Tolna Megyei Népújság, 1970. november (20. évfolyam, 257-280. szám)
1970-11-24 / 275. szám
MI nflenelfceiotfä VeiTTatáífVéfcrK tőknek kell magasabb színvonalon megszervezniük a munkát és biztosítani a technikai, technológiai fegyelmet. A minimum, amit a dolgozók elvárnak a vezetőktől, hogy biztosítsák munkájukhoz a feltételeket. E nélkül nincs erkölcsi alapja egyetlen vezetőnek sem, hogy jobb munkát várjon a dolgozóktól, akik joggal kifogásolják, ha anyag, alkatrész és szállítási eszközök hiánya miatt, időszakonként nagymértékben kihasználatlan a munkaidejük, más időszakokban viszont rohammunkában, mértéktelenül sok túlórában kell dolgozniuk. Minden dolgozó érezze azonban kötelességének, hogy ne csak számonkérje a kollektív szerződésben megfogalmazott jogainak teljesítését, hanem ő maga Is teljesítse a kollektív szerződésben vállalt kötelezettségeit. Külön kell szólni azokról, akik úgy viselkednek, mintha szívességet tennének már azzal is. hogy bejárnak a Tisztelt Kongresszus! Kedves Elvtársak! A beszámolási időszakban kiterjedt és erősödött hazánkban a marxizmus—leninizmus befolyása, társadalmunk világnézeti, eszmei egysége. A munkásosztály tudományos világnézete mindinkább meghatározó szerepet játszik a tömegszervezeti és állami oktatásban és nevelésben; további teret hódit a tudományokban, művészetekben, a mindennapi életben, a tömegek tudatában. A társadalomtudományok színvonala emelkedett, művelői mind nagyobb segítséget nyújtanak a szocialista társadalom fejlődése által napirendre tűzött feladatok megoldásában. Bővült és változatosabb lett a marxizmus— leninizmus propagandája, növekedett oktatóinak száma és a propagandisták felkészültsége. Hazánkban az 1989— 1970-es tanévben, a pártoktatásban 790 ezer, a szakszervezeti oktatásban 6.10 ezer, a KISZ-oktatásban 550 ezer, az állami oktatás keretében 80 ezer, összesen több mint 2 millió ember vett részt rendszeres marxista—leninista képzésben. A Marx és Engels által megalapozott, Lenin által továbbfejlesztett ideológiánk fejlődésének állandó forrása az elmélet és a gyakorlat kölcsönhatása. A gyakorlat az elmélet próbája és gaz- dagítója. A marxista—leninista elméletet a kommunista- és munkáspártok gyakorlata és tapasztalatai formálják, fejlesztik. A gyakorlati tapasztalatok összegezése, az elmélet továbbfejlesztése minden párt kötelessége. Ebben élenjár a nemzetközi munkás- mozgalom legnagyobb harci tapasztalatokkal rendelkező osztaga, a Szovjetunió Kommunista Pártja. Nagy segítséget jelentett az egész nemzetközi kommunista mozgalom számára, amikor a Szovjetunió Kommunista Pártjának XX. kongresszusán, s azt követően fellépett a szubjektivizmus, a dogmatizrous elNcpújság 8 1976. november 24. mofilftlheTyöÉré; ott elidőznek és felveszik a fizetést. Emberi szóval, figyelmeztetéssel, s ha ez nem segít, fegyelmezéssel kell rendet teremteni. Népgazdaságunkban az ösz- szes termelési eszköz és termelőerő jobb hasznosítására kell törekednünk. Az ország háztartásában változatlanul nagy és állandó figyelmet kíván a beruházási piac egyensúlyának megteremtése, a költségvetés egyensúlyának biztosítása és a nemzetközi fizetési mérleg javítása. A népgazdasági tervek teljesítésének menetében első, alap. vető, minden területre érvényes követelmény a fejlődés intenzív útjára való áttérés, a hatékonyság növelése. Az ipari termelés hatékonyságának emelése érdekében folytatódjék a korszerű termelési és gyártmánystruktúra kialakítása. Sürgető feladat és mindinkább az lesz, a tudomány, a technika vívmányainak széles körű alkalmazása a termelésben; a munka termelékenységének növelése, a dolgozók len, a marxizmus—leninizmus alkotó alkalmazásáért Pártunk a marxizmus—leninizmus megdönthetetlen igazságaira támaszkodva védelmezi