Tolna Megyei Népújság, 1970. november (20. évfolyam, 257-280. szám)
1970-11-28 / 279. szám
Aláírták a magyar—jugoszláv árucsere-forgalmi jegyzőkönyvet A két német állam tárgyalásainak harmadik szakasza Kocsis Tamás, az MTI tudósítója jelenti: Belgrádban Tordai Jenő magyar és Alekszander Drljacsa jugoszláv külkereskedelmi miniszterhelyettes pénteken aláírta a két ország 1971. évi árucsere-forgalmát szabályozó jegyzőkönyvet. A jegyzőkönyv 121 millió dolláros forgalmat irányoz elő a jövő esztendőre, ami az idei évre érvényes megállapodáshoz képest lő százalékos növekedést tesz lehetővé. A jövő évben jelentősen emelkedik a két ország között a kohászati termékek, vegyipari árúk és fogyasztási cikkek cseréje. A jegyzőkönyv szabályozza a jövő évi ipari kooperációt is. Ez a típusú együttműködés 1971-ben 14 millió dollár értékű szintet érhet el, ami azt jelenti, hogy a magyar és jugoszláv gazdaság közötti ipari kooperáció fejlődésének üteme meghaladja az egész árucsereforgalom növekedésének ütemét. Jelentős mértékben emelkedik 19717ben a magyar—jugoszláv határmenti árucsere, s bővül a csereforgalomban szereplő áruk listája is. A jegyzőkönyv az idei 7 millió dollárral ' szemben jövőre 10 millió dolláros kétirányú forgalmat irányoz elő a határmenti árucserében. A jegyzőkönyv aláírásakor Alekszandar Drljacsa hangoztatta, „ezt a megállapodást úgy értékeljük, mint a Magyar Népköztársasággal fennálló gazdasági és egyéb kap- csplataink fejlődésének egy újabb lépését”. Hozzátette még, amit a jegyzőkönyv is tartalmaz, hogy „közös erőfeszítéssel túl is lehet teljesíteni.” Tordai Jenő kijelentette: „a magyar—jugoszláv gazdasági együttműködés az idén is töretlenül tovább fejlődött. Most zárjuk le kereskedelmi kapcsolatainknak egy ötéves szakaszát s ebben az időszakban kapcsolataink eredményesen alakultak. A Magyarország és Jugoszlávia közötti új hosszú lejáratú egyezmény nagy kilátásokat teremt. Örülök, hogy ennek az ötéves szerződésnek a keretében a jövő esztendőre hasznos megállapodásokat tudtunk kötni. Pénteken délelőtt megkezdődött a két német állam tárgyalásainak harmadik szakasza. Közép-európai idő szerint tíz órakor Berlinben, az NDK minisztertanácsának épületében összeült a Német Demokratikus Köztársaság és a Német Szövetségi Köztársaság küldöttsége. A pénteken kezdődött tárgyalásokat — mint ismeretes Varsó, (MTI). Chaban-Delmas francia miniszterelnök pénteken gazdag programot bonyolított le. A kora reggeli órákban Schumann külügyminiszterrel és kíséretének többi tagjával együtt megtekintette a varsói francia nagykövetség készülő új épületét, majd az óvárosba hajtatott ahol a történelmi múzeumban megnézte a lengyel főváros hitlerista lerombolásáról és újjáépítésének megkezdéséről szóló dokumentumfilmet. Ezt követően ellátogatott a francia olvasóterembe. Varsó lakossága rendkívül szívélyes fogadtatásban részesíti a francia vendégeket — Willi Stophnak, az NDK minisztertanácsa elnökének és Willy Brandt nyugatnémet kancellárnak a március 19-i erfurti és a május 21-i kasseli csúcstalálkozója előzte meg. Az NDK küldöttségét Mi4 chael Kohl miniszterelnökségi államtitkár, az NSZK küldöttségét Egon Bahr, a bonni kancellári hivatal államtitka.« ra vezeti. Csütörtökön este a Varsó melletti Wilanow palotában Józef Cyrankiewicz miniszter- elnök vacsorát adott magas rangú vendégei tiszteletére. A vacsorán Cyrankiewicz és Chaban-Delmas pohárköszön- tőt mondott. Wladyslaw Gomulka a LEMP KB első titkára pénteken délelőtt fogadta Chaban- Delmas miniszterelnököt é.