Tolna Megyei Népújság, 1970. november (20. évfolyam, 257-280. szám)
1970-11-24 / 275. szám
ponti Bizottság hagyta jóvá. A tervet á kormány kidolgozta, és az országgyűlés szeptember végén törvényerőre emelte. A IV. ötéves tervet azért lehetett már az év folyamán kidolgozni és véglegesíteni, mert egyrészt gazdaságpolitikánk nem változik az új ötéves tervvel, másrészt, legfontosabb partnereink. elsősorban a Szovjetunió, segítő szándékú készségével lezárhattuk a terv nyersanyag- és energiaszükségleteinek kielégítése szempontjából nélkülözhetetlen. gazdasági kapcsolatainkat kölcsönösen fejlesztő nemzetközi tárgyalásainkat, megköthettük a szükséges megállapodásokat. A Központi Bizottság úgy véli, a IV. ötéves terv fő előirányzatai helyesek: 1971 és 1975 között a nemzeti jövedelem 30—32 százalékkal emelkedjék. s a felhalmozás aránya 23—25 százalék, a fogyasztásé 75—77 százalék legyen; az ipari termelés öt év alatt 32—34 százalékkal emelkedjék. aminek 75—80 százalékát a munkatermelékenység növelésével kell elérni; a mezőgazdasági termelést 15—16 százalékkal kell növelni. A terv többi fő mutatója is megfelel a párt gazdaságpolitikájának, és reális. A IV. ötéves tervben figyelmünket és erőinket néhány fő feladatra összpontosítjuk; a népgazdaság energia szerkezetének korszerűsítésére; az alumínium- és a vegyipar fejlesztésére; a kémia széles körű felhasználására; a közúti járművek és száilítóeszközöK gyártására, a modern építési módok és épületszerkezetek elterjesztésére: a ruházati ipar rekonstrukciójára; az állattenyésztés és a hústermelés fellendítésére; az egész népgazdaságban a szállítás korszerűsítésére. a számítástechnika alkalmazására és számítógépek gyártására. Gazdasági fejlődésünk fontos feltétele a nemzetközi munkamegosztásban való intenzív részvételünk. Korunkban a tudomány és a technika fejlődésének eredményeképpen nemcsak a termékek, hanem a termelőerők, a termelés folyamatai is mindinkább átlépik az országok határait. Tovább kell erősítenünk nemzetközi gazdasági kapcsolatainkat, elsősorban a Szovjetunióval, a KGST-örszágokkal, a többi szocialista országgal, a fejlődő országokkal; és a kölcsönös előny elve alapján fejlesztjük gazdasági kapcsolatainkat a tőkés országokkal is. A szocialista országok gazdasági együttműködésének fejlődésével megnőtt annak lehetőségei hogy az együttműködés fomáit, magasabb színvonalra emeljük, s ez mind politikai, mind gazdasági szempontból különleges fontosságú. A szocialista országok olyan gazdasági integrációt hozhatnak létre.1 amely nagy anyagi előnyöket, a fejlődésben pedig időnyereséget nyújthat minden résztvevő számára. A Magyar Népköztársaság teljes mértékben támogatja azt a munkát, amely a KGST-ben jelenleg folyik, és arra irányul, hogy minél sokoldalúbban valósuljon meg országaink között az önálló nemzetgazdaságokon alapuló szocialista gazdasági integrácó. A gazdasági munka, a szocializmus az embert szolgálja. A szocializmus építésével együtt kell járnia a dolgozók életszínvonala rendszeres emelkedésének. Pártunk ennek megfelelően alakítja élet- színvonal- és jövedelempolitikáját, árpolitikáját és szociális politikáját. FejlőtiésünKRei. gazdasági előrehaladásunkkal arányosan emelkedett az utóbbi években népünk életszínvonala, javultak életkörülményei. Országos átlagban öt év alatt a munkások és alkalmazottak reáljövedelme mintegy 30 százalékkal, az egy keresőre jutó reálbér 17 százalékkal emelkedett, a termelőszövetkezeti parasztság jövedelmének színvonala országos átlagban elérte a munkásosztályét; kiterjesztettük a társadalombiztosítást, fejlesztettük a családi - pótlék-rendszert, bevezettük a gyermekgondozási segélyt. Az iparban és az építőiparban általánossá vált a 44 órás munkahét; mintegy kétmillió munkás és alkalmazott dolgozik rövidített munkaidőben. 