságaink folytán—• nem használhatnák ki megfele­lően. Hogy milyen módon változott meg az elmúlt huszonöt év so­rán a hazai kutatás struktúrája, azt néhány jellemző adat illuszt­rálhatja. A felszabadulás előtt az Akadémiához tartozó, termé­szettudományos profilú kutatóin­tézetek száma három volt. Ma több, mint két tucat ilyen irá­nyú intézete van az Akadémiá­nak. A végzett diplomásoknak több mint tíz százaléka kutató- íejlesztő munkahelyen dolgozik, s a kutatási témák száma jóval meghaladja a tízezret, a pub­likációké pedig megközelíti az évi húszezret. 1968-ban a kuta­tók száma ötvenezer körül moz­gott, ami az aktív keresőknek 1,2 százaléka! S ha idesoroljuk még az egyetemi kutatómunkát is, akkor a számok jó részét még növelhetjük. A fejlődés ütemére jellemző, hogy a felszabadulás óta a ma­gyar ipar termelése meghatszo­rozódott, míg a világátlag csak háromszorosára növekedett. Ha­zánk ma a világ ranglistáján a hatodik-hetedik gyógyszerter­melő ország. Az adatok számát sokkal növelhetnénk. De ennyi is elég, hogy jelezzük hazánk fejlődésit a kutatás és a gya­korlat összekapcsolására irányu­ló folyamat vonatkozásában. KORÁNYI TAMÁS Szarvas Antal: Százéve« ; Oatfrsid Károlv: Portré

Next

/
Thumbnails
Contents