Tolna Megyei Népújság, 1970. november (20. évfolyam, 257-280. szám)
1970-11-07 / 262. szám
íróasztal ) ■ és íróasztal Nők a vezetésben A főkönyvelő P. János fiatalember munkába állt. Atyai protekció révén íróasztalhoz jutott. Közepes képességű, mégis kezdő fizetése annyi, mint a mellette lé- i'ő íróasztalnál dolgozó könyvelőnőnek, — ezerötszáz forint A fiú most kezdi csak tanulni a számlaszámokat, számlaneveket; mit hova kell írni. A hölgy fújja az egészet. A két íróasztal egymással szemben áll. Az L. hivatalban is két íróasztal áll egymással szemben. Mindegyiknél egy-egy tisztviselő dolgozik. Azonos munkát végeznek, sőt képesítésük is azonos, de eltérő színvonalon, különböző bért kapnak. E példánkban, aki kevesebb fizetésért dolgozik, még egyszer sem tette szóvá. Nem tartja igazságtalannak az „elosztást'’. Van aztán olyan hivatal, a'hol minden az egyenlőség elvén „rendeznek le”. Ha egy évben például három százalék bérfejlesztési lehetőség van, az összeget elosztják a létszámmal és ha húsz forint jut, akkor annyival emelkedik mindenkinek a fizetése. Ez milyen következményekkel jár? Először azzal, hogy a lógósok kezüket dörzsölik: „minek törjem magam, úgyis egyformán bírálnak el a jókkal”, a jó dolgozó ..morog”: „érdemes hajtani, lelkesedni, amikor odajutok, mint a lógósok?”. A gazdasági vezető a kényelmes módszert választva, megnyugodhat: ..igazságosan, egyenlően osztottam mindent, nem mondhatják. hogy kivételeztem" Ezenkívül hatással van az ilyen elosztás a dolgozók hangulatára, igen hosszú időn keresztül. Az emberek megtanultak számolni. A különféle ösztönző módszerek azt bizonyítják, hogy különbséget kell és akarnak tenni a még azonos munkát végzők között is a legtöbb vállalatnál, hivatalnál. Hogyan lehetséges ez? Milyen mérce, módszer van arra, hogy két gépkocsivezető, két könyvelő, két adminisztrátor között a különbséget az igazságot közeli módon állapítsák meg? Vannak módszerek. Mindenekelőtt azt kell tisztázni, hogy az adott munkakörben a dolgozó milyen színvonalon végzi a munkát, s ezt elsősorban a fizetési kategória tól-ig módszere teszi lehetővé. Azután vizsgálni lehet olyan tényezőket is, mint a munkához való viszony. Mindenekelőtt azt a tényt, ahogyan az illető dolgozik. Milyen „salakkal” dolgozik. A környezet mindenkiről kiállítja igen hamar a bizonyítványt, ilyen megállapításokkal: „Mindent meg kell neki magyarázni, szinte a szájába rágom, csak úgy tudja megcsinálni”. „Fél mondatból is tudja, mit kell tenni”. „Információját mindig óvatosan fogadom”. „Ez még százezerig sem tud elhajtani Népújság 7 1970. november ’■ egy autót, az még mindig azt koptatja, amit öt éve kapott „Nem lát tovább az orránál . ..Van fantáziája”. Egymás mellé kell állítani a véleményeket. Az embereket, is. Úgy. mini az íróasztalokat Mit ad X a kétezer-ötszáz forintért, és mit az Z? Mi az egyik munkájának a következménye, mennyire hatásos, mii produkál a másik? Lesiet mérni minden munkát? Lehet. A bürokráciát is. Szeretjük gú nyolni az aktákkal foglalkozó embereket, holott a modern világ velejárója az egyre több papírmunka, a bürokrácia. Más kérdés, hogy az adminisztráció hogyan segíti, hogyan bosszantja az ügyfelet. Megint más kérdés, hogy az egyik ember udvarias, példás, pontos — ezekben a napokban tüntetik ki a tanácsi apparátus legjobb tisztviselőit, — a másik meg elfekteti az ügyeket, nem ad útba igazító információt —, azonos bérért, illetményért. A nyereségrészesedés felosztásának idején nagy port ver fel szinte minden munkahelyen az elosztás. Ha differenciálják az embereket, akkor azért, ha nem, akkor meg azért. Holott csupán egyetlen teendőt mulasztottak el: megmondani, hogy X miért kanqjt többet, Z miért kevesebbet? KI mondja ezt meg? Elsősorban a gazdasági vezető kötelessége. A szakszervezet is odaállhat véleményt mondani, de sajnos, kevés tapasztalat van rá, hogy odaállna A fizetés megállapi- ' tásánál is valami rossz örökség révén, kész listával men nek a szakszervezetek üzemi vezetőihez: „Mit szóltok hozNo, de hogyan differenciáljanak két íróasztal mögött ülő, azonos munkát végző ember között? Protekció alapján? így is lehet, így könnyű, csak éppen a környezet telik meg feszültséggel, ahová a protezsált jut és előbb-utóbb ez a feszültség robban. Lehet úgy is differenciálni, hogy ki milyen munkát végez? Hogyne! Ez ugyan több munkával jár. Ez esetben meg kell mondani a differenciálás okát. De, hogy miért tettek különbséget, ennek közlése nagy felelősségérzetet, emberismeretet kíván. Meg kellene mondani azt is, hogy „kartársak, a fiúnak azért kellett ilyen magas induló fizetést adnom, mert én meg egy másik ügyben e fiú apjánál vagyok elkötelezve. És az egyenlőség is azért történik minden évben, mert én, az igazgató, továbbra is ,ió fiú akarok maradni. ..” S csak azok szemében lesz jó fiú, jó vezető, akik az íróasztal mögött kevesebbet és rosszabbul dolgoznak. A többiek keresik munkájuk értékét, pontosabban tudásuk, szorgalmuk jutalmát... Hogy lehet különbség az íróasztalnál végzett munkában, de ne legyen egyenlőség a fizetésnél sem. PÁLKOVÁCS JENŐ Sokat vitatott téma az egyenjogúság, a nők helyzete a társadalomban, a vezetésben. A napokban beszélgettem Kom jeti Antalné főkönyvelővel. öt éve a szekszárdi Jóreménység Termeli- szövetkezet ,,pénzügyminisztereA vezetőség kikéri véleményét, meghallgatja. Beleszól a gazdasági irányításba, s mint móndja: szerencsés, nem mellőzik. A szövetkezetei vezető fér- ■ fiák véleménye: kitartó, nagy teherbírású, lehet adni a szavára, s a viták során egyenjogú partner. — Hogy látja a nők helyzetét a vezetésben? — Csak a volánhoz ne üljenek — tréfálkozik —, egyébként az irányításnál nem az a döntő, hogy férfi, vagy nő. Szívósság, rátermettség az alapfeltétel. Legalább annyi a vezetésre alkalmatlan 11 ,.teremtés koronái” között, mint a gyengébb nemnél Nők a vezetésben? A kérdés igen bonyolult és összetett. Ha egy nő vállalja t.s a vezetéssel járó pluszt, a háztartási munka oroszlánrésze neki marad — Nagyon sokat jelentene, ha a nők csak hét órát dolgoznának. Egy óra otthon m.- geteg idő. A család többi iag- ját hazaérkezésükkor már rend fogadná, — mondta Komjáti Antalvé. Délután 5 órakor siet a második műszakra. Tanulás a három fiúval, majd önképzés Azért előfordul, hogy elmarad valami. Hamar este van és szeret aludni. Szombat-vasárnap közös program a. családdal. Teljes az összhang. Így van Komjátiéknál. És másutt'7 Nők a vezetésben! Főkönyvelők. főagronómusok, tsz-el- nökök — nők. — Elvileg igen, gyakorlatilag már kevésbé képzelhető el, hogy hosszabb ideig nő legyen a tsz elnöke. Sokféle emberrel kell bánnia. A mező- gazdasági vezetés sokoldalúsága a család mellett szinte elképzelhetetlen a nők számára. Fizikailag is nagy megterhelést jelent. Fárasztó reggeltől estig a határt járni. Az ipar előnyösebb helyzetben van, összefog hatóbb a terület. Jobb körülmények között dolgoznak. — mondja mosolyogva. Alacsony, törékeny termetével ellentétben van határozott egyénisége. De munkájában bizrrnyitott. — Ht — Jubilál a Szekszárdi Sütőipari Vállalat zá?'\ Ha hozzászólnak az előre elkészített listához, rendszerint vita után dől el minden. Hát miért nem lehet a listát együtt elkészíteni, s úgy vitatkozni? Vagy a törzsgárda megbecsülésénél miért nem a régi emberek véleménye a mérvadó az új munkások bérének megállapításánál? Miért a köny- nyebb érv, kifogás, hogy „nincs ember, meg kell az új belépőket fizetni” —, miért ez az uralkodó? $ ha a törzsgárcjá„Kenyeres' nép vagyunk, a kenyérfogyasztás „ranglistáján” az elsők között. Éppen ezért, ha ba.i van a kenyérellátással — akár a minőség gyengébb, akár ha pár óráig üres a kenyérbolt polca — háborgunk, és szidjuk a sütőipart. Ha a kenyér hónapokon keresztül kifogástalan ha újdonságokkal jelenik meg a piacon a sütőipar, jóformán észre se vesszük. Ugyanis, ez a természetes. Pedig ilyenkor is megilletné néhány szó —!- ezúttal elismerő szó — azokat, akiknek jóvoltából kerül a friss, ropogós kenyér és sütemény gsztalvrkra. 1050-ben a megyében elsőként alakult meg a Szekszárdi Sütőipari Vállalat. Nyolc-tíz maszek pékrég ösz- szevonása után kezdték meg a munkát. Húsz esztendő alatt nagy a fejlődés: ma a vállalat a fél megyét látja el kenyérrel és péksüteménnyel, naponta kétszázötven mázsa kenyeret és nyolcvanezer süteményt állít elő és juttat el a kiskereskedelmi boltokon keresztül a lakosságnak. E két évtized alatt csaknem teljesen végbement az ipar korszerűsítése. Ma már mindenütt géppel dagasztanak, olajjal, vagy szeneskazánokban termelt gőzzel fűtik fel a kemencét, a nagyobb üzemekben modern gépsorokkal készítik a süteményt és a kenyeret. Nincs kézi dagasz- tás és a múlté a rózsetüzelés is. A húszéves jubileum alkalmából — az ünnepséget ma délután tartják a Garay Szállóban —- köszöntjük a vállalat kétszáznegyven dolgozóját. (.1) hoz tartozó munkásnak, tisztviselőnek rossz a közérzete, nem azt kell keresni, ki a felbujtó. S ha keresik a „bűnöst1’, mindig ott keressék, ahol kell: ahol döntenek a dolgokról. Az íróasztal kontra íróasztal ügy mindennapi „eledelünk''. A hivatalok mindennapi témája S csak azért a hivataloké, mert ott az új dolgok nem tudnak úgy, s olyan könnyen, hatásosan betörni, mint a termelésben közvetlenül résztvevők kö, rében. Ott már rég megoldották, hogy egy összegben állapítják meg egy munkáért a bért és úgy osztoznak rajta, ahogy megérdemlik. A kubikosbrigádok sok éves gyakorlata például, hogy maguk állapítják meg az órabért. Egymás órabérét! Nyíltan, szemtől szemben. Ott, — mert akkor, s ott van az ideje — mondják meg, hogy „te ezért, te meg azért kapsz többet, vagy kevesebbet”. A vállalat legftafl-hh üzeme, az 5,6 millió forintos beruházással nemrég elkészült dunaföldvári kenyérgyár, felvételünk az új üzembe® készült, u