1966 —4970 között 320 ezer lakás épült, több mint eddig bármelyik ötéves tervben; kereken 1 millió ember költözött új lakásba;' Az új, a IV. ötéves terv az egy főre jutó reáljövedelem 25—27 százalékos, az egy keresőre jutó reálbér 16—18 százalékos növelését irányozza elő. A terv tartalmazza 400 ezer új lakás, kórházak, üdülők, iskolák, kulturális létesítmények építését. Üj ötéves tervünknek számos más olyan részlete van, amelynek rendeltetése az, hogy javítsa az emberek életkörülményeit. A munkaidőcsökkentés folytatásával a népgazdaság más területein is meg kell kezdeni az áttérést a 44 órás munkahétre. Az életszín vonalpolitikai intézkedéseken belül a legfontosabb a szocialista bérezési elv érvényesítése és a szociális gondoskodás fejlesztése. Más szavakkal: az egyéni kereseteket illetően a végzett munka társadalmi hasznosságától. a teljesítménytől függő fokozottabb differenciálásra kell törekedni, a családi jövedelmeket pedig közelíteni kell egymáshoz. A Központi Bizottság, a kormány, ismeri és vizsgálja az egyes olyan dolgozó rétegek helyzetet, amelyek n.vilvánva lóan bérpolitikai intézkedést kívánnak. A IV. ötéves terv során a reálbér tervezett emelkedése mellett a dolgozók élet- színvonalának emelkedéséhez jelentősen hozzájárulnak az olyan tervezett intézkedések, mint a minimális bérek, a régi nyugdíjak, a családi pótlék emelésé. A párt az elmúl) négy évben is azt az elvet követte, hogy a szocializmus építésével a dolgozók életszínvonala lendszeresen emelkedjék: így lesz a jövőben is. Ugyanakkor ismét, ban Esúlyozni kell azt is. hogy felelőtlenül nem ígérgethetünk ezután sem, ezután sem lehet semmiféle meg nem termelt nemzeti jövedelmet elosztani, de még a megtermelt nemzeti jövedelemből is csak annyit, amennyi belőle fogyasztásra fordítható. A második, ugyancsak sok éve követett — és a dolgozók érdekében meg nem változtatható — elv. hogy nem növekedhet a lakosság jövedelme, keresete annál nagvobb mértékben, mint amekkora a fogyasztási javakban megvásárol ható árufedezete a piacon A Központi Bizottság meg van győződve róla, hogy a gazdasági munka megjavításával, céltudatos és valóban odaadó munkával a IV. ötéves tervnek a nemzeti jövedelem növelésére tervezett, előirányzata túlteljesíthető, s akkor az életszínvonal növekedése is magasabb lehet a tervezettnél. Népgazdaságunknak van számos olyan problémája, amelyet még mindig a kapitalista múlt örökségeként visel az ország. Érezzük azoknak a nehézségeknek a maradványait is, amelyek a szocializmus építésének kezdeti szakaszában elkövetett hí bák nyomán keletkeztek. Az 1956- os ellenforradalom anyagi és erkölcsi rombolásai sem múltak el nyomtalanul. Végül. mi is követtünk el hibákat a gazdasági munkában az azóta eltel idő alatt. Vannak, akik gazdasági életünk egyelőre megoldatlan vagy nem kellőképpen megoldott problémáit szeretnék a szocialista rendszer, vagy — újabban — a gazdaságirányítási reform számlájára írni. Ez a magatartás, a kérdések ilyen megítélése a jobbik esetben az összefüggések nem ismerése, a rosszabbik esetben ellenséges indulaté rágalom. A szocializmus minden tekintetben, anyagilag is, felemelte az országot és a népet. A reformról a Központi Bizottság hangsúlyozottan megmondta, hogy csupán egy eszköz a jobb, a hatékonyabb gazdasági munkához, amely önmagában nem oldja meg feladatainkat, de segít azokat jobban és gyorsabban megoldani, — és ez nem csekélység. A Központi Bizottság most, három év tapasztalatai alapján állíthatja, hogy ezt az eszközt ugyan még csak most tanuljuk használni, -sőt még nem keveset kell javítani is rajta — de máris hatásos eszközünk, amely segíti pártunkat, népünkét a gazdasági feladatok megoldásában, szocialista törekvéseink megvalósításában. Igaz. a reformnak, a gazdaságirányításra kidolgozott és bevezeti új módszernek megvan az a sajátossága, hogy népgazdaságunkban régtől meglevő problémáinkat sokkai élesebben mutatja meg, mint korábban láthatók voltak. Ha most követünk el hibákat a gazdasági munkában, akár országosan. akár helyileg, ezt azonnal és sokszor igen kellemetlen módon jelzi, de mi ezt nem a reform hibájának, hanem előnyének, munkánk segítőjének tartjuk. A reform