Tolna Megyei Népújság, 1970. november (20. évfolyam, 257-280. szám)

1970-11-19 / 271. szám

Kongresszusra *k észülve A legnagyobb osztály A munka és a munkás rangja 2. „A negyedik ötéves terv. . . az egy főre jutó jövedelem 25—27 százalékos, az egy keresőre ju­tó reálbér 16—18 százalékos nö­velését irányozza elő. A mun­kások és alkalmazottak, vala­mint a parasztok jövedelmének növekedési üteme azonos le­gyen. . . Az átlagosnál nagyobb mértékben emelkedjék a jól dol­gozó, a társadalomnak többet nyújtó munkások és alkalma­zottak kereseté, termelőszövet­kezeti. tagok jövedelme. A dif­ferenciálás 'az általános kerese­ti színvbnal emelkedésével együtt, fokozatosan, mehet vég­be. . .»* (Az MSZMP Központi Bi­zottságának X. Kongresszusi irányelveiből). ............... ... .i. A pártalapszerveze'tek kong­resszusi ■ irányelveket .megvita­tó és vezetőséget választó, tag­gyűlésein a járási, városi, me­gyei pártértekezleteken a. leg­többször , szóba kerülő témák egyike: volt - a jobb munka, s, ezzel a jobb munkások foko­zott megbecsülése-, az anyagi és erkölcsi- elismerés növelése. Voltak,- akik az eddig elért eredményekre alapozva kíván­ták ezt. a többet, mások arról szóltak, hogy néhány eszten­deje a fizikai munka anyagi megbecsülése a kelleténél jó­val kisebb mértékben haladt előre. Nehéz, mert bonyolult összefüggésekkel terhes kér­déscsoport ez. Nem lehet ka­tegorikusan kijelenteni, hogy a fizikai munka megbecsülése nem fejlődött az elmúlt évek­ben. Ugyanakkor azt sem lé- het 1 állítani, hogy minden rendben van ilyen tekintetben. Változó jövedelmek Vannak jól, közepesen és rosszul kereső munkásrétegek- Vannak jól, közepesen és sze­gényen élő munkáscsaládok. Nem a szavakkal játszottunk föntebb, hanem érzékeltetni kívántuk, hogy a munkásosz­tályon belül is jelentősek az' eltérések, akár a kereseteket, akár a család egy-egy tagjára jutó jövedelmeket tekintve. A harmadik ötéves terv eddig lezárult négy esztendejében a reálbérek évi átlagban 3,1 szá­zalékkal, a társadalmi jutta­tásokat is tartalmazó és a fog­lalkoztatottság változását is magában foglaló reáljövedel­mek pedig 5,1 százalékkal emelkedtek. E növekedési ütem jóval nagyobb, mint amelyet a második ötéves terv esztendeiben sikerült elérni. A jövedelmek általános növeke­dése azonban nem jelenti azt, hogy a munkásosztály minden tagja, minden munkáscsalád jobban, könnyebben él, mint három vagy öt esztendeje. Ezt egyrészt bizonyítja az, hogy azoknak a családoknak a ka­tegóriájában, amelyeknél az egy főre jutó jövedelem nem haladja meg a havi 800 forin­tot, még mindig sok munkás­család található, másrészt az, hogy a bérek nem eléggé dif­ferenciált emelése továbbra is gyakran összemossa a jó és a gyenge munkás közötti határ­vonalat, s ilyen esetben a jó munkát végző életszínvonalá­nak emelkedésében alig, vagy Népújság 3 1970. november 19. egyáltalán nem mérheti - le munkája értelmét". A VV.’.Í ,.,•/■ . ■„ A mérce : az érték A taggyűléseken erről el­hangzott vélemények nemcsak megszívlelendők, hanem egye­nesen kötelezik is az érintet­teket a határozott cselekvés­re. Igazuk van azoknak, akik joggal követelik, az anyagi el­ismerés mércéje a végzett munka társadalmi hasznossá­ga. értéke kell, hogy legyen. S e mércétől soha, egyetlen esetben és sehol sem lehet el­tekinteni. Csakis ez a mérce felel meg a munkások — s ál­talában a becsületes emberek igazságérzetének, erkölcsének, mert hiszen amennyire nem irigylik a feltaláló, a nagy te­hetségű színész, s más alkotó jövedelmét, a gyárat felvirá­goztató