ideológiánkat, világnézetünket a reakciós, bur- zsoá nézetekkel szemben, s elutasít mindenféle jobb- és baloldali torzítást. Egyaránt elutasítja a revizionizmust, amely végső soron a munkás- osztály elárulásához vezet, és az álforradalmi ..baloldali’! kalandorságot. Ugyanígy elutasítja a szubjektivizmust, valamint a dógmatizmust, a merev sablonokban való gondolkodást, amely megöli a marxizmus lelkét. A jobboldali, bürzsoá és revizionista nézetek képviselői felmagasztalják a fejlett kapitalista országok életformáit, lebecsülik szocialista társadalmunk, építőmunkánk eredményeit, mérhetetlenül felnagyítják társadalmi életünk egyes negatív kísérő- jelenségeit. Az ilyesfajta nézetek nálunk nem nagy mértékben, és többnyire áttételes formában, de jelentkeznek még egyes tudományágakban is, és hatnak közvéleményünkre is. Nem képviselnek jelentős erőt, de kétségtelen, hogy vannak nálunk szektás, dogmatikus, és más, különböző álforradalmi nézetek, irányzatok is. Ezek tagadják pártunk irányvonalának, szocialista építőmunkánknak forradalmi tartalmát és céljait A Magyar Népköztársaságot, és más nekik nem tetsző szocialista országokat — a bur- zsoá propagandistákkal egy nótát fújva — elbürokrati- záiódott, technokrata, manipulált társadalomnak nevezik. Az életszínvonal emelésére irányuló erőfeszítéseket, s ezek látható eredményeit pol- gáriasodásnak, a szocializmus útjáról való letérésnek mondják. A marxizmus—tenini2must értelméből kiforgató és eltorzító álradikális irányzat és a belőle következő politikai ka- landorság a szocialista világ- rendszer egy-két országában is hivatalos képviseletet nyert; a kapitalista világban pedig — a munkásosztály vezetőszerepét tagadva, igen gyakran a kommunista pártok ellen harcolva ás ezért a tőkés hatalom türelmi' vezve — a magukat „igazi" vagy „új szaktudásának emelése; 3 munkafegyelem megszilárdítása. A párt gazdaságpolitikája alapjaiban helyes, az élet próbáját kiállotta. Állami, gazdasági vezetőink nagy többsége, a milliók becsületesen, lelkesen dolgoznak. Az ország, a szocializmus szemmel látha. tóan, eredményesen épül, a dolgozók élete, életkörülményei időszakról időszakra javulnak. Reális, jó, szocialista céljainknak megfelelő nép- gazdasági terveink vannak. Gazdasági fejlődésünknek abba a szakaszába léptünk, amikor reális célként tűzhetjük magunk elé, hogy az iparilag közepesen fejlett országok sorából az iparilag fejlett országok közé emelkedjünk. Mindent meg kell tennünk annak érdekében, hogy terveink sorra-rendre megvalósuljanak. A gazdasági munka területén is megvannak a feltételek ahhoz, hogy a szocializmus építését a legközelebbi években magasabb szinten és eredményesen folytassuk, baloldalinak, „maolsták”-nak, vagy nyíltan trockistáknak nevező csoportok fellépésében jelentkezik. Pártunk az eszmék harcában elutasítja a semlegességet, a politikában az elvtelen kompromisszumra, megalkuvásra való törekvést, mert azt tartjuk, hogy a marxizmus—leninizmus elkötelezettséget jelent. Nem lehet úgy helyeselni elveket, hogy közben elutasítjuk a gyakorlatukat; nem lehet egységet hangoztatni, és széthúzást szítani; nem lehet egyidejűleg helyeselni egy meghatározott álláspontot, s ugyanakkor igazat adni annak, aki az ellenkezőjét képviseli: nem lehet közös nevezőre hozni a nemzetközi munkás- osztály, a felszabadulásukért harcoló népek és a nemzetközi imperializmus érdekeit. Pártunk továbbra is mindent meg fog tenni a marxizmus—leninizmus pozícióinak, hegemóniájának erősítéséért. A Központi Bizottság úgy véli, hogy elsősorban saját magának kell megjavítania, fejlesztenie elméleti, ideológiai tevékenységét. Pártunk, a testvérpártok nemzetközi tapasztalatait, a hazai tapasztalatokat hasznosítva, az elmúlt másfél évtizedben nem kevés olyan gyakorlati feladatot