célkitűzéseinek érvényesülését sok esetben munkák fogyatékosságai gátolják. A gazdaságpolitikánk végrehajtásában, a gazdasági ép’tőmunkában elért jelentős eredményekre támaszkodva á következő időszakban határozottabb intézkedéseket kel) tenni a hibák kiküszöbölésére, a gazdasági építőmunka javítására. továbbfejlesztésére A gazdasági munka széles körű és tartós fellendítése, a gazdálkodás hatékonyságának számottevő növelése sokirányú és kitartó erőfeszítéseket kíván. A Központi Bizottság végrehajtó szerveinek, amelyek a gazdaságpolitikai elvek és a reform kidolgozásában jó munkát végeztek és végeznek, erősíteniük kell a pártellen- örzést, mert az eddig háttérbe szorult. Rendszeresen és konkrét esetekből kiindulva ellenőrizni kell, hogy megfelelően érvényesülnek-e a gyakorlatban. a végrehajtás során az elfogadott elvek, A tapasztalatok alapján intézkedéseket kell tenni a gazdaság- politikát eltorzítok ellen, s ha az utasítások és rendelkezések nem megfelelőek, akkor azokat kell megjavítani. A középfokú pártszerveknek és a pártalapszervezetek vezetőségeinek hasonlóan kell eljárniuk. Fontos vonatkozásokban ellenőrizzék az üzemük, vállalatuk, szövetkezetük vezetőségében dolgozó párttagok gazdasági munkáját.. Ha szükséges, szólítsák fel őket intézkedéseik módosítására, vagy ha saját instrukcióik bizonyulnak hibásnak, azokat helyesbítsék. Ha saját hatáskörükben nem tudják korrigálni a párt gazdaságpolitikájával, az állami rendelkezésekkel ütköző helytelen gyakorlatot, kér.jók a felettes pártszervek segítségét. A minisztériumoknak, amelyek nagy és jó munkát végeztek és végeznek, a gazdaságpolitika és a reform elvei- pek megfelelő, állami rendelkezések kidolgozásában, rendszeresen és egvedi esetek alapján ellenőrizniük kell az üzemek gyakorlatát — amit eddig nem megfelelő mértékben tettek —, vajon az állami rendelkezések alapján, t. azok szellemében végzik-e mindennapi gazdasági munkájukat. Ha az ellenkezőjét tapasztalják, irányító jogkörük alapján intézkedjenek: ha személyek a hibásak, vonják felelősségre őket; ha a rendelkezések és felső utasítások hibásak, akkor helyesbítsék őket saját hatáskörükben, késlekedés nélkül; ha meghaladja hatáskörüket, akkor tegyenek jelentést a Miniszter- tanácsnak Le kell küzdeni azt a jelenséget. is, hogy egyes állami, minisztériumi szervek, mintha megállt volna felettük az idő, tétováznak, várnak, es már régen alaposan feltárt problémák megoldásában késlekednek az intézkedésekkel. Szakítani kell az önmagukban véve helyes gazdasági szabályozók fetisizálásával, s nem szabad tétlenül várni az eredményt akkor is, amikor már nyilvánvaló, hogy újabb intézkedésekre volna szükség Áz állami, ipari és kereskedelmi vállalatok tevékenységi körében- nagyobb számban és területen bukkannák lel alkalmi társulások, álszövetkezetek. magánosok. es tesznek szert jelentős jövedelemre. A minisztériumok, főhatóságok kötetese*: a szocialista köztulajon, az állam jogainak és bevételi forrásainak érintetlenségén őrködni Ezt — jogkörükkel élve — az eddiginél hatásosabban kell tenniük a népgazdaság egész területén. Megfelelően eHerrőrizrti kell hogy az állami külkereskedelmi monopólium — amibe beleértendő az önálló külkereskedelem jogával felruházott vállalatok tevékenysége — csorbítást ne szenvedjen. Most nem a vállalatok önálló külkereskedelmi jogainak kam pányszerű kiterjesztése és bővítése. hanem az eddig tapasztaltak elemzése és a tanulságok hasznosítása a sürgős. Az irányítás decentralizálása, a vállalatok nagyobb ön állósága igen jelentős eredményeket hozott. Nem utolsó sorban azért, mert a vállalatok, intézmények, az ipari és mezőgazdasági termelőszövetkezetek vezetői nagy többségükben megértették feladataikat, megnóvekedett hatáskörükkel helyesen éltek, támasz kodtak a dolgozó kollektívákra, s jó vállal? eredményeket elérve, fejlesztették üzemüket. Változatlanul helyeseljük a vállalatok nagyon!» önállósár gát. saját alapjaik és eszközeik növelését, a közhasznú kezdeményezéseket. Helyeseljük