Tolna Megyei Népújság, 1970. november (20. évfolyam, 257-280. szám)

1970-11-27 / 278. szám

szabadságának, függetlenségé­nek, az európai biztonság, a világbéke megóvásának. Beszélt arról, hogy a Szov­jetunió közvetlenül is felbe­csülhetetlen segítséget nyújt hazánk védelméhez, majd ar­ról szólt, hogy fegyveres erő­ink, kommunistáink a kong­resszusra készülve a taggyű­léseken és pártértekezleteken ugyanolyan felelősséggel, reá­lisan és sokoldalúan elemezték az elmúlt években végzett munkát, mint amilyen haté­konyan vettek részt az ered­mények létrehozásában. A következő felszólaló Hingl József, a Nagyalföldi Kutató és Feltáró üzem üzemvezető mérnöke volt, majd Niamin Zsagvaral, a Mongol Népi Forradalmi Párt Politikai Bi­zottságának tagja, a KB tit­kára arról beszélt, hogy az MSZMP kivívta az egész vi­lág kommunistáinak tisztele­tét, a szocialista világrendszer megszilárdításáért, a nemzet­közi kommunista és munkás- mozgalom egységéért folyta­tott harcával. Kiemelte, hogy a pártjaink, valamint a mon­gol és a magyar nép közötti megboí «ihatatlan testvéri ba­rátság és sokoldalú együttmű­ködés állandóan erősödik, és a testvéri magyar nép nagy internacionalista segítséget nyújt - a szocializmust építő Mongóliának. Jeszli Jánosné, a Péti Nit­rogénművek műszaki fejlesz­tési osztályának vezetője fel szólalása után szünet követ­kezett, majd Fehér Lajos, az MSZMP Politikai Bizottságá­nak tagja, a kormány elnök- helyettese emelkedett szólás­ra Fehér Lajos: Tovább szilárdult a szocializmus helyzete a falun Még jobban, mint eddig, tár­sadalmi üggyé kell tenni gaz­dasági céljaink megvalósítását. Csakis gazdasági terveink megvalósítása adhat reális alapot az életszínvonal növelé­séhez. Társadalmunk fejlődése és az egyének boldogulása nemcsak több, hanerji jobb, lelkiismere­tesebb és tisztességesebb mun­kát követel meg mindenkitől. Ebben a tekintetben is példát mutattak a munkások és a pa­rasztok százezrei, lelkes, tiszta szívből végzett munkájukkal. Tömegessé vált a szocialista munkaverseny, pártunk kong­resszusa tiszteletére. Most az a feladatunk, hogy a kongresszusi munkaverseny eredményeit is felhasználva, továbblépjünk a dolgozók ter­melési aktivitásának fejleszté­sében. A gazdaságirányítási rendszer és anyagi' ösztönzési rendszerünk javítása új lehe­tőségeket teremtett a szocialis­ta munkaverseny számára. Ezekkel még nem éltünk elég­gé. Ez a fogyatékosság egy­aránt bírálata a szakszervezeti és a gazdasági munkának. Ugyanis semmiféle ösztönzési rendszer nem pótolhatja, csak segítheti a tudatos cselekvést. E területen munkánk fogyaté­kosságait ismerjük. Ezért a szakszervezetek véleménye sze_ rint ismét össze kell hívni a szocialista brigádvezetők ta­nácskozását. A mozgalom leg­jobbjaival közösen* kell kidol­goznunk, hogy milyen újabb lépéseket tegyünk a dolgozók termelési aktivitásának, a szo­cialista munkaversenynek fej­lesztéséért. A továbbiakban Gáspár Sándor arról beszélt, hogy az anyagi ösztönzés csak akkor fogja igazán szolgálni gazda­sági céljainkat, ha a mainál jobban hat majd az egyének­re is. Ezután árpolitikai kér­désekről szólt, majd az üze­mi demokrácia fejlesztéséről beszélt. Hangsúlyozta: az üze­mi demokrácia érvényesítése csak a fegyelem javulásával párosítva lehet igazán haté­kony. Kitért a munkások és vezetők viszonyára, hangsú­lyozva, csakis hozzáértéssel, elvi szilárdsággal, emberi és munkatársi példamutatással, csakis a munkásosztály iránti állandó felelősségérzettel le­het vezetni hazánkban. A gaz­dasági vezető számára az üze­mi