Tolna Megyei Népújság, 1970. november (20. évfolyam, 257-280. szám)

1970-11-24 / 275. szám

vábbra is megőrizni és gyara­pítani pártunk azt a bizalmat, amelyet több mint öt évtized forradalmi küzdelmében, a Tisztelt Kongresszusi Hazánkban a munkáshata­lom erős, megingathatatlan, a Magyar Népköztársaság bel­politikai helyzete szilárd. Népünk az elmúlt négy évben is számos tanújelét adta politi­kai érettségének, hazaszerete­tének és eredményesen végzi szocialista építőmunkájét. A nyugodt, kiegyensúlyozott bel­politikai helyzet a párt har­cának egyik legnagyobb ered­ménye, amelyet népünk nagy­ra értékel, mert tudja, hogy hallatlan nehézségek leküzdé­se árán jutottunk hozzá. Ezt az eredményt a határainkon túl barátaink is ismerik és ér­tékelik, sőt a maguk módján még a velünk szembenállók is kénytelenek tudomásul venni. Hogy mindezt elmondhatjuk, abban nagy szerepe van pár­tunk vezetési stílusának, tö­megkapcsolatainak és szövet­ségi politikájának. Pártunk mindig úgy fogta fel vezető szerepét, mint a nép szol­gálatát, s politikájának valóra váltásában a legszélesebb tö­megekre támaszkodik. Pártunk meghatározott kö­rülmények között tölti be hi­vatását. A Magyar Népköztár­saságban a történelmi harc megmásíthatatlan eredménye­képpen egy politikai párt, a Magyar Szocialista Munkás­párt tevékenykedik. Tudomá­nyos elméletünk; a marxiz­mus—leninizmus, a szocializ­mus megvalósulásánál a for­mák sokféleségét tételezi fel, ennek megfelelően politikai rendszerében, a különböző or­szágok történelmi fejlődésétől függően és sajátosságai szerint, tevékenykedhet egy vagy több politikai párt. A politikai ve­zetés szempontjából ez fontos körülmény, amellyel a párt­nak mindig számolnia kell. A nálunk kialakult egypártrend- szer sok tekintetben megköny- nyíti a párt munkáját, segíti a társadalom összes alkotó erőinek politikai tömörítését. Fontos azonban tudnunk, hogy az összes alkotó erők tömö­rítése nem megy végbe auto­matikusan; megvalósítása a párttól fokozott figyelmet kö­vetelő állandó feladat. A Magyar Szocialista Mun­káspárt belpolitikai tevékeny­ségében egyrészről közvetlenül a tömegekre, másrészről a tö­megszervezetekre és mozgal­makra, továbbá népi demok­ratikus államunk intézményes szerveire, a helyi munkában a tanácsokra támaszkodik. Társadalmunkban a párt eszmei és politikai vezető sze­repe érvényesül. A párt elvi, politikai állásfoglalásait a kü­lönböző területeken dolgozó kommunistákon keresztül, a rájuk kötelező határozatok út­ján valósítja meg. Az állam és a társadalom intézményei­nek önállóságát, hatáskörét a párt tiszteletben tartja, és a maga részéről törekszik ren­deltetésszerű működésüket elő­segíteni. A párt elvi, politikai állásfoglalásai alapián az ügyekben a szükséges konkrét intézkedéseket, a megvalósítás módozatait az állami és gaz­dasági irányító szervek, a tár­sadalmi szervezetek vezető tes­tületéi önállóan dolgozzák ki, maguk határozna!!:, és határo­zataikért, azok végrehajtásáért a törvényes kötelmek, saját szabályzataik szerint felelősek megbízóiknak, illetve tagsá- guktwfe, kommtmlsin mozgalom nemze­dékeinek hősi harcával, annyi áldozatával, a magyar nép szol­gálatában végzett odaadó mun. kajával érdemelt ki, amelyet A Központi Bizottság és a párt más irányító szervei, ami­kor csak lehetséges, már a kérdések vizsgálatába, a meg­oldások módozatainak kidolgo­zásába bevonják a társadalmi szervezeteket, a vizsgált kér­dések legjobb ismerőit, az ál­lami, gazdasági, kulturális szervek embereit, tudósokat, szakembereket, a közvetlenül érdekelt dolgozók széles kö­rét. Az így előkészített dönté­sek tudományosan megalapo- zöttábbak, számításba veszik országunk adottságait és vi­szonyait, az emberek vélemé­nyét. Ez az eljárási mód, a párt vezetésének, irányításá­nak ez a stílusa szocialista rendszerünk demokratizmusá­nak fontos eleme; így biztosít­ható, hogy a párt állásfoglalá­sát, határozatait a végrehajtá­sukért felelősek és a tömegek egyaránt magukénak vallják. A párt arra törekszik, hogy a társadalom minden alkotó ereje bekapcsolódhasson az építőmunkába, és a közös fel­adatból minden intézményünk, minden kollektíva, minden dolgozó a maga helyén vegye ki részét, és végezze el fel­adatát. A célra irányuló mil­liónyi gondolatnak és tettnek kell eggyé válnia a szocializ­mus építésének hatalmas fo­lyamatában. Pártunk tevékenységében az ország valamennyi társadalmi és ’ tömegszervezetére, tömeg- mozgalmára támaszkodik. Az ország legnagyobb tömegszer­vezete, a munkásság legszéle­sebb osztályszervezete, a szak- szervezet. ' A magyar szakszervezetek­nek jelenleg több mint 3 mil­lió 400 ezer tagjuk van; a mun­kabérből és fizetésből élőknek kereken 92 százaléka szerve­zett dolgozó. A szakszerveze­teknek fontos szerepük van a párt tömegkapcsolataiban, az ország életében, a szocializmus építésében, és jelentős nem­zetközi tevékenységük is. A munkásosztály hatalmá­nak kivívása, a szocialista tár­sadalom győzelme új körül­ményeket és feladatokat te­remtett a szakszervezetek szá­mára. Alapvető feladatukká vált s ennek eleget is tesznek a munkásosztály politikai hatalmának, a nép közös ér­dekeinek védelme, a szocia­lista társadalom építésének tá­mogatása. Ez rendszerünknek egyik ereje. A szakszervezetek ma nagyobb mértékben élvez, mint bármikor korábban, és erejének most és a jövőben is fő és kiapadhatatlan forrása. tevékenysége azonban ebben nem merülhet és nem is merül ki. A szocialista állam szava­tolja, törvények, kollektiv szerződések biztosítják ugyan a dolgozók jogait, de pártunk tapasztalatai azt mutatják, ez önmagában nem elegendő. A törvényeket, a dolgozók mun­ka- és életkörülményeit meg­határozó rendelkezéseket és megállapodásokat is emberek hajtják végre, ezért esetenként jogsérelmek, érdekütközések is lehetségesek. A szocialista tár­sadalmi viszonyok között is szükség van rá, hogy a szak- szervezetek védjék a dolgozó kollektívák és az egyes em­berek jogait, képviseljék napi érdekeiket. A hatalomra jutott mun­kásosztály szakszervezeteire ily módon kettős feladat há­rul. Egyrészt az össztársadal­mi érdekek védelme, másrészt a szakszervezet tagjainak, az egyes dolgozók érdekeinek vé­delme. Az elmúlt négy évben a szakszervezetek politikai szerepe növekedett, bővült jogköre. A gazdaságirányítás reformjával, az állami szervek hatáskörének decentralizálásá­val növekedett az üzemi, Vál­lalati, intézményi szakszerve­zeti bizottságok munkájának jelentősége, szélesedett az üze­mi demokrácia. A szakszerve­zetek betöltik érdekvédelmi szerepüket, ugyanakkor állás- foglalásaik megfelelnek társa­dalmi fejlődésünk jelenlegi követelményeinek és az ország érdekeinek. A párt szervezetei a közös feladatok jó megoldása érde­kében minden szinten meg­felelő kapcsolatokat tartanak a szakszervezetekkel. Az ál­lami és gazdasági vezetésnek és a szakszervezeteknek ki­alakultak és fejlődnek munka- kapcsolataik. Az utóbbi időben rend- •zeressé váltak a kormány és a Szakszervezetek Országos Tanácsának vezetői közötti tárgyalások. Ezek keretében központilag egyeztethetők a gazdaságpolitikai, életszínvo­nal-politikai és más fontos kérdésekben kialakult állás­pontok. A szakszervezetek jog­körének növelése helyileg erő­sítette a törvények és szabá­lyok pontosabb betartását. Nagy lehetőséget nyújt arra, hogy a vállalat rendelkezésére álló anyagi eszközöket — bér, szociális és kulturális alapo­kat — ésszerűbben használják fel. és a dolgozók szélesebb körét vonják be ezen ügyek eldöntésébe. A fejlődő szakszervezeti munka, a jogok és kötelessé­gek szoros összefüggéseinek jobb megértésére nevel. A kollektív szerződések kidolgo­zása, megkötése és megtartá­suk ellenőrzése nagy munkát ró a szakszervezetekre. Ezt a tevékenységet a dolgozók el­ismerése, de sok figyelmet ér­demlő kritikai megjegyzése is kíséri. Bírálják, hogy a helyi jövedelemelosztásban a kol­lektív szerződések nem segí­tik eléggé a végzett munka szerinti differenciálást, nem védik eléggé a munkásság annyira fontos rétegét, az üzemi törzsgárda tagjait. A szakszervezetek sokat tesznek a dolgozók gazdálko­dással összefüggő észrevételei­nek és javaslatainak érvénye­sítéséért. Sokat és eredménye­sen foglalkoznak a munkaver­seny, a szocialista brigádmoz­galom szervezésével. Tovább kell folytatni a munkát, hogy a szakszervezeteknek biztosí­tott jogok minél teljesebben érvényesüljenek, a szocializ­mus építésének általános ér­dekei és a dolgozók személyes érdekei javára. A párt, a kom­munisták, akik egyidejűleg küzdenek a munkásosztály végső forradalmi céljaiért és napi érdekeiért, ennek megfe­lelően egyrészről munkájuk­ban támaszkodnak a szakszer­vezetekre, másrészről dolgoz­nak további megerősítésükért. Gazdaságilag és politikailag egyaránt fontos szerepet tölt be társadalmunkban a szövet­kezeti mozgalom. Pártunk a szövetkezeti tulajdont az ál­lami tulajdonnal azonos jel­legű szocialista tulajdonnak ismeri el. A társadalmi és gazdasági rendszerünk szer­ves részét alkotó termelő, értékesítő és fogyasztási szö­vetkezetekbe több mint 2 millió ember társult. A szö­vetkezetekben dolgozik az ak­tív keresők egyharmada. A szövetkezetek eredménye­sen tevékenykednek a mező- gazdaság, az ipar, a szolgál­tatások és a kereskedelem te­rületén. A mezőgazdaság ter­melési értékének 73, az építő­iparénak 13, az iparénak 5—6 százalékát adják, a kiskeres­kedelmi forgalomnak több mint 30 százalékát bonyolít­ják le. E nagy tömegeket átfogó mozgalom nemcsak nélkülöz­hetetlen gazdasági társulás, hanem belpolitikai életünk fontos társadalmi tömörülése is. A szövetkezetek működése lehetővé teszi a társadalmi, a szövetkezeti és az egyéni ér­dek mind teljesebb összehan­golását; egyben elősegíti a munkában, a jövedelemelosz­tásban, az állammal szembeni kötelezettségek teljesítésében a szocialista elvek érvényesü­lését. IV. Pártunk szövetségi politikája. A tömegszervezetek és tömegmozgalmak tevékenysége. A szövetkezetek működési területükön érvényre juttat­ják a szocialista demokratiz­must, elősegítik az egyén po­litikai és kulturális fejlődé­sét, szocialista emberi közös­ségek kialakítását. Növelik a kollektív felelősségérzetet a szocialista tulajdon erősítésé­ben, az oszthatatlan szövet­kezeti vagyon, a szocialista tulajdon gyarapításában. A szövetkezeti mozgalomba tömörült állampolgárok élet-, és munkakörülményeinek, életszínvonalának, politikai fejlődésének alakulása társa­dalmi fejlődésünk jelentős té­nyezője, előmozdítása társa­dalmunk egészének érdeke. Ezért foglalt úgy állást pár­tunk IX. kongresszusa, hogy a mezőgazdasági szövetkeze­tek hozzanak létre területi éa és országos ^ szövetségeket, és céljaikat előmozdító társulá­sokat. _ Ezek kialakultak, s mind jobban kibontakoztatják; hasznos tevékenységüket. Pártunk politikai tevékeny­ségében, a szocializmus építé­sében számol a szövetkezeti mozgalommal, és támaszkodik rá. SzoVetkezetpolltlkája ar­ra irányul, hogy erősödjenek, fejlődjenek szocialista voná­saik. Gazdálkodásukban és belső életükben érvényesüljön még jobban a szocialista jel­leg, még nagyobb mértékben jusson kifejezésre a társadal­mi, a csoport- és az egyéni ér­dek összhangja. Társadalmunkban számotte­vő politikai erő a nőmozga­lom. A Központi Bizottság, a kérdés nagy társadalmi fon­tossága és a szocialista fejlő­dés általános menetére való hatása miatt különös figyel­met fordít a nők helyzetére. Jelenthetjük, hogy a IX. kong­resszus idevonatkozó határo­zatait végrehajtottuk. A Köz­ponti Bizottság ez évben a nők társadalmi helyzetének további javítására külön, az intézkedések egész rendszerét átfogó határozatot hozott, amelynek végrehajtása a leg­közelebbi években kedvező változásokat fog hozni. A nők, akik jelentős szere­pet töltenek be társadalmunk életében, és hazánk aktív kere­sőinek 41 százalékát teszik ki, eredményesen dolgoznak az élet minden területén. Nyil­vánvaló a családban betöltött szerepük nagy jelentősége. A nőmozgalom sokat tett azért, hogy a társadalmi életben, a gazdasági építőmunkában ak­tív tevékenységre buzdítsa a közéletből korábban kirekesz­tett nőket. A legöntudatosabb nők az első sorban harcoltak a szocialista forradalom győ­zelméért, ma pedig munkájuk­kal segítik a szocialista tár­sadalom építését. Mindezzel a haladás általános ügyét, egy­ben a nők társadalmi fel- emelkedését is a leghatéko­nyabban szolgálták. A párthatározat a nőmozga­lom bizonyos átszervezését is előirányozta. Most a párt szer­vezeteiben kijelölt 32 ezer kü­lön felelős foglalkozik a nők; helyzetével, társadalmi prob­lémáival. Létrehoztak nőbizott­ságokat a népfrontbizottságok mellett, a szakszervezetekben, a szövetkezetekben, összesen 160 ezer taggal. Az átszerve­zés után a párt közvetlenül irányítja a nők társadalmi kérdéseivel való foglalkozást, és kétszer annyi elvtársnő vé­gez rendszeres munkát a nő­mozgalomban, mint korábban. Mindez hozzájárul, hogy egész társadalmunk, amely a szo­cializmus építésében számol a nők munkájával, többet és jobban foglalkozzon a nők társadalmi kérdéseivel és elő­segítse helyzetük javítását, problémáik megoldását. Az ifjúság életével, gond­jaival a párt, államunk, tár­sadalmi szervezeteink rendsze­resen ég sokoldalúan foglal­koznak. A magyar ifjúság er­Ncpújság 1970. november 24.

Next

/
Thumbnails
Contents