Tolna Megyei Népújság, 1970. november (20. évfolyam, 257-280. szám)

1970-11-29 / 280. szám

Mit szál kozza « szerkesztő úr?! A napokban, amUeor itt­hon beszélgettem egy ismerősömmel, elmondtam neki egy­két külföldi érdekességet. Többek között azt is elmondtam, )iogy az Amerikai Egyesült, Államokban kikísérletezték: ho­gyan lehet az elégetett szemétből cserepet és egyéb építő­anyagot készíteni. Különböző anyagok hozzátételével addig gyúrják, gyömöszölik az anyagot, amíg kitűnő gyurma, nem lesz bélőié, aztán megformázzák, megszorítják és Ítész a cserép, a tégla. És mindez hulladékból, közönséges szemét­ből. Hát nem szenzációs? Szemétből építkeznek... — Nem újság! — intett le az ismerősöm. — Nálunk már korábban elkezdték a szeméiből való építkezést. Nézz csak meg Johannes néhány új épületet és akkor magad is meg­győződhetsz arról, hogy igazam van. Ezt mondta. De in nem hiszek neki. Ismerem. Biztosan csak azért- mondta, mert- minden áron azt szeretné, ha mi mindenben megelőznénk Amerikát., még abban is, hogy mi előbb kezdtük a szemétből való építkezést, mint ők, ott a tengeren túl, , Egy másik ismerősöm is meglepetést okozott. Elmeséltem neki, hogy a Szovjetunióban szakemberek nemrég érdekes kísérletet hajtottak végre méheken. Bebizonyították, hogy azok a méhek, amelyeknek penicillint, vagy más antibioti­kumot adtak, sokkal szorgalmasabbak, mint a többi, A „ke­zeli" méhek 66 kiló mézet is összegyűjtenek, míg a többi méh teljesítménye körülbelül negyven kiló. Ismerősöm egy ideig gondolkodott a dolgon, majd meg­kérdezte: — És mondd. Johannes. e< « kúra használ az emberek­nek is? Most meg en. hallgatutni egy ideig, maid így válaszoltam: ■ —Neih tudom. — Nem tudod? Hát, majd én megmondom neked. Magyar- ország ugye nagy penicillin fogyasztó ország? Meg minden­féle, antibmiíkumoltat is fog fosztanak az emberek? Bólintottál». — Na, látod! Nem is kell kísérletezni. Egyszerűen meg kell nézni,.mennyi antibiotikumot, meg penicillint fogyasz­tottak az emberiek és össze kell vetni e. fogyasztást a ter- m'eléke.mjftéggel és akkor kiderül, az antibiotikumok Izözel sincsenek olyan hatással az emberekre, mint a méhekre. Megmondom, őszintén, én nem vetettem, össze az antibioti- kum-fogyasztást a termelékenység növekedésével, viszont rájöttem ama. hogyan lehet fájdalom nélkül fogat húzátni, Mint már egy levelemben megírtam, Olaszországban elkezd­tem a faftaim meg jani Haté sát. Torinóban bent voltam egy fogorvosi, rendelőben. Nekem rnóTábeadták az injekciót, le­ültettek és felkeltették a melletWm. ülő pácienst, vízinek szintén 'beadták már korábban az injekciót. A- pácienssel együtt felkelt a kutyája is és ketten indultak a. fogorvosi szék felé. As orvos nagyot nézett, és még inkább asodállzo- zott, amikor a páciens kérte: foghúzás közben lehessen mel­lette a f arkxt.fk-v.tyája is. A fogorvos beleegyezett. A páciens beült a székbe, a kutya leült a szék mellé. Még mielőtt az ci 'vos munkához látott vofna. a páciens figyel méztette aé orvost: • *' ■ • " — Doktor úr. figyelmeztetem, legyen óvatos. Pino nem íűrí, ha. nekem fájdalmat akoznak... Az orvos megúszta a. műveletet harapás nélkül. — Hát, így lelkei Olaszországban fájdalom nélkül fogai húzatni! — fejeztem be a történetet, mire a barátom fel­kiáltott: — Most már extern, hogy ^Szekszárdion miért szaporodnak annyira, a. kutyák, a. bérházakban, is! Nem tudom, van-e összefüggés a foghúzás és * Szekszárdi kutyatartás körön. Ennek, kiderítése nem, az én feladatom. Viszont feladatomnak érzem, hogy útón-útfélen népszerűsít - Scm a legújabb dolgokat. Legutóbb például megtekintet­tem Moszkvában, azt a mű-gépírót, amely percenként ezer- szavas sebességgel ír, és egy huszonhét centiméteres tekercs, amely a gép memóriája, hetvenhét millió információt képes tárolni,. Elmondtam est illetékeseknek. Mit gondol, rn.it a ti oszol­tak az illetékesek? Azt válaszolták: — Magyar viszonyok közt ez a gép így nem olikalmazhatá. Konstrukciós