Tolna Megyei Népújság, 1970. október (20. évfolyam, 230-256. szám)
1970-10-07 / 235. szám
Kongresszusra készülve Mérlegen: öt esztendő Életszínvonal — kicsiben és nagyban Mondják, jól élünk. Állítják az ellenkezőjét is. Akárcsak azt, hogy egyenletesen növekedett az életszínvonal, meg azt, hogy nem emelkedett. Több a jövedelem? Nagyobbak az árak is! Ahány ember, annyiféle nézőpont. Hol az igazság, ki állít valót? Hiszen aki egészen jól él, az is azt panaszolja: szeretne, de nem tud még jobban élni... Mit mondjon akkor az, aki valóban csak szerény körülmények között éli mindennapjait? Ahány em. bér, család, annyi „életszínvonal”? Igen, ha a nagy egészet molekuláira bontjuk. Az egész, meg a rész is igaz, külön-külön. Együtt azonban a való. Mert az életszínvonal: viszonyítás. Hozzátett az élet A harmadik ötéves tervről szóló törvény IV. fejezete 29. paragrafusának (3.) bekezdésé, ben ez áll: „A lakosság egy ' főre jutó reáljövedelme 14—16 százalékkal növekedjék. A parasztság jövedelme — a mező- gazdaság termelési eredményeire támaszkodva — az átlagosnál valamivel nagyobb ütemben emelkedjék”. Az élet- színvonal : jövedelmek, életkörülmények bonyolult kölcsönhatásának függvénye. Alakításában része van a bérnek éppúgy, mint az árpolitikának, a szociálpolitikának, s így tovább. Jövedelmünk is kétféle. A személyes rendelkezésű jövedelem forrása a munka. A meghatározott rendeltetésű jövedelem pedig, — mint amilyen az ingyenes orvosi ellátás, a bölcsődében lévő gyermek költségeinek állami fedezete, stb. —, társadalmi juttatások formájában járul hozzá az életszínvonalunkhoz. Tény: a törvény megfogalmazta célhoz alaposan hozzátett az élet. A reáljövedelem a tervezett 14—16 százalékkal szemben 30—32 százalékkal nőtt az 1966—1970 közötti években, a reálbérek pedig 9—10 százalék helyett 16—17 százalékkal emelkedtek. A parasztság személyes reáljövedel. me elérte a munkásokét. Tehát minden rendben? Nagyban igen, hiszen az életszínvonalpolitika célkitűzései teljesülnek, összességében minden társadalmi réteg jobban él. Kicsiben már nem ilyen egyértelmű a kép, s a társadalmi rétegek életszínvonal-emelkedése ellenére egyénileg nem mindenki él jobban, mint öt esztendeje. Növekedés, gondokkal A reáljövedelmek évi növekedési átlaga a második ötéves terv esztendeiben, 1961—1965 között 3,7 százalék volt. 1966— 1969 között 6,2 százalék. A lakosság főbb jövedelmi forrásokból származó pénzbevétele 1966-ban 98,1 milliárd forintot tett ki, 1969-ben már 126,5 milliárdot. Tengernyi pénz. S hogy van, akinek fazéknyi, másnak csak bögrényi jut belőle? önmagában ez nem lenne baj, hiszen cél volt és maradt, hogy az életszínvonal elsősorban a munkával összefüggő, differenciált reálbérek Népújság 3 1970, október 7. útján emelkedjék. A gond, a baj az, hogy ma még kevésbé van így. S ezért, hogy a családok esetében, az egy főre jutó jövedelmet tekintve — szakszerűen — „nagy a szóródás”. Azaz: azonos jövedelem esetén is jól élhet a háromtagú, s szerényen a hattagú család. Vagy: a jobban kereső, de szövetkezeti lakásban lakó esztergályos életszínvonala mérséklődik, míg gyengébb képességű, de olcsó állami bérlakást élvező társáé emelkedik... Furcsa? Igen. Ezért szükséges a munkával összefüggő jövedelemnek