Tolna Megyei Népújság, 1970. november (20. évfolyam, 257-280. szám)

1970-11-29 / 280. szám

azoktól, akiknek ügyét ml a legjobb lelkiismeretünk szerint szolgálni akarjuk, akiknek nevében pártunk gyakran szól, állást foglal és nyilatkozik. Ügy kell tekintenünk ezt, mint munkásosztályunk, dolgozó népünk, társadalmunk minden pozitív erejének igényét, mint pártunk kötelező

feladatát.

Ez az egységes állásfoglalás egyben új lehetőség is számunkra, hogy az eddiginél még következetesebben és még jobban végezzük azt, amit a pártnak el kell végeznie.

A szénbányászat kérdése

Szeretnék röviden érinteni néhány, a vitában sz'óba került konkrét kérdést. Többen, is szóltak a szénbányászatról. Éppen négy esztendeje, hogy a IX. kongresszus egyik fontos témája volt az energiastruktúra átalakításának nép- gazdasúgilag feltétlenül helyes programja, amely célul tűzte ki a szénfelhasznajás csökkentését és az olaj, a gáz felhasználásának növelését.

E népgazdnságilag feltétlenül helyes cél megvalósításához hozzáfogtunk, és ebben komoly eredményeket értünk el. Ugyanakkor ez a folyamat nem zavartalan, mert az energiaigény hihetetlen gy sasággal — talán még a s: mítottnál is nagyobb mérték ben — növekedett, az energiaforrások kiszélesítése viszont nem tartott Lépést a jelentkező szükséglettel.

Meg kell mondani, hogy nemcsak számításainkban, propogandánkban is vol^ egy kis hiba. A IX. kongresszuson nagy súllyal szerepelt az a feladat, hogy a nem gazdaságos. alacsony “fűtőértékű,

nagy költséggel kibányászható szenek kitermelését lassan le kell építeni, de a nagy kalóriaértékű szenet továbbra is bányászni fogjuk. Megfelelő módon gondoskodtunk a bányában tovább nem foglalkoztatható bányász testvéreinkről, figyelembe véve az ország újjáéppítésében, a szocialista forradalomban szerzett nagy érdemeiket. Biztosítottuk számukra, hogy elhelyezkedhessenek más munkaterületen. Mindennek viszont az lett a látszata, hogy a szénbányászat általános leépítése van napirenden. Ez téves értelmezés. Belső, helyi változtatásokat a jövőben kell eszközölni, hogy na- mbb mértékben és kevesebb Itséggel a jó szenet termeljék ki, mint a nagy önköltséggel kibányászható' és alacsony fűtőértékűt. De, bár a szén részaránya az összes energiaforrásokon belül továbbra is csökkenni fog, a magyar szénbányászat figyelembe véve a népgazdaság fokozódó energiaszükségletét, körülbelül ezen a szinten marad.

A magyar textiliparnak komoly jövője van

Több felszólaló szóvá tette a magyar textilipar kérdését, nagyon gyakran egybekapcsolva a nők helyzetével és a kereseti viszonyokkal. Ami a textilipart illeti: aki ismeri az új, negyedik ötéves népgazdaság-fejlesztési tervet, az tudja, hogy a magyar textiliparnak komoly jövője van. Nagy arányú rekonstrukciót tervezünk és az meg is fog

valósulni. E rekonstrukció nemcsak a termelőeszközök modernizálására terjed ki, hanem az ott dolgozók helyzetének javítására 's. A magyar textilipar népgazdaságunk erős, egészséges, a jövőben gyorsan fejlődő ágazata lesz; és szükséges, hogy ennek megfelelő legyen az ott dolgozók helyzete is.