oldott meg, amelyeknek elméleti jelentőségük is van. Ilyen volt többek között a lenini szövetkezeti elv alkalmazása a mi viszonyainkra, a parasztság különböző rétegeihez való viszony rendezése, az átszervezés után a földjáradék alkalmazása a tulajdonviszonyok szocialista értelmezése, meghatározása; a gazdaság- irányítás reformjának kidolgozása; az államélet, a szocialista demokratizmus továbbfejlesztésének kérdései. Ugyanakkor pártunk munkájában az elmélet gyakorlati alkalmazásával nem tart lépést a tapasztalatok megfelelő elvi általánosítása, az ideológiai kutatómunka. Az elkövetkező években az ideológiai munkában számos elvi jelentőségű kérdés vár elemzésre és kidolgozásra: társadalmunk rétegeződésének és tudati állapotának alakulása napjainkban, a szocialista demokrácia elvi kérdései; a közigazgatás fejlesztésének tudományos megalapozása; a tudományos-technikai forradalom társadalmi-emberi öszszefüggései a szocializmusban; az életmód változásának gazdasági, szociológiai és kulturális vonatkozásai; a konvergencia burzsoá elméletének tudományos bírálata és más kérdések. Az ideológiai munkát mindazoknak a tényezőknek figyelembevételével kell továbbfejlesztenünk, amelyek hatnak rá. A szocialista társadalom dinamikus mozgásban van, és sok eleme átmeneti jellegű. A helyzetből következnek világnézetünk terjesztésének feladatai, figyelembe véve a tudat, a köz- gondolkodás adott állapotát. Elméletünknek és propagandánknak választ kell adnia az időszerű, új, vagy akár régi, de még nyitott kérdésekre. Az adott helyzetből következően a marxizmus—leninizmus, világnézetünk oktatása és hirdetése, terjesztése a különböző ellenséges és téves nézetekkel folytatott harcban megy végbe. Pártunk munkájának, az ország fejlődésének előtérben álló fontos kérdése a tudományos élet\ fejlesztése. Korunkban rendkívül megnöve- kedett a tudományok, mind a társadalomtudományok, mind a természettudományok jelentősége, szerepe, s meggyorsul a tudományos eredmények gyakorlati felhasználása, a tudomány közvetlen szerepe a termelésben. Az automatizálás, a kemizálás, az ember szolgálatába állítható hatalmas energiaforrások feltárása jelzik ezt a fejlődést. A szocializmus és a tudomány egymásra utaltak és szövetségesek. A kapitalizmussal szemben a mi rendszerünk lényegénél fogva ösz- szehasonlíthatatlanul alkalmasabb arra, hogy elősegítse a tudományos és a technikai haladást, valamint eredményeiknek az egész társadalom érdekében történő hasznosítását. Programunk, a szocialista társadalom teljes felépítése, az ország általános fejlesztése, a nép életszínvonalának további emelése, megköveteli a tudományok fejlesztését, a tudományok eredményeinek mind jobb és mind gyorsabb gyakorlati hasznosítását. Ebből indult ki a Központi Bizottság, amikor kidolgozta pártunk tudománypolitikai irányelveit. A bennük tisztázott és azóta fokozatosan realizálódó elvek serkentően hatnak vaíamennyi tudományág fejlődésére. Ilyenek a politika és a tudomány helyes viszonyáról, a kutatások irányítási rendszeréről, a szocializmus iránti felelősségen alapuló kutatási szabadságról, a tudományos monopóliumok elleni fellépésről, a nemzetközi tudományos együttműködésről és más fontos kérdésekről kidolgozott elvi állásfoglalások. A Központi Bizottság figyelmet fordít rá, hogy az új, a IV ötéves terv időszakában a hazai tudomány és technika az eddiginél nagyobb mértékben fejlődjön és eredményei gyorsabban kerüljenek át a gyakorlatba. Pártunknak az az álláspontja, hogy fokozottabban be kell kapcsolódnunk a tudományos és technikai forradalom nemzetközileg kibontakozó áramlatába. Ebben nagy segítségünkre van a Szovjetunióval és a KGST-országokkal e téren is kialakult és fejlődő tudományos együttműködés, ugyanakkor saját erőinket is mozgósítanunk