Tolna Megyei Népújság, 1970. november (20. évfolyam, 257-280. szám)

1970-11-18 / 270. szám

Kongresszusra készülve A legnagyobb osztály Vezető erő9 minden tekintetben „Társadalmunk vezető osztá­lya a munkásosztály. A terme­lésben, a társadalmi életben és a politikai szervezetekben elfog­lalt helyénél fogva a szocializ­mus építésének vezető ereje. Vezető szerepe a párt, a népi hatalom útján érvényesül. . (Az MSZMP Központi Bizttságá- nak X. kongresszusi irányelvei­ből.) A vezető osztály egyben a társadalom legnagyobb osztá­lya is. A népszámlálás idő­pontjában, 1970 elején öt- millióan voltak azok, akik­nek rendszeres kereső fog­lalkozásuk volt, tehát az úgy­nevezett aktív keresők. Közü­lük 74 százalékot tett ki a fizikai dolgozók aránya. Ezen belül a legtöbben — 1736 ez­ren — az iparban és az épí­tőiparban dolgoztak. A szo­cializmus építésének vezető ereje a munkásosztály az elmúlt években számbelileg is tovább gyarapodott, s súlya, szerepe fokozódó jelentőség­hez jutott a gazdasági tevé­kenységben éppúgy, mint a társadalmi életben. Nem vé­letlen, hanem törvényszerű tehát, hogy a párttaggyűlé­seken és a pártértekezleteken sok szó esett a munkásosztály helyzetéről, vezető szerepé­nek érvényesüléséről, s arról, hogy a következő esztendők­ben a munkásosztály helyze­tével összefüggő kérdésekre jusson az eddigieknél is na­gyobb figyelem. A munkásosztály több mint két évtizede tartó számbeli gyarapodása a legkülönbözőbb társadalmi csoportokból szár­mazó embereket formált és formál munkásokká. Régi, tősgyökeres munkáscsaládok tagjai ma éppúgy megtalál­hatók, a gyárak, vállalatok falain belül, mint tegnap még a földeken serénykedő pa­rasztok, s szép számmal akad­nak az úgynevezett egyéb társadalmi rétegekből, a kü- löböző alkalmazotti csopor­tokból, önállókból származó kétkezi dolgozók is. Érthető tehát, ha vita folyt és folyik a munkásosztály fogalmának meghatározásáról, de ugyan­így érthető az is, hogy a számbeli növekedés, a sok­féle ember, s a sokféle em­ber által képviselt nézet nem is ritkán ellentmondásosnak tűnő helyzetet teremt. A kongresszusi előkészüle­tek jegyében lezajlott tag­gyűléseken és különböző szin­tű pártértekezleteken észre­vételek, bírálatok, javaslatok tömege hangzott el. Az üze­mi demokrácia erősítése, a munkások beleszólási jogá­nak bővítése éppúgy szere­pelt a felszólalásokban, mint a vezetők és a munkások kapcsolata, a bérezés, telje­sítmény szerinti differenciálá­sa, a törzsgárdának adott na­gyobb megbecsülés, a mun- kascsaládok etetKörülményei- nek további javítása. A fel­szólalások lényege joggal fi­gyelmeztet arra, hogy elmé­leti és gyakorlati tekintetben egyaránt nagyobb figyelmet szuícseges szentelni a legna­gyobb osztály problémáinak, a vezető erő maradéktalan érvényesítésének, azaz: nap- ról-napra válaszolni kell a fejlődés szülte kérdésekre. A munkásosztály vezető szerepének hangsúlyozása, e vezető szerep érvényesülésé­nek elemzése napjainkban sem vesztett aktualitásából Találkozni ugyanis azzal a nézettel, amelynek vallói a korunkban végbemenő tudo­mányos-technikai forradalom láttán úgy vélik, a munkás- osztály vezető szerepét az ér­telmiség veszi át és gyako­rolja. Akadnak olyan néze­tek