Öntudatában is nagyot fejlődött a parasztság

Felmerült a vitában a termelőszövetkezeti parasztságunk mai helyzete, az idei esztendő • nehézségei. Itt nemcsak az árvíz sújtotta termelőszövetkezetekre gondolok. Ismeretes, hogy a kedvezőtlen időjárás miatt a növénytermelésben komoly kiesések voltak, és azokban a tsz-ek- ben, ahol a jövedeiem fö forrása a növénytermesztés, érezhető jövedelemkiesés is jelentkezett,

A mezőgazdaság a jó terv. a gondos emberi munka, a szükséges anyagi eszközök biztosításán túl jelenleg, és azt hiszem még igen sokáig, jelentős mértékben függ a természeti viszonyoktól, többek között — az időjárástól Különösképpen vonatkozik ez a növénytermesztésre, és közvetve az állattenyésztésre is. Paraszti estvéreink hozzászokhattak, hogy a mezőgazdaságban vannak jó és rossz évek. Ki gondolt volna arra az idén nyolc hónapon keresztül, hogy a tizedik hónapban azért kezdünk sírni, hogy miért nem esik már az eső. Ennyire szeszélyes volt az időjárás. Es ez mindig így is lesz. Ezen mi emberi erővel egyelőre még nem tudunk változtatni. Egyébként az idei országos átlagtermés kenyér- gabonából 12 mázsa körül van. Ezt még nemrégen országon rekordként ünnepeltük. De közben fejlődött mezőgazdaságunk. volt agy ju

évünk, majd egy még jobb, a múlt esztendő pedig tényleg nagyszerű volt ilyen szempontból, és most, hogy vissza- pottyantunk egy fokkal, az öt vagy hat évvel ezelőtt rekordként ünnepelt országos“ átlageredményt elkeseredetten vesszük tudomásul.

Hadd jegyezzem meg, hibát követnének el azok a termelőszövetkezeti tagok, akik most az átmeneti nehézségek miatti kesergésükben, vezetőségcserével próbálnák megoldani a kérdést. Ha vezetőik rendesen, becsületesen dolgoznak, tartsák meg őket és dolgozzanak velük tovább. *

Ami pedig a nehézségeket és azok leküzdését illett: először is a mi, szocialista alapokra helyezett mezőgazdaságunk életerős, nehézségeket is elviselni képes népgazdaság» ágazattá változott. Már nem egy szárazságnál, árvíznél meg. állapítottuk, hogy ha nem lenne a mezőgazdaságban kollektív erő, és hozzáteszem, a munkásállam ereje, akkor mindezeknek szörnyű Következményei lettek volna. így pedig átvészeljük e közbejött nehézségeket.

Öntudatában, magabiztosságában a parasztság is más, mint volt akár tíz esztendővel ezelőtt. A kongresszus is hallotta, hogy az árvíz által legerősebben sújtott keleti megyékben, ahogy a víz lement, s az emberek valamelyest magukhoz térfesls, az esedékes-mehatározattal sem lehet megoldani. Nem lehet például határozattal előírni azt, hogy az emberek kit és hogyan tiszteljenek. De amikor mindenütt, itt a kongresszusi vitában is, a, felszólalók megállapítják, hogy a termelésben részt vevő, aktív munkaerő 41 százaléka nő,

— s azonkívül m:nden ember tudja, hogy még ezen kívül mi vár az aktív keresőknek erre a 41 százalékára a háztartásban, a nevelésben —, akkor azt. kell mondanunk, hogy bár határozatot hozni nem tudunk, de aki kommunistának, vagy egyáltalán felvilágosult embernek tartja magát, az tisztelje a dolgozó nőt! (Nagy taps).

Van ennek egy, talán nem olyan fontosnak tűnő vi- elkedésbeli, mondhatnám il- ;mszabály szerű oldala. Hánykor látjuk, hogy elmaradott- mberek — nem mondom, hogy férfiak, mert minek vegyünk magunkra külön vádakat — (derültség) —, az egyenjogúsítást úgy értik, hogy elfelejtenek illő módon előre köszönni, holott már százéves illemkódexekben is elő van írva: ha

zőgazdasági munkákat teljes mértékben, a terveknek megfelelően, sőt azokat túlteljesítve elvégezték. Minden bajnak ez a legfőbb és a legjobb orvossága, minden ezzel kezdődik.