változtatásokat kell ezen a. gépen végrehaj­tani. A gepbe valahogyan bt- kellene, építeni a kávéfőzést is. Félek, hagy ez a mű-gépíró nálunk, nem. lerjed el soha. ‘Majd megvizsgáJfivk, megbeszéljük, értékeljük... és végiil ■ marad minden, a, régiben. Mert mi is megvizsgálunk mindent. A világon mindent megvizsgálnak. Legutóbb például ki­derült az amerikai gerontológiai kongresszuson, hogy azt is megvizsgálták, milyen korosztály követi el a legtöbb és leg­kevesebb balesetei. A közlekedési balesetnek csupán öt szá­zalékát okozzák, az ötvenöt éven felüliek. Az okokról nem beszéltek, de úgy érzem, hogy az én komám rájött az okra. amikor elmeséltem neki Gordon Shelton fredericlesburgi tokos esetét, Ez a fiatalember a megengedettnél nagyobb sebességgel és tilosban haladt át a gépkocsijával. A bíró­ságon mentségére azt hozta fel: muszáj volt neki gyorsan hajtani, mert üldözte a felesége — Na, látod, Johannes! Megvan az összefüggés! Az ötven­öt éves emberinket már ritkábban kergetik a feleségek . . Ebben lehet valami. Bár vem ártana, ha a tudósok ezt is megvizsgálnak, mert mit lehet tudni: hátha azzal is csök­kenteni lehetne, a bale.seraker, ha az ötvenöt éven aluliak feleségei, nem- kapnának jogosítványt. így nem tudnák üldözni a férjeiket, és így a férjek kevesebb balesetet okoz­— Asszonyom, csodálom azt az áldozatkészségét, amellyel beteg férjét gondozza. — Kénytelen vagyok, dók to- úr! Ki venne el egy özvegyet három gyermekkel? a — Mit csinálsz, hogy ilyen szépen lesül tél? — Semmit. — Jár lányok után? — kér­dezi az ideggyógyász a beteg­től. — Nem. — Ér szeretne járni? — Nagyon. — Mi akadályozza ebben ? — A feleségem. • Egy ruhaüzletben a boltveze­tő nyugtalanul siet oda az egyik vevőhöz: — Bocsásson meg, uram, de figyelmeztetnem kell rá, hogy már néhány perce beszél a próbababához... — Honnan tudjam, hogy nem az eladó? Csak áll, áll és nem válaszol. • — Két orvosnál is jártam. Az egyik azt javasolta, utaz­zam a tengerhez, a másik hosszú sétákat alánlott. Most nem tudom, mit tegyek. — Indulj el gyalog a ten-- génhez! * — Kéfem, vegyenek fel az énekkarba — mondja az egyik tanuló az énektan árnak. — A mama szerint, nagyon szépen énekelek. — Ez kevés, fiam. A szom­szédoktól is hozzon igazolást. * — Anyuka, te hogyan ismer­kedtél meg a papával? — Egy fürdőhelyen, ö hú­zott ki a vízből, amikor el­merültem. — Hát ezért nem akarja a papa, hogy megtanuljak úszni? * Két cimbora tűnődik a söröf - kancsó felett, — Ha egy kicsit sokat iszom azonnal kék foltok jelennek m«íg a testeimen. — Ezt ismerem. Nekem is ilven energikus a feleségem. * — A mi kutyánk olyan okos, hogy a mikor hazajön, maga nvamja meg a csengőt az aj­tónál — dicsekszik az egyik kutyatulajdonos a barátjának. — Hogyhogy, hát nincs sa­ját kulcsa? — csodálkozik a barát. * A kritikustól megkérdezik — Ha már állandóan arra oktat, hogyan és mit kell írni. miért nem próbálkozik meg maga is az írással? — Akkor íu tanítana az író­kat.-’ * Vietnamban a hadnagy szem­rehányást tesz egyik aláren­deltjének : — Hopkins! Jelentették ne­kem, hogy maga a harc he­vében megfutamodott, — Nem íutamodtam meg. Sir. Csak.hátramentem egy ki­csit. hogy jobb rajtot vehessek. * — Hallotta, hogy Kowalski-i szerencsétlenség érte? — Miért, mi történt? — Hozzámen; a feleségem * Telefonbeszélgetés: — Nyikolaj otthon van?-a Nincs. Adjak át neki va­lamilyen üzenetet? — Igen. Legyen szíves, ad­ja át. neki azt a három rubelt, amit nekem kölcsönadott. At Egy éStesebb hölgy papagájt akar vásárolni. Az eladó mu­tat neki egyet a készletből. — No, kis butám, hát tudsz-e beszélni? — kérdezi a vásárló, — Természetesen, te vén madáríjesztő, Es tó tudsz re­pülni? — Hagyd azt a telefont, egy óra múlva indulnunk kell! — De neut, asszonyom, nem a« asszisztensein. — És nem is az ön férje?! — Aa még egyszer meghúzza a vészféket, elkobzom a krimijét!/.. — Mitől ájultál el. drágám? Nem láttál me; valódi indiánt?! /.

Next

/
Thumbnails
Contents