igazgató, vagy műsza­kiak keresetét, annyira felhá­borítónak tartják a haszon­lesők, a konjunktúralovagok manipulációit. Érdemes azon­ban itt néhány mondat ere­jéig elidőzni. Amellett, hogy tökéletesen igazat kell adnunk azoknak, akik szenvedélyesen bírálják a gazdasági élet e vadhajtásait, s követelik azok minél határozottabb s minél előbbi nyesegetését, hangsú­lyoznunk szükséges azt is, hogy a fizikai munka fokozott megbecsülése nem állítható szembe más tevékenységek anyagi elismerésével. Nem ar­ról van tehát szó, hogy kapjon kevesebbet a mérnök, a köz­gazdász, a százak munkáját irányító középszintű gazdasági vezető, a gyár, a vállalat egé­szét dirigáló igazgató és he­lyettese, hanem arról, hogy a bérpolitika tökéletesítésével, a jövedelemelosztás korszerűsí­tésével, a törvényes rendelke­zések szigorú betartásával, fo­kozott ellenőrzéssel, az adó­zási rendszer egyértelműbbé tételével kell megteremteni azokat a kereseti és jövedelmi viszonyokat, amelyek éppúgy megfelelnek a munkásosztály érdekeinek, mint a társadalom egészének. Ez azonban még mindig csak a dolgok égyik része. A má­sik rész az, hogy ugyan fo­kozatosan, de az eddigieknél sokkal következetesebben szükséges érvényt szerezni á munkások körén belül is a differenciálás elvének. Nap­jainkban ugyanis, bár min­denki egyetért a jó és a gyen­ge munka és munkás megkü­lönböztetésével, ha ennek gya­korlati érvényesítésére kerül sor, a nagy töbhség amellett áll ki, hogy ne néhányan kap­janak többet, hanem inkább többen kapjanak kevesebbet. Ennek következménye, hogy a betanítást nem igénylő mun­kát végzők keresete alig ma­rad el a betanított munkáso­kétól, s hogy ez utóbbiak szin­tén alig valamivel kevesebbet keresnek, mint a szakmunká­sok. A többért többet A munkásosztály egészének helyeslésével találkozott — s ez ismét példa a munkásosz­tály érdekeinek érvényesítésé­re — a párt- és a kormány- vezetés azon határozott állás­pontja, amely szerint a vál­lalati nyereség gyarapodásá­val arányban kerüljön első helyre a munkások közötti ke­resetek differenciálása, a je­lenlegi bérskála széthúzása. Aki többet tud, nagyobb ru­tinnal dolgozik, aki igyekvő és szívvel-lélekkel végzi dol­gát, az ne kényszerüljön arra, hogy mellékállással, fusizás­sal növelje jövedelmét, hanem találja meg számítását a gyá­ron belül, azaz a többért ott kapja meg a többet. Ha ennek fokozatosan és mindenütt ér­vényt szereznek, ha majd a munkások éppúgy, mint a tár­sadalom egésze azt tapasztal­hatják, hogy a kiváló képes­ségű, kvalifikált szakmunkás a képessége legjavát adva a kétszeresét, a háromszorosát is megkeresi annak, mint a rutinmunkát végző, vagy az önállótlanul, ímmel-ámmal dolgozó, akkor a fizikai mun­ka megbecsüléséről már nem kell sok szót ejteni, hiszen be­szédesen vallanak arról a té­nyek. A munka és a munkás rang­ja természetesen nem kötődhet kizárólagosan a bérekhez. Közrejátszik ebben az erkölcsi elismerés sokféle lehetőségé­nek kihasználása éppúgy, mint a párt és a kormány szociál­politikájának érvényesítése. Ez utóbbira gondolva, s a példákat találomra választva, hivatkozhatunk a családi pót­lék tervezett emelésére, a nyugdíjrendszer fejlesztésére, a munkakörülmények javítására, elsősorban a nehéz fizikai igénybevételt megkövetelő, il­letve az egészségre ártalmas munkakörökben, s aiz egészség- ügyi és szociális ellátás egyéb területein tervezett fejleszté­sekre. A fizetési borítékon kí­vül is tehát növekszik a tár­sadalom elismerése a fizikai munka, s a munkások iránt. S ha ez az eddigieknél is kö­vetkezetesebbé, világosabbá válik, ha a munkásosztály ke­vésbé tudatos tagjai számára is felismerhetővé lesz, akkor, a ma még nem egyszer meg­kérdőjelezett mondat, hogy anyagi és erkölcsi értelemben rang-e munkásnak lenni, ki­jelentő módba kerül, mert tt ! nyék serege bizonyítja mai a kijelentő mód jogosságát. t Tegnap délelőtt tartotta soron lévő ülését a KISZ Tol­na megyei. Bizottságának Végi rehajtó Bizottsága. A testület tagjai megvitat­ták azt a jelentést, amit Ki­rály József, a KISZ megyei bizottsága munkatársa ter­jesztett a végrehajtó bizott­ság elé, a szakmunkástanu­lók között végzett KISZ- munka főbb tapasztalatairól. Megyénk területén jelenleg 58 olyan KISZ-alapszervezet működik, • "amelynek tagságát szakmunkástanuló fiatalok al­kotják, Ez év első negyed­évében 73 volt az alapszer­vezetek száma, 2005 a tag­létszám — a mai 1688 fős taglétszámmal szemben. A harmadik negyedévben beál­lott csökkenés a végzős ta­nulók kiválásából, átigazolá­sából adódott, s noha meg­kezdődött, javában folyik az első osztályosok KISZ-föl vé­tele, a szérvezettség foka nem növekedett számottevően. A szervezeti. élet alakulá­sának eredményei mellett sem lehetünk elégedettek — állapította meg a vb. A szak­munkásképző intézetek ta­nulólétszámának gyors emel­kedése folytán nagy az in­tézményekben a zsúfoltság, ami elsősorban helyiséghiány­ban fejeződik ki, így az ele­ven, színes szervezeti élet megteremtésének alapfeltételei legtöbb helyen hiányoznak. Persze nem kis mértékben gátolja a KISZ-életet az sem, hogy a tanulóknak több mint 50 százaléka bejáró. A jelentés részletesen tért ki a szakmunkástanulók, KISZ-szervezetek tevékenysé­gének vizsgálatára, mérlegel­ve a KISZ- és iskolavezetés együttműködésének pozitív és negatív tapasztalatait, a po­litikai képzés, illetve önkép­zés hatékonyságát, az érdek- védelmi munka helyzetét, a kulturális és sporttevékenység teljes kibontakoztatásának gát­ló tényezőit. Ezt követően a végrehajtó bizottság a KISZ megyei kül­döttértekezletének beszámoló­ját, illetve ennek egy rész­anyagát tárgyalta meg. Napirenden az öregek szociális támogatása Annakidején hírt adtunk arról, hogy az Egészségügyi Minisztérium országos anké- tot rendezett Budapesten. Az ankét napirendjén a társa­dalmi erők fokozottabb be­vonása az időskorú állam­polgárok szociális támogatá­sába — szerepelt. Az orszá­gos tanácskozást követően kerül sor Szekszárdon no­vember 26-án egy hasonló célú ankétra, amit a Vörös­kereszt, az SZMT, a Haza­fias Népfront, a KISZ, a megyei tanács egészségügyi osztálya, a MÉSZÖV, a tsz- szövetség, a KISZ ÖV és KIOSZ megyei szervei ren­deznek meg a Babits Mihály művelődési központ márvány- termében. Az ankét referátumát dr. Pap Tibor egyetemi tanszék- vezető professzor tartja, a korreferens Nagy Zoltán, az SZMT szociális bizottságának vezetője lesz. A szociális gondozás új útjait kereső tanácskozás, amely arra hivatott, hogy fel­tárja az eddig még fel nem használt társadalmi erőket, összegezze a gondozást új szintre emelő lehetőségeket, reggel 9 órakor kezdődik. Programja pedig így alakul: referátum, korreferátum, vi­ta. Ez utóbbinak biztosít leg­több időt az ankét rendező­sége. , 1968. végén a vidéki ipar telepítés programjában megin­dult a termelés a szentesi Kontakta Alkatrészgyár új gyár- e ységében. A több mint 10 millió forintba kerülő üzem­ben elsősorban az aszonyok találtak munkát. (MTI foto: Herczeg István felvétele — KS). A III. ötéves terv ered menve • • t Ülést tartott a KISZ megyei végrehajtó bizottsága

Next

/
Thumbnails
Contents