is, amelyek a társadalom különböző osztályainak és ré­tegeinek egymáshoz való kö­zeledéséből, a nemzeti egység erősödéséből azt a következ­tetést szűrik le, hogy napja­inkban csökkent a jelentősé­ge már annak a kérdésnek, melyik osztály vezet. A legfőbb tanú, a történe­lem igazolja, hogy a munkás- osztály vezető szerepe gazda­sági és társadalmi törvény­szerűségek érvényesülésének terméke, s nem átmeneti je­lenség, hanem alapvető tör­ténelmi igazság. Aligha kell különösebben bizonygatni, hogy a kapitalista társada­lom megdöntésében a kizsák­mányolt, a nincstelen, az éhe­ző, a jogfosztott proletáriátus volt a leginkább érdekelt, s ezért a tőkésrend megdönté­sére irányuló forradalmak­ban a vezető szerepet vál­lalta és vállalja napjainkban is. Törvényszerű, s ugyan­akkor világos az az össze­függés is, hogy a munkás- hatalmon alapuló szocialista rendszer erősítésének gazda­gításának vezető ereje csakis maga a munkásosztály lehet, s hogy az ezt szolgáló mun­káspolitikát a munkásosztály pártjának politikája és prog­ramja testesíti meg. A nagy kérdésekre a leg­többször egész egyszerű a fe­lelet. Arra a kérdésre, vajon a társadalom többi csoport­ja elismeri-e, s ha igen, mi­ért ismeri el a munkásosz­tály vezető szerepét, az a felelet: azért, mert a mun­kásosztály érdekei egybeesnek a társadalom egészének alap­vető érdekeivel,' mert a szo­cializmus felépítése, a mun­káshatalom erősítése nem csupán a vezető osztálynak, hanem a társadalom minden osztályának és rétegének töb­bet nyújt, gazdagabbá, em­beribbé formálja a jelent, s Ígéretessé a holnapot. Tegyük fel a második kérdést- mivel a vezető szerep a fontiek alapján aligha vonható két­ségbe, miként érvényesül az a gyakorlatban? A felelet itt is egyszerű, bár sokféle té­nyezőre támaszkodik. A veze­tő szerep érvényesül a párt politikájában, amely osztály- politika. A népi hatalom az élet minden területen a mun­kásosztály alapvető érdekeit. _ s ezzel a társadalom égé s zének alapvető érdekeit — szolgálja. A munkások, s a munkásosztály sorából kinőt vezetők ott vannak az állam- hatalmi és társadalmi vezető r t testületekben, az irányító posztok ezreit foglalják el, s ahogy az országban, úgy napjainkban és egészében egyetlen munkahelyen sem történhet semmi a munkás- osztály érdekei ellenére, a munkáshatalom rovására. A munkáshatalom megte­remtése és megszilárdulása nemcsak anyagi értelemben emelte fel a proletársorsból és annak minden szenvedésé­ből a munkásosztályt, hanem felemelte erkölcsi értelemben is. A gyárak, vállalatok ha­talmas munkásserege napja­inkban természetes jogának érzi, hogy gazdája a hata­lomnak, hogy nemcsak lehe­tősége, hanem egyenesen jo­ga van beleszólni mindenbe, ami az országban történik, s ami a gazdaság vagy a tár­sadalom bármely kérdésével összefügg. Igaz, napjainkban olykor nem annyira szembe­tűnő a munkások e joga, mint volt a „fényes szelek” idején, a bankok, bányák, gyárak államosításakor, az államigazgatás népi hatalom­má való átszervezésekor, a szocialista tervgazdálkodás megkezdésekor. Akkor köny- nyebb volt elválasztani egy­mástól az igazt és a hami­sat, a társadalmilag -hasznost és a helytelent. Könnyebb volt tehát a tömegeket is meggyőzni arról, mi áll ér­dekükben, s mi nem. Napja­inkban, amikor úgynevezett apró dolgokban ölt testet a munkásérdek, a szervezettebb termelésben, a termékek mi­nőségének javításában, a gaz­daságfejlesztés helyesebb ará­nyainak megteremtésében, az életkörülmények igazságosabb, a társadalmi csoportok sajá­tos helyzetét jobban mérle­gelő javításában, már nehe­zebb megértetni és elfogadtat­ni, hogy mindez szerves tar­tozéka a vezető szerep érvé­nyesítésének, s ahogy régen, úgy e feladatok valóraváltá- sához is a tömegek alkotó együttműködése szükséges. A munkásosztály létszáma 1949-től napjainkig megkét­szereződött. A mennyiségi fej­lődésen belül örvendetes, hogy elsősorban azokban az ipar­ágakban nőtt a munkások száma, amelyek a legfejlet­tebb technikával dolgoznak, következésképp tehát az itt tevékenykedő munkások is tanultabbak, műveltebbek. 1949-hez mérten 1969-ben a híradástechnikai iparban mint­egy hatszorosára, a műszer­iparban közel hétszeresére, a vegyiparban három és fél­szeresére nőtt a munkások száma. Ha e számbeli növe­kedés mellé társítjuk azokat a tényeket, amelyek a mun­kások műveltségének, szak­mai tudásának gyarapodásá­ra mutatnak — így például azt, hogy 1970-ben a fizikai dolgozók 55 százalékának leg­alább nyolc általános, vagy annál magasabb iskolai vég­zettsége volt, hogy az' állami iparban a szakmunkások 11,2 százaléka már középfokú vég­zettséggel rendelkezik — ak­kor világosan láthatjuk, hogy a legnagyobb osztály, a szo­cializmus építésének vezető ereje nemcsak számbelileg, de tudásban, felkészültségben, ta­pasztalatban is együtt nőtt, erősödött . a maga teremtette rendszeriéi. K. S. Külföldi professzorok küldöttsége látogat Tolna megyébe Nemzetközi állategészség­ügyi tanácskozást tartanak november 20-án a budapesti Állatorvostudományi Egyetem dísztermében. Másnap, 21-én, szombaton a tudományos ta­nácskozáson részt vevő, mint­egy 25 külföldi professzort Tolna megyei látogatásra hív­ják meg. Dr. Kováts Jenő, a Tolna megyei Állategészségügyi Ál­lomás igazgatója ebből az al­kalomból elmondotta: — Az állategészségügyi te­endők igen jelentős részét kell, hogy képezze az állat­higiénia, kezdve a telepek el­helyezésétől, az épületek meg­alkotásáig, szellőztetéséig, az állattartásból, — gondozástól a fertőtlenítésig, stb. Az el­múlt évtizedben, gyakorlati­lag nagy lendület tapasztalha­tó ebben a témakörben, keleten, nyugaton egyaránt. S magyar részről vetődött fel a gondo­lat, hogy éppen ezért, nem­zetközi szinten létre kellene hozni egy állathigiéniai tár­saságot. A kezdeményezés, amely dr. Kovács Ferenctől, az Állatorvostudományi Egye­tem állathigiéniai intézetének vezetőjétől indult, általános tetszésre talált egész Európá­ban, úgyhogy november 20-án megtartják Budapesten a Nemzetközi Állathigiéniai Társaság alakuló ülését. — A vidék bemutatásából Tolna megyére esett a meg­tisztelő választás. Miért? Kik jönnek? — Ebben szerepet játszik az is, hogy a részt vevők je­lentős része szorosabb kap­csolatban van a Tolna megyei Állategészségügyi Állomással, így a belgrádi, a zágrábi, a bécsi, a müncheni, a hohen- heimi, a berlini és a lipcsei állatorvostudományi, illetve mezőgazdasági egyetemekről jönnek professzorok, s várunk szovjet, lengyel, bolgár, cseh­szlovák és más országokból való tudósokat. Ismeretes, hogy 1967-ben Tolna megyé­ből nyolc tagú állatorvos-kül­döttség járt Jugoszláviában a belgrádi egyetem meghívásá­ra, az idén zágrábi meghívás­ra valósult meg nyolcnapos jugoszláviai tanulmányút, én pedig Bécsben jártam. 