kell. Ebből a célból a legközelebbi öt évben a nemzeti jövedelemnek mintegy 2,8 százalékát fordítjuk tudományos kutatásokra és fejlesztésre, ami nemzetközi összehasonlításban is elfogadható arány. Az ország előtt álló feladatok. valamint a tudomány és a technika rohamos fejlődése az emberek képzettségének növelését, az ismeretek szüntelen bővítését igénylik tár«» sadalmi méretekben. Ezért a közoktatás, a közművelődés további tökéletesítése szociális-» ta továbbfejlődésünk egyik alapkérdése. Szükséges, hogy pártunk a közeljövőben napi-» rendre tűzze, ismét tekintse át az állami oktatás egész rendszerét. Vizsgálja meg a korszerű oktatás, az oktatás és a társadalmi szükségletek összefüggésének kérdéseit, az oktatók és a tanulók túlter-r helésének problémáit, s a kor-» mánnyal közösen tegye meg a szükséges intézkedéseket az oktatási rendszer továbbfej-» lesztésére. Oktatási rendszerünktől azfl várjuk, hogy kötelességtudó, jól képzett, művelt, világnézetileg szilárd, szocialista er» kölcsű szakembereket képezzen az ország számára. Nálunk a művelődés intézményei, min-» denféle megkülönböztetés nélkül, nyitva állnak valamennyi fiatal előtt, aki szorgalmas és tehetséges. Ezen belül a párt elvi-politikai kérdésnek tart-» ja továbbra is, hogy a fizikai dolgozók gyermekei a tanulás minden fokán megfelelő külön támogatást kapjanak; Az elmúlt években további teret hódítottak hazánk kul-» turális életében a szocialista tendenciák, gyarapodott, gazdagodott a kulturális, a mű-» vészed élet, növekedett nér pünk műveltsége. Pártunk művelődéspolitikája alapvetően érvényesül, eredményesen segíti a művészetek fejlődését s ezáltal nagy társadalmi céljaink megvalósulását. A fejlődés természetesen útkereséssel jár, s nem egyszer ellentmondások és viták közepette megy végbe. A fejlődés ugyanakkor nyilvánvaló. Az utóbbi években zenekultúránk méltón vált ki elismerést határainkon túl is; fejlődött film- és színművészetünk, számos szocialista mondanivalójú drámai alkotág s'zülétett; termékeny költészetünk; számos új képzőművészeti alkotással gazdagodtunk;' Híven eddigi politikánkhoz, a művészeti munkába, stíluskeresésbe nem kívánunk adminisztratív eszközökkel beavatkozni ezután sem. Az Ízlést az alkotó egyéni üdvének tekintjük mindaddig, amíg nem sérti a szocializmus érdekeit, eszmét, a közerkölcsöt; Biztosítjuk az alkotó munká-» hoz nélkülözhetetlen légkört. Ugyanakkor a kulturális élet területén sem engedjük két-» ségbe vonni a párt, a szocialista állam illetékességét senkitől. Minden humanista értéknek továbbra is helyt adva, elutasítjuk mind a dogmatikus művészetszemléletet, mind a társadalmi kérdésektől elforduló, vagy a hibákat hamisan általánosító negatív tendenciákat. Azt tartjuk, fnin- denkinek jogában á'1 hogy a saját ízlése és világnézete alapján alkosson. A munkásállamnak viszont joga, hogy a művek között társadalmi és művészi értékük szerint válogasson. Minden alkotás megítélésében abból indulunk ki, hogy az milyen eszmei és művészi erővel szolgálja a szocializmus, a haladás ügyét. A közösség pénzén csak a szocialista társadalom érdekeit szolgáló alkotásnak lehet mecénása az állam. Alkotóinktól azt várjuk, hogy a szocializmus adta lehetőségeket népünk javára kamatoztassák, segítsék megérteni és cselekvőén formálni gazdagabb, egyszersmind bonyolultabb világunkat. Továbbra is a népünk és az emberiség alapvető létkérdéseiben pártosan állást foglaló, szocialista, realista, közéleti elkötelezettségű művészetet támogatjuk. Kulturális, művészeti életünkben tovább kell erősíteni a politikai és ideológiai egység irányába ható tendenciákat. Növelni kell a kommunista, szocialista közéletiség erőit. , „ VI, A párt ideológiai munkája. Művelődéspolitikánk. A szocialista tudat erősítése.
