Tolna Megyei Népújság, 1970. október (20. évfolyam, 230-256. szám)

1970-10-11 / 239. szám

I Emlékezés Huszonöt évfe Dr. Solymosi Mihály rendőr ezredes nyilatkozata Nyugodt politikai és gazdasági légkörben, boldo­gan ünnepelte népünk, hazánk felszabadulásának hu­szonötödik évfordulóját. Olyan atmoszférában, amely­re a közrend és a közbiztonság szilárdsága jellemző. Ezek megnyugtató voltára tavaly novemberben hatá­rozatban mutatott rá a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, — miután igen alaposan elemezte és elismerően értékelte a belügyi szervek munkáját. Sikereink alapja a párt politikája, ennek a politi­kának egyik hatékony segítője a rendőri tevékenység. Felszabadulási, jubiláns cikksorozatunk nem lehetne teljes, ha ennek keretében nem emlékeznénk meg a rendőrség helytállásáról, Tolna megyei fejlődéséről. Dr. Solymosi Mihály rendőr ezredest, a megyei párt-vb. tagját, aki megyénknek 1959 óta rendőr- főkapitánya, kértük meg, tájékoztassa erről olvasóin­kat. Dr. Solymosi Mihály elvtárs részint személyes ta­pasztalataira emlékezett, részint azokból az adatokból nyújtott ismertetést, ame'yeket megyénk rendőrségének történetére vonakozóan munkabizottság gyűjtött össze. — 1945. március 19-ével megyénk egész területe felszaba­dult, megkezdhettük új világunk alapjainak lerakását, — emlé­keztetett a nagyszerű órákra dr. Solymosi Mihály. — Az alapo­zás egyetlen mozzanata sem választható el pártunktól, a Szov­jetunió barátságától. Az idősebbek személyes tapasztalataik birtokában állíthatják, hogy ahol az első szovjet katona meg­jelent, ott azonnal erőfeszítések történtek a rend megteremtése, a termelés megindítása érdekében. A Tolna megyeiek okkal emlékeznek tisztelettel és szeretettel olyan férfiakra, mint pél­dául Davidov kapitány, Szekszárd város első katonai parancs­noka. Tokárjev alezredes, Davidov elvtárs politikai helyettese; Babin őrnagy, Bonyhád első városparancsnoka. Pártunk már a kezdet nehéz óráiban igyekezett hasznosítani azt a forradalmi fontosságú felismerést, hogy a rendőri munka politikum, ezért egyes tagjait pártmunkaként kötelezte a rendőri szolgálat el­látására. I — Melyek voltak a legfőbb gondok 1945 végén, 1946 elején? — Kezdeném azzal, amit mindenki látott: a szegénység. Miatta kellett beérni „egyenruhaként” vörös vagy nemzeti színű karszalaggal. Míg a spekulánsok örömére mindinkább el­hatalmasodott az infláció, s az újgazdagok a dolgozók rovására harácsoltak vagyont, a személyi állomány tagjainak alig volt mibe öltözniök. Ezt érzékelteti a Tolna megyei körzeti szem­lélő korabeli jelentésének egy részlete: „A ruhák nagy száza­léka oly rossz állapotban van, hogy azokat a bajtársak fel­venni szinte röstellik. Ajánlatos lenne foltnakvalót kiadni, hogy ezáltal a szakadt részeket el tudják tüntetni.” A rendőrök ru­házata csak 1946 telére vált elfogadhatóvá. A technikai felsze­relést az egész megyében mindössze egy-két autó, néhány jó­rossz kerékpár, s néhol mutatóba egy, roncsból helyrehozott motorkerékpár jelentette. Fegyverzet dolgában sem áll­tunk a legjobban. Az anyagilag hátrányos helyzet sem riasztotta vissza azonban a pártban, a jövőben bízókat, hogy vállalják a megpróbáltatásokat. A párt harca a hatalomért a testületen belül is folyt. A kommunista párt tagjainak száma — gyakor­latilag azonos összlétszámon belül — 1945-ről 1946-ra több mint kétszeresére emelkedett; ebben az időben körülbelül minden harmadik rendőr volt a Magyar Kommunista Párt tagja. A parlamentben igen erős Kisgazdapárt viszont már csak a