demokrácia a szocialista vezető irányítókészségének elengedhetetlen része — hang­súlyozta befejezésül Gáspár Sándor. Ezután Czinege Lajos vezér- ezredes, honvédelmi minisz­ter, az MSZMP Politikai Bi­zottságának póttagja szólalt fel. Czinege Lajos: Következetes pártunk honvédelmi politikája — A kongresszusra készülve a fegyveres erőknél, a kom­munisták sokoldalúan, felelős­séggel elemezték a legutóbbi négy évben végzett munkát, célkitűzéseink megvalósulását. Egyértelmű volt a megítélés: pártunk politikája eredménye­sen, jól szolgálja a szocializ­mus építésének, a dolgozó nép felemelkedésének ügyét. A tö­retlen politika szerves alkotó­eleme pártunk következetes és kiegyensúlyozott honvédel­mi politikája. Ennek megva­lósításáért a fegyveres erők­ben szolgáló kommunisták és pártonkívüliek a legutóbbi kongresszus óta is következe- tesea dolgoztak, — mondotta. Ezután adatokkal illusztrál­ta, milyen hatalmas támadó katonai gépezetet tart fenn a nemzetközi imperializmus, el­sősorban az amerikai imperia­listák, a világ legkülönbözőbb térségeiben. Ebben a helyzet­bet történelmi szükségszerű­ség, hogy az imperialista ag­ressziótól fenyegetett orszá­gok, a szocializmust építő né­pek, köztük a mi népünk, olyan katonai erőt tartsanak fenn, amely az agresszor fé- kentartásához szükséges. Beszélt arról, hogy a Szov­jetunió hatalmas katonai ere­jére támaszkodó kollektív vé­delem egyik alapvető biztosí­téka, szocialista országaink Fehér Lajos bevezetőben arról beszélt, hogy pártunk szövetkezeti politikája a le­nini elvekre épül, s arra irá­nyul, hogy a szövetkezeti mozgalom különböző ágai szervesen beilleszkedjenek a szocialista népgazdaságba. — A szövetkezet működé­sének kiemelkedően fontos el­ve a szövetkezeti önkormány­zat, a szövetkezeti demokrá­cia, ami azt jelenti, hogy a szövetkezeten belül a közös tevékenységet az egyenlő jo­gú tagok, mint kollektív tu­lajdonosok irányítják, vezetői­ket maguk választják. Szövetkezeti politikánk ki­emelkedő jelentőségű, sarkal- latos elve, hogy a szövetke­zeti tulajdon szocialista tár­sadalmi tulajdon, annak egyik megnyilvánulási formája. Pon­tosan megfogalmazva: szoci­alista szövetkezeti csoport- tulajdon. Ebből a meghatá­rozásból több nagyon fontos következtetés adódik. Minde­nekelőtt az, hogy a gyakor­lati gazdasági életben mind­két tulajdon — az állami vál­lalati és a szövetkezeti — egyenjogú tulajdonforma. Kö­vetkezésképp : tervgazdálkodá­sunkat egyre inkább a szo­cialista tulajdon mindkét fő formájának, az állami és szö­vetkezeti tulajdonnak együt­tes fejlesztésére kell alapoz­nunk! Elmondotta a továbbiakban, hogy a földtörvény fokozatos végrehajtása során .a terme­lőszövetkezetek használatában lévő földekből ma már kere­ken 3 millió katasztrális hold szocialista szövetkezeti föld- tulajdon. Az állami gazdasági és erdőgazdasági földekkel együtt így már szocialista tulajdonban van az ország földterületének több mint a fele. Ezután a termelőszövetke­zeti szövetségekről szólva megállapította, hogy ezek működésükkel már eddig is sikeresnek mondható munká­jukkal erősítették és erősítik a munkás-paraszt összefogást. Fehér Lajos ezután így folytatta: — Az állam elismeri a szö­vetkezetek szocialista jellegét, a szövetkezés szabadságát, a szövetkezeteket a szocialista gazdaság szerves részének, az állami vállalattal egyenrangú szocialista gazdasági és társa­dalmi szervezetnek tekinti. Sőt, részére — jellegéből fakadóan — minden gazdasági és tár­sadalmi szervezetnél szélesebb körű önkormányzatot biztosít. Ugyanakkor az