1967- ben a müncheni egyetem cso.- portja volt nálunk, 1966-ban személyesen egy hónapot töl­töttem ott, s három héttel ezelőtt szintén arra jártam. Tavaly a Stuttgart melletti hohenheimi egyetemen vol­tam kéthetes tanulmányúton, a lengyelekkel pedig budapes­ti üléseken ismerkedtem meg. — Mi lesz a vendégek Tol­na megyei programja? — Az egyetem autóbuszán szombaton délelőtt 10 óra kö­rül érkeznek Szekszárdra, ahol a megyei TIT-szervezet klubjában fogadjuk őket. Ez­után az Alsótengelici Kísér­leti Gazdaságban megtekintik az újonnan épülő szarvas­marha-farmot, majd a fertőt- lenítési gépi bemutatót. A lá­togatási programban szerepel a Szekszárdi Állami Gazda­ság is, majd a paksi halász- csárdában fejeződik be a kül­földi professzorok Tolna me­gyei tanulmányi kirándulása — közölte dr. Kováts Jenő. (— bás) Még megyeszerte vetik a búzát Az őszi mezőgazdasági mun­kákról, a vetésről és a be­takarításról szóló legfrissebb jelentések cseppet sem biz­tatóak. A mezőgazdasági üze­mekben még nagyon sok a töretlen kukorica, néhány ál­lami gazdaság és termelőszö­vetkezet kivételével november közepéig még sehol nem fe­jezték be e fontos takarmány- növény betakarítását. Az idő­járás egyelőre kedvez. A no­vember eddig valósággal fő­nyeremény a mezőgazdaság­nak. Annál is inkább, mert még megyeszerte vetik a bú­zát is. A szekszárdi járás­ban mintegy félezer hold, a paksi járásban szintén fél­ezer hold várja még a ma­got. A vetést, illetőleg a ter­vet kizárólag a bonyhádi já­rás mezőgazdasági üzemei teljesítették november 15-ig. Megkezdték a munkát a Pátria dombóvári üzemében Mintegy két éve kezdődtek tárgyalások arról, hogy Dom­bóvárra nyomdát telepítsenek. A tárgyalások végülis a Pát­ria Nyomdával jártak ered­ménnyel. A fővárosi nyom­dának nincs arra lehetősége, hogy jelenlegi telephelyén bővítse üzemeit, ezért kere­sett egy olyan vidéki tele­pülést, amely alkalmas nyom­daipari üzem létesítésére. Dombóvárott a jelenlegi T?) Z ÉP-telepet jelölték ki a Pátria helyéül. Megállapodtak a Pécs—szekszárdi TÜZÉP vezetőségével, hogy rövid idő alatt kitelepítik a tüzelő- és építőanyagokat a Kossuth La­jos utcai telepről. A költöz­ködés késik. Vaszkó Szil­veszter, a városi tanács el­nöke elmondotta, hogy már felszólították a TÜZÉP-et, költözködjék. A felszólítás eredménytelen, a legutóbbi határidő a tanácselnök sze­rint október 30,-a volt. A TÜZÉP-re még mindig szál­lítják az építő- és tüzelő­anyagot. A városi tanács két hónap­pal ezelőtt úgy határozott, hogy a Pátria üzemét el kell indítani. Építettek egy üzem­csarnokot a kertvárosban, és itt rendezték be a Pátria el­ső gépeit. A munka megkez­dődött az üzemben. Több mint harminc munkásnő is­merkedik a nyomdai , mun­kával, s amint az úi üzem felépül már munkaigényesebb nyomdai termékek is kike­rülnek a Pátria dombóvári üzeméből. Népújság 3 1970. november 18,

Next

/
Thumbnails
Contents