sze­mélyi állomány egytizedét vallhatta tagjának. Munkánk leg­fontosabb feltétele, a személyi állomány forradalmi érzülete adva volt. Igen rövid, mindössze hathetes tanfolyamon kellett — és sikerült — elérni, hogy a forradalmi lelkesedés öntuda­tos forradalmisággá érjen. A leglényegesebb szakmai ismere­teket ugyanezen a másfél hónapos kurzuson sajátították el a hőskor rendőrei. ■ i — Mi volt megyénk rendőrségének első feladata? — A menekülő fasiszták lerombolták és kifosztották az országot, a köztörvényi bűnözőket a börtönből rászabadították hazánkra. Kézre kellett keríteni ezeket, s szinte velük egy- időben elfogni a politikai bűnözőket: a háborús bűnösöket, nyilasokat és más hazaárulókat. A politikai bűnözők bíróság elé állítása már kezdetben erősítette a rendőrség tekintélyét. Se­gített eloszlatni a földhöz juttatottak olykor tapasztalható ag­godalmait. A néphatalom megyénkben 155 000 holdat, kis híján ötezer házhelyet, nyolcezernél több családi házat juttatott az arra érdemes rászorulóknak. Kapott házat-földet az a hozzá­vetőleg 4500 székely család is, amely 19.45-ben települt le Tol­nában. A ki- és betelepítés az országosnál nagyobb arányban érintette megyénket. A kommunisták idejében felfigyeltek arra, hogy a fasizmus hívei szeretnék lejáratni minden, a hitleriz- mus ellen tanúsított megmozdulás hitelét, s hogy fegyver­tárukból a nemzetiségellenes uszítás sem hiányzik. Finom poli­tikai érzék, jókor alkalmazott erély, — ezeknek köszönhetjük, hogy a negyvenes évek második felének modern népvándorlása idején megyénkben csak egyetlen nagyobb rendzavarás tör­tént. Mindössze két napig tartott. Természetesen, a politikai bűnözök ellen vívott harc közepette a spekulánsok, a feketé­zők üzelmeit sem nézte a rendőrség tétlenül. — Kerületi kapitányságok, körzeti szcmlélöségek megszűntetése után, 1950-ben alakultak a megyei rendőrkapitányságok. Mi rejlik a nevek változása mögött? — Az elnevezések és a szervezeti formák változása a tár­sadalmi-gazdasági és a közigazgatási változások nyomában járt. Ez idő tájt alakultak ki azok a szakterületek, amelyeknek mű­velői pontosabban körülhatárolt rendőri feladatokkal — pél­dául a társadalmi tulajdon védelmével — foglalkoznak. Ekko­riban állítottak a megyei Rendőrkapitányok mellé politikai he­lyettest. A politikai helyettes segítette a rendőri párt-alap- szervezeteket, mozgósította, lelkesítette a személyi állományt. — Ezredes elvtárs, a rendőrség és a sajtó között állandósult őszin­teség jegyében legyen szabad egy 1954 évi adatra vonatkozóan kü­lön megkérdeznünk. Abban az esztendőben több mint két és fél ezer embert ítéltek el megyénkben a bíróságok, s körülbelül négyszer ek­kora volt a szabálysértés miatt feljelentettek száma. Indokolt-e arra gondolnunk, hogy a mozgósítás vetése túlságosan bő aratást ered­ményezett? — Az ötvenes évek politikai hibáitól a rendőri vezetés, a rendőri gyakorlat sem tudta függetleníteni magát. A vezetők és a beosztottak — hasonlóan a termelésben foglalkoztatott dol­gozókhoz — arra törekedtek, hogy többet produkáljanak. Ám a „több” követelményének könnyebb eleget tenni, mint a „jobb”-nak ... A rendőri tevékenység minőségét számos tényező összevetése, elemzése alapján lehet csak helyesen értékelni. Már több mint tíz éve világosan látjuk, hogy nem az a jó rendőr, aki halmozza a szabálysértési feljelentéseket, hanem az, aki szabályszegés láttán differenciál: tanít, figyelmeztet és csak szükség esetén büntet. A hibák kijavítására, — mint isme­retes —, az MDP Központi Vezetősége 1953 