Tolna Megyei Népújság, 1970. november (20. évfolyam, 257-280. szám)

1970-11-27 / 278. szám

A mezőgazdasági termelő- szövetkezetekben a jelenlegi méretek, a termelés koncentrálása, a korszerű technika és technológia alkalmazása, az ésszerű szakosítás esetén tág teret biztosítanak a termelőerők fejlődéséhez. Hasonló kép rajzolódik ki a kisipari szövetkezetek egyesülésével kapcsolatban.

Fehér Lajos a továbbiakban arról beszélt, hogy a gazdaságirányítási reform során lényegében megteremtettük a mezőgazdasági termelőszövetkezeteknél is az önálló, vállalati gazdálkodás pénzügyi feltételeit. Ez nagy alkotókedvet és általános fellendülést váltott ki az egész mezőgazdaságban.

Beszélt arról, hogy javult a termelés színvonala, s hangsúlyozta, hogy a mezőgazdaság harmadik ötéves tervét az idei ár- és belvízkáros esztendő ellenére túlteljesítjük.

Ennek eredményeként az országban nyugodt, kiegyensúlyozott belső ellátást, az exportban pedig hagyományosan növekvő aktív egyenleget sikerült biztosítani. Az élelmiszergazdaság :— az idei gyengébb eredmények ellenére — a lakosság ellátásán kívül devizatermelési feladatait is túlteljesíti. Mindez azt is bizonyítja, hogy az élelmiszergazdaságban — csakúgy, mint az egész népgazdaságban — a termelés tervszerűbb lett, mint korábban volt. Bebizonyosodott, hogy a termelőszövetkezetekre, állami gazdaságokra lebontott kötelező tervmutatók nélkül is lehet eredményesen gazdálkodni. A gazdálkodás tervszerű fejlesztése — természetesen jól elkészített üzemtervek mellett — gazdasági szabályozók segítségével is biztosítható, sőt az adminisztratív kötelezésnél szigorúbb és hatékonyabb, ha az állami érdeket gazdasági jellegű transzmissziós rendszer közvetíti

Fehér Lajos befejezésül ezeket mondotta:

— Mindent összevetve, a mezőgazdasági termelőszövetkezetek tevékenységével, fejlődésével kapcsolatban azt jelenthetjük a kongresszusnak: a beszámolási időszakban is tovább szilárdult a szocializmus helyzete a falun. Termelőszövetkezeti mozgalmunk újabb és újabb bizonyítást nyújtott az egységessé vált szövetkezeti parasztság számára a közös gazdálkodás tényleges előnyeiről. De bizonyítást nyújt az egész társadalom számára is: gyakorlatban igazolódik be a mi hazai viszonyainkra alkalmazott, történelmileg időtálló lenini szövetkezeti elvek helyessége.

Fehér Lajos beszéde után Bert Pearce, Nagybritannia Kommunista Pártja Politikai Bizottságának tagja hangsúlyozta, hogy az MSZMP, a magyar nép eredményei bátorítást jelentenek számukra, a brit imperializmus ellen folytatott harcban.

Ezután Friedrich Ebert, a Német Szocialista Egységpárt Politikai Bizottságának tagja tolmácsolta pártja, az NDK dolgozóinak testvéri üdvözletét. Nagy megelégedéssel állapíthatjuk meg — folytatta —>, hogy testvéri kapcsolataink minden területen tovább fejlődtek és elmélyültek. Jók az előfeltételek ahhoz, hogy ezt az együttműködést magasabb fokon folytassuk.

Foglalkozott a Szovjetunió és .az NSZK, valamint a Lengyel Népköztársaság és az NSZK közötti szerződésekkel, majd arról beszélt, hogy az NDK és az NSZK között csak az egyenjogú nemzetközi kapcsolatok létrehozásáról lehet szó, amint erre a két egymástól független, szuverén állam között szükség van. Az NDK kormánya éppen most tett újabb kezdeményezést,

hogy véleménycserét folytassanak olyan kérdésekről, amelyek rendezése Európa szívében a feszültség csökkentését szolgálná, és amely mindkét állam érdekében áll.

Szekeres László a jászberényi járási pártbizottság első titkára után Szabó István, a nádudvari Vörös Csillag Tsz elnöke, a TOT elnöke szólalt fel, hangoztatva, hogy a párt szövetkezetpolitikája nyomán nőtt a szövetkezetek társadalmi megbecsülése. Beszéde befejező részében az anyagi érdekeltség elvéről beszélt, majd megemlítette, hogy a termelőszövetkezetekben még sok a kiaknázatlan lehetőség.

Szünet után Max Reimann Németország Kommunista Pártja Központi Bizottságának első titkára következett szólásra. Egyebek között hangsúlyozta:

— A Szovjetunió és a Német Szövetségi Köztársaság szerződését az erőszakról való lemondásról nagy lehetőségnek tartjuk az enyhülés és a béke biztosításában. A Lengyel Népköztársaság és a Német Szövetségi Köztársaság szerződése szintén hozzájárulhat az európai helyzet normalizálásához. Nem kerüli el azonban figyelmünket, hogy az enyhülés ellenségei a, Német Szövetségi Köztársaságban ellentámadásra készülnek. Igen súlyosan esik latba, hogy az SPD pártvezetősége kommunistaellenes határozatával éppen ebben a helyzetben akarja megakadályozni a szociáldemokraták és a kommunisták széles, demokratikus tömegmozgalomban való összefogását a Strauss és Bar- zel körüli jobboldali erők ellen.

Azután Aczél György, az MSZMP Központi Bizottságának titkára emelkedett szólásra.

Ácséi György:

Feladatunk, hogy nagyobb erővel támogassuk, ami a népnek, a szocializmusnak leginkább

megfelel

Aczél György bevezetőben megállapította: a szocialista

kultúra építésében elért eredményeik azt tanúsítják, hogy pártunk kulturális politikájának fő vonala helyes, alapvető módszerei beváltak.

— Mikor pártunk kialakította művelődéspolitikai

irányelveit, amelyek munkánkat ma is meghatározzák, kiformálta azt a munkastílust, azokat a módszereket, amelyekkel az élet minden területén érvényre akarjuk juttatni a marxizmus—leniniz- must, a szocialista életszemléletet és erkölcsöt, tudta, hogy ez az út, mint minden előrevivő út nem lesz könnyű. Ahogyan Központi Bizottságunk beszámolója fogalmazta: „A fejlődés természetesen útkereséssel jár, s nem egyszer ellentmondások és viták közepette megy végbe”. Az eredmények parancsolóan írják elő, hogy ezen az úton haladjunk tovább. A földön járva, a realitásokkal számolva kell kialakítani további teendőinket: folytatva mindazt, ami hasznosnak, jónak bizonyult, de kritikusan, és önkritikusan szembefordulva azzal, ami hiba, vagy torzulás.

Politikánk egyik lényeges vonása a békés egymás mellett élés elve és gyakorlata, ami természetszerűleg jár együtt a gazdasági és kulturális kapcsolatokkal. Az imperializmus azonban nem adta fel a maga céljait, s ha a szocializmus erői — élükön a Szovjetunióval — rá is kényszerítik a békés egymás mellett élésre, annál fondorlatosabban törekszik az ideológiai fellazításra, nem utolsó sorban a kultúra terén. Az ebből adódó feladatokról szólva Aczél György aláhúzta, hogy mindenütt, az eddiginél következetesebben útját kell állni minden fellazítási kísérletnek, és erősíteni a marxizmus—leni- nizmus pozícióit a kulturális

életben — ezért kell a felmerülő új kérdések alkotó megválaszolásával, szocialista kultúránk eredményeinek felmutatásával a marxizmus eszméinek mindenütt új és új híveket szereznünk.

Pártunk szövetségi politikája is fokozott ideológiai követelményeket hárít kulturális életünkre. A szövetségi politika nemcsak együttműködést jelent a munkában mindazokkal, akik igent mondanak a szocializmusra, hanem ennek az „igen”-nek az alapján szüntelenül eszmei vitára is kötelez a nem marxista nézetekkel. Ezt a társadalmi élet mindennapjaiban folyó vitát, ideológiai meggyőzést a kultúra terén is folytatni kell.

Igaz, — folytatta Aczél György — hogy az anyagi érdekeltség alkalmazásával fennáll annak veszélye, hogy erősödik az önzés, az anyagiasság, de a kultúra nagy feladata e téren éppen az, hogy segítse tudatosítani és feloldani ezeket az új ellentmondásokat, hogy passzív aggodalmaskodás helyett segítse a jobb, tágabb életfeltételek okos birtokbavételét, tárja fel a szocialista erkölcsnek, magatartásnak azokat a napról napra születő *ij példáit, új vonásait, amelyek az egyén és közösség mind tartalmasabb viszonyának kialakulására vallanak.

A továbbiakban a tudomány kérdéseiről szólt, s hangsú- lyoztá, hogy nálunk nemcsak termelőerővé, hanem emberi közösséget formáló humanista erővé is válik. Szerepének, tekintélyének növekedésével arányosan nő társadalmi felelőssége.

Aczél György ezután így folytatta:

— A beszámolóban a Központi Bizottság azt javasolja, hogy a közeljövőben pártunk tűzze napirendre az állami oktatás kérdéseit, vizsgáljuk meg képzési rendszerünket az alsófokú intézményektől az egyetemeken folyó oktatásig és továbbképzésig.

Ezzel kapcsolatban hangsúlyozta :

— A jövő iskolája adja meg a tudás szilárd alapját, de ne keltse a befejezettség illúzióLeonfid Brezsnyev és Kádár János elvtársak a kongresszus el nökségében.

(MTI foto: Papp Jenő felvétele — KS).

ját. Neveljen önálló gondolkodásra, modern természettudományos szemléletre, keltse fel egy életre a humán kultúra értékei iránti fogékonyságot és igényt, készítse fel a jelenleginél is jobban gyermekeinket, hogy felnőve is alkalmasak legyenek új és új ismeretek befogadására és alkalmazására, formálja őket szocialista emberré.

Beszélt a pedagógusok növekvő felelősségéről, s hozzátette, sokat kell tenni azért, hogy megbecsülésük sokkal jobban összhangban legyen megnövekedett feladataikkal.

Szólt a fizikai dolgozók gyermekeinek továbbtanulásáról, kiemelve, hogy nagyobb mértékben kell folytatni a kollégiumi helyek létesítését.

A közművelődés problémáiról szólva utalt a népművelés olyan továbbfejlesztésére, amelyben a természettudományos-technikai műveltség is megfelelő helyet kap. majd a televízió és a helyi közművelődés viszonyával foglalkozott. A televízió műsorától és a helyi népművelési munkától egyaránt függ a kultúra terjedése — mondotta. Ismert példa, hogy a televízió jó néhány műsora szervezte és élénkítette a népművelést. Csak a legutóbbit említem: a „Röpülj páva ...” című műsor ének- és zenekarok, tánccsoportok százait mozgatta meg és segítette a helyi kulturális központokat, a népművelés lelkes híveit.

Ugyanilyen gyümölcsöző lehet a kölcsönhatás a televízió és az irodalom között: ha a televízió és a rádió jót ad, — márpedig sokszor ad jót is — akkor új igényeket is kelt az olvasástól a képzőművészetig minden kulturális ágazat iránt.

Ezután arról beszélt, továbbra is központi feladat, hogy közelebb vigyük a művészetet a tömegekhez és a tömegeket a művészethez. Kitért arra, hogy irodalmunk, művészetünk nagyrészt adós a munkásosztály, a dolgozó nép mindennapjaiban gyökerező tudati problémák, új jelenségek ábrázolásával.

Alkotóinktól azt kérjük, hogy lássák, becsüljék, értékeljék azt a nagy utat, amit népünk megtett és tesz.

Aczél György ezután szólott a kultúra alkotásainak eljuttatásáról a legszélesebb nápréte- gekhez, hangsúlyozva, hogy az ízlést, az ítéleteket rendszeresen fejleszteni kell.

Ezután így folytatta:

— Soha nem volt még olyan tömegprobléma a szórakozás, a szórakoztatás, mint amilyenné napjainkban vált. Életünk alakulásával. a növekvő szabad idővel és anyagi lehetőségekkel. — egyszóval fejlődésünkkel — függ ez is össze. Csakhogy a jó kedvre, pihenésre, kikapcsolódásra váró emberek nem ízléstelen, ostoba és hazug szemléletet terjesztő selejtre vágynak. S ha volna is ilyen igény, azt nem kell, nem szabad kielégíteni. És ne találjuk