Tolna Megyei Népújság, 1970. november (20. évfolyam, 257-280. szám)
1970-11-22 / 274. szám
Bodó Béla Pince télen, nyárutón Hetven évvel eielött, 1900. november 19-én született Anna Seghers német írónő és esszéista. Egyetemi tanulmányait In- ben és Heidelbergben végezte. 1928 óta a Német Kommunista Párt, egyben a Proletár Forradalmár írók Szövetségének a tagja. 1933-ban letartóztatták, mgjd Franciaországba menekült. Párizsban antifasiszta folyóiratok es kiadók munkatársa volt. 1940-ben Franciaország meg nem szállt részére, onnan Mexikóba menekült. 1947-ben hazatért az NDK-ba, ahol számos kultúrpolitikai és közeled funkciót tölt be. A jénai egyetem diszdoktora. 1951-ben Lenin-békedijjal tüntetik ki; kétszeres Nemzeti-díjas. A legjelentékenyebb jelenkori német szocialista írók egyike. A szent barbárai halászok lázadása című regénye először 1932-ben jelent meg nálunk. A hetedik kereszt négy magyar kiadása melleit le- fordítanák több elbesieleskotérel, valamint A holtak nem vénülnek, Ut az éjszakából, Döntés, A bitófán csillog a fény, Tranzit, és A februári út cimu regényét. FANTASZTIKUS Egy termetes asszonyság pedagógiai szempontból káros banális intelmét hallottam az autóbuszon, kisfiához szólt a buta mondat: „Ha rosszalkodsz, leviszlek a pincébe!” Vagyis: mumussal fenyegette a szepegő gyermeket. Ó, hát.^, a pince. Mumus? Az-e? Némelykor, mondjuk latyak időben hogyan mumus? Vödrös, zsákos emberek ballagnak. cipekednek a házak tövében, egy macska surran ijedten, lámpák, gyertyák fénye; libbennek, cikáznak a fordulókban, a hosszú folyosók mélyén mintha lidércek. toányatündérek táncolnának — tél idején másodbányászok vagyunk, itt, a házak aljában. Mumus. igen. mert általában sötétek a pincék, csak a reteszek, közt élénk a helyi világítás: messziről tompán hallatszik, mint hasít a fejsze a'hasábfába, — pótfavágók is vágyunk télvíh idején, amikor kell az aprófa a begyújtáshoz, hogy aztán áradjon a tűz. A pince. Fent a lakások a maguk elért cicomáival, függönyök csipkéje. szőnyegek puhasága — még a rongyszőnyegeké is — a falakon egy- egy kép, vagy másolat, mint valami szép, vagy hamisan csillogó hamis ékszer. — nálam könyvespolcok, mintha talpig nemes anyagba burkolóznának a falak. Az épület lába pedig a pincében áll — jól öltözött ember mezítláb. Kövér cső húzódik a pince elejétől a valahol levő végéig, s időnként félmordul, mikor fent, a lakásokban fürdik valaki vagy csobogó víz mellett borotválkozik, mert. este valaki megcsókolja... — Milyen finom, sima az arcod, Jánoskám.... Lent morognak a csövek: artériái, vénái a háznak, köhög a lift motorja, fázik, ha leér a pincébe. — A szomszéd úrnak hány vödörrel kell egy nap — a *A kiváló író utolsó novellája, amelyet halála előtt küldött szerkesztőségünknek. közös problénta, vagy gond összehozza majd télen az embereket, mint mindig. — Két vödörrel... — azóta köszönnek egymásnak s legközelebb megkérdezik, hogy van a kedves felesége. Pince. Hány dolgot őrizhet magában égy szó. mint kövület zárványában a múlt. íme az én gyermekkori emlékem, pinceképem egy nagy bérházból. Az épület sarkában egy morbid cifraságú koporsókereskedés — a kereskedő szigorú — fekete, felesége kicsat- tanóan piros. Az asszony titokban nevetgél, mert a koporsókereskedésben mindig bús. zord arcot kell mutatni a gyászoló megrendelők miatt. A pincében pedig a kereskedő morbid vagyona, sok-sok üres koporsó (belül nyers fehér a deszkájuk) — még élőkre várók, de egyben kereskedelmi cikkek... — Uram négyféle árban szolgálhatok!... A kereskedőről azt mesélik: tervezi; ha jól megy az üzlet (vagyis elegen halnak meg) gyárat alapít. vagyis maga gyártja a koporsókat, tyuhaj! Nekem s pajtásaimnak grund a pince, játék, búvóhely a koporsók már nem bor- zasztanak, ez a jó hely a játékhoz! Liza. Fekete haja van. szeme tüzel, egyszer elránt ^ falhoz támasztott koporsók mellől s megcsókol. De a pince szó másról is beszél A pincében hagytam öreg anyámat és feleségemet, amikor kiszólított a gyilkos felszínre a halálos parancs; a házak akkor üresek, a pincék a lakások. Megbolydult akkor minden: ma, ha akarom, már múzeum a pince: itt áll egy rozzant karosszék, ebben aludt beteg, öreg anyám, ebben a rekeszben reszketett és főzött a feleségem, közben rengett a ház, itt repedt meg hosszában a ház főfala. A pince lidércei ebben a zűrben elillantak, a vélt tündérek remegtek, a macskák dermed ten ültek, szemük sárga hunyorgás, pupillájuk fekete vonal, fekete, mint a kétségbeesés. ..Leviszlek a pincébe!". . . Levittük magunkat, egy város vándorolt le lakásokból — fi gvelmeztető múzeum a pince. Liza csókjára nem emlékszem. Csak arra: o-betű alakja, volt a szájának, válla gömbölyű, csókja után még szorosabban hozzám bújt. Örökké szeretlek ? A pincére, a pincékre emlékszem. A légvonal, :i huzat, süvítve nyargalt bennük, megvadulva. Sorsom úgy hozta: sok pincében kcllelt megbújnom. Sok ház van Pesten, egyetlen lakóját sem ismerem, de tudom, mi! /en len*, a ház mélyén a pince. Megismertem őke!, amikor a pincéket gigászi koporsóknak szánták. Pince. Micsoda káosz. Az író retteg a közhely öl. de írjuk le a pincét: földes padlóján felborzolt szőrrel ülnek az ijedi- dermedt macs', t. élesen dörren a kettős falú vasajtó. mögötte szürke vassisakban all Zoltán űr. a gyomorgörcsös al- könvvelö, ő a légóparancsnök. élet ura. halál ura. Sziréna. . . véres hetek, súlyos hónapok. Egy karosszék az ágy. Aztán a szép szabadulás. A pince most majd nemsokára: a' foltos hátsólépcsőn indulnak feléje a vödrös, kosaras. zsákos emberek. Gyufa, gyertya van nálad? A pincék lécekből fakóit rekeszeikben feketén. nyugalmas békességben ülnek a nyáron lehordotr szénhalmok, mint feketébe öltözött öregasszonyok, kezüket összekulcsolva, a templomban Kéziratokat nem őrzőnk meg és nem adunk vissza! »Csal; olyan irodalmi munkákra válaszolunk. amelyekben a tehetség jelét látjuk. Az elegáns kis édességbolt pultja mögött élénk diskurzusban volt a két eladó. Az idősebbnek látszó, sovány, fekete nő vitte a szót: — Képzeld. Olgicám. a Plomberger Baba, tudód, aki pénztáros itt a sarki illat- szerboltban, az a szemüveges, nagy fogú nő, házassági hirdetést adott tel az újságban. Az Olgicámnak nevezett gömbölyű, szőke, hölgy ámuldozott a hír hallatán. — Ugyan, ne beszélj, Arankám ! Az ő korában! Hiszen van az már vagy négyvenéves! — Negyvenhárom! — vágta rá a .jólértesültek büszkeségével Aranka. — És tudod, mennyinek írta magát a hirdetésben? Harminckilencnek! — Nahát, hogy mik vannak! — hüledezett Olgica. Ekkor belépett a boltba gróf Zrínyi Miklós, költő és hadvezér, és megkérdezte,, van-e török áfium ellen való orvosság? — Csak gyógypemetefű-cu- korkát tartunk. Tessék talán a szemközti patikában próbálkozni — mondta kifogástalan udvariassággal Aranka, majd, mintha mi sem történt volna, visszafordult kolleganőjéhez és folytatta: — És képzeld, akadt jelentkező is a hirdetésre! Méghozzá egy középiskolai kémiatanár! — Egy kémiatanár? Hihetetlen, Arankám, hihetetlen! Nyílt az ajtó, Sophia Loren jött be, fehér lovon ült, Wel- lington-csizma és bikini volt rajta, a fülében két kripton- égő lógott. — Kérek harmincöt kiló málnazselét — mondotta egy kis felsőmagyarországi akcentussal. A két hölgy kicipelte a zsesdobozokat a raktárból, sejtet t felkötözni a nagy csomagot a lóra, majd szívélyes búcsút vett a kedves- vevőiül. 'isszament a pult mögé és folytatta a diskurzust. — És képzeld. Olgicám. az a tanár mar kétszer volt nős. de kénytelen volt elválni, mert mind a két felesége ugyanazzal a mozi gépésszel csalta. — Te Jó Isten! — csapta össze a kezét Olgica. és nem tudott hova lenni a csodálkozástól. Az ajtón most egy hirdető- oszlop lépett be. hosszú pórázon vezetve egy bengáli tigrist. — Kérek hat deka krumpli - cukrot1 De jó savanyú legyen! — tette hozzá. Olgica kiszolgálta a vevőt, visszaadta az aprópénzt. — Figyelek azért, Arankám, csak folytasd! — Persze, a Plomberger így is veszkődik érte. és mindent megtesz, hogy tessen neki. Még ősz csíkot is festetett a hajába, mert a tanárnak is olyan van. .. Olga teljesen oda volt a meglepetéstől. — Még ilyet! Nahát! ősz csíkot festetett a hajába! Őrület. .. Az ajtó előtt megállt egy repülő csészealj, kiszállt belőle egy marslakó és azt mondta: — W5xyzsyzx5zxy3bbbrrrrs- sss4 — Ik sprehe nikt dájcs — közölte lebilincselő mosoly- lyal Aranka. — Na, de a legjobbat még nem is mondtam! Tegnap este bementünk a férjemmel a presszóba, hát ki ül ott? A Plomberger a tanárjával! És tudod, mi volt a Babán? Sötétlila szoknya és méregzöld kardigán! Olgicának még az álla is leesett. — Lila szoknyához zöld kardigán ? Fantasztikus!!! radvaxyi barna N. Ahundov: Könyvtárban. (Linómetszet) — örökre szeretlek majd!... — és nyárutó volt. aranysárga.
