Tolna Megyei Népújság, 1970. november (20. évfolyam, 257-280. szám)

1970-11-18 / 270. szám

rrwrwrvrfYwwwrw^rwwwrwwwTrtYrf^rrrwrwrwwYwwvnrri FT?mnfffwm' Dohozy Imre s Újra lehet kezdeni 6. Kavargóit a gyomrom. Banda ez csakugyan, Desőt kivéve, de micsoda banda. Közösséget vállalni, ezekkel? Vagy én is ilyen lennék már, ha Kolomeától vissza nem hoz a sebesültszál­lító vonat. — Nem szépítem értelmes zendüléssé Sorki ha­ramiadühét — mondta Deső. — Nem felejtem, hogy embereim azért ragadtak fegyvert, hogy végre eldobhassák és hazamehessenek. Azt se tagadom, hogy le gtöbb tiszttársam a zászlóalj­nál inkább félt, egy új helyzet bizonytalansá­gaitól, mint a megszokott rossz folytatásától. De más is volt ott. Értsd meg, azon a hajnalon... a háború kezdete óta először voltunk magyar katonák. Istenem, ha ott vagy, te sem tehettél volna mást. Ha csak öt percig is, de végre ró­lunk volt szó. Magyarországról... Óriási erköl­csi tőkénk gyülemlett fel, egyik pillanatról a másikra. El is tékozoltuk, egyik pillanatról a másikra. Micsoda tűz fulladt hamuba. Ha szét­terjed körös-körű 1... Ne mondj semmit. Tudom. Mégse bánom. Pedig a végén magunkra ma­radtunk, iszonyúan egyedül. De két napig, vagy háromig... igen, tizennyolcadikéig bennünk tes­tesült meg, amit sokan szerettek volna, de nem mertek. Csak akkor, tizennyolcadika után rit­kult el körülöttünk a levegő, mikor a németek megkapták a szükséges garanciát, hogy marad minden a régiben, pusztulunk tovább idegen parancsra: elszalasztva a nagy lehetőséget, me­lyet felkínált az idő. Nem tudtam követni gondolatmenetét. Nem is akartam. Kaland, mondtam volna, de va­lahogy mégse vitt rá a lelkem, pedig az volt, eszeveszetten szép és siralmas reménytelen ka­land: egy század, egyetlen felbuzdult század tü­zet nyit a németekre, mozdulatláh zászlóaljak, ’ ezredek, hadosztályok, gyűrűjébe szorítva, hát ez halálos huszárcsíny, vagyis őrültség. Idege­sített az egész. Még inkább, ami mögötte kiraj­zolódott. Deső fantaszta koncepciója: magyar ügy, magyar erővel, elrugaszkodva attól a min- /aent meghatározó és eldöntő realitástól, me­lyet a két szembenálló óriás birkózása jelent, immár a mi földünkön. — Hogyan gondolhattad egy percig is? Két ekkora malomkő agyonőtöl... Vagy a német, vagy az orosz, harmadik lehetőség nincs. — Lehetne. — Nem! Elméletben... de nem, az csak áb­ránd ! Én is gyűlölöm a németeket... — Ez csak szó. Amíg beléjük nem lősz, ez semmi. — És én se tudom, hogy az oroszok mive- lünk.. -. — Nézd, én tizenhatodikén hajnalban a szá­zad első ütközetére emlékeztettem katonáimat. Két nappal Gyerehovó után kerültünk tűzbe. Szárnybiztosítás volt a dolgunk, kényelmes ál­lásban, eleinte jó messze a hadosztály támadó műveletének centrumától. Embereim gondtala­nul sütkéreztek a napon, én Janus Pannonius! skandáltam félhangon, fűszálat rágcsálva. Ez mind megmaradt bennem, minden részlet. Hi­szen az életre csak ráfogják, hogy egység, nem igaz, csupa részlet, egymástól különböző és egymásnak ellentmondó részlet... Egy várat­lan ellenlökés elfordította a frontszakasz ten­gelyét, századom heves fegyvertüzet kapott. Olyan hirtelen jött az egész, a félsszel ismer­kedni se volt időm. Meglepően nyugodt fővel vezényeltem a századot, viszonoztatva az oro­szok tüzét. A támadást elhárítottuk. Utáná- ti­zenegy halottat, tizenhét