júniusában hozott határozatot. A helyes nézetek formálása a törvényesség szi- lárdulásával, ez pedig a rendőrség tekintélyének növekedésével járt. A lakosság és a rendőrség kapcsolata 1955-re annyira har­monikussá fejlődött, hogy ez lehetővé tette a segédreriöóri — mai alakjában: önkéntes rendőri — testület megszelvezését. Ezzel párhuzamosan alakult ki a rendőrségi körzeti megbízot­tak hálózata. Őszinte örömmel hangsúlyozom, hogy ez a szer­vezeti forma mind országosan, mind a mi megyénkben bevál­totta a hozzá fűzött reményeket. A körzeti megbízottak és az önkérttesek rátermettek, hivatásszeretők. — Mint emlékezünk, a felsőbb párt- és állami vezetés ingadozása, a revizionizmus előretörése, a politikai zűrzavar megadályozta a rend­őrséget abban, hogy 1956-ban egységesen és erélyesen lépjen fel a belső ellenséggel szemben. Sőt, Nagy Imre a néphatalom védelmezői között a szocializmus fegyveres oltalmazóit is ellenforradalmárnak bélyegezte. November elején viszont már ismét, megnyugodva láthat­tuk a járőröző rendőröket. Mi tette lehetővé ezt a gyors változást? — A magyar forradalmi munkás-paraszt kormány felhívá­sára talpraálltak megyénk kommunistái. A főkapitányságon no- vember első napjaiban megalakult a Magyar Szocialista Mun­káspárt alapszervezete. A hazánkban ideiglenesen állomásozó szovjet csapatok jelenléte, segítsége, a meglevő rendőri erő és az akkoriban megszervezett karhatalom lehetővé tett?, hogy 1957 nyarára végérvényesen leszámoljunk az ellenforradalmi erőkkel. Hűséges fegyvertársunk, a Munkásőrség 1957 tavasza óta velünk együtt őrködik hazánk belső rendjén. — Miben foglalhatnánk össze az utóbbi tíz év fejlődését? i — Pártunk kongresszusainak határozataiból, a szocializmus alapjai lerakásának, a szocializmus építésének tényáből adódtak időszerű feladataink. A mezőgazdaság szocialista átszervezése idején a fejlődést gonosz szándékkal akadályozókra figyeltünk, későhb azokra, akik a megnagyobbodott, vagy újonnan szüle­tett tsz-ek elé próbáltak gáncsot vetni, úgyszintén az ikra, akik egyéni hasznukra károsították meg a kezdet gondjaival küzdő közös gazdaságokat. Elvhű, politikailag és szakmailag képzett személyi állományunk ismereteit állandóan gyarapíthattuk. A személyi állomány műveltségi színvonalát jellemzi, hogy dol­gozóink mintegy 95 százaléka végzett — az általános iskolán túl — állami vagy belügyi iskolát, örvendetesen nagy számú az érettségizett, s egyre több az egyetemi, főiskolai végzettségű rendőr. Ebből következik az intézkedések javuló színvonala, kulturáltsága, a munka eredményeinek növekedése. Felszerelé­sünk szintén korszerűbbé vált az utóbbi évtizedek alatt; techni­kánk nagyobbrészt megfelel a követelményeknek. A közbizton­ságot és a lakosság biztonságérzetét egyaránt növeli a megye- székhelyen megteremtett URH- és a járásokban szervezett gépkocsizó járőrszolgálat. A jogpolitikai elvek szem előtt tar­tásával végérvényesen szakítottunk a mennyiséget fetisizáló szemlélettel. Ennek köszönhető az a politikailag nagyon fontos tény, hogy ártatlan ember nem kerül a bíróság elé A lakosság és a rendőrség kölcsönös bizalmának növekedése reményt nyújt egyes bűncselekmény-fajták számának csökkenésére; jószándé­kú emberek szinte naponta hívják fel az önkéntes és a hiva­tásos rendőrök figyelmét olyan körülményekre, amelyek meg­szüntetése kizárja bűncselekmény elkövetésének lehetőségét. Időszakonként még előfordul, hogy egyes bűncselekménv-fajták elszaporodnak, mások csökkennek. Az évek tapasztalatai alap­ján állítom, hogy a bűncselekmények