Tolna Megyei Népújság, 1970. november (20. évfolyam, 257-280. szám)

1970-11-17 / 269. szám

VVTVVyVTVTfyTVVTTTVTTTfyTTTVTTTTTTrrTTTV¥TT¥TTVTT*»yfTfVTT^TTTTTVTfTTTT»TTTTTVVTTTTTTTVTVVVVTTTTrrrTVVTtrn Doboxy Imre: Újra lehet kezdeni 5 5. — Hát akkor? Csak úgy, a magad szakállára? — Nem. Intézkedéseket reméltem. Csapat- öSszevonásokat, a városok, kulcshelyek védel­mének gyors megszervezését, a főbb útvonalak magyar ellenőrzését... azt, amit ilyen helyzet­ben a hadviselés ábécéje szerint meg kell tenni. Lehet, hogy harcokra került volna sor. A né­metek még nem véreztek ki Az is lehet, hogy a túlságosan németbarát tiszteket golyóval kel­lett volna rendre tanítani. De ezekben a har­cokban. ezt katonáim magatartásából kezdtem megérteni, feltámadhatott volna a testileg- lelkileg széteső hadsereg. Gallai szuszogva nyakaita a konyakot. — Sorki sem ezért lőtt? — mondta dühösen, — Te is tudod! Deső vállat vont. — Lőtt. Ez a lényeg. Méghozzá elsőnek. Ki sem adtam a tűzparancsot, kilőtte géppisztolyá­ból az egész tárat, aztán a pisztolyát kapta elő, és mikor az is kiürült, teljes erejéből belevágta a szemközti ház ablakába. Furcsa... Két év alatt, sokféleképpen láttam őt engedelmeskedni. így őrjöngve, a személyes bosszúnak ilyen bősz in­dulatával még nem — Elege volt, ez az egész? — Nagyon jól emlékszem rá — folytatta De­ső, ügyet sem vetve a közbeszólásra —, amikor a Sepetovka alól csürhemód visszaözönlő század megpróbált feljutni a német teherautókra, és a németek csizmasarokkal rugdosták a kapasz­kodók kezét, a törzsőrmester is megkapta a ma­gáét. Gémberedett ujjairól letaposták a körmét. Lehuppant a hóba, vérző ujját szopta. Aztán feltápászkodott, köpött egyet, mindenki nem fér­het fel. De még akkor orosz földön jár a szá­zad. A Kárpátokkal mintha valami érzelmi vá­lasztóvonalat is átlépett volna. Sorki minden .közvetlen ok nélkül átkozni kezdte a némete­ket. Ez a lomha eszű, nyers paraszt a maga módján érti a világot. A haza sokáig, kivált ide­genben nem jelentett neki mást, mint engedel­mességet és az engedelem feltétlen megkövete­lését. De mikor már itthoni földön folytatódott a Visszavonulás, fájlalni kezdte a talpát. Fizikai kint érzett, amiért földet és megint földet kel­lett átengedni, tíz várost nem sajnált annyira, mint egyetlen barázdát. Hátizsákjából apránként kidobált mindent, holmija helyét megtömte földdel, melyet útközben fel-felmarkolt. Min­denféle földet összeszedett, erdei humuszt, nyíri homokot, bihari agyagot, kunsági fekete földet, mit tudom én... a fél ország földjei keveredtek zsákjában. Cegléd alatt háromnapos eső áztatta a századot, akkor sárrá vált, majd egyetlen tömbbé száradt az egész gyűjtemény. Különös földgömb lett belőle, a törzsőrmester véletlen glóbusza, amelyben Jelzésteleh masszává gyúró­dott össze a hazai táj. Sorki aligha gondolkozik ezen, szimbólumokról harangozni se hallott, csak cipeli a földet, és... Tíz óra elmúlt. Fut az idő. — Ne haragudj, hagyjuk a törzsőrmester meg­indító históriáját. Rólad kell gondoskodnunk. — ö is itt van — mondta Deső. — Itt? Hol? — Az előszobában. Nem maradhatott a Szá­zadnál, ugyanis... Gallai kiitta a konyak utolját, csörömpölve csapta le a tálcára az üveget. — A szaros gatyájúak mind itt' vannak *— mondta röhögve, a képe vörös volt, nyála sza­naszét fröcsögött. Hentes