súlyos sebesültet számláltam össze. A század egynegyede elve­szett, pillanatok alatt. — Hátrább vontak bennünket, pihenőbe. A kötözősátor szomszédságában ültünk, ottfelej­tett rönkökön, fiatal katonám vonyított hörög­ve odabent. Mintha ráléptek volna a torkára. El akartunk menni onnan, de senki sem mer­te kezdeni, ott maradtunk mindnyájan. Valaki azt mondta, már nem is tudom ki: itt csak a jajgatás magyar. Hallgattam. Néztem a furcsa formájú kazlakat, a nyírfákat, a szokatlan vo­nalú háztetőket, a palaszürke földet. Görget­tem magamban a nehéz mondatot, mint a töb­biek, itt csak a jajgatás magyar. Egészségügyi katona szaladt ki a sátorból, kötényébe törölve véres kezét: századparancsnok úr, magával sze­retne beszélni, haza izenne. Mire odaértem, csend volt a sátorban. Hát ennyi az egész. Lö­vés, vonyítás, csend. Salomhegven. amikor Thule őrnagy egysége fenyegetően szétterült. \ ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► - * “>■ íAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA*. vAAA AAA AAAAAA AAA AAAAAAA AAAA AAA AAAAA AA AAAAAAAAAAA AAAA AAAA az iskolával szemközt, kiabálni kezdtem. Fiúk, itt nemcsak a jajgatás magyar... a föld, a há­zak, a fák, minden... Én is tudom, ne bizony­gasd: a dráma, ha nincsenek igazi szereplői, groteszkbe vált át. Ellenállás helyett végül is csak kvártélyvitába keveredtünk. Magunk he­lyett a szalmazsákot véri tűk a németektől. — De akkor... — Te csak azt látod, ami volt Én azt is, ami lehetett volna. — De nem lehetett! Hát semmiképp nem aka­rod megérteni? Elmosolyodott, aznap először. — Recrudescunt diutina isclytae gentis Hun­gáriáé vulnera — mondta csendesen. — Öreg fiú, mi sohasem tudtunk győzni. Csak vereked­ni, és meghalni. A kuruc szabadságharcból nemcsak Rákóczi brezáni kiáltványa igaz. Majthény is. Negyvennyolcból nemcsak a Talp­ra magyar. Világos is. De ennyi most is telt volna tőlünk. És ha igen, szégyenünk helyett megint, még egyszer megmaradt a szép legen­da. Nem volt értelme vitatkozni. Eszembe ju­tott a legelső nap, a gimnázium kezdetén. Mán- doki osztályfőnök úr ünnepélyes bemutatkozása után sorban fel kellett állanunk, és elmondani, ki fia-bornya va gyünk, mit csináltunk eddig. Nagy nevetések estek, erre senki sem készült, nehéz volt rendbe szedni a mondandót, össze- hordtunk egy csomó jelentéktelen ostobaságot. Amikor Deső került sorra, az osztályfőnök oda­szólt neki: mondj el szépen mindent. Deső sö­tétkék ruhában, vékonyan, meghökkenve állt egy pillanatig, haja nedvesen fénylett, szeme nagyra tágult. Rögtön megértette, mit követel­nek tőle. Elmosolyodott, mint a halott, fagyott mosoly- lyal, és folyamatosan, egyetlen fennakadás nél­kül mondta: ..Deső Kálmán vagyok, Varsányból költöztünk ide, apám ott tanított a majori is­kolában. De már nem él. Meghalt. Megölte ma­gát. Amit erről tudok, anyámtól tudom, amig beszélt, sok mindent elmondott, Apám jó em­ber volt, szerencsétlenül jó. Szakadatlanul jót akart, a jóságot hirdette mindig. Eleinte ez tet­szett mindenkinek, egy szépszavú ember moso­gatta róluk a mindennapos piszkot, még biztat­ták is, mondd csak, ne sajnáld. Apám azonban egyszer, Rézing kocsmájában, kuglizás közben, azt találta mondani, hogy minden ember jó, etekintetben nincs különbség Askalits földbir­tokos és Csoszka Kis disznópásztor között. Ta­lán kíváncsiak