állam elvár­ja, hogy a szövetkezet a jog­szabályokat, a hatóságilag jó­váhagyott alapszabályt meg­tartsa. belső szabályzatait ezek keretében alakítsa ki, s egész tevékenységét ennek a szabá­lyozásnak megfelelően foly­tassa. A konkrét gazdasági tevé­kenységgel kapcsolatban az ál. lami érdek a szövetkezetek gazdálkodásában közvetett úton érvényesül: a szocialista állam az anyagi érdekeltségen ala­puló gazdasági eszközökkel, azaz gazdasági szabályozóik ré­vén gondoskodik arról, hogy a szövetkezetek társadalmi és gazdasági jelentőségüknek megfelelően fejlődjenek. Bizto­sítja és érvényt szerez annak, hogy a szövetkezetek teljesít­sék a szocialista társadalom, a szocialista állam iránti kötele­zettségeiket. A gazdasági szabályozók és ösztönzők ma már általában biztosítják az önálló, vállalat- szerű gazdálkodás pénzügyi fel­tételeit a szövetkezeteknél is. Egyes, az állam által társadal­mi és gazdasági szempontból szükségszerűnek tartott, de a mai árak mellett gazdaságosan meg nem oldható feladatok el­látásáért a szövetkezetek is ál. lami támogatásban részesül­hetnek. Az állam, az egész társada­lom tervszerű, arányos fejlő­dése keretében és érdekében segíti, szabályozza a szövetke­zést. A szövetkezetek tevé­kenysége, a csoportérdek ér­vényesülése alá van rendelve az össz-társadalmi érdeknek, az állam egységes gazdaságpoliti­kájának. Ez azonban eleve szá­mol az állami és a szövetkeze­ti vállalatok egyenjogúságá­val. A szövetkezetek és az ál­lami vállalatok egymás közti gazdasági kapcsolatában az egyenjogúságnak kell érvénye­sülnie. A szövetkezeti vitákban eljutottunk idáig. A valóság­ban azonban e téren — mint a megyei szövetkezeti kommu­nista aktívákon és a kong­resszusi irányelvek vitájában sok helyen szóvá tették —, még igen sok az igazítanivaló mindhárom szövetkezeti ága­zatban. A továbbiakban az ellenőr­zés kérdéséről beszélt, s hang­súlyozta, hogy a szövetkezeti viták során megerősödött az az álláspont, hogy az ellenőrző bizottságok fel készültségének növelése mellett a szövetkezeti mozgalom egészséges önvédel­me érdekében is szükség lenne a belső ellenőrzést kiegészíteni külső, hozzáértő, számszaki szakértők revizori munkájá­nak rendszeres igénybevételé­vel. Ennek szellemében a három országos szövetkezeti szövetség kezdeményezésére az Országos Szövetkezeti Tanács e hónap­ban előterjesztést tett a kor­mányhoz, s erre felhatalma­zást nyújtó jogszabály meg­hozatalát kérte. A kiadott kormányhatározat előírja, hogy az alapszabály­szerű ellenőrzési feladatok el­látása során a szövetkezetek, valamint ezek gazdasági társu. lásai kötelesek általános belső ellenőrzésükhöz rendszeresen legalább kétévenként külső szakértőt igénybevenni. A továbbiakban rámutatott, hogy az ügyeskedők, harácso- lók üzérkedése ellen nem elég csak a „Kék fény”-nek har­colnia. Fel kell lépniük és ha­tározottabban, következeteseb­ben harcolniuk maguknak az országos és területi szövetsé­geknek, méginkább a szövet­kezetek tagságának kommu­nistáinak! Fehér Lajos ezután azt a kérdést elemezte, hogy milyen legyen a szövetkezet mérete, az optimális üzemnagyság. Mint mondotta, a szövetkeze­tek vállalati mérete ma már kialakultnak tekinthető. Mező- gazdasági termelőszövetkeze­teink is elértek legtöbb he­lyen .a fejlődés jelenlegi sza­kaszának és a hazai viszo­nyoknak megfelelő optimális üzemnagyságot. Ezen már le­het nagyüzemileg jól és ered­ményesen gazdálkodni! — Vé­leményünk szerint csak kevés helyen indokolt a tsz-ek to­vábbi egyesülését szorgalmaz­ni.

Next

/
Thumbnails
Contents