száma évről évre csökke­nő tendenciát mutat. A megelőzés és a felderítés színvonala emelkedik. — Milyen jellegű bűncselekmények száma növekedett az utóbbi időben? — Jelenleg nagy gondot okoz az utóbbi hetekben elszapo­rodott betöréses és egyéb lopások száma. Optimista vagyok abban, hogy e területen is rövidesen rendet teremtünk. Ehhez is kérjük megyénk lakosságának aktív támogatását. Azon dol­gozunk, hogy a közrend és a közbiztonság további szilárdításá­val köszönthessük pártunk tizedik kongresszusát, — fejezte be lapunknak adott nyilatkozatát dr. Solymosi Mihály rendőr ezredes, a Tolna megyei Rendőr-főkapitányság vezetője. Nők „ellenzékben1' ? T úlzás nélkül állítom, le­esett az állam azt hall­gatván, hogy. ellenzői akadnak — és éppen a nők körében — azoknak a nőpo­litika irányát megszabó párt- határozat szellemében született intézkedéseknek, amelyek út­törő módon egy-egy ipari és mezőgazdasági üzemünkben az édesanyák helyzetét kívánják javítani. Az elmúlt hónapban igen sokat foglalkozott a rádió, te­levízió, sajtó a nők, s első he­lyen az anyák társadalmi, gaz­dasági helyzetével. E tényt megnyugvással könyvelhetjük el. Joggal kelt azonban nyug­talanságot a számba vett tenni­valók megvalósításának küszö­bén az. hogy az egyes, üze­menként, vállalatonként más- más módon segíteni kívánó intézkedéseket nem az egyes üzemek, vállalatok, intézmé­nyek férfi dolgozói támadják, hanem maguk a nők. Tanulságos az eset, leírjuk... Egyik ipari nagyüzemünk munkáskollektívája gondos előkészítés után úgy döntött, hogy a kisgyermekes édes­anyák részére minden héten biztosít szabad szombatot, vál­lalva az érintett nődolgozók hiányzásából fakadó munkaidő­többletet. A döntés egyedül­álló és tulajdonképpen megér­demelné a külön méltatást is, hiszen bizonnyal nem volt könnyű az egyhangra találás, nyilván érvek és ellenérvek csatáztak. Valószínű esendő emberségünk is jelen volt a kollektív vállalást-tévők dön­tést megelőző vitáiban. Itt most a végeredmény a fon­tos, mert a végeredmény nagy­szerű. Az üzem nődolgozói kö­zül azQk az édesanyák, akik kisgyermekük révén voltak jo­gosultak az így megszaporo­dott szabad szombatokra, bol­dog megelégedéssel köszönték a segítőszándékot, s természe­tesen igénybe is vették az anyaságukat ily módon is meg­becsülő lehetőségeit. Örömük azonban nem maradt sokáig zavartalan, mert az üzem éle­tében oly nagyszerű vívmányt előbb névtelenül, majd név­vel torpedózni kezdték, de nem a férfi munkatársak, ha­nem a nők... M ásutt, egy másik kollek­tíva úgy döntött, hogy a jól dolgozó kisgyer­mekes édesanyák helyzetén — esetenként és a lehetőségek határán belül — jutalomsza- badságga] javítanak, mintegy megakadályozandó, hogy a kisgyermekes nődolgozók évi szabadságukat és ezenfelül fi­zetés nélküli szabadságukat vegyék csak igénybe valahány­szor a gyerek betegsége mi­att kénytelenek munkahelyük­től távolmaradni. Itt is hiá­ba döntött a közösség egyön­tetűen. Ebben az esetben is a nők voltak a kifogásolók, méltatlankodók, ellenzékbe vo­nulók. Igen, jól sejti az ol­vasó: azért, mert őket pilla­natnyilag nem érintették a kedvezmények. A z idézhető példák tára — sajnos — mind gazda­gabb, bár könnyű szív­vel mondanánk le az effajta „gazdagodásról”, mert a neje gazdasági, társadalmi hely­zetén változtatni, javítani kí­vánó helyi intézkedések ki­alakuló ellenzéke politikai képzetlenséget bizonyít, s olyanfajta emberi, erkölcsi rö­vidlátást. ami méltatlan a tet­teiben, gondolkodásában mind­inkább szocialista emberhez. óa —

Next

/
Thumbnails
Contents