lehet civilben vagy fuvarozási vállalkozó. — Ki vele. főhadnagy úr, tisztelettel, miért nem azzal kézdted, hogy itt az egész banda? — Dehát... hányán vagytok? — Négyen — mondta Gallai. Kedvem lett volna rászólni, a nyőnyegre köpködött. — Tarba a negyedik, a géppuskás raj parancsnoka. Ö Is gyűjtő, ha már mesélünk, ne szégyelljük! Né­gyünket rendeltek kihallgatásra, vagy együtt döglünk meg, vagy együtt pucolunk, máskéht nem lehet Tarba remek géppuskás, láttam én, futó rókát kaszált le egy sorozattal, az istenit, aki utána csinálja, kinyalom a fenekét. Hát mikor a félkarú klarinétost játssza, főhadnagy úr, mi? Ha jókedve van. Balkezét elrejti, zub­bonya ujja üresen lóg, valóságos rokkant, haj­longva elfúj egy nótát, aztán a nadrághasítékon kidugott Ujjával tartja a klarinétot, mintha a nemi szervével fogná, jobbjával meg kunyorálva hordja körül a sapkáját. Óriási. Dőlni kell a röhögéstől. De ritkán csinálja. Komisz kedvű fic­kó, egyedül alszik mindig, nem mer a közelébe feküdni senki. Nem csoda. Eleshetett volna, az lett volna neki a legjobb, de az ilyen nem esik el. Kőműves korában szakszervezeti bizalmi volt, megfigyelendő minősítéssel került a font­ra, ott meg a marha jártatta a száját, az orosz is ember, meg efféle, a bolsevikoknál nincs úr meg szolga, és így tovább: nincs a nyavalyát, ahol főnök van, meg beosztott, az egyik paran­csol, a másik befogja a pofáját. De ez az isten barma csak pofázott, át is tették egy partizán­vadász alakulathoz, ahol, hogy megbízhatóságát bizonyíthassa, vele akasztatták fel a foglyul ej­tett partizánokat. Na, nem ment az simán, em­lékszem Tarbát eleinte szuronyvéggel piszkálták oda az akasztófához, egyszer úgy a seggébe szúr­tak, elöntötte a nadrágját a vér. Egyszer meg őt is az Utolsó pillanatban vágták le, felakasztotta magát a szálláshely gerendájára. De aztán el­rúgta magát a parttól. Nagy dolog a di'zeipli- na, kivált a fronton, vagy a pofádat tartod becsben, vagy a tyúkszaros életedet. Hát Tarba elkezdett akasztani, bele is vadult, mire vissza­kaptuk, már egész vadember volt — Van egy kis batyuja, a zsákjában, a ros- seb hordaná, így is a hátam borsózik bele. Rongydarabokat dugdos. Van közte köpenyből, •rubáskából, szoknyából, gatyából való rongy, kin mi maradt utoljára, negyvenhárom rongya van, azt mondják, enhyi ruszkit köttettek fel vele. De hát ez miért lóit? Kin akart bosszút állni? Ha csak a saját rohadt életén nem. Mert Sor­kit tudom, hallottam, te meg nem hallottad, fő­hadnagy úr, azon a hajnalon ugatott mint a kutya: ne zabáltatok volna, disznók, ha nem bírja a gyomrotok, most aztán a többivel együtt minket is kiokádtok! Ezt ordította a németnek. Te nem figyeltél rá, nem is voltál egészen eszed­nél, de én figyeltem, ezt ordította. A rászedett zsoldos lázadt fel benne, ez az igazság Nem a háborút utálja, csak a vereséget. A németek gyengeségét, miért eresztik ki a markukból, amit egyszer megfogtak. Mert így vége a vásár­nak, ő se lophat, mert úgy tud lopni, hogy úgy senki, a tűzről lelopja az ételt. Egyszer majd az egész század női fehérneműre váltatta elrongyolt alsónadrágját. Sorki egy boltban öt tucat mű- selyem bugyit gyömöszölt a köpenye alá, mi­közben egyetlen pár bakancsfűzőt vett a ke­reskedőtől, (Folytatjuk^ -Jü 3 ■g < ■4 4 1 ■4 ■4 ■4 4-tAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA Amíg a gyógyszer eljut odáig Ide jön fájdalmaival a kör­nyék. Egy aszony vérnyomás­csökkentő gyógyszert vásárol: sápadt férfi makacs főfájása ellen kér és kap valamit; bőr­gyulladást gyógyító kenőcsöt vált ki a szomszéd házból való tanító bácsi; nehézkes szuszo- gással adja át egy nyugdíjas asszony a receptet — tüdő- tágulata van... Legalább 1500— 2000 féle készítmény várja eb­ben a gyógyszertárban a be­tegsége ellen küzdő embert. Találomra kérdem a patikust: hányféle idegcsillapítójuk van. Tizenkettőig számolom a föl­sorolást. Vevő érkezése vágja kettőbe a sort. Aztán a fájda­lomcsillapítók után tudakozó­dom. E panaszok közvetlen és közvetett megszüntetésére, ti­zenhét orvosságot említ... Féj- lődött valamicskét a gyógyszer- gyártás, amióta az ókori Plí- nius a fogfájás csillapítására veszett kutya hamvának olaj­jal kevert elegyét ajánlotta. Hogy ez így van, abban a magyar gyógyszergyártásnak is jelentős a része. Ahogy Svájc­ban az óragyártás. Kubában a cukorfeldolgozás, — úgy ná­lunk is nemzeti iparnak te­kinthető a gyógyszergyártás. Hazánk a világ tíz legnagyobb gyógyszerexportőre között van. A magyar kutatók munkája nyomán olyan újdonságok ju­tottak el a földkerekség min­den számottevő országának pa­tikáiba, mint a Trioxazin, a Frenolon, vagy a. Libexin. A termelésének több mint a felét exportáló magyar gyógy­szeriparban különlegesen meg. becsült, fontos helyet foglal el a csaknem 6000 dolgozóval mű­ködő Chinoin. Ebben — az idén 60 esztendős — gyárban kerestem választ a kérdésre: milyen utat jár be az ötlet, a fogantatástól a gyártásig? DOLLÄRMILLIÖS KUTATÁSOK Volt egy magyar író — Kó­bor Tamás —, akinek egyet­len könyvét sem emlegetik már napjainkban. Időtállónak egyetlen fölröppenő ötlet­szilánkja bizonyult. Az addig Alka Vegyészeti Gyár néven működő üzemnek ő találta ki 1913-ban Chinoin fantázia ne­vét. Hogy a Chinoinban tevé­kenykedő kutatók képzelete mit adott a betegségektől kín­zott embernek, azt néhány ké­szítményük neve is érzékelteti. A Chinoinból került ki pél­dául az Ultraseptyl, a Neo- magnol, a Troparin és a No­vad n. Dr Szentmiklósi Péterrel, a Chinoin orvostudományi fő­osztályának vezetőjével beszél, gettünk a gyógyszer sorsának az ötlettől a gyártásig terjedő szakaszáról. — Mi alakítja ki a gyógy­szervegyészek kutatási prog­ramját? — kérdem. Széttárja karját. — Mi alakíthatná? Az igé­nyek, az élet. — Közelebbről? — A rákos megbetegedések nagy száma szinte erkölcsi pa­ranccsá tette az emberiség számára, hogy keresse az or­voslás eszközeit. Ezenkívül azok a megbetegedések, me­lyek a lakosság széles körét érintik és hatékonyabb gyógy­szert igényelnek az eddig hasz­nálatosaknál, szintén meghatá­rozzák a programot. — Ezek minden esetben új gyógyszer előállítására irányu­ló kutatást jelentenek? — Korántsem. Munkánk je­lentős hányada úgynevezett reprodukciós kutatás. Ez má­sutt felfedezett, jelentős ké­szítmények szabadalomképes, önálló előállítását jelenti. Mind közegészségügyi, mind népgaz­dasági szempontból fontos munka ez, hiszen egy-egy új gyógyszer kutatási és kifejlesz­tési költsége Nyugaton mint­egy ötmillió dollár. És ennek megfelelően borsosak a licenc- díjak is. Bár meg kell mond­jam, a szabadalmak meg­vásárlása sok esetben kevésbé költséges, mint a reprodukálás, az időnyerés