<5 Schumann külügyminisztert. A szívélyes légkörben lefolyt, mintegy másfél órás eszmecserén' részt vett Józef Cyrankiewicz miniszterelnök. Ezt követően Marian Spychalski, az államtanács elnöke ebédet adott a francia vendégek tiszteletére. Több tízezer párizsi tüntető menetben vonult fel a Repub- lique tértől a Bastille térig, hogy tiltakozzék a VDK bombázása ellen és kifejezze szolidaritását a vietnami néppel. (Képtávírónkon érkezett) Chaban-Delmas Varsóban rWTTTTTTVTTVTVTTVVTTTVTTTTTTTVTTTTTVVTTVTTTWTTTTTTTTTTTVTTrTTTTTTTVTTVTTTTVTTTTTTTWrTTTTrryr'rTTTVTTrTVTTTTTTTTTVT> Dobosr Imre: ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► Újra leltei kezdeni 15 15. Két Gáldy esett el negyvennyolc csataterein, Nagysallónál és Vácott, a harmadik Világosnál lőtte főbe magát, a negyedik egy osztrák tüzértábornok adjutánsa volt. Furcsa a'mi történetünk. Majdnem bolond. De kegyetlen logikájú. A hősöket tiszteltük, a kiegyezőkból éltünk. Ók őrizték meg a családnak a birtokot... Ez persze, ahogy ön nevezi, rohadt alku. — De egy kis ország urai nehéz helyzetben vannak, akár arisztokraták, akár nem. Vagy kívül keresnek kompromisszumot, nagyobb urakkal, és akkor megmaradnak: vagy belül, más néprétegekkel, és akkor már fel is számolták magukat. Ki vállalja ezt? Minek? Az istenadta nép úgyis új urakat csinál magának, hát akkor inkább, ameddig lehet, maradjanak a régiek. Nem, most ne szakítson félbe... Még valamit, és bevégzem. Ismeri Palmerston nyilatkozatát az angol parlamentben, a szabadság- harc legnehezebb időszakában? Igen? ^ Látja, hát így fest a magyar ügy... Maguk ^ értelmiségiek évtizedek óta nyaggatják egymást, ádáz polémiákban. Ugyan, mi magyarok mi is vagyunk voltaképpen: Kelet-e vagy Nyugat? Micsoda szószátyárkodás, úristen! Turistastúdium. Azok fontoskodása, akik csak kirándultak valahová, de nem éltek ott. Nem, tanár úr... nem vagyunk sem ez, sem az. Ez itt Közép- Európa. Levakarhatatlanul és menthetetlenül. Egy csomó egymás ellen vadított, izgága, nagyszájú népség, amely — éoo azért, mert külön- külön mindnvájan a tulajdon nemlétező nagyságának gőzében fő — hol innep. hol onnan kapja nyakába a kívülről odavetett bnrjúköte- let. Azt hiszem... most is csak erről lesz szó. Ha a Nvúgat. hatalmi és katonai érdekből, ragaszkodni fog, pontosabban szólva... ragaszkodni képes Európának ehhez a zagyva, de fontos részéhez, akkor én, történelmi vétkeim ellenére, visszajövök Gáldra, és ha közben szétlövik a kastélyomat, majd felépíttetem. De ha nem bírnak elébe vágni a szovjet előnyomulásnak, ami sajnos, valószínűnek látszik, s ennek következtében majd a béketárgyalásokon is mérsékletet kell tanúsítaniok... nos, a cselédeim még nem tudják, dé én tudón), hogy akkor itt többé semmi sem az enyém. — Azt hiszi, hogy az orosz megszállás az életformát is determinálja? — Kedvesem, én szkeptikus ember vagyok. Semmit sem hiszek. Én csak következtetek. Nálunk, ami a vezetést és a hivatalnoki-tiszti garnitúrát illeti, csak végletes tradíciók élnek. Középút nincs. Vagy kuruc, vagy labanc... vagy Kossuth, vagy Ferenc József... Tizenkilenc óta, ha lehet, ez még rosszabb. Vagy fehér, vagy vörös. Olyan típusú társadalmi berendezkedésre, mint például az angol demokrácia, egyszerűen nincs emberünk, se fent, se lent. Elnyomja szivarját, feláll, még egyszer teletölti a poharakat. Nagyon örültem, mondja, és kiissza konyakját. Nem kíván vitatkozni tovább, nem kíváncsi Deső ellenvetéseire, még kevésbé az enyéimre. Jobb is. Azt hiszem, a báró logikusan" felépített határozott véleményével szemben nekünk jobbára csak homályos indulataink, összefüggéstelen részletkoncepcióink lennének. Én is, ha haragszom, inkább magamra, mind Gáldyra. Ez az ember, ha egyetlen család létének szemszögéből is, de tisztázta helyzetét, és könyörtelenül levonta a szükséges konzekvenciákat. Épp azt tette, amire mi képtelenek vagyunk. A hatszáznegyven esztendő ellenére, vagy abból következően, szinte vallásosan önző. De cselekvőén az. Lefelé menet, a lépcsőn, megkérdezi. — önnek, főhadnagy úr, mi a véleménye az oroszokról? Ismertem egy londoni diplomatájukat, nagyra vtolt vele, hogy mindenkit megtanítottak írni—olvasni. Ettől, persze. .. nem jutottak volna el a Dunáig. Az a gyanúm, másra is megtanították őket. — Nem sokat tudok róluk. Az egyetemen ugyan szlavisztikával is foglalkoztam, de. .. — Ez érdekes. Azt is mondhatnám, szerencsés előrelátás. Tehát beszél oroszul? — Tűrhetően. De ez semmit sem jelent. Csak a nyelvük érdekelt Irodalmuk, történelmük... más nem. — De ott kint az orosz valóságba is belekóstolt egy kicsit, nem? — Senkinek sem kívánok ilyen kó<űnlót. Esik. József a kapuig kísér bennünket kezében ernyőzött fénvű. kis kézilámpát lobéivá. Lyukas sárcipőjén lci-beszottyan az esővíz. Api < * <i l AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA4AA_kAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA rópénzt keresek, az öreg inas meghajol, nyugodalmas jó éjszakát az uraknak. A szőlőhegyi úton az esőtől lucskos sűrű sötétben Gallai nyögve vizel. Micsoda gátlásos marha az ember, nyögi álmosan, ilyen fényes helyen nem mer kimenni, pedig már majd szétrepedtem. Különben a báró is csak kukac. Elmászik innen, rá ne lépjenek. Szép kis hierarchia, mondhatom: koldus kukac, tekintetes kukac, nagyságos kukac, méltóságos kukac, a szentségit, be ne csináljak, már épp csak az hiányzik. Bánatosat szellent, olyan hangot adva, mint az elpattanó bőgőhúr. Nem, mondja Géza hirtelen, most sistereg ki belőle az ellenkezés, nem hiszem, hogy az egész csak azért történik, hogy minden maradjon a régiben. A bunkót ki kell verni az ember kezéből. Örökre. És a helyébe eszményt, eszményt kell adni a világnak, az erő már megutáltatta magát. Nincs kedvem vitatkozni, ha a kastélyban nem tettem, most még kevesebb értelme volna. Eszmény és ember? Szenvedélyes, szeszélyes szerelem. Kurta beteljesülésekkel, folytonos perpatvarral, házasság nélkül. Nem hiszem, hogy az ember bármi másra oly sok energiát szánna, mint arra, hogy ha kitalál valami jót, azt minél sokoldalúbban és mentbe- tetlenebbül tudja lejáratni. Géza filozófiai repertoárját jól ismerem, tudom, most az igazság bölcsessége és a bölcsek igazsága következik. Platón lelkes méltatása, a filozófusok államának rég megérett igénye. Azt is tudom, mit szoktam felelni rá, magával Platónnál: Milyen kedvesek is az emberek! Folyvást doktorkodnak, növelik és bonyolítják bajaikat, azt képzelik, hogy kigyógyíthatja őket valami titkos szer, amit valakinek a tanácsára kipróbálnak, és állapotuk sohasem javul, sőt mind rosszabbra fordul. Hát nem oly mulatságosak, akár egy komédia, amikor megpróbálkoznak a törvényhozással, s azt képzelik, hogy reformokkal véget vethetnek az emberiség becstelenségeinek és gazságainak — s nem tudják, hogy valójában egy hidra fejeit vagdossák?. .. Százszor eljátszott játék, magunk is unjuk, csak hát nem tudunk jobbat. Apám szokta mondani, valakitől hallotta, bár lehet, hogy maga találta ki, csak hát tulajdon gondolataként nem merte előhozni: az igazság olyan mint a szőlő, meg kellene várni, míg édessé érik, de az ember türelmetlen, lekapkodja savanyúan. Ezúttal Géza mégsem fut végig elméje billentyűin. a természetes inger legyőzi a gondolatot, félreáll és ő is vizel. (Folytatjuk.)
