Tolna Megyei Népújság, 1970. november (20. évfolyam, 257-280. szám)

1970-11-22 / 274. szám

S C a B ■ ■ » ■

Megyénk küldöttei a legfelsőbb fórumon (1925—1970)

f

elszabadulásunk negyedszázados évfordulójának esztendejében tartjuk az MSZMP X. kongresszusát. A holnapi napon megkezdődik annak a pártnak a X. kongresszusa, amelynek az illegalitás idején a mártírok pártja elnevezést adták. Egy hétig tanácskozik az a marxista—leninista párt, amely az elnyomatás poklán át, majd szabad hazánkban buktatókon keresztül is képes volt megújítani önmagát, politikájával magával ragadta a dolgozó tömegeket, azok érdekei, az élet igényei szerint.

Határkövek a kommunista mozgalom történelmi országútján a kongresszusok. Így volt ez akkor is. amikor az első magyar proletárállam gyalázatos vérbefojtása után leterített párt főnixmadárként újjászületett hamvaiból és 1925- ben bújdoklás közepette megtartotta I. Icongresszusát. Határkőnek tekinthető a pártkongresz- szus békés építésünk napjaiban is.

Időközben változott a nép küzdelmeit vezető párt elnevezése — KMP, MKP, MDP, MSZMP, koronként, helyzetenként másként hívták, — azonban változatlanul a nép felemelkedésének nemes eszméjévé vezérelte, a botlások, a győzelmek és gyötrelmes kudarcok közben is. Tisztikara, harcosai nagyot vállaltak, a leghaladóbb eszme, a korunkban egyedül eligazító marxizmus—leninizmus igazának népszerűsítésével, és megvalósításával. E gondolatok jegyében tisztelgünk a X. pártkongresszus előtt, s megkíséreljük bemutatni szűkebb pátriánk, Tolna megye élharcosainak, küldötteinek kapcsolódását az országosan kiemelkedő határkövekhez. Ezzel azt is szemléltetni kívánjuk, hogy a. kommunista mozgalom nem ismer megyehatárokat. Egységes

egésznek tekintették harcosai a „nagy családot", közreműködésükkel részeseivé váltak és válnak az országos politika alakításának. Az önzetlen áldozatot, közösségi alapállást igénylő küzdelemhez hozzátették a maguk obulusát, avagy bankóját, ki-ki ereje és tehetsége szerint.

(összeállításunk hézagossága főként annak tudható be, hogy a föld alá kényszerített párt első kongresszusainak részleteit olyannyira el kellett titkolni, hogy levéltárunkban, a megyei könyvtárban, a megyei pártarchívumban viszonylag kevés tájékoztató lelhető róluk. A fel- szabadulást követő évek első két kongresszusának Tolna megyei adalékai kissé hiányosak, ebből az időszakból az archívum egyetlen 1946- os leletét és a korabeli sajtóból olvasottakat tudjuk csupán publikálni.)

*

KMOrrü

r Mandátum

‘tt-itaA mtft&L.

eirtot» tM&*. : «kt o St##?*? dtwtoibUbt t'«< Hl lMG&*a*Mia

^XflXi^vCK« U,kUO>*.

^ '*8u<uip&, iMi w06snb»f 2k. - cMtAn> l.

y>i4f *»k /

M-^WÄ *Q*HV*i*T* M*T zozpQxn astznM**

Szabad hazában — a felemelkedés élén

határozatai a magyarországi politikai helyzetről, a KMP feladatairól, a szak- szervezeti és a falusi munkáról szóltak. A hazai közállapotokat példázza, hogy az itthoni pártszervezetek konferenciáin megválasztott küldöttek egy részének nem sikerült kijutnia a Szovjetunióba. Talán érthető, hogy a hozzáférhető forrásmunkákat átkutatva sem találtunk Tolna megyei küldöttet a II., az apriilovkai kongresszus résztvevői között.