fontosságáról nem is szólva. BIZTONSÁG, BIZTONSÁG, BIZTONSÁG — Miért oly nagyok a kuta­tási költségek? És nálunk is ilyen tetemesek? — A kérdés második részé­re válaszolok előbb Nálunk is költséges dolog ez. És a továb­biakból kitűnik, hogy miért. A gyógyszerkutatás rendkívül összetett és munkaigényes fel­adat. Az új gyógyszerek föl­fedezésén nem magányos ku­tatók, hanem kutatócsoportok dolgoznak. E munka során a nemzetközi statisztikák szerint általában három-ötezer előál­lított új vegyületből egy válik végül is gyógyszerré. Maga az átfutási idő is hosszú, öt-hét esztendő. —• Akkor valóban drága munka. — Jelentősek a vele járó költségek. Hogy csak egyetlen példát mondjak, csupán az USA 196li-ban ötszázmillió dbl- lárt költött gyógyszerkutatásra. — Milyen szakaszai vannak a kutatásnak? — Az első stádium a kémiai kutató munka. Ennek során új kémiai szerkezeteket állítanak elő. Mint említettem, rengeteg kísérlet szükséges ahhoz, hogy egy használható, új vegyületet hozzunk létre. Ezt kíséri és követi a farmakológusok mun­kája. Ök állatkísérletekkel ha- tástani vizsgálatokat végeznek. Megismerik a szer fő- és mel­lékhatását, mert, hogy mást ne mondjak, egy eddig ismeretlen vegyületnek lehet magzatkáro­sító, vagy éppen rákkeltő ha­tása is. Ezek a vizsgálatsorok végül is kiszűrik a készítmény fő hatását. Ha itt minden si­került, biztonsági vizsgalatokat végeznek, annak földerítése ér_ dekében, hogy az új gyógyszer huzamosabb használata nem rejt-e magában veszélyeket. — Ezt hány emberen végzik? Mosolyog: — Még mindig csak állat­kísérleteknél tartunk. Ha ezek végül is eredményesek, akkor dönt az Egészségügyi Tudomá­nyos Tanács, hogy engedé­lyezi-e az új gyógyszernek emberen való kipróbálását. Ez utóbbi előbb kis csoportokon, majd tömeges használat for­májában történik meg. — Akkor már bevezetett gyógyszernek tekinthetjük? Legyint. — Dehogy. Megállapítják még a standard minőségét. Az üzemi vegyészek kidolgozzák a nagyüzemi gyártás technoló­giáját. a gyógyszerészek a vég­leges gyógyszerformát, s az egészre a forgalomba hozatali engedély üti rá a pecsétet. A NO-SPA KARRIERJE Most már értem az öt-hét esztendős átfutási időt. És azt is megértem, hogy e roppant költséges munka is kifizető­dik. Hiszen, mint dr. Szent­miklósi elmondja, egyedül a No-Spa nevű magyar görcsoldó készítmény a belföldi igények ellátása mellett, exportból 1970 végéig mintegy 250 millió fo­rint bevételt jelent népgazda­ságunknak. Ily módon végül is kifizetődik a gyógyszerkutatók szellemi erőfeszítése. Ezeknek az erőfeszítéseknek részese dr. Szentmiklósi Péter is, aki ál­lami díját dr. Mészáros Zoltán kutatótársaként a No-Spa ki­dolgozásában való részvételéért kapta. Hippokratész szerint „a fájdalom csillapítása isteni cse­lekedet”. Jó, hogy napjainkban ez ilyenfajta emberi megbecsü­léssel jár. BAJOR NAGY ERNŐ kőműveseket, KŐMŰVES- BRIGÁDOKAT, KUBIKOSOKAT ÉS ÁCSOKAT felvennénk, illetve téli fagyszabadság, vagy fize­tés nélküli szabadságuk ideje alatt foglalkoztat­nánk — az utóbbi eset­ben vállalati igazolással — Alsótengelic Középhíd- vég munkahelyen. Jelentkezés Középhídvé- gen, a gazdaság munka­ügyi előadójánál, vagy építésvezetőjénél. Kísérleti Gazdaság Alsótengelic Középhídvég (137) Népújság 4 1970. november 17,

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents