Tolna Megyei Népújság, 1970. november (20. évfolyam, 257-280. szám)
1970-11-29 / 280. szám
"TOLHÄ MEGYEI VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEKI NÉPÚJSÁG | A MÄGYAR SZOCIALISTA MÖMEÄSPÄHT TOLNA MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS & MEGYEI TAKÁCS LAPJA | XX. évfolyam, 280. szám ARA: 1,20 FORINT Vasárnap, 1970. november 29. A kongresszus vitája igazolta, hogy azonos módon gondolkozunk az összes fö kérdésben Káilár János elvtárs vitazáró beszéde A Magyár Szocialista Munkáspárt X. kongresszusának péntek délutáni ülésén az első két napirendi pont feletti vita lezárása után Kádár .János elvtárs mondotta el vita?;; ró beszédét, amit az alábbiakban közlünk: Tisztelt Kongresszus! Kedves Elvtársnők, Elviá r- sak í A négynapos vita és az annak során elhangzott 56 felszólalás a legfontosabb kérdésekben teljesen egységes volt. Egyetlen olyan felszólalás sem hangzott el. amely valamely lényeges kérdésében eltárt volna a part politikájától. Ezért első szavam a felszólaló elvtársakhoz, a kongresszus küldötteihez az, hogy a Központi Bizottság és a Központi Ellenőrző Bizottság nevében megköszönöm ezt a teljesen egységes támogatást, (Nagy taps). Pártunk X. kongresszusának küldöttein kívül felszólalt a kongresszusra érkezett testvérpártjaink minden küldöttsége. Hálásak vagyunk, hogy meghívásunkat elfogadták és képviseltették magukat, s azérí. hogy a Szovjet unió Kommunista Pártja s általában a kongresszusunkon részt vett testvérpártok, küldöttségük összetételével és felszólalásaikkal — talán érdemén felül is — megtisztelték pártunkat. (Nagy taps.) A testvérpártok küldöttségeinek felszólalására kü- lön-külön nem tudok kitérni. Központi Bizottságunk nevében őszinte köszönetét mondok azért, hogy pártunk X. kongresszusának általános értelemben és nemzetközileg is rendkívül nagy súlyt: adtak. Testvérpártjainknak pártunk törekvéseivel kapcsolatos internacionalista állásfoglalása semmiképpen sem nélkülözhető, életbevágóan fontos Iá-. mogatást jelent harcunkhoz. A kongresszus küldötteinek felszólalása, a v>fa magas színvonalú és méltó volt a kongresszus rendeltetésé1’ez. A vita egvik résztvevője mondta felszólalása utón. hogy nehezen tudta azt elkezdeni, mert először pút-ilyen fórum előtt. Mondtam n*»Ui. ha másodszor lesz. itt az ••«-m segít. (Derültség.) Meet a1 i a szó jó értelmében értékeli és tudja, hogy miiven fórumhoz szól, aki tudja, hogy itt minden elhangzott szónak súlya van az érzi a felelősséget. ügy vélem, annak a ténynek; hogy az elvtársak általában leírták felszólalásaikat, döntően ez a felelősségérzet az oka, s ezt csak üdvözölni lehet. De szerepet játszott ebben egy másik körülmény is. Megítélésünk szerint a kongresszus politikai előkészítése alaposabb és szervezettebb volt, mint a korábbi kongresszusunké. Ezúttal még jobban kifejezésre jutott az, hogy bár a küldöttek saját felszólalásukat mondják el. mégsem kizárólag a saját álláspontjukat tolmácsolják. A kongresszus küldöttei tudják és érzik, hogy mindegyikük — még a statisztikai norma alapján is — ezer magyar kommunistát képvisel. azok névében is Szól. Az egyik szünetben alkalmam volt beszélni tudósaink., művészeink reprezentatív képviselőivel. Kelten közülük — az egyik nárttag. a másik párton kívüli elvtársunk •— szinte egymás szavába vágva mondta, hosv szót akart kérni, de nem kért, mert amit el szeretett volna mondani, azt szinte szóról szóra uevanúgy már elmondották. Mindezt csak illusztrációként említem, tanulságául annak, hogv a kongresszus általános vitája magas színvonalú volt és minden egyes felszólaló át- érezte a felelősséget, felkészült és megfelelően szólt hozzá a napirenden lévő kérdésekhez. A felszólalásokban kifejezésre jutott az a politikai fejlődés, amely a mindennapi munkának eredményeként általában párttagságunknak, pártunk aktivistáinak, a politikailag aktív dolgozóknak, sőt lehet mondani, egész népünknek egyik jellemzője. Kiszélesedett az emberek látóköre, erősödött pártunk és közvéleményünk egyetértése és egysége. Egy-egy felszólalás kapcsán megjegyzéseket lehetett hallani, hogy a küldöttek jól tudnak beszélni,. Én úgy gondolom. nemesi .beszélni tudnak ‘‘fői. hanerh ha tetszik. ha nem — már közgazdaságtanra is megtanítanak minket. A kongresszus visszhangja megítélésünk szerint jó, a valóságnak megfelelő. Olyan a visszhangja, amilyen maga a kongresszus. Ez természetesen annak is tulajdonítható, hogy a sajtó, a rádió, a televízió, s az ott dolgozók segítségével a kongresszusi tárgyalóterem kibővült. Nagyon kevés időeltéréssel a kongresszusi eszmecsére ezekben a napokban nemcsak itt. ebben a teremben folyt, hanem az egész országban. És amint az általunk isméit visszhang mutatA felszólalók egyikét-mási- kát régebbről ismerem és tudom, hogy nemcsak beszélni tanultak meg, hanem számítani, számolni is a realitással, az élettel. A kongresszus vitájában ez is megfelelően tükröződött. A vitában szóba került a párt harcának, tevékenységének az elhangzott két beszámolónak minden fontos kérdése. Ezért én azt gondolom megértik az elvtársak, hogy nem lehetséges a vita minden mozzanatára kitérni. Kérem, engedjék meg, hogy az egyes felszólalásokra külön-kulön ne válaszoljak és ne is utaljak, hiszen annyira egybehangzóak, egyértelműek voltak azok. ja, az egész országban ugyanazon kérdések körül, ugyanazon alapállásban tanácskoztak, folytatták az eszmecserét a széles tömegek, mint itt, a kongresszuson a ■ jelenlevők. Ez rendkívül jó dolog. (Taps.) A kongresszus végighallgatta a testvérpártok felszólalásait is, amelyekből megismerte azt áz internacionalista alapállást, ahogyan az egyes pártok a ml pártunkat értékelik. Kongresszusunk széles visszhangot • keltett a testvéri szocialista országokban és Egységes állásfoglalás mindazokban az országokban, ahol testvérpártjaink publicitást tudtak biztosítani kongresszusunknak. Politikai ellenfeleink, sőt ellenségeink is figyelték a Magyar Szocialista Munkáspárt X. kongresszusát. Tanácskozásunk meglepte őket. Találgattak jobbra-balra. Végül majdnem ugyanott kötöttek ki, mint ahol a mi egyetértő tá- 1 borunk, saját párttagságunk, a mi népünk, testvérpártjaink, a szocializmust építő testvéri népek. A Magyar Szocialista Munkáspárt X. kongresszusát ellenfeleink és ellenségeink is úgy értékelik, hogy a párt következetesen megy tovább eddigi útján. A praktikus munka szempontjából ezt talán nekik is jó tudniuk. (Derültség.) A Központi Bizottság és a Központi Ellenőrző Bizőttság beszámolójával széles körű az egyetértés. A kongresszuson elhangzottakból teljesen nyilvánvaló, hogy az 56 elvtárs, aki szóhoz jutott, nemcsak a saját véleményét fejezte ki. hanem á kongresszus álláspontját is. De az egyetértés még szélesebb : egész párttagságunk, a közvélemény, szövetségeseink. munkásosztályunk és népünk egyetértésével találkozott. Mindazok egyetértésével, akik jó és nemes értelemben magukénak érzik a pórt, a szocializmus ügyét. És mint" már erre utaltam, egyetértéssel találkozik kongresszusunk alap állásfoglalása és fővonala a kommunista és munkáspártok nagy többségénél^ a szocializmust építő testvéri népeknél. Ez az egyetértés szolidaritás — mind a hazai, mind a nemzetközi — nagy erőt ad pártunknak további munkájához, harcához. Ezek után engedjék meg, hogy megismételjem .— de most már tényként — azt, ami a kongresszust előkészítő munka során mint párttagságunk és dolgozó népünk véleménye,, igénye jutott kifejezésre. amit hétfőn a Központi Bizottság beszámolójában még csak javasoltunk, s ami most megerősítést nyert, — azt, hogy a párt folytassa és még következetesebben, még jobban érvényesítse politikai irányvonalát. A jóváhagyás pártunk számára új. nagy erőt ad; biztatás, elismerés, egyben kötele») parancs /