a csoportos érdekeltség elvét, elismerjük a dolgozó kollektívák jogosultságát a magasabb jövedelemre, ha a többlet nyereséget az össztársadalmi érdekkel összhangban, a munka jobb megszervezésével. a termelékenység növelésével, az önköltség csökkentésével érik el Vannak azonban olyan gazdasági vezetők, sőt vállalatok, amelyek a közösség érdekeivel nem törődve, olcso eszközökhöz nyúlnak, és különböző manipulációkkal a népgazdaság, vagy a vásárló közönség rovására irányítják a vállalati gazdálkodást. Elítéljük a spekulációra alapozott jövedelemszerzőt a vállalati érdek szembeállítását a társadalmi érdekkel. A minisztériumoknak, a felügyelő hatóságoknak ellenőrizniük kelj azokat a vállalatokat — mégpedig nem csak a rendelkezések form~i megtartását, hanem gazdálkodások lényegét i1lets<»n is — amelyekre a kooperáló vál lalatok. vagy a lrko-<v'<r részéről panesz ér’ro-u- «i-m n ]rr»'7Hc'vm£,n+ rr *1"0dást találnak, avatkozzanak oe a Közérdek védelmében.- ás törvényes jogkörük alapján járjanak el az ilyen vezetőkkel és vállalatokkal szemben. A Központi Bizottságnak az a véleménye, hogy az árpolitika helyes, és azt, tovább tökéletesítve. a jövőben is érvényesíteni kell. Népgazdasági és közérdekből meg kell tartani a fix, a kötött és a szabad árak rendszerét az ismert három kategóriában. Az úgynevezett szabad áras kategóriában azonban, a termékek felhasználóinak. fogyasztóinak védelmében, szükséges, hogy a vállalatok által megállapítható árak képzését megjavítsák, a haszon mértékét állami normatívakkal hatékonyabban szabályozzák, és az árképzés gyakorlatát hatóságilag, rendszeresen ellenőrizzék. Az árpolitika helyességéne* hangsúlyozásával egyidejűleg, a Központ Bizottság támogat minden intézkedést, amely a társadalmilag indokolatlan mértékű jövedelmet, a jogta Ián haszonszerzést hivatott meggátolni. Elítél minden oiyán árváltozást, amelynek célja és egyedüli alapja a puszta nyerészkedés. A nyilvánvaló gazdasági visszaélések — harácsol as. árdrágítás, csalás — esetében a szükséges tennivaló egyszerű: gazdasági szankciókat kell alkalmazni;, a törvénybe ütköző cselekmények esetén pedig büntető- eljárást kell Indítani. Népgazdasági terveink megvalósításának egyik alapvető feltétele a jó munkaerő-gazdálkodás. A népgazdaság érdekei igényelnek bizonyos munkaerő-átcsoportosítást. Az elmúlt három évben a munkaerőmozgás a dolgozók 20—25 százalékára terjedt ki. A vizsgálatok azt mutatják, ennek S0—7« százaléka elfogad halban indokolt, a fennmaradó 10—40 százalék egészségtelen. A munkaerőmozgás jelenlegi, a népgazdaság oldaláról nem indokolt magas aránya anyagilag és a munkafegyelem szempontjából egyaránt káros, főbb irányú munkát kell végezni a rendellenes helyzet megváltoztatására — A munkaerőmozgást a központi tervező szerveknek befolyásolniuk kell; egyrészt támogatni azt, ami közgazdaságilag indokolt, másrészt, intézkedésekkel megakadályozni a nem kívánatos, spontán folyamatokat. — Megfelelő érdekvédelmet, anyagi és erkölcsi megbecsülést. kell nyújtani a vállalatok értékes dolgozóinak, az üzemi törzsgárda tagjainak. — A bérezésben a közgazdasági tényezők automatizmusa mellett szükség van a szabályozásra is. így többek között megfelelő szabályokat kell kidolgozni arra, hogy az egy'1; állami vállalattól kilépő dói gozó mennyivel magasabb bért kaphat új munkahelyén, hogy ez ne lehessen több. mint amennyit új munkahelyének azonos munkakörben foglalkoztatott régi dolgozója kap. K( kell dolgozni azokat a ssn- Ijálvokat. amelyek meghatározzák, hogy ugyanazon fnun- Iráér; mennyivel fizethet többet a sa 'erezet és a magán- Vállftlkozó. mint az állam: vállalat. —- A fürvér.ve; r én cl el késések-'. megszegő csábítókat felelősségre yell vonni. A népgazdaság és a becsületesen dolgozók érd«.'~e?nek védelmében javítani kell a munka fegyelmet - nelv részben a termelés e'■“eleien szervezése, részben bérpolitikánk ■ ven«* po-tja* miatt, a mi hi- ■ ' ■ sok helyén fellazult. Népújság ( 1978. .iovember 34.
