Tolna Megyei Népújság, 1970. november (20. évfolyam, 257-280. szám)

1970-11-13 / 266. szám

Reform, forradalom o , és nemzeti függetlenség

Megrendezték a III, helytörténeti konferenciát Szekszárdon

Kitüntették

a politikai irodalom terjesztőit

Része a párt ideológiai és nevelőmunkájának

Tegnap délelőtt került sor Szekszárdon, a régi megyeháza közgyűlési termében hét intézmény és társadalmi szervezet együttes rendezésében a III. helytörténeti konferencia megrendezésére. Csajbók Kálmán, a Hazafias Nép front Tolna megyei Bizottságának titkára, a Tolna megyei Helytörté neti Bizottság elnöke köszöntötte a megjelenteket, köztük Varga Jánosnét, a Művelődésügyi Minisztérium levéltári főosztályának he lyettes vezetőjét, dr. Babies Andrást, a történettudiAnányok dók torát, a Dunántúli Tudományos Intézet igazgatóját, és dr. Tam ás Istvánt, a Nemzeti Múzeum főigazgató helyettesét.

Reform, forradalom és nemze ti függetlenség címmel dr. Bán- kuti Imre kandidátus, a Magyar Nemzeti Múzeum osztályvezető helyettese tartott előadást, az 1825 és 1818 között hazánkban lezajlott társadalmi formaváltásról, és a feudális társadalmi osztályok reformkorban betöltött szerepéről. Dr. Bánkuti Imre kandidátus előadását négy korreferátum egészítette ki, ez időszak speciális^ megyei eseményeinek ismertetésével. Kisasszondy Éva, a megyei levéltár segédlevéltárosa „A magyar nemzeti nyelv meghonosítása Tolna megyében”, Kiss László, a Palánki Mezőgazdasági Szakközépiskola igazgatóhelyettese „Tol na megyei törekvések a gazdaság alakulásáért”, dr. Holta László, bonyhádi középiskolai igazgatóhelyettes „Tolna megyei középisko iák a reformkorban”, és dr. ^Puskás Attila, a megyei levéltár igaz gatója „Tolna vármegye középnemesei küzdelmeinek szerepe a reformkorban” címmel tartott korreferátumot. Ezt követően Lau day Sándor, högyészi nyugdíjas pedagógus, Szalai Károly, dunaföl dvári gimnáziumi tanár, tCsepre- gi Béla sárszentiőrinci lelkész, dr. Miszlai György, szekszárdi nyugdíjas és Tóthné, dr. Mérey Klára, a Dunántúli Tudományos Intézet munkatársa szólalt fel. Az öt hoz zászóló, a helytörténeti ^ kutatások jelentőségéről és fontosságú ról beszélt, s közülük többen is egy megyei helytörténeti monográfia készítését sürgették.

A délutáni órákban a konfe rencia több résztvevője megtekintette a régi megyeháza épületé ben újonnan átalakított Tolna megyei Levéltárat.

— Az 1830-as évekre a feudális társadalom végső, elavult, antagonisztikus válsága alakult ki Magyarországon. A kérdés az volt, hogy ezt a helyzetet felismerik-e a kor társadalmi osztályai? — kezdte előadását dr. Bánkúti Imre kandidátus, majd azt taglalta, hogy a feudális társadalom anyagi szférájából fakadó szükségszerűség miként vált a mélyreható, minden oldalú társadalmi válság mozgató rugójává, s ezt miként fogadták és ismerték fel a társadalmi osztályok.

— A helyzet 1810-től érik. A válság okai között a felületes szemlélő a termés értékesítésének problémáit tarthatja, a valóságban azonban ezek az okok a magyar termelési módban keresendők. A robot alkalmatlan ' volt az árutermelésre, belső piac jóformán nem létezett, s a helyzetet súlyosbította a vámrendszer, az adófizetési rendszer, amely az ország függő helyzetéből következett.

Az osztályok anyagi helyzetéről szólva, az előadó elmondotta, hogy az uralkodó osztályhoz tartozó mintegy 140 000 családból csupán néhány tucat volt a nagybirtokos, néhány száz a birtokos nemes, s a többséget a szinte teljesen vagyontalan kisnemesek és bocs- koros nemesek alkották. Ilyen körülmények között az európai piac megkívánta verseny- képességhez nélkülözhetetlen termelési mód modernizálását csak a nagybirtokosok voltak képesek végrehajtani.

— A birtokos nemesség arculata és magatartása ilyen formán — folytatta — eléggé ellentétes volt. A nagybirtokos nemesség csekély rétegén kívül, egy számban sokkal jelentősebb réteg eladósodott. Ennek a rétegnek tulajdonképpen érdeke fűződött a polgári átalakuláshoz, de a jelenlegi helyzetet nem megszüntetni, csupán módosítani kívánta, mivel a földtulajdonhoz és a jobbágymunkához továbbra is ragaszkodott. A reformokat csak lassú ütemben íívánta végrehajtani. Mellettük azonban a reformkorban jgyre inkább hangot kap egy óval radikálisabb nézeteket /álló réteg. Ebben az időszakján a magyar polgári rél°g — amely számra szinte elhanyagolható, jelentéktelen •olt — gerincét keretiedé tőkések alkották, akik öbbségükben idegen szárma- -.ásúak lévén, nem voltak képesek vezető szerepet betölteni az átalakulás folyamatában.

— Az újabb kutatások szerint a polgári fejlődésben, a falvakban és a városokban megindult kispolgáriasodási folyamat is szerepet kapott. Ezek a társadalmi csoportok is az érlelődő forradalom mellé álltak.

— így vált Magyarországon a megoldás szempontjából a jobbágyság a legfontosabb osztállyá. S hogy ez így alakulhatott, annak legfőbb oka az volt, hogy történelmi szükség- szerűséggé vált a jobbágyrendszer teljes egészének maradéktalan felszámolása, amelyet a földbirtoklás problematikája vetett fel.

Az előadó ezután Széchenyi István és Kossuth Lajos személyiségének a reformkorban betöltött szerepét elemezte, Széchenyiről szólva cáfolta a polgári történelemfelfogás rajzolta „magányos hérosz” elméletét, a marxista történelemfelfogás állásfoglalásával, a történelmi személyiség és a társadalmi osztályok helyes viszonyának megmutatásával. Elmondotta, hogy Széchenyi forradalmisága műveiben található, amelyek, a kor küzdelmeivel kölcsönhatásban íródtak, de módszerbeli elképzelései, programja tartalmának korlátáit is jelentették. Kossuth képes volt 1841-től lényegesen előbbre lépni, s a nemzeti függetlenséget és az önrendelkezési jogot a gazdasági oldalról megközelítve meghirdetni politikai programját.

— A reformkor két évtizede felemás, a feudális viszonyokat lényegesen nem érintő változásokat hozott. Az alapvető problémák megoldására a reformkor nem volt alkalmas, erre csak a forradalom volt képes. A kettő — mármint a reformkor és a forradalom — nem egymást kizáró folyamat, hanem az előző magasabb szintű folytatása az utóbbi. A kettő nem szemben áll egymással, hanem kölcsönösen feltételezi egymást. A reformkor leglényegesebb eredménye, hogy elhatárolta egymástól a haladó és a visszahúzó erőket. Ami meghatározta a további fejlődés útját, az az a körülmény volt, hogy az árutermelő nemesség betöltheti egy adott történelmi szituációban a polgárság szerepét, de sohasem lesz azonos azzal, mivel mee tartja a feudális rendből ma "óval hoztbtt jeli- .zőket, — fejezte be. előadását dr. Bánkuti Imre kandidátus.

A nemzeti függetlenség és a polgári átalakulás szorosan összefüggött 1825 után. A nemzetté válás egyik feltétele pedig a modern magyar nyelv megteremtése volt. A magyar nyelv hivatalossá tétele során nyílt harc alakult ki az ortoló- gusok, a maradiak, és a neoló- gusok, a haladók között. A mozgalomnak egyébként két arca volt. Már kezdeti szakaszában a nemzeti függetlenségi törekvések mellett megmutatkoztak a nemzetiségek elnyomására irányuló törekvései is. A magyar nyelv hivatalossá tételének harcában a vármegyék —, s különös tekintettel Tolna vármegye — szerepéről beszélt referátumában Kisasz- szondy Éva segédlevéltáros. Sok érdekes adat között beszámolt arról, hogy Tolna vármegye saját hatáskörén belül 1832-ben tette hivatalossá a magyar nyelvet, ezzel mintegy évtizeddel megelőzve az országos intézkedést.

Kiss László palánki igazgatóhelyettes a korszak megyei, gazdasági átalakulásáról beszélt, hangsúlyozva abban Csapó Dániel, Bezerédj István és Sztankovánszky Imre szerepét. Dokumentumokkal igazolta, hogy a harmincas években miként lendült fel vármegyeszer- te a birkatartás, s ezzel a gyapjútermelés, a selyemhernyó-tenyésztés, s a selyemszövés, milyen intézkedések segítették a gyógynövény, a dohány-, és a kender-termesztést, s mindez miként érintette az ittlakók gazdasági és kulturális helyzetét.

A reformkorban nagy különbségek voltak az ország középiskolái között, s ez nem csupán felekezeti különbségből adódott. A megyében ez időben két középiskola működött; egy I evangélikus, magyar nyelvű | Sárszentlőrincen, és egy ma- I gánjellegű, német nyelvű Nagy- ! székelyben, amely néhány év ^ után átköltözött Gyönkre. A két iskola megalakulásának és működésének körülményeiről , beszélt dr. Kolta László, bony- j hádi iskolaigazgató-helyettes.

A korreferátumok sorát dr. Puskás Attila levéltári igazgató kiselőadása zárta. Részletesen az 1825. és az 1847. évi reform-országgyűlések Tolna vármegyei előkészítéséről beszélt, arról, hogy a vármegye milyen megbízatásokkal látta el országgyűlési követeit követi utasításaiban, s e megbízatásokból melyek váltak valóra. A követi utasításokból nyilvánvalóvá lett, hogy Tolna vármegye az átalakulás folyam" tának e két jelentős dó idején a haladó erők oldalán állott.

*

A III. megyei helytörténeti konferencia, a magyar történelem egyik legbonyolultabb, ellentmondásoktól leginkább terhes időszakát, de egyik legszebb, leghumánusabb időszakát tűzte napirendjére, amikor a reformkort választotta témájául. A korreferátumok érdekes adatokat tártak a jelenlévők elé. Éppen ezért azok ismertetésére a későbbiek során visszatérünk.

itif nv éva

Népújság 3

1970. november 13.

Tegnap délelőtt Szekszárdon, a megyei pártbizottság kis tanácstermében a politikai irodalom terjesztésében több éven át kiemelkedő munkát végző aktívákat tüntettek ki. Az ünnepségen megjelent Tolnai Ferenc, az MSZMP Tolna megyei Bizottságának titkára, Bakács István, a Kossuth Könyvkiadó főosztályvezetője, Jármi Ernő, a Kossuth Könyvkiadó vidéki terjesztési osztályának vezetője, Háhn László, a Kossuth Könyvkiadó Tolna megyei Kirendeltségének vezetője.

István József, a megyei pártbizottság osztályvezetője méltatta a politikai irodalom terjesztőinek munkáját és hangsúlyozta; — Munkájuk nem egyszerűen gazdasági tevékenység, hanem szerves része a párt ideológiai és nevelőmunkájának. Csupán néhány számmal támasztom alá, hogy az utóbbi években menynyivel emelkedett a Kossuth Könyvkiadó kiadásában megjelent politikai irodalom alkotásainak forgalma megyénkben. 1962-ben 350 ezer forint, 1965-ben 460 ezer forint volt. 1970-ben pedig már 617 ezernél tartunk. Míg 1968- ban Tolna megye a politikai irodalom terjesztésében a 18.

Évek óta visszatérő gond Szekszárd piaci ellátása. Számtalanszor elhangzott a kívánság, hogy a környékbeli termelőszövetkezetek több zöldséggel, gyümölccsel, egyéb termékekkel járuljanak hozzá a város ellátásához. (Annak idején a felépült új vásárcsarnokban többször állt üresen stand, mert nem volt Vállalkozó az üzemeltetésre.)

Jelenleg már szűknek bizonyul a vásárcsarnok, és a termelőszövetkezetek is igyekeznek kilépni a gazdálkodás korábbi szűk köréből. így találkoznak most a szövetkezetek törekvései a város megnövekedett igényeivel — ennek gyakorlatra fordítása lesz a vásárcsarnok bővítése. (Ezzel egyébként a tervek már a vásárcsarnok építésekor is számoltak.)

A bővítést most öt termelő- szövetkezet — az őcsényi, a bátaszéki, a /tolnai, a bogyiszlói, a medinai — egyszerű együttműködés keretében vállalta. Erről tárgyaltak tegnap délelőtt a tsz-szövetségben az érdekelt szövetkezetek, a városi tanács és a TÖVÁL képviselői.

Az új vásárcsarnok a jelenlegire merőlegesen épül fel, a Halközzel párhuzamosan, 454 négyzetméter alapterülettel. Baromfi- és tápárusításra, élőhal- és bontotthal-, zöldség-, gyümölcs-, konzerv-, ital-, élelmiszerárusításra rendezik be, és pecsenyesütő rész is kap helyet, a jelenlegi csarnokhoz hasonló elrendezésben. Az építési költségek mintegy hárommillió forintot tesznek

helyen volt, 1969-ben a hetedik helyre került. Reméljük, hogy az idei év jó eredménye a még előkelőbb hely biztosítéka.

Ezt követően Istváft József, a politikai irodalom népszerűsítéséért bronz emlékplakettet adott át János Jeromosnak, a bonyhádi járási pártbizottság titkárának. (Tolna megyében először került sor plakett átadásra.) A politikai irodalom terjesztésében végzett

tízéves munkájáért aranykoszorús jelvényt kapott Csapiáros Lajosné (Népbolt Vállalat), Diósi István

(Tamási), Fekete Jenő (bogyiszlói tsz). Esküdt József (dombóvári MÁV), özvegy Kiss Józsefné (Dombóvári Kesztyűgyár), Kutas! Mihály (Gépjavító Vállalat), Szegedi Károlyné (Népbolt Vállalat)# Vadkerti József (Bátaapáti), Ventner Józsefné (Dalmandi Állami Gazdaság).

Az ötéves munkájáért ezüstkoszorús jelvénnyel tüntették ki a következőket: Borda József

(miszlai, tsz), Fáik József (Bonyhádi Cipőgyár), Fehér Lászlóné (Decs, Háziipari Szövetkezet)# Forrai Fábiánná (Bonyhádi Cipőgyár), Györgyös Istvánné (Bonyhádi Cipőgyár), Hargitai Sándor (megyei tanács), Havasi Ödönné (Bonyhádi Cipőgyár), Kajtár János (Szekszárd Városi-Járás! Rendőrkapitányság), Kovács József (Bölcske, tsz). Kökönyei Já- nosné (Dalmandi Állami Gazdaság), Makra Károly (pári erdészet), Nieder Imre (pári tsz)# öbermáyer László (dunaföldvári áfész), Szakó Béla (Dalmandi Állami Gazdaság), Szondi Sándorné (Ozora. tsz.) Varga Istvánné (Gabonafelvásárló Vállalat, Szekszárd).

ki. A városi tanács a fűtő- berendezés átalakításának — a szénről az olajfűtésre való átállítás — költségeit vállalja, azonkívül az építkezés megkezdéséhez, anyagbeszerzésre bizonyos előleget is folyósít.

Igen élénk vita folyt az építkezés befejezésének határidejéről. A termelőszövetkezetek és a városi tanács kívánsága az volt, hogy a TÖVÁL lehetőleg a nyár elejére fejezze be az építkezést, de erre a vállalkozás igazgatója és főmérnöke nem mert határozott ígéretet tenni. (Az építtető öt termelőszövetkezet közül három tagja a TÖVÁL-nak!) Végül is olyan megállapodásra jutottak, hogy őszi befejezési határidőt jelölnek ki, de a TÖVÁL vezetői a jövő év első negyedében nyilatkoznak; hogyan tudják a határidőt előrehozni. Az építkezés költségeit tekintve, kötött árra született megegyezés.

Az építkezést az építtetőkkel együtt a városi tanács sürgeti, mondván; nem mindegy a város piacról élő lakosságának, mikor „lép be” a vásár- csarnok új szárnya az áruellátásba.

Az áruválasztékról elsősorban az öt szövetkezet gondoskodik, de megállapodást kívánnak kötni a Halértékesítő Vállalattal és más szövetkezetekkel is.

A TÖVÁL, hogy úgy mondjuk, kedvező lehetőséget kapott: az építkezést befejezheti határidő előtt.

Öt tsz együttműködése révén bővül a szekszárdi vásárcsarnok

Hogyan gyümölcsözik a fogyasztók javára a kétirányú érdekeltség

/