Tolna Megyei Népújság, 1970. október (20. évfolyam, 230-256. szám)
1970-10-11 / 239. szám
/\ CM^c Vaj tán keresztül Pálfát sokan Tolna megye legeldugottabb községének tekintik. Nem is egészen alaptalanul. Kövesúttal csak a szomszédos Fejér megyén keresztül kapcsolódik Tolnához- Az autóutasnak — ha nem akar földúton menni — először tehát el kell hagyni a megye területét, hogy megközelíthesse az egyébként nagyon régóta Tolna megyéhez tartozó Pálfát. A Fejér megyei Vajtánál ágazik el errefelé a kövesút. s az nem is vezet tovább e falunál. Vasútállomása is Vajta. Mostoha közigazgatási helyzetéért bizonyos mértékig kedvező környezete kárpótolta. Termékeny síkság, majd nyugatról szelíd dombok övezik. Régebben vizes, lapos terület alkotta Pálfa közvetlen környékét i$, amelyből csak itt-ott emelkedett kd egy kis szigetecske. A Sió és Sárvíz csatorna megépítésével — XIX. század — vált fokozatosan művelhetővé a vidék, s alakultak ki a termékeny szántók. Pálfa környékén bőven terem úgyszólván minden a Kárpát-medencében elterjedt növény, kezdve a búzától a kenderen, dohányon, dinnyén keresztül a takarmányféleségekig. Az öreghegyen még a helyi szükségletre elegendő bor is megtermett a régebbi időkben. Ez a mező- gazdasági ágazat azonban nem vált különösebben jelentőssé, napjainkban pedig sok tekintetben visszafejlődik. Szövetkezeti közösségben Pálfán a Tanácsköztársaság idején is volt termelőszövetkezet. Erről sok adat nem áll rendelkezésre, annyi azonban bizonyos, hogy a kezdeti stádiumon nem jutott túl, és az első szövetkezők meglehetősen sokat nélkülöztek, olyannyira, hogy ruhaellátásuk érdekében megyei direktóriumi intézkedés vált szükségessé. A felszabadulás után szövetkezők sem éppen rózsás körülmények közt kezdték. A fordulópontot 1960. hozta meg Ekkor már az egész falu parasztsága szövetkezetbe tömörült, a két tsz egyesült Egyetértés néven, és hazahívták elnöknek Lakos Józsefet, aki korábban innen indult el mint gépállomási és közigazgatási funkcionárius. A pálfai tsz életének, fejlődésének illusztrálására álljon itt néhány táblázat: Munkaegységrészesedés: 1960 31,50 Ft 1965 48 Ft 1966 50 Ft 1968 53 Ft ; Pálfalva t „Már a kőkorszakban élénk emberi tevékenység színhelye volt” — írja Páliéról Szeghalmy Gyula a Dunántúli vármegyék című művében. A kőkorszakból számos lelet került elő Pálfa területéről. A csiszolt kőkorszakból származó pálfai balta a szekszárdi megyei múzeumba került. 1956-ban a Sió-híd újjáépítéséhez nagyobb mennyiségű földet kellett kitermelni az egyik dombról. A földmunkálatok közben péceli, késői bronzkori és vaskori település nyomaira bukkantak. Előkerült egyebek közt egy bronzból öntött lándzsa. A régi korok emberének életére utalnak azok a tövises korongok is, amelyeket ruhadíszítésre használtak, valamint a tű és karperec. A római birodalom nyomaira a többi közt egy sírlelet utal. A honfoglalás után őseink is csakhamar megvetették itt lábukat. Egy 1241-ben kelt levél szerint bizonyos Marius mester birtoka, A legrégebbi, általunk is ismert neve Pálfalva. Egyes krónikák szerint ez a név a XIII. században alakulhatott ki. A tolnai főesperesség 1334-es tizedjegyzékén is szerepel Pálfalva. Mátyás király adomány levelében ugyancsak Pálfalva néven található rá utalás. Eszerint a király ,,a Tolna megyében lgyő Pálfalwa és Themerkennek nevezett birtokokat, amelyek egyébként valaha Fülöp de Apor birtokában voltak”, Garai László fia özvegyének adományozta. Az adománylevélből az is kitűnik, hogy a helységet az Apor család birtokolta. A helységnév minden valószínűség szerint úgy keletkezett, hogy az Apor család egyik Pál nevű tagja kapta birtokként, s a keresztnévhez a magyar középkori szokások szerint hozzákapcsolták a „,falvá”-t. Volt idő. amikor Nagy- Pálfalvának is nevezték. A mai Pálfa név 1719. óta létezik. Ennek kétféle magyarázata is van, amint az a község kiadásra váró, kézírásos monográfiájából kitűnik. Az egyik: A szájhagyomány szerint a Kossuth Lajos (Öreg) utca keleti bejáratánál. Szabóék telkén valamikor egy Pál nevű ember- lakott. Háza előtt nagy akácfa állt, amely messzire ellátszott. Akkoriban Cece és Pálfa közt még csónakkal közlekedtek, s a csónakosoknak mindig támpontul szolgáLt ez az akácfa. Valósággal közkeletű szólássá, vált; „Tartsunk Pál fájának”. Ebből eredt végül- is a Pálfa hivatalos elnevezés. A másik magyarázat szerint a régi Pálfalva elnevezés egyszerűsödött Pálfára. Állatállomány: 1959 1966 1968 szarvasmarha — 809 db 887 db ebből tehén — 169 db 279 db sertés 30 2022 db 2400 db ebből anyakoca — 128 db 126 db juh 404 1089 db 947 db (Ebben nem szerepel a tsz-tagok igen jelentős háztáji állománya.) Áruértékesítés: 1960 1966 1968 búza 1351 q 8100 q 20 059 q kukorica 1219 q — 146 q takarmánybúza — — 618 q árpa — — 717 q burgonya 1800 q 4100 q 3572 q cukorrépa 8542 q 12 000 q 20 359 q napraforgó 255 q 160 q — dohány (zöld) — — 3223 q dohány (száraz) — — 291 q hizó marha 566 q 1705 q 1897 q hízott sertés 418 q 2495 q 4597 q juh — 50 q 142 q gyapjú 15 q 57 q 50 q tej 765 hl 4218 hl \ 8847 hl tsz-v agyon: 1959 1966 1968 állóeszközök értéke 572 769 Ft 18 334 000 Ft 33 177 000 Ft forgóeszközök 882 201 Ft 18 642 000 Ft 31 030 000 Ft fel nem oszható szövetkezeti alap 147 858 Ft 20068 000 Ft 21711 000 Ft tiszta vagyon 180 536 Ft 25 304 000 Ft 35 797 000 Ft közös vagyon 1 303 257 Ft 32 427 000 Ft 45 222 000 Ft Újratelepítés A török uralom alatt Pálfa is csaknem teljesen elnéptelenedett. és a XVIII. század elején. a nagy újratelepítések idején Pálfa is lakókra, munkáskezekre várt. A Tolna megyei községek többségétől eltérően e falut nem németekkel népesítették be, hanem magyarokkal. Ezek Dunántúl legkülönbözőbb helyeiről jöttek, csábította őket az új telepeseknek megjáró feudális kedvezmény. 1719-ben hat jobbágy és 2 zsellércsaláddal települt újjá Pálfa. A jobbágycsaládok: Horváth Péter. Varga Mihály, Gombkötő János. Király János, Bóta Márton. Gál András. A zsellércsaládok:: Patai Ferenc és Szabó István. 1920-ban újabb telepesek érkeztek, ezek is valamennyien magyarok: Szabó, Kovács, Varga, Angyal stb. Később a vallásüldözés miatt kerültek többen más vidékről — Veszprém. Komárom megyéből — Pálfára. 1735-ben 30 jobbágy és 2 zsellér, 1753-ban pedig 40 jobbágy és 21 zsellér lakta a falut. Tetőpont? Az első cigányök Az első cigányok 1910-ben jelentek meg Pálfán. Négy család: Orsós, Bogdán és két Kalányos. Ezek alapították a maá cigánytelepet a Sió balpartján. Amíg a falu összlétszáma alig növekedett pár százzal, a cigány lakosság megtöbbszöröződött, jelenleg közel háromszázra tehető. Szembetűnően növekszik az általános iskolás korúak körében is a cigány- gyermekek aránya. A pálfai cigányság életében a legnagyobb változás minden bizonnyal az. hogy leszoktak a kéregetésről, helyette dolgoznak: tsí-tag, alkalmi munkás, famunkás stb. egyaránt akad köztük, és nagyobb részük már nem putriban, hanem a falu belterületén saját házban lakik. Pálfa lakóinak száma jelenleg 2600, 1960-ban 2234 volt, a háború előtt pedig 1900 körül. A legutóbbi két népszámlálás közt jelentősen nőtt a lakosság száma. Részben azáltal, hogy időközben Felső-Rácegrest is odacsatolták. A rácegresiek száma jelenleg 274. A növekedés másik része — amint Éhl Henrik vb-titkártól megtudtuk, részben az egykor elvándoroltak visszaköltözéséből, részben más családok ide településéből adódott. A pálfai tsz meglehetősen vonzó munkahely, és részben ezzel magyarázható, hogy Pálfán bizonyos tekintetben kedvezőbben alakult a lakossági statisztika, mint másutt. A falu lakóinak száma már a múlt század elején is meghaladta az ezret. Egy 1811-es adat szerint 1160 lakója volt, 1829-ben 1236. Az időközben eltelt több mint egy évszázad alatt tehát csak kismértékben szaporodott a lakosság. A körülmények nem voltak olyan kedvezőek, hogy a falu hirtelen megduzzadjon, mezővárossá fejlődjön. A mostani lélekszáma minden jel szerint tetőpont: ennél több nem igen válható a tényezők reális figyelembevételével. A jó tsz ellenére sem. Barkóczi József kötelmei A feudális kötöttségek nyomasztó teherként nehezedtek a magyar falu lakosságára még a kapitalizálódás, a polgári átalakulás korában is. Nagyon jól tükrözi ezt az a szegödési levél a századforduló idejéből, amely a Pálfát körülvevő pusztákon érvényben volt. íme egy ilyen szegödési levél, amelyet Barkóczi József szekeres-béres részére állítottak ki. Barkóczi József egész évre 36 forintot, 480 liter búzát, 960 liter rozsot, 480 liter árpát, 6 köbméter tűzifát, 1200 öl kukoricái óidét kapott, és engedélyezték számára 5 sertés — ebből négy növendék — tartását. A szegödési levél felsorolta a kötelmeit is. A cseléd kifogás nélkül a tisztnek vagy helyettesének engedelmeskedni tartozik. A cselédnek a majorból távozni — semmi időben, sem ünnep, sem vasárnap — engedetem nélkül nem szabad. Dolgozni a szükséghez képest tartozik minden időben, tekintettel és észrevétel nélkül, még vasárnap is. Átveendő ökrei és szerszámairól mindenki felelős, azért a szándékos, vagy hanyagságból eredő károkat megtéríteni köteles. A cseléd a kimérendő szegödési gabona és takarmány ellen kifogást nem tehet. Lúdtartás tilos. Kukoricacsőszt a rendelkező tiszt jóiiáha- gyásával fogadni kötelesek. A cselédek a gazdászat bármely majorjába dologra menni tartoznak, ha lakhelyükön kívül folytonosan két hétnél tovább maradni rendeltetnek, pótlékot nyerendenek. A cselédasszonyok tartoznak kivétel nélkül, az előforduló belső munkákra az urasági tiszti lakhoz menni, ha kívántatik, kerti munkára is 12 nap. A béresek sorozat szerint ökrészkedni tartoznak, azért az ökrök által teendő károkat az illető ökrészek tartoznak kifogás nélkül megtéríteni. A cselédek éjjeli őrökként, a kirendelő helyeken sorozat szerint tartoznak szolgálatot tenni. Részegedés, káromkodás és egymás közötti czívódás szorosan tiltatik. Ha valaki lopásban — a vagy más által tett »lopás eltitkolásában útóléretnék —, úgy ha valamelyik ezen alapszabályok valamelyik pontja ellen vétkeznék, vagy pedig ellenszegülne, azonnali elbocsátás által büntettetik. minden nekie e gazdászatból járó fizetése elveszvén. a több kivettet pedig visszafizetni tartozik. Ha a gazdaság árpa illetmény helyett ugyanolyan mennyiségben kukoricát, rozs helyett pedig Il-od rendű búzával kevert rozsot mér. az ellen a cseléd kifogást nem tehet És mindezzel szemben a jogok listáját hiába keresi bárki is a szegödési levélben: a cselédnek jogai nem voltak. Nem csoda, hogy gyakoriak voltak az arató- és cselédsztrájkok. Az egyik sztrájkot éppen Barkóczi József szervezte ,,, P Á L F A
