Tolna Megyei Népújság, 1970. november (20. évfolyam, 257-280. szám)

1970-11-06 / 261. szám

Lelki kétlakiak Nemrég bevitt a kíváncsiság a szekszárdi Béla téri temp­lomba, s kissé megilletődve, némi tisztelettel néztem a hí­vők; számomra már idegen­szerű, térdreboruló túlvilági áhítatát, s az ismerős arcok láttán a képmutatásra gondol­tam, amely ide is belopta ma­gát. Jól tudóin, a vallás ki- nek-kinek magánügye. Nincs olyan kérdőív, amely firtatná az állampolgár vallási hova­tartozását. Valamikor volt. A . szocializmust építő Magyaror­szágon ez mint kérdés, meg­szűnt. Nálunk tetszése, belá­tása szerint lehe't az ember hí­vő, vagy ateista, és ha ez így van — már pedig így van —, akkor szükségtelen az alakos­kodás. S egyáltalán: melyik a lelki kétlaki igazi arca? Az, ame­lyikét a munkahelyén hord? Vagy az, amelyiket templom­ban visel? Gondolom, egyik se. A lelki kétlakiaknak nincs igazi arca, s meggyőződése sincs. Ahogy mondani szokás, se hús, se hal. A kétéltűség még csak magyarázható len­ne, ka egzisztenciális okok kényszerítenék a fiatal jogászt, az idős ktsz-főkönyvelőt, vagy a középkorú postatisztviselőt az alakoskodásra.. De ilyen kényszerhelyzet nincs, mint­hogy se előnye, se hátránya nem származik. abból az em­bernek, ha nyiltan vallásos, vagy ha nyiltan és egyértel-' műén a materialista világné­zetet vallja. Idáig minden világos, csak­hogy az életben a családi kö­zösségek érzelmi hálózatában a dolgok már bonyolultak, sőt túl bonyolultak és a felszínes ítélkezéseket, a megállapításo­kat többnyire megcáfolják. Jól tudjuk, nagyon nagy a szokás hatalma és a templom járók bizonyos hányada kizárólag megszokásból, divatból, vagy éppen szórakozásból jár a templomba. A mai tizen- és huszonévesekre meg egyálta­lán nem jellemző a vallásos­ság, a bigottság pláne nem. Száihos falukut.ató vizsgálódá­sa igazolja és bizonyítja, hogy a templomi keresztelésnek lég- töbször egyáltalán nincs vallá­sos háttere, inkább hagyo­mánytisztelet, (avagy szülői, nagyszülői szeretet teszi enge­dékennyé s,, megértővé a cse­csemő szüleit. A falusi bú­csúkhoz “ sem kötődik más, mint .vendégeskedés. Legfel­jebb'az öregek emlegetik ilyen­kor a község oltárképét, védő­szentjét. Ilyen" a valóságos helyzet és ehhez még hozzáte­hetjük, hogy a vallások ha­nyatlása világjelenség; a ka-, pitalista országokban ugyan­úgy megfigyelhető folyamat, mint a szocialista országok­ban. Ez a felismerés vezeti a római katolikus egyház „ha­ladó” szárnyát egyebek között arra, hogy ellenintézkedéseket tegyen, növelje az úgynevezett világi papok számát, akik ugyanúgy élnének, mint min­den más dolgozó ember, szak­mát is választanának, dolgoz­nának és a cölibátus alól is feloldást nyernének. De maradjunk most a ha­zai, pontosabban a megyei vi­A megyei helytörténeti bi­zottság, a Hazafias Népfront, a megyei tanács, a TIT me­gyei szervezete, a Tolna me­gyei Levéltár november 12-én, csütörtökön délelőtt 9 órai kezdettel rendezi meg Szek- szárdon a régi megyeháza közgyűlési termében a III. helytörténeti konferenciát, amely ezúttal a reform, for­radalom és