Tolna Megyei Népújság, 1970. november (20. évfolyam, 257-280. szám)
1970-11-15 / 268. szám
Az őszinteség, a tájékoztatás korlátái |V emrég egy szövetkezeti gazda elmondta, hogy a tagok keveset tudnak a vezetőség döntéseiről,' határozatairól. A rendszeres, a folyamatos tájékoztatás, elmarad s ilyenformán, olykor a gazdák kívülállónak érzik magukat. E beszélgetés megjelent a Tolna .megyei Népújságban és a szóban forgó termelőszövetkezet vezetői azzal utasították vissza a bírálatot, hogy az a gazda, aki a tájékoztatás „hiányosságait” szóvá tette — február óta nem dolgozik, eleve nincs tehát igaza. Bizonygatták, akik rendszeresen részt vesznek a pártszervezet és a termelőszövetkezet rendezvényein, azok mindenről tudnak, azoknak mindenről tudniok kell, ha odafigyelnek. Ezzel az ügy — ha egyáltalán annak nevezhető — lezárult. Az egyik párttag, tsz-tag a tájékoztatást hiányosnak tartja, a vezetés a tájékoztatást kielégítőnek mondja. Az egésznek annyi volt csupán ' a szépséghibája, hogy a szóban forgó tsz vezetői a cikk megjelenése után nem a tagoknak bizonyították be a bírálat alaptalanságát, hanem egy felsőbb szervnek. Tefték ezt valószínűleg abból a meggondolásból, hogy itt nem a tagok véleménye a lényeges, itt a felsőbb szervek véleménye az érdekes. "Nem á gazdákkal kell tehát tisztázni a dolgokat, hanem a felsőbb szervek előtt kell tisztára mosakodni, mert ha a felsőbb szerv előtt „tiszta” a vezetés, akkor mondhatnak a gazdák, amit akarnak. Á magas diplomáciának ez a műfaja nagyjából azt jelenti: az ügyes vezetés ne azzal törődjék, miként vélekednek a munkájáról lent, azon fáradozzék, hogy jól vélekedjenek a munkájáról „fent”. Ez a veszedelmes, idejétmúlt és korlátolt felfogás a legtisztább és a legszebb elveinket is bemocskolja. Kiábrándítja, elkedvetleníti a dolgozókat, növeli bennük a kívül- állóság, a „nem rám tartozik” érzést. A hétköznapi politika nyelvén fogalmazva: nehezíti, gátolja ez a korlátolt felfogás az üzemi demokrácia kibontakozását, s a dolgozók aktivitását fékezi mind a termelésben, mind a közéletben. A közelmúltban kétségbeejtően szánalmas helyzet állott elő az egyik szekszárdi üzemben, ahol az igazgató egyre bizonygatta az egyik brigád tagjainak, hogy ők szocialista brigádtagok, a dolgozók meg makacsul hajtogatták : semmit nem tudnak arról, hogy ők szocialista brigádtagok lennének. Hogy ebben a nagyon egyértelmű szópárbajban ki szerepelt le az nyilvánvaló. E helyzet végterméke óhatatlanul a növekvő cinizmus és a nihilizmus, amely valósággal megcsontosodik, megrögződik az emberben. Éppen azon a területen figyelhető meg még mindig a zsákutcába vivő lakkozás, a mellébeszélés, ahol nem nyert polgárjogot a nyíltság, az őszinteség, a szókimondás a vezetők és a vezetettek között. C amikor azt mondjuk: létezik egyfajta ^ „fedezzük le magunkat felfelé” szisztéma, tegyük ehhez hozzá, hogy ennek nemcsak a számítás, hanem sokszor a kényszerűség az eredete. Idézzük a D-i állami gazdaság igazgatójának elgondolkodtató szavait, amit e témával kapcsolatban mondott: „Tájékoztassuk őszintén mindenről a dolgozóinkat! Elfogadom, magamra nézve kötelezőnek tartom, de huszadik éve vagyok igazgató és megtanultam: ahhoz, hogy én tájékoztassak, ahhoz legelőször az kell, hogy engem is őszintén tájékoztassanak. Sajnos ez még mindig nem megy úgy, ahogy szeretném, ahogy elvárnám. Huszadik éve vagyok igazgató, de még soha nem ült le velem itt a dolgozószobámban érdemben tanácskozni egyetlen fölöttesem se”. A D-i. állami gazdaság igazgatója úgy véli tehát, hogy az üzemek,. a vállalatok,, az intézmények vezető gárdájával szemben jogos elvárás, hogy tájékoztassák a dolgozókat, de ennek fontos előfeltétele, hogy az üzemek, a vállalatok, az intézmények fölött Süß szervét Vezetői se mnlasszüSf el äsr őszinte tájékoztatást, lefelé. És van itt egy másik dolog. Induljunk ki. abból, hogy az őszinteségnek, a nyílt tájékozta-: tásnak képletesen szólva van egy adó- és egy vevőállomása. S itt nincs még minden rendben, minthogy sokszor a vevőállomás félrehall, „rosszul fog”. Beszéljünk magyarul: a szakmai és a politikai tájékozatlanság következtében a dolgozók egy része nem mindig azt érti a tájékoztatásból, amit mondanak, hanem egészen mást. Ilyenkor kezdődik a dolgok félremagyarázása, olykor rosszindulatú eltorzítása. Mi következik ebből? Idegesség, ingerültség, feszültség és rossz közérzet. Ahhoz tehát, hogy a dolgozók a vezetőkkel, a vezetők a dolgozókkal minden helyi kérdésben csakugyan szót tudjanak váltani és szót tudjanak érteni — elengedhetetlenül fontos az eddiginél többet törődni a dolgozók politikai és szakmai műveltsége növelésével. Több termelő üzemben hovatovább olyan nagy a szellemi szintkülönbség a dolgozók egyes csoportjai, a vezetők és a dolgozók más csoportjai között, hogy egymásnak lassan már a szavát sem értik. A z őszinteség és a tájékoztatás korlátáiról ** szólva a valósággal szembenézve beszélni kell a kérdés emberi vetületeiről is. Főleg ott, ahol nem ritkán egzisztenciális meggondolások tartják vissza a vezetőt az őszinte megnyilatkozástól. Vegyük például szemügyre a termelőszövetkezeteket. A közös gazdaságok elnökei őszintén és nyíltan beszélhetnek bármiről bármikor? Nem. Némelykor a teljes igazság kimondása azzal járhat, hogy az elnök maga ellen hangolja a tagok egy részét, s esetleg az elnököt egy legközelebbi közgyűlésen az isten se menti meg a leváltástól. Könnyű hangulatot teremteni, s éppen azért könnyű, mert a termelőszövetkezetekben a gazdák politikai műveltsége még nem mindenütt érte el a kívánatos szintet. Azokkal kell tehát nagymértékben egyetérteni, akik azt mondják: az üzemi demokrácia eszményi kibontakozásának egyik fontos eleme az őszinteség és a nyílt tájékoztatás. Ezek kiteljesedése viszont kizárólag a politikai műveltség szüntelen növelésével képzelhető el. Sz. P. Pártértekezlet után — kongresszus előtt „Nagyra értékelem. minden jobban megvilágosodott előttem99 ii. Göndöcs Ferencné, a Szekszárdi Textiltisztító és Ruházott Vállalat igazgatójc 1951-től Tolna megyében minden megyei pártértekezleten küldött volt. Van tehát összehasonlítási alapja a négyszáz dolgozót számláló, 90 százalékban női munkásokat foglalkoztató üzem igazgatójának. * Női társaságban lehetett látni a pártértekezlet minden szünetében. Ott emlékeztette őt az egyik — felnőtt fejjel annak idején vele együtt érettségiző — megyei pártfunkcionárius arra, hogy akkoriban férje a gimnáziumba hozta be szoptatásra a kis újszülöttet. Ez kellett ahhoz, hogy zavartalanul vizsgázhassák. i— Megragadta a figyelmemet a pártértekezleten a nőkérdéssel foglalkozó két hozzászólás, nagyon foglalkoztatott utána is. Bolváriné arról beszélt, hogy van helye és jövője a nőnek a mi társadalmunkban. Az új nemzedék képviselője, az ifjú faddi doktornő keresetlen szavakkal ki is mondta: „a nőn is múlik, mennyire szabadul fel, mennyire lesz hasznos tagja a gyakorlatban a szocialista társadalomnak.” — Utólag gondolatban egyesíti a két felszólalást a küldött, akit húsz esztendővel ezelőtt a nőtanács- indított el pályafutásán. — Késő este, sőt még éjszaka is gondolkodtam: ha nincs segítség a nő mellett a családban és a társadalomban, nem tud kellően élni a lehetőségekkel, vagy csak korlátozottan teheti. Ma más a nő helyzete, mint amikor én érettségiztem, mégis kell a segítség. Amikor tanul, vagy közéleti tevékenységet fejt ki, helyette a nagymama, vagy gyermekeinek apja kell, hogy vállalja az otthoni munkát, könnyítsen rajta. Sokat mondó, útmutató eszmefuttatását az összehasonlítással folytatjuk. — Miben volt más, miben tért el a korábbitól a megyei pártértekezlet? — Nekem nagyon tetszett az írásos beszámoló tartalma, nagyra értékelem annak segítő és értékelő jellegét. Módszerben és gondolatilag sokat kaptam a szóbeli előterjesztéssel és a vita végén adott válasszal, különösen ahogy érveltek, indokoltak, hogy mi miért helyeselhető, vagy kifogásolható. Megismertem mások nehézségeit, örömmel üdvözöltem a fiatalok friss hangvételét, őszinteségét, tetszett, hogy a Politikai Bizottság tagja közvetlenül beszélt, nem használt" hangzatos szavakat, mindaz amit mondott, magyarázó és meggyőző volt. Sok új arcot láttam a küldöttek között, és jelentős frissítés történt az újonnan választott testületekben. Kell az utánpótlás eäen a szinten is. Én úgy látom, hogy a hozzászólók zöme alkotó módon, saját tapasztalataiból kiindulva kapcsolódott a nívós beszámolóhoz, tovább látott saját területénél. . — Konkrétan mire utal Gön- döcsné elvtársnő? ■— A pártmunka módszereit és tartalmát gazdagító hozzászólásokat hallottunk Daradics és Rúzsa elvtárstól. A dunakömlődi tsz-elnök foglalkozott a tagság művelődésével, a falusi gyermekek iskoláztatásával, nemcsak a termeléssel. A tamási járás termelőszövetkezeteiről beszélő küldött hangsúlyozta a tsz- nek a falu formálásában betöltött szerepét, és ismertette, hogy mit tettek és mit nem. — Végül megkérdezem: van-e olyan, ami visszatérően is foglalkoztatja a megyei pártértekezlet küldöttét? — Van. őszintén mondom, szívenvágott az egyik felszólaló kijelentése, amikor azt mondta, hogy a gazdasági vezetőt kell felelőssé tenni azért, mert a vándormadár nagyobb bért kap. Igaza is van, meg nem is. Ügy vettem észre, hogy sok helyen szorít a cipő. Mi magunk csináljuk a visszásságot, amikor megadjuk a szakmunkás által kért órabért. Ez igaz, azonban nagyon kell a szakember, meg kell" tennünk, hogy üzemképesek legyenek a gépeink. Másfél-két éve rágódunk azon, ki kezdje el, hogy ne kapjon többet a vándormadár, aki azért lép ki, íiogy másutt magasabb bért követelhessen. ■ Volt . már erről szó a megyei tanácsnál, a megyei pártbizottságon is. Felmerült, ott elmondtuk, hogy szövetkezzünk, ne vegyük fel, illetőleg ne kapjon sehol többet a korábbi fizetésénél. Ez ellen viszont kikéit a szakszervezet. — Mit javasol? Mivel lehetne megakadályozni azt, ami. jogosan kelt elégedetlenséget, am; igazságtalan bérfeszültséget szül? — Elmondtam akkor és most is ajánlom: központi intézkedést kellene hozni. Mire gondolok? Aki csak úgy kilépett és vándorol, egy ideig az • új helyen ne kaphasson magasabb fizetést, tiltsák meg az összes vezetőnek. Essék más elbírálás alá az, áld családi, Vagy egyéb elfogadható indokkal szünteti meg munka- viszonyát,* és ledolgozza a felmondási időt — rá ne vonatkozzék az előbb említett korlátozás. Miután Göndöcs Ferencné elmondta megfontolásra érdemes javaslata!. így foglalja össze véleményét a megyei pártértekezlet munkájáról: „Jobban megvilágosodott előttem a nőkérdés, kristályosuk bennem a gazdaságvézető mai teendője”. SOMI BENJAMINNÉ VÁLLALATOK! SZÖVETKEZETEK*. A Szekszárdi Vasipari Vállalat Tolna megye területén OLAJKALYHÁK javítására KAPACITÁST KERES. Szerződéskötés a vállalat termelési osztályán Szekszárd, Rákóczi u. 13. sz. (132) A Tolnai Áfész fácánkerti szabadkasszás italboltjába (havi 50 ezer Ft forgalommal) VEZETŐT KERES. Jelentkezés a központi iroda kereskedelmi főosztályán, személyesen vagy írásban. Tolna Deák F. u. 94. (212) Dombóvári Városi ^Tanács egészségügyi osztálya ápolónői Állást hirdet az újonnan létesülő szociális betegotthonhoz. Jelentkezni lehet az egészségügyi osztálynál. (186) Bonyhád húsz éves mérlege Bonyhádon nyolcszáznegy- venkét lakás épült a tanács- rendszer két évtizede alatt. A lakások közül nyolcvanhárom OTP társas-, illetve sorházaltban kapott helyet. Elkészült a húsz év során 7,2 kilométer út 19,5 kilométer járda, 12 kilométernyi villanyhálózat, 30 kilométer vízvezeték. A három és fél millió forintért . létesített szennyvíztelephez majdnem 8 kilométeres vezeték- hálózat csatlakozik. A már nagyközség rangra emelt járási székhely szépítése érdekében negyvennégyezer-nyolcszáz négyzetméter területet parkosítottak. A nagyközség lakosságának belső átrétegeződését jellemzi, hogy a korábbi 2— 2500 munkás helyett ma 6200 dolgozik Bonyhádon. Nem hiányzanak a szép tervek sem. A negyedik ötéves tervben 850 lakás épül majd. A község bel- t®rületét I számú zónának minősítették, ahol kétszintesnél alacsonyabb új házakat nem szabad építeni. Az építendő lakások közül hatvan, öt társasházba, százhúsz pedig harminc sorházba kerül. A Szekszárdi Nyomda felvételre keres női munkaerőket könnyű fizikai munkára Jelentkezni ’ lehet a nyomdában. ■ (187) Népújság 3 1970. november 15,