Tizenhat esztendő telt el a második és a harmadik, az immár szabad hazában ülésező kongresszus között. Olyan időszak ez a másfél évtized, amelyben a párt tagjait üldözték, szervezeteit megpróbálták gúzsbakötni. A 40-es évek elején hurcolták Szekszárdon kínpadra, majd soha vissza nem vezető úton vágóhídra az illegális pártszervezet bátor, tisztalelkű tagjait, Flach Imrét és a Szakály-testvérekei A krónikás úgy vé. li, kezdeményezői, vezetői lehettek volna a felszabadulással szinte egyidőben talpraugró Magyar Kommunista Párt szekszárdi szervezetének

Elpusztíthatatlan a kommunista mozgalom

Alpári Gyula

A Magyar Kommunista Párt HL kongresszusát

1946. szeptemberében tartották. Az első legális hazai kongresszusnak a légkörét áthatotta az a felemelő tudat, hogy az MKP rövid idő alatt történelmi jelentőségű munkát végzett a felszabadult hazában. A stabilizáció gazdaságilag kiindulópontot teremtett ahhoz, hogy állást foglalhasson a III. kongresszus: az országot a tervgazdaság útjára kell vezetni. Határozattá emelte a kongresszus e jelszót: A népi demokrácia útján előre a szocializmushoz!

Megyei vonatkozásai közül az egyik kongresszusi küldött, Szolvik János mandátumát őrzi a pártarchívum (érdemes megnézni a delegátus által a kongresszuson gyűjtött aláírásokat is), a levéltárban pedig a korabeli sajtó híradásai olvashatók az előkészületekről. A magát a munkáspártok' lapjának nevező Tolna megyei Néplap 1946. március

2-i száma „A Magyar Kommunista Párt első megyei pártkonferenciája” címmel tájékoztat a megyei küldöttértekezletről. A hetilap a szekszárdi Szabadság Mozi nagytermében február 24-én, vasárnap tartott pártértekezletről röviden tudósít. Hetven községből 150 küldött tanácskozott, Mayer Kálmán, az MKP tamási járási titkára elnökölt. Két referátum hangzott el. ..Apró Antal a politikai, gazdasági helyzetről, Samu József, az MKP megyei titkára a párt- szervezetek tevékenységéről és fejlődéséről tartott előadást”. Ami még említésre méltó, semmit nem olvashatunk a küldöttekről, ellenben idézek egy érdekes mondatot. „A reggel nyolc órától

délután öt óráig tartó konferenciát egy- tálételes közebéd szakította meg”.

Félmondat található a szeptember 28-i számban a megyében folyó kongresszusi munkaversenyről.

Sorrendben a negyedik a magyar marxista párt életében a

Magyar Dolgozók Pártja

I. kongresszusa.

Az 1948. júniusában összeült kongresz- szus győzelmet deklarált. Egyesült a két munkáspárt, az iparban túlsúlyba került a szocialista szektor, döntően megváltoztak a hatalmi viszonyok. Az MDP programnyilatkozata a szocialista építést, a kizsákmányolásból eredő jövedelem csökkentését és megszüntetését jelölte ki alapvető feladatként

A Tolnamegye című lap 1948. június 2-i számában az előzményekről tájékoztat. Szekszárdon, az iparosszékházban vasárnap 113 község 267 küldöttének részvételével — köztük 48 nő — megalakult — az MDP Tolna megyében. Harmincéves különállás után egymásra talált a két munkáspárt, a választmánynak és a június 12-i egyesítő kongresszus küldötteinek megválasztása egyhangúlag történt. Távozóban e pártértekezleten köszönt el a megye dolgozóitól Leiter Ernő, az MKP addigi megyei titkára, aki másfél év után Veszprém megyébe került.

Mit tudunk a kongresszusi küldöttekről? A Tolnamegye című lap 1948. június 16-i száma ad ehhez támpontot, az újonnan választott megyei titkár részt vállalt a kongresszus munkájában.

— Az egyesülési kongresszus első napGábor Andor, a párt harcosa, a szó

mestere költeményében így fejezte ki a hősöket teremtő mozgalom, a halállal is bátran szembenéző harcosok összefogásának erejét.

Mi sokszor botlunk és sokszor bukunk,

A homlokunkat sokszor éri sár,

És mégis mind előbbre döng utunk:

Nemi Minket nem lehet legyőzni már)

Tolna megye kiválóságai közül ketten is ott voltak a Kommunisták Magyar- országi Pártjának bölcsőjénél. Az 1925. augusztusában Bécsben tanácskozó

KMP I. kongresszusának

22 küldötte között volt a dunaföldvári születésű Alpári Gyula. A magyar és a nemzetközi munkásmozgalom kiemelkedő harcosa a nemzetközi helyzetről tartott a kongresszuson beszámolót, referátuma alapján határoztak. Erre az időröviddel a kongresszus után letartóztatták. Nem érhette már meg a II. kongresszust, az elszenvedett brutalitások következtében 1929-ben röviddel hazatérése után szülőhelyén, Tamásiban meghalt. Az utókor megőrizte csodálatos i lelkületűre fényt vető mondását: „Ezért a pártért semmi tűrés és szenvedés nem sok”. Az újjászületésnél bábáskodó Alpári Gyula ugyancsak a legdrágábbat, az életét áldozta, 19 év múltán, 1944 július 17-én a sachsenhau- seni koncentrációs táborban meggyilkolták a náci hóhérok.

A KMP II. kongresszusa

a világgazdasági válság kirobbanása után néhány hónappal egy Moszkva melletti helységben, Aprilovkában 1930. február-március havában ülésezett Konspirációs okokból még a tanácskozás pontos időpontját is el kellett titkolni az ország dolgozóihoz intézett felhívásban. E kongresszus legfontosabb

Gőgös Ignác

szakra jellemző, hogy még a kongresz- szust megelőző plenáris ülés jegyzőkönyvében is álnéven, Julius-ként szerepelhetett Alpári Gyula, a KMP Organizációs Bizottságának tagja. A stratégiai célt és a mindennapi politikai, gazdasági követeléseket kijelölő I. kongresszus megválasztotta Központi Bizottságát, melynek tagjai között találjuk Gőgös Ignácot, a tamási születésű ácsmunkást. Gőgös Ignácot árulás-folytán, ab.

ján, GrofewoM elvtársnafc, 9 Német Szocialista Egységpárt társelnökének hozzászólása után került sor Mosonyi Jenő elvtársnak, az MDP Tol na megyei titkárának a felszólalására. A megyei titkár, mint volt szociáldemokrata, elmondotta, hogy az SZDP-n belül sokszor rosszul ítélték meg a helyzetet és megtűrték soraiban az árulókat. Ebben néha helytelenül felfogott érzelmi okok is vezettek. A jobboldali befolyás aló) megszabadult szociáldemokrata tömegek fenntartás nélkül állnak az egyesült párt zászlaja alá. Befejezésül saját példájával cáfolta a jobboldali rágalmakat, melyek szerint háttérbe szorulnának az MDP-ben a szociáldemokrata párt volt tagjai. Ő soha nem tapasztalt semmiféle különbségtételt — hangsúlyozta Mosonyi Jenő.

A Magyar Dolgozók Pártja II. kongresszusit

(mely 1951. februárjának utolsó hetében ült össze), az ötéves terv irreális felemelése révén vált emlékezetessé a magyar munkásmozgalomban. Noha hibásnak bizonyult az erőn felüli, túlzott

Halmos Imréné Ezer Teréz

iparosítás, előbbiek ellenére a II. és III. kongresszus közötti időszakban vált hazánk agrár-ipari országból ipari-agrár országgá.

A 11 szavazati és egy tanácskozási jogú küldöttből tevődő, a kongresszusra utazó Tolna megyei csoport legfiatalabb tagja Ezer Teréz, a tolnai selyemgyár munkása volt. Időközben férjhezment, Halmosi Imréné, ma a népboltnál, Tolna községben bolti eladó.

— Nagyon régnek tűnik a kongresz- szus, de néhány élmény máig maradandó. Szekszárdon gyülekeztünk előtte, indulás előtt búcsúztattak bennünket. Elég sok nő volt a kongresszuson, talán fele lehetett. A mi csoportunkban a tizenkettőből hárman voltunk, a Berki Mihálynéra emlékszem, a másik szintén hasonló korú. Mivel én voltam a legfiatalabb, nagyon kedves volt mindenki hozzám. A régi Duna-szállóban helyeztek el bennünket. Maga az nagy élmény volt a kongresszuson, hogy szemtől szembe láthattuk a vezetőket, a szünetekben ismerkedtek egymással a küldőt, tek, beszélgettünk a többiekkel. Arra emlékszem még, hogy elvittek bennünket az Operába, a Párizs lángjait láttuk, a Nemzeti Színházban pedig az Élet hídja című darabban gyönyörködhettünk. Az utolsó estén a kupolacsarnok-