voltak, vagy csak ugratták, hogy folytassa, és ebből lett a baj. Apám folytatta. (Folytatjuk.) GELKA-kálvária Még mindig nincs vége Mit mond a Ki felel a szabálysértésért ? Lapunk október 8-i számá­ban riport jelent meg GELKA- kálvária címmel. A cikk be­fejező soraiban választ kért az érdekeltektől és választ ígért az olvasónak. Hogy lapunk mindeddig ezzel még adós ma­radt, — nem mi vagyunk a felelősek. Mi is történt azóta? Mit tett a szerkesztőség? Megírt két levelet. íme: „Az ön szíves válaszát sze­retnénk kérni az 1014163-as rendelet értelmében, október 8-i GELKA-kálvária című írá­sunkkal kapcsolatban. Állásfoglalásukról néhány so­ros tájékoztatást ezúton is megköszönjük.” A fenti levél címzettje a GELKA-központ, Budapest, VII., Dohány utca 98. Hasonló fogalmazási!, levelet küldtünk a Gépipari Elektromos Kar­bantartó Vállalathoz is Szek- szárdra, az igazgató részére. Mindkét levél feladási dátu­ma október 8. és mindkettőhöz mellékeltük a megjelent ri­portot. Mi a helyzet ma, az emlí­tett dátumtól számított közel másfél hónap múlva? A Gépipari Elektromos Kar­bantartó Vállalat Szekszárdról nem válaszolt. S éppen így nem kézbesített a posta leve­let a budapesti GELKA-köz- ponttól sem. Budapestről ugyan járt itt Czibor Endre, termelési osztályvezető, beszélt a cikkíróval, és ígéretet tett, hogy az ügy kivizsgálása után írásban is közli vélemé­nyét szerkesztőségünkkel. En­nek is közel egy hónapja. Mindenféle megjegyzés he­lyett inkább idéznénk néhány sort a magyar forradalmi munkás-par ászt. kormány 1963. VI. 3-án megszületett 1014-es számú rendeletéből. „Az időszaki lapok (újságok, folyóiratok), a Magyar Rádió és Televízió, a Magyar Távira­ti Iroda útján nyilvánosságra hozott javaslatokban, illetve bírálatokban érintett állami szerv közvetlen felettese, (köz­vetlen felügyeleti szervének vezetője), köteles a javaslatot, illetve a bírálatot megvizsgál­ni, s a szerkesztőségnek érde­mi választ adni, amennyiben a szerkesztőség a közlemény nyilvánosságra hozatalától számított öt nap alatt a szöveg egyidejű megküldésével vá­laszt kér. A választ a közle­mény kézhezvételétől szXmí- tott 30 nap alatt kell a szer­kesztőségnek megküldeni, s tartalmaznia kell a vizsgálat megállapításait és a tett in­tézkedéseket.” És mit mond a rendelet ar­ra az esetre, ha a válaszadás elmarad? „Ha a felkérés ellenére az illetékes állami szerv válasz­adási kötelezettségének a megszabott határidőn belül nem tesz eleget, a szerkesztő­ség bejelentése esetén a szó­ban forgó állami szerv köz­vetlen felettes szerve, végső fokon pedig az illetékes mi­niszter (országos miáskörű szerv vezetője) köteles hala­déktalanul intézkedni az ér­demi válasz megadása iránt és a körülményektől függően elrendelni a mulasztást elkö­vető személyek felelősségre vonását.” Az egy hónap, sőt, már. mintegy másfél heles türelmi idő is eltelt. Következzen te­hát az, amit a rendelet utóbb idézett pontja tartalmaz. MÉRY ÉVA Könyvismertetés Szántó György: STRADIVARI A regények sorsa olykor maga is regény. Ahogy a Stradivarié. A vak író kép­zeletének legsikeresebb alko­tása 24 kiadást ért meg a felszabadulás előtt, s egyet a felszabadulás után. Valahogy — érthetetlen — csend tá­madt körötte. A mostani ki­adás — a Gondolat gondozá­sában — ezt a csendet osz­latja: 5C 800 példánnyal. Jó könyv a Stradivari? Furcsa könyv. Azt kísérli meg, ami lehetetlennek tűnik: átívelni háromszáz esztendőt. A kivé­tel erősíti a szabályt: Szántó Györgynek sikerült a lehetet­len. A világhírű hegedűkészí­tő, s alkotásai csak egyike a tételeknek. A négy tételre osz­ló kötet a harmincas évek Berlinjének képét éppúgy felvillantja, mint letűnt kirá­lyi udvarok pompájának fé­nyét. Embereket, valódi és képzelt alakokat, világhírű­eket és szürke névteleneket. Események kavargása, ala­kok gyors váltakozása rejti a mű sikerének titkát. A szerző pillanatig sem hagyja lankadni az olvasó érdeklődé­sét, hisz a cselekmény vará­zsában, a jehemlormálás vonzerejében. S ráadásul mindezt — holott a regeny iitöä-ban került papírra! — modern szericesztesi elveit ér- . eny esi vese .ei valósítja meg. A Straaivan — roiuiajauan — egy aepzeiecutíii hegedu- «erseujr iticeii követi, rvion- uauuojt; azonnali nem kep- zeietufcn, nemem mei.-en em- oe,:, s .&a_. a/ aucotas, az emuért/ tereintoero dicsérete csendül ki e hegedűverseny­ből. Máig szólóan. (m) Kézenfekvőnek látszik az a válasz a kérdésre, hogy min­dig az felel a szabálysérté­sért, aki a£t elkövette. A köz­lekedés rendjének megszegői­nél ilyen vonatkozásban nem is merülhet fel vita, más a helyzet azonban, ha a sza­bálysértést állami vállalat, szövetkezet, vagy más jogi személy követi el. A korábbi gyakorlat értel­mében ilyen esetben a sza­bálysértési hatóságok rend­szerint a szerv vezetőjét vagy annak valamelyik felelős be­osztású dolgozóját vonták fe­lelősségre. Az új, 1968. októ­ber 1. napján életbe lépett szabálysértési törvény meg­oldotta ezt a régi problémát és egyértelműen leszögezte, hogy állami vállalatot, szövet­kezetét vagy más jogi sze­mélyt terhelő kötelesség meg­szegése esetén a szabálysér­tés miatt azt a személyt kell felelősségre vonni, akinek cse­lekménye folytán következett be a kötelességszegés. Az új törvényi rendelkezés kifejezésre juttatta ezzel azt is, hogy saját munkakörében mindenki köteles a szabály- sértéseket megelőzni, tartóz­kodni a jogellenes cselekmé­nyektől, egyben a törvény a munkaköri felelősség kérdését is előtérbe helyezte. A törvény gyakorlati alkalmazása azt je­lenti, hogy például a leggya­koribb tűzrendészeti, munka- védelmi, közegészségügyi sza­bálysértésekért csak olyan ese­tekben felel a vállalat igaz­gatója, a szövetkezet elnöke, amikor a szabálysértések megelőzése érdekében nem tette meg a szükséges intézd kedéseket a munkakörük sze­rint is felelős vállalati dol­gozók (biztonsági megbízottak, ^tűzrendészeti előadók, műve­zetők, üzemi vezetők, stb.) fe­lé. Ha azonban ilyen intéz­kedésre sor került, a felelős- ség már az utasítást kapó sze­mélyeket terheli, és az eset­leges szabálysértésért is ők fe­lelnek. Az új törvényi rendelkezés­re érdemes mindenkinek, akit érint, figyelmet fordítani, mert a felelősség ismertetett szabályozása egyaránt kötele­zettségeket ró a vállalati, szö­vetkezeti vezetőkre, és az uta­sítást kapó, munkakörüknél fogva intézkedési joggal ren­delkező dolgozókra. Dr. Kovács János bonyhádi járási vezető ügyész. Vállalatok! Szövetkezetek! A Szekszárdi Vasipari Vállalat Tolna megye területén OLAVJKÁLYHÁK JAVÍTÁSÁRA KAPACITÁST KERES. Szerződéskötés a vállalat termelési osztályán, Szekszárd, Rákóczi u. 13. (240) vAAAAaAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents