Tolna Megyei Népújság, 1970. november (20. évfolyam, 257-280. szám)

1970-11-20 / 272. szám

Fiatal pedagógusok az ifjúságpolitikai határozatok megvalósításáért „A fiatalokat olyan fel­nőttekké kell nevelni; akik­nek szocialista céljaik van­nak; — közéleti, közösségi emberekre van szükség, olyanokra, akik vállalják osztályuk, nemzetük, hazá­juk sorsát és gondját, és ezért minden erejükkel gaz­dagítják, védelmezik ha­zánkat és a szocialista kö­zösséget !” olvashatjuk az • ifjúságpoli­tikai határozatban. Ebben a nevelő munkában óriási szerepük van a peda­gógusoknak. Nélkülük, az ő lelkesedésük, céltudatos mun­kájuk nélkül, szinte megva- lósíthatatlannak tűnik a ha­tározat. A nevelő munka azonban nagyon bonyolult te­vékenység, — a megvalósítás útján számtalan akadályt, ne­hézséget kell még teküzde- nünk. A határozatba foglalt cél­kitűzések megvalósításáért fo­lyó munkánk egyik láncsze­me volt az a megbeszélés, amelyet a megyei művelődé­si központban rendezett a Pedagógusok Szakszervezete megyei bizottsága a szek­szárdi járás és Szekszárd vá­ros pályakezdő pedagógusai számára. A résztvevők, mind­annyian csupán néhány éve hagyták el a képzőintézeteket és nagyobbik részük a me­gyeszékhely közelében dolgo­zó, egészen fiatal pedagógus, óvónő, tanító, tanár — szin­te valamennyi nő. A vitaindítót Galicza Já­nos, a Padagógus Szakszerve­zet központjának munkatár­sa tartotta, ráirányítva a fi­gyelmet a párt ifjúságpoliti­kai határozatára; — az V nevelésügyi kongresszus aján­lásaival; valamint a központi vezetőségnek a IX. kongresz- szus számára adott jelentésé­nek alapvető kérdéseire. Az az őszinte vélemény- nyilvánítás, az az ügyszere­tet, hivatástudat, és felelős­ségérzés, amelyet a megjelent fiatal nevelők hozzászólásai tükröztek, már maga is bi­zonyítja, hogy kezdő pedagó­gusaink megérdemlik a bi­zalmat, — és hogy igenis oda kell figyelni arra, amit mondanak! Oda kell figyelni a szak- szervezetnek, a művelődésügy állami irányítóinak, a közsé­gek és falvak tanácsi szer­veinek egyaránt. Mert mit is mondtak ezek a kezdő ne­velők? — „Hogyan lehetünk mi majd jó pedagógusok, amikor már a kezdésnél elhalmoznak a tennivalók áradatával? — Mikor . tanuljunk, mikor ké­pezzük magunkat?” —morid- ja egy kis iskola nevelője. — „Szeretnénk művelődni, olvasni, tanulni, de nem jut folyóiratra, szaklapra es szak­könyvre elegendő anyagi, — az iskolák pedig elzárkóznak az Elet és Irodalom és más lapok, folyóiratok megrendez lésétől.” — mondja a másik. — „Miért tűrjük, hogy a tömegkommunikációs eszkö­zök, rádió, tévé, mozi, sajtó sorozatosan megtépázza pá­lyánk amúgyis gyenge lá­bon álló becsületét? Mit tesz érdekünkben, védelmünkben a szakszervezet?” — „Miért követelnek tő­lünk ugyanolyan értékű mun­kát a felügyelők azonnal, mint az idősebbektől, — ami­kor a képző intézményekben sok mindenre nem is készí­tenek fel' bennünket?' — „Miért kell olyan nagy jelentőséget tulajdonítani az írásbeli munkáknak, a tan­meneteknek, és mun ka tervek­nek, amikor azokat általá­ban úgyis az idősebbektől kérjük el? Sokkal jobban sze­retnénk többet tartózkodni a tanítványaink között.” — „Miért van aránytalan­ság az óvónői és a tanítói kategória között a szabadsá­got illetően, talán könnyebb az óvónők .munkája? Miért nem segítik a továbbtanulá­sunkat, miért köteleznek olyan jellegű továbbképzésre, ahol eleve kizárt dolog, hogy fel­vegyenek?” — „Miért általánosítanak olyan könnyen, ha egy-egy nevelő követ el hibát és mi­ért nincs ez így más pályán? Ha egy mérnök, orvos, vagy mezőgazdász hibázik, azt ne­vén ^evezik és úgy marasz­taljál. el, minket azonnal általában tesznek felelőssé? Sokkal több megbecsülésre és sokkal nagyobb érdekvéde­lemre lenne szükség.” — fo­galmazták meg a pálvakezdő fiataljaink. Csak úgy zuhogtak a kér­dések! — Az indokolt igaz megjegyzésekre nem „sablo­nos válaszokkal” reagáltak a megyebizottság jelenlévő ve­zetői, hanem okos megértő szóval; -— nem felelőtlen ígérgetéssel, — hanem a ne­velői pálya más oldalainak elemzésével, — az élet egé­szének vizsgálódó, feltáró módszerével. A zárszó után még hosz- szan tartó beszélgetésen ma­radtak együtt a fiatalok. — Úgy érezzük, hogy hasznos volt a tanácskozás. Meggyő­ződhettünk arról, hogy van az utánunk következő nem­zedékben felelősségtudat, — van hely a fejükben a szo­cialista eszmék számára, — lendület és akarat, a munka becsületes végzésére. Ehhez azonban az kell, hogy mel­léjük álljunk, hogy segítsük őket, hogy meghallgussuk jo­gos és vélt serelmeiket egy­aránt. De nemcsak meghall­gatni, hanem tenni is kell értük — elsősorban a szak- szervezetnek — ha azt akar­juk, hogy minden erejükkel, fiatal lelkesedésükkel segítse­nek nekünk célkitűzéseink m egvalósí tásában, Kedves Henrik a ped. szaksz. megyebizottsága elnöke Hasznos kapcsolat A múlt szombaton kedves vendégeket fo­gadtunk az iregszemcsei Bartók Béla műve­lődési ház ifjúsági klubjában. A Szek­szárdi Szövetkezeti Táncegyüttes hét tagja kísérte Iregszemcsére, a klubfoglalkozásra Sza­badi Mihályt, a táncegyüttes vezetőjét, aki .szemléltetéssel és gyakorlati bemutatóval kí­sért hangulatos előadást tartott „Milyen a magyar tánc?” címmel. A népes klubtagság sok tapssal jutalmazta a vendégek produk­cióját. Nagyon örültünk annak, hogy a me­gye legtávolabbi részébe, szabadidejüket fel­áldozva. eljöttek és kedves estét szereztek az iregszemcsei fiataloknak. A Babits Mihály művelődési központ és az iregszemcsei Bar­tók Béla művelődési ház között ilymődon kialakult .hasznos baráti kapcsolat folytatása­képpen á" 40 tagú táncegyütes még e hónap 21-én, szombaton este — teljes létszámmal —- Iregszemcsére látogat, ahol egész estét betöltő műsorral Iregszemcse közönségének is bemu­tatkozik. BŐGŐS GYULÁNK. jbűv. biz igazgat« során dőlt el a közelmúltban a három első „ helyezés sorsa abban a szellemi vetélkedőben, amit a dombóvári vasutas művelődési házban rendezett meg a vasutas csomóponti KISZ- szervezet a város testvérszervezetei részvéte­lével. Öt csapat mérkőzött, és az utolsó fordulóig három csapat holtversenyben volt. Ebben a fordulóban viszont már eldőlt a helyezési sorrend. A szellemi vetélkedő első helyezett­je a Gőgös Ignác Gimnázium IvISZ-szerve- zetének csapata, második a dombóvári fűtő­ház, harmadik a dombóvári vasúti csomópont KISZ-szervezetének csapata lett. Mindhárom győztes csapat oklevelet és értékes tárgyju­talmakat kapott,. Az okleveleket és a díjakat a zsűri elnöke, Jutkusz Győző, a városi KISZ- bizottság titkára nyújtotta át a győzteseknek — írja a vasutasok szakszervezeti művelődé­si házának igazgatója, Bencze János. Hazajöttek IVf a reggel és a délelőtti órákban gépkocsikra ül- nek Szatmár m egyében az építők, és haza­jönnek. Befejezték küldetésüket. A mindent elsöprő árvízi katasztrófa nyomait eltűntetni, az életet visz szahozni a szatmári végeken, az egész ország össze­fogott. Pénz, anyagi segítség és kétkezi munka, ter­vezői tevékenység és közigazgatási intézkedés, rendőri munka és orvosi segítség — minden volt az árvíz súj­totta vidéken. A kormány úgy határozott, hogy gyor­san, még a tél beállta előtt normális életkörülménye­ket kell az árvíz sújtotta vidéken teremteni. Mi Tolna megyeiek is ott voltunk az első sorban. Vittük az élelmiszert, s Tolnából gépkocsikonyvojok indultak élelmiszerrel rakottan, hogy legyen- kitartá­sa embernek, jószágnak. És elsőként ajánlotta fel a megye az építőmunkát is. A megyei pártbizottság székházában volt az el­ső' tanácskozás, mely elindította a Tolna megyeiek újjáépítő munkáját. Több mint tíz órát rohant két­hetenként az autóbusz az építőmunkásokkal, Szat­már megyébe. A távolság nagy. Az itthoninál rosz- szabb munkakörülmények, rosszabb szállás várta a munkásokat. Távol a családtól naponta 10—12 órát is dolgoztak, hogy mielőbb befejezzék küldetésüket. Több mint 110 család jutott a Tolna megyei építők keze nyomán otthonhoz. Méltánytalan volna kiemelni egyik vagy másik' építő csoportot, brigádot. Hisz mindahány megfordult ott hősies, kiváló munkát végzett. Az állami építők, a tanácsi építők, a Tövállok, a termelőszövetkezetek, az állami gazdaságok építőbrigádjai, a kisipari terme­lőszövetkezetek és a fogyasztási szövetkezetek építő­csoportjai éppen úgy a munka dandárjában vettek részt, mint a községi tanácsok házibrigádjai, vagy a nagyobb vállalatok kőművesei. Összefogott a megye, össze kellett fogni, mert ez a sok építő kéz hiány­zott a megyéből. A hiányt alig vettük észre. És ez az itthoniak dicsérete. A Tolna megyei feladatok lebonyolításával a ™ Tolna megyei Áll ami Építőipari Vállalatot bízták meg. E vállalatnál alakú lt ki az újjáépítés stábja, innen irányították a munkát. Egy beszélgetés során a vál­lalat igazgatója elmondotta, hogy nem tudtak volna olyan sikeresen dolgozni Szatmár megyében, ha a Tolna megyei vezetés a Tolna megyei építők munká­jához nem ad meg minden segítséget, támogatást. . . A kőműves, a segédmunkás, az igazgató, a művezető, a megyei tanácselnök, a megyei párttitkár ügye volt, hogy az újjáépítésben a Tolna megyeiek példásan helytálljanak, hogy a kormány-adta megbízást időre, pontosan teljesítsék. . Ott messze Szatmárban, amikor esténként talál­koztak a Tolna megyei építők, sokszor került szóba az otthon. Napközben meg gyakran keresték fel egy­mást a művezetők: „adj egy tonna cementet”, „küldj egy kocsi sódert”. Mert nem ment simán a munka, sok volt az akadály. Az első emberek akik odautaz­tak újjáépíteni, nehéz körülmények között éltek: ma­guk csináltak szállást, napokig száraz, gyenge kosz­ton éltek. A sok nehézségen azonban úrrá lett az em­ber. Úrrá lett a természet okozta csapáson, új Sz»l- márt épített az ország. jVí a leveszik a fehérgyarmati óvoda épületéről a 1,1 Tolna megyei Állami Építőipari Vállalat Építés- vezetősége című táblát. F elszegelik ismét az Állami Óvo­da címűt. S hétfőn hozzáfognak a volt építésvezető­ség kitakarításához, hogy visszaköltözhessenek az óvo­dások is otthonukba. Köszöntsük e helyen Is az újjáépítésben részt vett Tolna megyei szakembereket. PÄLKOVÄCS JENŐ 1969 első negyedévében kezdték meg a próbaüzemet a Borsodi Sicelőkészítő Műben, ahol a diósgyőri és az ózdi nagyolvasztók részére készítik elő a nyersvasgyártáshoz szükséges elegyet. (MTI foto * Mező Sándor felvétele — KS} \ Izgalmas döntő

Next

/
Thumbnails
Contents