A parasztság öntudatában — merem mondani. hogy már

emeltük. Ez — elvtársak — történelmi lépés volt. Ebből semmit se szabad sajnálnia egyetlen' munkásembernek sem, ellenkezőleg, büszkének kell rá lenni. Ennek gyümölcseit a jövőben minden komoly feladatunk megoldásánál élvezni frrM’i’c.

kollektív és szocialista tudatában — is nagyot fejlődött. Ezt bizonyítja például, hogy az árvíz sújtotta szövetkezeteknek mintegy kétezer termelőszövetkezet nyújtott közvetlen segítséget, tehetsége szerint, ösz- szesen 140 millió forint értékben. Azt hiszem, hogy aki ismeri — itt írók is vannak, akik azt mondják, hogy ismerik — az emberi, különösen a paraszti lelket, az kellően tudja értékelni, hogy ez mit jelent öntudat tekintetében. Mindez bizonyítja, hogy a munkásosztály helyesen dönt és határoz, amikor számít a paraszti testvérosztályra, azzal szövetkezik és együtt halad a szocializmus építésének útján.

Vannak talán, akiknek kétségeik voltak, hogy helyes volt-e a IX. kongresszus állásfoglalása, amely szerint a parasztság jövedelmi viszonyait, a munkásosztály, a parasztság, népünk egyesült erejével országosan és áiliftjban . a munkásosztály szintjére felAmi pedig az idei év nehézségeit illeti: a munkásosztály sohasem hagyta még cserben a parasztságot. Mellette áll most is állama, pártja, kormánya. Sokat bíráltuk az építőipart és azt hiszem. még sokáig fogjuk- is bírálni. Mégis, ha az ember akárcsak a tv-híradóban megnézte az árvíz sújtotta vidéket a víz levonulása után, és most, az azóta felépült szép és korszerű emberhez méltó házsorokat, bizonyítva látja, hogy amit a párt, a kormány, munkásosztályunk mondott és ígért a bajbajutottaknak, azt teljesítette — mégpedig igen rövid idő alatt. A Központi Bizottság, a kormány megtette a megfelelő intézkedéseket, a termelőszövetkezeti parasztságot pedig felhívta, hogy mozgósítsa saját erejét, de ami a saját erejéből nem .megy, ott érzi és érezni fogja a segítséget. Egyetlen egy termelőszövetkezetet sem engedünk tönkre- wnenni. mert most nehézségeik vannak. (Nagy taps.)

A nők társadalmi helyzete

Nagyon sok felszólaló foglalkozott a nők társadalmi helyzetével. Valóban eleven, égető kérdéseket vetettek fel, így például azt, hogy a nőknek még mindig nehéz vezető posztra jutni ok, hogy az „egyenlő munkáért egyenlő bért” elvét még nem sikerült mindenütt érvényesíteni; hogy gondok vannak a bölcsődei, az óvodai helyekkel. Ez mind igaz. és jó, hogy itt a kongresszuson is szóba került.

A Központi Bizottságnak — mint ahogy a beszámolóban is említettük —, van elvi döntése, a Minisztertanácsnak vannak átfogó határozatai mindezekben a kérdésekben. Teljes megvalósulásukhoz évekig kel) következetesen dolgoznunk, mert itt. nem olyan dolgokról van szó. amelyeket egy hét alatt, egy határozattal meg lehet oldani. A társadalmi igazságosság olvan nagy kérdéséről van szó. amelyet ezredévek alatt nem tudlak megoldani. Érthető hál. ha a szocializmusnak is kell erre egy kis idő. De javulni fog a helyzet, aminek vannak már jelei is.

Hadd említsem például a nők helyét, és szerepét a közéletben. A párthatározat óta nem telt el so'k idő és nem volt olyan sok esemény, ahol az e tekintetben bekövetkezett változást le lehetett volna mérni. Egy esemény azonban biztosan volt. mégpedig a pártban, — ez pedig általában példaként szokott szolgálni. A kongresz- ■vzust előkészületek során a Központi Bizottság határozatának politikai és morális ereje következtében a pártvezetősé- sek újjáválasztasakor az elv- társnők száma a korábbihoz képest- 33 százalékkal, tehát egyhanmadda! növekedett. A

mintegy 140- ezer tisztségből 34 ezret :— ez mintegy 27—28 százalék —, most elvtársnő tölt be. Ha ezt a példát valóban követjük, s minden más területen és minden más vonatkozásban így fogunk a nőkre vonatkozó központi bizot tsági és kormány- határozatok végrehajtásához, akkor évről évre érezhetően, jobban megoldódnak a nők társadalmi kérdései.

Vannak azonban olyan kérdések, amelyeket még központi bizottsági, vagy kormányhatározattal, sőt még kongresszusi

a férfi nővel találkozik, ő köszönjön előre, vagy ha villamoson nincs hely, adja át a helyét.

Mindez csekélységnek tűnik, de rendkívül fontos: mi ne úgy értsük az egyenjogúságot és főleg ne merüljön ki harcunk abban, hogy egyenjogúsí- tottuk a nőket, tehát ugyanúgy dolgozhatnak, mint a férfiak. s ugyanúgy nem köszönünk nekik sem, mint ahogy néha egymásnak sem köszönünk (ütemes, nagy taps), mért a természet törvényein senki sem tud változtatni és ha a szó fizikai értelmében terhet kell c:pelni, a nő mindig gyengébb leSz, segíteni kell neki és mindig tisztelni is kell, há nagy terhet vesz magára

Az ilyen alapállás segíteni fog abban, hogy a konkrét kérdésekben — az egyenlő munkáért egyenlő bért elvének megvalósításában, csakúgy, mint másokban is —, egy kicsit gyorsabban haladjunk előre.

Nagyon örülök, hogy itt a. kongresszuson, nagy ipari vállalatok felelős férfi vezető i is komolyan beszéltek erről a kérdésről, hiszen nemcsak a központi szervek kezében vannak eszközök és lehetőségek, de hely ben is. És ha nem egy 23 tagú kormány, vagy egy száz tagú Központi Bizottság, hanem 10 és 100 ezer felelős vezető fog mindezzel komolyan foglalkozni, akkor helyben megtalálják a ki nem használt lehetőségeket, tartalékokat, eszközöket a helyzet javítására. Ez viszont, elvtársak — már párthatározat, nem úgy, mint az iilemkérdés, amit egyébként a magam részéről szintén javasolnék komolyan vermi (Nagy taps).

Tisztelet az anyáknak

E kérdésnél maradva, szeretnék még néhány szót szólni az anyák tiszteletéről. A IX. kongresszuson elvi döntés született a gyermekgondozási segély bevezetéséről. Ez meg is történt. Sok más is kell még, bölcsőde, óvoda és egyéb is. hogy valóra válhasson az a szándék, ami ezt a tényleg eredeti és úgy látszik, sikerült elgondolást, a gyermekgondozási segélyt, megfelelőképpen kiegészíti.

Szeretném itt is hangsúlyozni mély meggyőződésemet, hogy a család gyarapodásához, a gyermekek neveléséhez anyagi eszközök kellenek. Mi materialisták, jól tydjuk, hogy csak sóhajból megélni, gyereket nevelni. nagyon nehéz. De merem állítni, elvtársak, változtatnunk kell egy jelenleg eléggé elterjedt — bár nem uralkodó — szemléletmódon is.

Ha ki-ki saját lelkiismerete szerint latolgatja, hogy tv-1 i-esz inkább, vaev kocsit., mintáz ő dolga. Itt kötelező törvények nincsenek. De ha ez odáig fajul, hogy megszólják az állapotos anyát, mert nem saját jólétével törődik, akkor ezzel nekünk, kommunistáknak szembe kell szállnunk. Aki a társadalom normális törvé- rt.v'ei, az emberi természet nemes vonásai szerint él, azt nem lehet csúfolni, mi ezt nem tűrhetjük. (Nagy taps.) Van persze női hiúság is, van alti arra gondol, ha szül. már nem lesz olyan karcsú. (Derültség.) Ez lehet, de szebb lesz emberi és általános értelemben. (Nagy taps.)

Aki szeret számolgatni, az számoljon, ha kell és ha ráér. De azért az, hogy gyermek legyen, vagy sem, az nem lehet csak a számítgatás kérdésé. Hogy mibe kerül a zokni, a pelenka, ezzel mindig számolni kell, de a jövő generáció léte nem lehet csalt számítási kérdés. Tudjuk, milyen nehéz biztosítani két fiatalnak akárcsak azt az egy szobát is, amivei elindíthatják önálló