nemzeti függet­lenség tárgyában jelölte meg programját. Csajbók Kálbánnak, a Tol­na megyei Helytörténeti Bi­zottság elnökének megnyitó­ját követően hangzik el dr. X. KONGRESSZUS zeken. A fentiek mellett köz­tudott az is, hogy a párttagok körében a vallás nem magán­ügy. A kommunista közvéle­ménynek tehát nemcsak joga, köteí^sége is elítélni azt a párttagot, aki templomba jár, vagy aki a gyermekét ke­resztvíz alá tartja, megbérmál- tatja. Ilyen esetben a lelki két- lakiság tűrhetetlen és elfogad­hatatlan. Vagy, vagy. Vagy ide, vagy oda. Nincs felmentés és nem lehet elnézés, megértés, minthogy két. urat szolgálni le­hetetlen. Számtalanszor hal­lom, még a párton kívüliek is lenézően, elítélően beszélnek azokról a párttagokról, akik számolva a helyi közvélemény­nyel, a negyedik, vagy az ötö­dik községbe viszik megke- resztelni az újszülöttet, vagy más megyében áll oltár elé a fiatal pár. Nos, a képmuta­tásnak, az alakoskodásnak ez a formája csakugyan visszata­szító és minősíthetetlen, de tény, hogy létezik. Tavaly az első félévben például a szek­szárdi járás hat községében 46 párttag is megbérmáltatta gyermekét, közöttük 19 vezető beosztású. Különösen feltűnő és szembetűnő, a 19 vezető be­osztású személy. Nyugodtan feltehetjük a kérdést: miben hisznek ők tulajdonképpen? illetőleg hisznek ezek az em­berek valamiben? Aligha té­vedünk, ha azt mondjuk, nem hisznek sem az istenben, sem az emberben. Jól tudjuk természetesen, hogy olykor elviselhetetlen er­kölcsi nyomás nehezedik a családtagok, a rokonok részé­ről — főleg az idősebbek ré­A MüM. dombóvár! 516. számú Ipari Szakmunkáskép­ző Intézetben is megemlékez­tek a Nagy Októberi Szoci­alista Forradalom jubileumá­ról. A vegyes II. osztályban az osztályfőnöki órán tartot­tak házi ünnepséget, amely­nek műsorát Józsa Gergely tanuló állította össze. Bánkúti Imre kandidátusnak, a Magyar Nemzeti Múzeum vezető munkatársának előadá­sa; Társadalmi formaváltás és feudális társadalmi osztályok a reformkorban. 1825—1848 címmel, majd a szünet után Kisasszonvdy Éva, Kiss Lász­ló, dr. Kolta László és dr. Puskás Attila korreferenseké lesz a szó. Ezenkívül, a hely- történeti konferencia vala­hány résztvevőjének lehető­sége nyílik arra, hogy a hely- történet- és krónikaírással kapcsolatos problémáit, vagy véleményét előadja — hozzá­szólás formájában. széről — a párttagokra is olyképpen, hogy a szokásokat meg kell tartani. Gyakran halljuk, távolról sem vallásos meggyőződésből az idős szülő fenyegetését, hogy a beígért juss, ajándék elmarad, ha a párttag szülők nem tesznek eleget a szokásoknak. Előfor­dul, hogy a nagyszülők titok­ban viszik el megkeresztelni, vagy megbérmáltatni az uno­kát.. Csakugyan bonyolult dol­gok ezek, mégis azt kell mon­dani, hogy párttagok esetében semmilyen erkölcsi nyomás­nak nem lenne szabad enged­ni. A családok belső szervezetét ismerve látjuk, hogy a csa­ládtagok egy része rendszerint párton kívüli, egy másik ré- •zse párttag. Eből önmagában véve is sok minden adódik, mert ha történetesen egy ve­zető beosztásban dolgozó elv­társ nagyszülőjét a vallási szertartás szerint temetik, ak­kor szűklátókörűség volna emiatt elmarasztalni az uno­kát. Szűklátókörűség és elfo­gadhatatlan maximalizmus, hisz még az unokának sincs joga megváltoztatni annak az idős embernek a végakaratát, aki tulajdonképpen, ahogy mon­dani szokás: „abban nőtt fel”, sose volt kommunista. Egészen más a helyzet és homlokegyenest más az elvá­rás a kommunista szülővel szemben, amikor az iskolás ko­rú gyermekéről van szó. Gon­doljunk csak arra, milyen tö­rést okoz az a vezető beosz­tásban lévő párttag a gyerme­ke lelkében, aki a srácot ilyen vagy olyan meggondolásból, ilyen vagy olyan nyomásnak engedve megbérmáltatta. Még részletezni is felesleges. És még valamit: világnézeti nevelésünk fehér foltjait mu­tatja az a körülmény, hogy ez a téma még mindig kényesnek, sőt olykor tabunak látszik. Er­re a területre is érvényes az irányelveknek az a passzusa, amely az ifjúság erkölcsi, po­litikai nevelésével, az idősebb nemzedék felelősségével fog­lalkozva, kimondja „Jobban kell tudatosítani a közvéle­ményben, hogy az ifjúság szo­cialista világnézetének, tulaj­donságainak kialakításában a felnőttek példamutatásának döntő szerepe van. A felnőtt nemzedék érettségének pontos mércéje: milyen utódokat ne­vel, hogyan készíti fel őket az életre.” Sz. P. Rostás Marika, az osztály KISZ-titkára üdvözölte ün­neplőbe öltözött tanulótársa­it, majd a magnóról közve­tített Himnusz és Pálinkás József szavalatát követően Takács László, a KlSZ-alap- szervezet szervezőtitkára mon­dott ünnepi beszédet. Szat- nik Gábor, Bihácsi Márta, Józsa Gergely és Takács Ferenc a világot átformáló forradalmat idéző felolvasás­sal, illetve verssel szerepeltek. Az iskolai ünnepség külön­leges érdekessége Leninnek az összoroszországi kongresz- szuson elmondott eredeti be­széde részletének közvetítése volt, amelyet Nagy István osztályfőnök, az intézet párt- titkára játszott le magnóról. Régi, múzeális lemezről vet­ték magnószalagra a proletá- riátus halhatatlan vezérének hangját, amelyet oly sok év­tized múltán, megiiletődve hallgattak a dombóvári fiata­lok. Az Internacionálé hangjai­val zárult a megemlékezés, amelyet munkásmozgalmi in­dulók is színesítettek. (—sói III. helytörténeti konferencia m Lenin hangja Dombóyárott Ünnepség, kitüntetés a munkásőrség megyei parancsnokságán A munkásőrség Tolna me­gyei parancsnokságán tegnap délelőtt ünnepséget tartottak. Palkovics István alezredes a munkásőrség megyei parancs­noka megemlékezett a Nagy Októberi Szocialista Forrada­lom 53. évfordulójáról és mél­tatta azoknak a munkásőrök-, nek a teljesítményét, akik az idei kiképzési évben a felada­tok ellátásában, valamint munkahelyükön kiváló ered­ményeket értek el. A munkás­őrség országos parancsnoka a Haza szolgálatáért érdemérem arany fokozatával tüntette ki Alpár Miklós és Huszár Jó­zsef munkásőröket. A Haza szolgálatáért érdemérem ezüst fokozata kintüntetést Kiss Jó­zsef, Takács András, Váczi József, Besze László, Kovács József és Papp Károly mun­kásőröknek adományozta az országos parancsnok. A mun­kásőrség országos parancsnoka dicséretben részesítette Bencze János, Csányi Antal, Forró Lajos, Hajdú István, Horváth Géza, Kurilla József, Mohai József, Szegedi József és Zir­kelbach György munkásőrö­ket, a dicséretről szóló okle­velet a megyei parancsnok ad­ta át. A munkásőrség megyei parancsnoka dicséretben, il­letve tárgyjutalomban része­sített további tizenhét mun­kásőrt. A járási századok ki­tüntetett, megjutalmazott munkásőreinek a járási pa­rancsnokságokon rendeznek ünnepséget, ahol a pártbizott­ságok képviselőinek jelenlété­ben adják át a kitüntetéseket. Papp Mátyás a bonyhádi járás munkásőrparancsnoka a Parlamentben november 4- én vette ót a kitüntetést, a Kiváló Szolgálatért Érdem­rendet. Az ifjúsági mozgalom élenjáróinak kitüntetése Tegnap délelőtt Szekszár- don a megyei művelődési központban ünnepséget rende­zett az MSZMP Tolna me­gyei Bizottsága a Nagy Ok­tóberi Szocialista Forradalom 53. évfordulója tiszteletére. Tóth József, az MSZMP MB párt- és tömegszerveüetek osztálya vezetőjének köszön­tője utón Hóhmann József, a KISZ MB titkára mondott ünnepi beszédet. — Természetesnek tartjuk, hogy e nagy ünnepen adjuk át az ifjúsági mozgalom ki­tüntetéseit azoknak a moz­galmi vezetőknek, akik mun­kájukkal hozzájárultak ifjú­ságunk kommunista szellem­ben való neveléséhez. — mondotta Hóhmann elvtárs. Ezt követően Szabó Géza. a KISZ MB első titkára ki­tüntetéseket adott ót. A me­gyei KISZ VB javaslatára, a KISZ KB „KISZ Érdemérem” kitüntetését hárman, arany­koszorús KISZ-jelvényt né­gyen kaptak. A megyei úttörőelnökség javaslatára a Magyar Úttö­rők Szövetsége Országos El­nökségének „Kiváló úttörő- vezető” kitüntetését hárman, „Kiváló üfjávezető” kitünte­tését pedig négyen kapták meg. Nagygyűlés a 25 éves DÍVSZ tiszteletére akik beszámolnak a kong­resszus munkáiról, az itt ho­zott határozatokról. A nagygyűlést követően a KISZ Központi Művészegyüt­tesének Rajkó-zenekara ad műsort. Este hétkor a művelődési ház előcsarnoka bálteremként fogadja megyénk és városunk ifjúkommunistáit. Az ifjúsá­gi bált a Szövetkezeti Tánc- együttes nyitótánca kezdi, a talpalávaló zenét pedig a Ba­bits Mihály művelődési köz­pont „Szinkron” együttese szolgáltatja. T ermelőszö vetkezetek, állami gazdaságok, szeszipari vállalatoki A Cserkúti Mezőgazdasági Gépjavító Vállalat 1971. évre még elfogad alumínium alapanyagú szállítótartályokra 2—5 m3 űrtartalomig, és tárolótartályokra 20—60 m3 űrtartalomig megrendeléseket. Személyes vagy írásos megkeresésre részletes tájékoztatást adunk. Cím: Mezőgazdasági Gépjavító Vállalat, Cserkút. Levélcím: Pécs, Postahivatal 15. Kereszti László. (42) Nagygyűlést rendez Szek- szárdon a KISZ Tolna megyei és városi bizottsága november 9-én, aélután 3 órai kezdettel a Babits Mihály művelődési központ színháztermében a DÍVSZ megalakulásának 25. évfordulója tiszteletére. Szabó Géza, a KISZ Tol­na megyei bizottságának első titkára mond elnöki megnyi­tót, majd Illisz László, a KISZ KB titkára méltatja a DÍVSZ 25 éves működését. Részt vesznek a nagygyűlésen a DÍVSZ 8. kongresszusának Tolna megyei küldöttei is,

Next

/
Thumbnails
Contents