Tolna Megyei Népújság, 1970. november (20. évfolyam, 257-280. szám)
1970-11-22 / 274. szám
ban volt a fogadás, jöttünk haza ismét vonattal. Nekem ma is nagyon szép emlékem az a kongresszus, felidézgetem néha a kisebbik leányompak A Magyar Dolgozók Pártjának III. kongresszusa 1934. májusában ülésezett, ez volt az ellenforradalom előtt az utolsó kongresszus. Ezt a kongresszust úgy jellemzik a marxista történészek, hogy kompromisszumot kötött a párt vezetésében a dogmatikus és a revizionista csoport. Hornok István E kongresszus után gyorsult meg koncepciós perek felülvizsgálata. Homok István, a faddi Lenin Termelőszövetkezet elnöke, a paksi járási pártbizottság titkára volt, amikor küldöttként részt vett az 1954-es kongresz- szuson. — Az első napirendet Rákosi Mátyás, 3 másodikat Nagy Imre terjesztette elő. A hétnapos, tanácskozást követően egyhangúlag elfogadott, néhány mondatos határozatokkal jóváhagytuk a két beszámolóban kifejtett irányvonalat, a párt által akkor folytatott gyakorlatot és a vezetők által megjelölt fő tennivalókat. Az ellenforradalmat megelőző utolsó pártkongresszuson sok szó esett arról, hogy „a kongresszus a párt szilárd és megbonthatatlan egységének seregszemléje”. Nem tagadom, volt ott valódi lelkesedés, megokolt elismerés és ugyanakkor mértéktelenül sok, — utólag tudom, hogy mennyire indokolatlanul rengeteg — taps. Sajnos, nem volt már akkor olyan „egységes és megbonthatatlan” a párt, mint korábban és amilyennek deklarálták 1954-ben a kongresszuson. Bármennyire töröm a fejemet, őszintén mondhatom, nem lehetett észrevenni azon a kongresszusom hogy elvtelenül ölelkezik a vezetésben a jobb- és baloldal. Helyeslőén, vagy kritikusan beletoeszéltek a „nagyok” a hozzászólók beszédébe, így járt a szekszárdi járási bizottság akkor felszólalt első titkára is, ez szokásuk volt. Utólag könnyen okos az ember. De megnehezítette a tisztánlátást, hogy a ténylegesen elért eredmények, a megtett intézkedések és a törvénytelenségek bizonyos fokú, — noha felszínes — feltárása keveredett a kongresszuson az óhajokkal, a kívánságokkal és az elhallgatással. Ott. akikor még nem látszott a küldöttek előtt, hogy súlyos politikai válságba visz az a politikai vonalvezetés, hogy a szakadék széléhez tántorítja a szocialista rendszert és annak híveik Megújhodás — bizalom — megvalósuló tervek Mértéktartásból nem nevezték ugyan annak, de felért egy kongresszussal az ellenforradalmi vihart követően, 1957. júniusában tartott háromnapos gyűlés, az MSZMP országos pártértekezlete. Rapai Gyula, a megyei pártbizottság akkori titkára az országos pártértekezleten az alábbiakkal fejezte Daradics Ferenc be hozzászólását. „Nemrégiben Tolnán voltam egy munkásgyűlésen. Ott felszólalt egy 83 éves elvtárs, aki már 1903 óta részt vesz a munkásmozgalomban. Többek között ezt mondotta: »Engem a zápor nagyon sokszor megvert, de mindig megszáradtam« Minket is nagy zápor vert. Megszáradtunk és megköszönjük mindazoknak, akik elősegítették, hogy megszáradhattunk”. Daradics Ferenc, a Bonyhádi Járási Pártbizottság első titkára egyike volt az 1957-es konferencia küldötteinek. — Valóban felért egy kongresszussal az MSZMP első országos pártértekezlete, talán még több is volt annál. Voltam én azóta kongresszusokon, de a legmaradandóbb benyomásokat a kritikus időszakban, a nagy válság és égzengés után összeült pártértekezlet tette rám. A politikai porondra lépett, sok új vezető megmutatta, hogy menynyire gazdag a mi pártunk káderekben. Minden formalitástól mentes volt az a tanácskozás. Mindenki szabadon beszélt, még Kádár elvtárs is. Az egész vita folyamán őszinte volt a hangagöR. a kru tikai, a pártos elemzés, olyan, amilyennel ritkán találkozik az ember Nem volt a szünetekben elkülönülés, bárkivel, lehetett beszélgetni. Kimondatlanul is mindenki azt érezte, nagy szükség van a szoros összefogásra, ami a nehéz helyzetben természetes. A mondanivaló középpontjában állott, hogy a legnagyobb nehézségeken túljutottunk, elindult a párt és az ország a konszolidálás útján. Sók dicsekednivaló nem lehetett, mégsem a megrendülés, hanem a harci elszántság, az elvi alapok belső tisztázása, az emberek megnyerésének és nem a megosztásának politikája dominált. Adódott vita is, Kádár elvtárs zárszavában sajnálatosnak értékelte, hogy az egyik tekintélyes felszólaló „meglengette a bukott vezetőség zászlaját”. Megerősített bennünket az országos konferencia ügyünk igazságában, hittük, tudtuk, erőnk is lesz terveink valóra váltásához. Rengeteg „muníciót” adott a mieinkkel, s a párton kívüli dol_ gozókkal folytatott, szinte állandósult vitákhoz. Az MSZMP VII. kongresszusán — amely 1959. november végén, december elején tanácskozott —, megyénket népes. 14 tagú küldöttség képviselte. Ez a kongresszus nagy célkitűzésével emelkedett ki a többi közül „A következő öt évben hazánkban fejeződjék be ß szocializmus alapjainak a lerakása”. A direktóriumi tag fiából, a nagyüzemi munkásból lett tsz-elnököt, Báli Zoltánt keressük fel, hogy idézzük tapasztalatait Akkor is, azóta is a bátaszéki tsz élén tevékenykedik. — Az ellenforradalom utáni első kongresszus talán legnagyobb belpolitikai jelentősége az volt, hogy leszögezte: a néppel együtt haladunk, a dolgozó tömegekkel kiépített, kölcsönös bizalom alapján. A régi vezetés hibáitól való elhatárolás, az ellenséggel folytatott határozott harc, a tiszta, őszinte légkör, a tömegek bizalma megteremtésének, visszaszerzésének és megerősítésének programja — érzelmileg, értelmileg erősen hatott ránk, küldöttekre. Ma is úgy érzem, hosszú távra fektette le az alapokat. Megalapozta, hogy ma tiszta szemmel nézhetünk az emberekre, hogy megszűnt a cikk-caikk politika, hogy töretlenül fejlődhetett végre a mi társadalmunk. Tolna megyében volt mit vinnünk arra a kongresszusra, amely közeli célként jelölte ki az egész mező- gazdaság szocialista útra térését. A megyei konszolidálás, a párt tekintély épek és életképességének bizopyítéka, hogy. Kapcsolódva a korszakra vonatkozó, korábbi megállapításhoz, a IX. kongresszus megszabta a szocializmus teljes felépítésének feladatait, kijelölte a hosszabb távra is utat mutató gazdaság- politikai célokat. Kimondta: a gazdasági mechanizmus reformja — előkészítésének záros határidejű befejezése után —: 1968. januárjában életbe lép. Egyedüli nő volt a kongresszus Tolna megyei csoportjában Radó Lászlóné, alapszervezeti párttitkár. A küldött 1966- ban a sárszentlőrinci tsz, 1967-től a Szekszárdi Textiltisztító és Ruházati Vállalat fizikai dolgozója, aki emellett társadalmi munkában látta és látja el a pártóitkári teendőket. (Férjének súlyos betegsége készletté Siet a városba költözésre). — Az ott hozott határozatok érvényesülnek. Gondoljunk csak a gazdasági reform eddigi eredményeire, mire mentünk azóta az üzemekben a termeléssel, a munka- és életfeltételek javításával. Szabad szombatot kapnak, gyermek- gondozási segélyben részesülnek a dőlRad« Lászlóné gozó nőfi. Ä termelőszövetkezeti problémáikról, a rossz talajú földeken gazdái-» kodó szövetkezetek gondjairól a kongresszuson nagyon talpraesetten beszélt Szviridovné, az ófehértói tsz elnökasszonya. Mindenki elismerte igazát, mert őszintén feltárta, ők milyen nehézségekkel küszködnek. Kádár elvtárs reagált is rá, hogy varrnak még gondok, jobban szereti, ha nem dicsekszenek. Mint tudjuk, azóta felkarolják a rossz természeti adottságok között gazdálkodó termelőszövetkezeteket. Nekem a tsz- béli és üzembéli pártmunkámhoz egyformán nagy segítséget nyújtott a IX. kongresszus. Egy a cél, ugyanazt a po-- litikát szolgáljuk, csak a gyakorlati része tér el az iparban és a tsz-ben A kongresszus naponta reggeltől este hatig, fétt hétig, hétig ülésezett, zsúfolt volt a program, mégis gyorsan eltelt, szinte elrepült az a hét. A szünetekben összebarátkoztunk a többi vidéki elv- társnőkkel, egy volt a témánk, Kádál' elvtárs közelébe férkőztünk, akit mindig nagyon körülfogtak; Örülök, hogy egyszerű asszony létemre ott lehettem, én ezt nagyon nagy dolognak tartom. Gondolom, a mostani, a X. még színvonalasabb lesz. Már alig várjuk a férjemmel, hogy láthassuk a tv-ben, hallhassuk, Bűvel és hogyan foglalkoznak. Holnaß tartja meg első napi nyitó tüését az MSZMP X. kongresszusa. Äz Ott részt vevő, 12 tagú Tolna megyei küldöttségbe választottak között vannak a pártmunka különböző szintjein dolgozó titkárok, velük együtt a vb-tag, a veterán, a tsz-einök. a munkásnő, a szocialista brigádvezető. Miután összegez-: tár, mivel bízta meg őket a megye tízezres párttagsága, ma délután kelnek útra, hogy személyesen bekapcsolódhassanak a X. kongresszus munkájába, részt vállalhassanak a politika kialakításában. Mint korábban, most is ott lesznek tehát megyénk küldöttei a legfelső fórumon. Hisszük, hogy az ország népének odaadó figyelme által kísért tanácskozás megfelel a várakozásnak, ott oly módon hányják-vetik meg közös dolgainkat, hogy a cél, a szocializmus teljes felépítésének magasabb szintű folytatása valósággá váljék. Évtizedekkel ezelőtt hogy’ is zengte á kommunista poéta? „...MIND ELŐBBRE DÖNG UTUNK”. Összeállította: SOMI BENJAMINNÉ fertői GQTTVALD KÁROLY , november végén ezzel mehettünk a kongresszusra: Tolna megyében átszer-; Báli Zoltán veződött a szövetkezetek jelentős része. (Bátaszéken 1959. február 15-én kezdtük el a nagy agitációt). Teljesítettük, amit ígértünk az átszervezés idején, sőt többet adtunk, többet is elértünk az akkori elképzeléseknél Az MSZMP VIII. kongresszusa 1962. november hó végén tanácskozott, Tolna megye párttagságát ott tizenegyen képviselték. Legjelentősebb megállapítása e kongresszusnak, hogy befejeztük hazánkban a szocialista társadalom alapjainak lerakását, nagy len„ dületet vett a szocializmus építése. Lakos József, a pálfai tsz elnöke, a hajdani „puszták népének” ivadéka képletesen az új útra tért tsz-parasztság kommunista küldette volt a kongresz- szuson. — Feltartottam a kezem, szívveié lélekkel megszavaztam azt a politikát, azt a történelmi megállapítást, mely szerint hazánk a szocializmus teljes felépítésének a korszakába lépett Megkaptuk mi előtte megyeileg a feladatokat, mégis azt éreztük, hogy azokban a napokban ott dobog áz ország szíve. Az a megkapó egyszerűség, az a megnyerő közérthetőség... Szünetekben odajöttek hozzánk pártunk vezetői, megkérdezték, honnan jöttünk, mi a véleményünk. Lakos József Az átszervezés után, a VIII. kongresszust követő ciklusban szilárdultak meg a tsz-ek, megteremtődött a bizalom, akkor szűnt meg parasztságunkban a létbizonytalanság érzete. Erős lett nálunk a pártszervezet, megértette, magáévá tette, valóra váltotta a határozatokat. Én személyesen is úgy éreztem, mint küldött, hogy mindent meg kell tennünk, ami ránk hárul. Még 1962-ben kileneszázat, rá négy évre 3200 sertést adott le szövetkezetünk, 1962- ben 12, 1966-ban 18 mázsa kenyérgabonát termeltünk holdanként, ebben az időszakban nőtt nálunk másfélszeresére a munkaegység értéke. Hét idevalósi tsz-tagunk végezte el ez időszakban Zsámbékon a vezetőképzőt, ipari tanulókat képeztünk, kialakult a traktorosgárda, gépműhelyt létesített a szövetkezet. Teljesítette a tsz a határozatok reá vonatkozó részét. A Vili. után, szinte pontosan négy esztendővel, 1966. november végén ült az MSZMP IX. kongresszusra, melyen Tolna megyéből tíz szavazati és ~'éy tanácskozási jogú küldött vett teszt,
