Tolna Megyei Népújság, 1970. november (20. évfolyam, 257-280. szám)
1970-11-01 / 257. szám
A kongresszus tiszteletére Egy lépcső, tíz lépcső, kétszáz lépcső. Végre felérünk. Harminc méter magasságból nézzük a várost, Szekszárdot. Az épülő, 1GU lakásos bér- ház legfelső pontján találjuk meg Andrássy Pétert, a Tolna megyei Állami Építőipari Vállalat egyik kubikosbrigádjának vezetőjét. A lépcsőház tetejét betonozzák és szigetelik. A brigádvezető munkája közben innen irányítja a harmincöt méteres darut. Lenéz a darukezelő felé. A „gépkuckó” kisablakából egy szempár tekint rá. Most csak a kezek és a szemek beszélnek. Andrássy Péter int: Kicsit jobbra, most balra ... Sok ... Jó. — Tizenöten vagyunk a brigádban. Brigádban? Testvér- ségben — mosolyodik el. — Mert ez már az. Nagyon jól összeforrtunk. Egymás nélkül már nem is lenne öröm a munka, nem is lenne öröm nézni azt, amikor a még száradó vakolatú lakásokba beköltöznek a családok, akik eddig kis albérleti szobákban laktak. Különben mindannyian somberekiek vagyunk, onnét járunk be naponta. Szerződéses járattal. A vállalat téríti az utazási költség nagyobb részét. Mi csak 90—90 forintot fizetünk fejenként havonta. A brigád a X. pártkongresszus tiszteletére tett vállalásait nem soroljuk fel. A lista gazdag. Csupán egyet említünk: „azon leszünk, hogy munkánkat minél jobban végezzük, s a ránk bízott feladatokkal határidő előtt legyünk meg”. S amint a serény munkásokat nézzük, csak arra lehet gondolni: Biztosan így lesz. Azután Andrássy Péter a brigádról beszél. Közös élményük bizony van jócskán. Már 1952-ben is együtt dolgoztak — Pécsváradon. Igaz, akkor még 33-an ingáztak Somberek és Pécsvárad között. Most meg 15-en járnak Szekszárdra — 1967 óta. 1960-ban érték el először a szocialista brigád címet, aztán azóta még négyszer. Tavaly pedig az ezüstplakett tulajdonosai lettek. Később két brigádtag csatlakozik hozzánk. Azt mondják, ha megint brigádvezetőt kellene választani, csak Andrássy Péterre szavaznának. — Legnagyobb erénye, hogy jól ért szakmájához. Az építésben minden munkát szeret, nem válogat. Meg aztán erélyes is. És az jó. Azért is becsüljük még, mert minta családapa, — mondja egy védősisakos munkás, aztán Illés Boldizsár a brigád egyik legfiatalabb dolgozója folytatja. — Nem régóta dolgozom az Andrássy brigádbán. De Péter bátyámat már régóta ismerem. Kértem magam a brigádjába. Tapasztalt ember. Munkát és erkölcsöt tanulhatok tőle. Jó itt dolgozni. A brigádot sokan ismerik és szeretik. Amikor megalakulásuk tízéves iubil“uma volt, a sombereki községi tanács ünnepséget rendezett tiszteletükre. „Ezt a napot azóta szinte mindennap megemlegetjük.” Andrássy Péter eddig hétAndrássy Péter. szer volt kiváló dolgozó, kétszer pedig az építőipar kiváló dolgozója címet nyerte el. Mindenben és mindenütt együtt — Mi bizony nem ülünk le. Mert ugye munkaidőben nem helyes az. Amúgy is, délebédkor van egy háromnegyed órás pihenő. Az elég. Nem is kérnénk többet, mert nem tudnánk teljesíteni a munkánkat, — mondja Nagy István, az aranyplakettes Mohai szocialista brigád tagja. Ez a brigád is két munkás kivételével egy községből való: teveliek. Felajánlctták — de amúgy is így tennének — hogy egymás otthoni munkáEzt látni 30 méter magasból... (horváth) jában, kisebb-nagyobb építkezésben segítenek egymásnak. Egyszer házat pucolnak be, majd melléképületet építenek, festenek és betonoznak, ami éppen adódik valamelyiküknél. A X. pártkongresszus tiszteletére pedig azt vállalták, hogy a város legnagyobb bérházának két lépcsőházát november 30-ig készítik el, az épület hármas, négyes szekciójának lemezbetonozását és az első, második szekció aljzatbetonozási munkáit november 12-ig végzik el. — Mikorra készül el az egész épület? — Sajnos, későn kaptuk az elemeket, s így „nagy hajtással” év végére adjuk át a felét, — szól Bajmoki Vilmos, aki hat éve tagja a brigádnak. — Jó brigádban dolgozni, de azt hiszem, hogy eredményeink még jobbak is lehetnének. Mert tudja hogy van az: mindig van egy-két ember, aki ha nincs szem előtt, nem gondol a brigádra, nem jut eszébe a vállalás. Győznék a többiek a munkát, csakhát mindannyian együtt, az mégis más, — mondja a kritikát Bajmoki Vilmos. — Persze egyszer volt egy olyan brigádtag, akit „kiszu- peráltunk”. Mert hát milyen az, hogy az egyik húz! a másik nem, — így Nagy István. Aztán közösen: „Nem nyugodt a nappal, nem nyugodt az éjszaka, ha nem tudjuk elvégezni azt, amit vállaltunk, s amit ránk bíztak.” Mohai István a tizenkétszeres szocialista brigád vezetője most érkezett a központból. Szakszervezeti ülésen volt. Vele is a brigádról és a vállalásokról beszélgetünk. Határozott ember, határozott véleménnyel. — Brigádon kívül az építőiparban mást el sem tudok képzelni. Anélkül nem lehet dolgozni. Persze mi már nagyon megszoktuk egymást, és vita nincs köztünk. Nem is lehet. Amikor a kongresszusi vállalásokat tettük, előtte pontosan mindent megbeszéltünk, aztán csak papírra fektettük De mindannyiunknak olyan érzése volt akkor is meg most is, hogy vállalásunk kevés. Az államtól és vállalatunktól annyi mindent kapunk, hogy valami nagyon széppel, nagyon nagy dologgal szeretnénk viszonozni. Úgy érzik, hogy amit tesznek, még kevés is. Pedig csak a Mohai-brigád vállalása egymagában sok ezer forintot jelent a vállalatnak, jelent az államnak. S ha jól meggondoljuk, hogy hány ember fog össze, hány ember alakít brigádot, s hogy ez mit jelent, az semmiképp sem kevés. A Tolna megyei Állami Építőipari Vállalatnál 3650-en dolgoznak. Eddig körülbelül 130ü-an tettek felajánlást, a kongresszus tiszteletére. S ez a szám 89 brigádot jelent. — A brigádmunka és a brigádok felajánlásai nem formálisak. Nem a brigádnapló és a vállalási ív a fontos. Két előnye van: anyagi és erkölcsi. Azt hiszem, a i.oitó egyenrangú, — mondja ...... i' Lajos, a vállalat Két előnye van: anyagi és erkölcsi Munka közben a Mohai-brigád f oto: Gottvald Szegény és gazdag üzemek A hogy az egyének, családok SLuy agj, v ügyöm helyzete kuiuiibt/Zu, úgy vattaiatok, mezőgazdasági üzemek, szűvetkeze^eK Kozott is vannak módosabbak es szegényebbe^;. A jövedelmi különbségek kívánatos, hogy még tovább növekedjenek, de csan a végzett munka, az érdemi eredmények arányában. Pénzügyi politikával — például adózással, — adminisztratív eszközökkel viszont szükséges minden olyan jövede lemszerzésnek elejét venni, amely ellenkezik szocialista elveinkkel, amely nem a társadalom javát szolgáló erőfeszítésekből származik. így például nem növekedhetnek sőt valamelyest mérséklődnek majd a kedvező és kedvezőtlen adottságú termelő- szövetkezetek közötti különbségek. Az államnak, a népgazdaságnak egyértelműen az az érdeke, hogy vállalatai, szövetkezetei minél gyorsabban gyarapodjanak, gazdagodjanak. Hiszen ezzel arányosan növekedhet az adó- és más állami bevétel, és csökkenhet a kiadás: a dotáció, a támogatás. A szegénység kárral és kiadással jár. De ha már meg van, jelzi a gyenge munkát, a rossz gazdálkodást, a kezdeményezések hiányát. E jelzések az irányító szerveket, valamint a helyi vezetőket és dolgozókat egyaránt figyelmeztetik. s intézkedésekre késztetik. A szegény vállalat és szövetkezet ugyanis nemcsak pénzügyi, fejlesztési gondokkal kfizd, hanem dolgozóinak jövedelme sem növekszik, sőt csökken. A negyedik ötéves tervben előbbre kívánunk lépni, a vállalati dolgozók kollektív es egyéni ösztönzésének fokozásában. Ezt célozza a jövedelems/.abályozás módosítása, a létszámmegtakarí- tás ösztönzése, a termelékenység emelése, a hatékonyabb munka fokozott honorálása. De változásokat terveznek az exportérdekeltségben is. Nem vállalati, hanem elágazati szinten állapítják meg például az export után űzetett állami visszatérítéseket. (Az átlagosnál jobban dolgozó találatok nyeresége tehát növekszik, az átlagosnál gyengébben dolgozóké pedig csökken.) Ezen felül külön is ösztönzik az ország fizetési mérlegét javító gazdaságos exportot. Vagyis a hatékonyan működő vállalatok dolgozói a jövőben többet kereshetnek. A vállalatok közötti különbségek növekedésének irányába hat hosszabb távon a beruházási politika is. A vállalatok saját fejlesztési eszközei a jövőben is az elért nyereségtől függően gyarapodnak, vagy csökkennek. A vállalati beruházásokban pedig növekszik a bankhitelek aránya. Iliiéit elsősorban az a gazdálkodó egység kaphat, amelynek saját beruházási eszközei nagyobbak, iileivc gazdaságos, gyorsan megté- lüíő befektetéshez kéri a bank anyagi hozzájárulását. Az eredményesen dolgozó vállalatok növekvő beruházási lehetőségeikkel nem csupán az ország felhalmozási eszközeinek hatékonyabb felhasználásához, gyorsabb műszaki-gazdasági fejlődésük megalapozásához járulnak hozzá, hanem egyben kedvezőbb munkakörülményeket és szociális feltételeket is teremthetnek dolgozóiknak. A nagyobb jövedelmek, a kedvezőbb szociális és munkafeltételek elősegítik majd a munkaerő átáramlását is a gyenge vállalatoktól a gyorsan fejlődőkbe. Fz az áramlás kívánatos és hasznos, hozzájárul a társadalmi hatékonyság emeléséhez, a szükségletek magasabb szintű kielégítéséhez. Jóllehet, mindezzel az életképtelen vállalatok gondjai, nehézségei csak növekednek. A verseny a vállalatok között minden területen tehát éleződik. Ez elől nem lehet kitérni, vállalni kell. Átmenetileg e különbségek az eladónak, a szállítónak kedvező piaci helyzet vagy az esetleges manipulációk miatt - rejtve maradhatnak, később azonban annál élesebben kerülnek felszínre. A korszerűtlenül, a határozott elképzelések nélkül dolgozó üzemek rosszul járnak, ha pillanatnyi helyzetüket tanúsnak vélik. IV apjainkban a vállalatok ötéves terveik véglegesítésén dolgoznak. Ez jó alkuim at kínál a meglévő helyzet sokoldalú, alapos elemzésére, a várható lehetőségek, az optimális fejlesztés változatainak számbavételére. A rövidtávú éves tervekben a menetét csak kis mértékben lehet befolyásolni. öt esztendő előre vei i- tésével viszont már lehet upgy és merész célokat kitűzni, amikhez a/ éves tervek, s a változó mindennapok operatív döntései igazodhatnak. Az igazi vállalkozó- szellem ott kezdődik, ahol nem a meglevőt kívánják egy kicsit jobban csinálni, hanem újat, mást és másként akarnak. A nyereség hosszútávú növelésének különösen hatékony módszere a termelés szerkezetének gyökeres átalakítása: a nyereséges, korszerű, új termékek arányának növelése s merőben új szükségletek felkeltése és kielégítése. Ha így, s ezzel gazdagodnak, senki sem irigyelheti, sajnálhatja tőlük. KOVÁCS JÓZSEF