nagyobb súlyt kapnia az életszínvonal emelésében. Gyors, ötletszerű felsorolás: a harmadik ötéves terv esztendeiben több ízben került sor bérrendezésre (textilipari éjszakai pótlék bevezetése, egész. ségügyiek bérének rendezése, stb.). Emelték az alacsony nyugdíjakat, ma ötven százalékkal több pénzt fizetnek ki nyugdíj címén, mint a második ötéves terv esztendeiben. Bevezetésre került a 44 órás munkahét. Hétszázezer család élvezi a felemelt családi pótlékot. Megvalósult a gyermek- gondozási segély. A szocialista iparban foglalkoztatottak havi átlagkeresete 1756 forint volt 1965-ben, s 1990 forint 1969- ben... Mindez része az élet- színvonalnak. A gondoknak is alkotóeleme. A megítélés mércéje Jó dolog, s nagy vívmány, hogy a lakosság 97 százaléka élvezi a társadalombiztosítást, hogy a harmadik ötéves terv esztendeiben a nemzeti jövedelem 12 százalékára rúgtak a társadalombiztosítási kiadások. Az összes jövedelmek 75 százalékát teszik ki a munkával összefüggő bevételek, s 25 százalékát a társadalmi juttatások. Am a megítélés mércéje torz. Az emberek döntő többsége természetesnek veszi e juttatás sokat, s nem tekinti jövedelmének, életszínvonala részének! Ahogy a 2—3 százalékos reálbér emelkedését sem, amint ezt a vizsgálatok igazolják, s ezért, hogy bár 1957. óta egyetlen esztendő sem akadt, amelyben ne emelkedtek volna a reálbérek, a családok nagy többsége csak a jelentős többletet — új kereső, nagyobb prémium, stb. — hajlandó növekedési tényezőként elismerni. Azt pedig végképp nem, hogy a nemzeti jövedelemből nemcsak a fogyasztásra, hanem a felhalmozásra fordított hányad is az életszínvonal emelkedését szolgálja. Sokszor közvetlenül is, mint például a lakásépítés. (1966—1969. között évente átlagosan 62 ezer lakás épült). Azaz: ma még az embe-- rek nagyobb része csupán fizetését, a forintot tekinti ..élet- színvonalnak”. Baj ez? Kibírható. Kevésbé, hogy csupán forintokra redukált „életszínvonalat” a legtöbben elválasztják attól, amitől elválaszthatatlan: a munkától, a termeléstől. a javak előállításától. Holott csak a több munka, a jobb termék fialhat bukszát vastagító forintokat. 1969-ben 22? Vagy abban, hogy a harmadik ötéves terv éveiben a kiskereskedelmi forgalom esztendőnként átlagosan 8 százalékkal, ezen belül az iparcikkeké 9,2 százalékkal emelkedett? Kukkantsunk asztalukra? 1965-ben egy lakos 97 kg-ot fogyasztott tejből és tejtermékből, 1969-ben 111 kg- ot. Tojásból 188 helyett 218 darabot. Gyümölcsből 52,8 kg- ról 68,9 kg-ra nőtt a fogyasztás, egy főre számítva. Babkávéból 69 dkg-ról 1,20 kg-ra. Nézzük meg, mi készült nekik a gyárakban? 1965-ban 103 ezer, 1969-bén 214 ezer villamos hűtőszekrény például ... írjuk föl, mit látunk konyhájukban, szobájukban? 1965- ben ezer lakosra 114 mosógép jutott, 1969-ben 158. Hűtőszekrényből 25, illetve 80. Tévéből 82, illetve 155. S még a személygépkocsi is . . . 1965-ben ezer lakosra tíz autó jutott, 1969-ben 19. Tehát? Döntse el mindenki maga, alaposan, tárgyilagosan fölmérve. jobban él-e, mint öt éve. A nagv többség csakis igennel felelhet. S hogy ehhez az igenhez még egv támaszt adjunk: 1950-ben mindössze 300 millió forint volt a takarékban. 1965-ben 20.4 milliárd. S 1969-ben 35,1 milliárd forint ... MÉSZÁROS OTTÓ Cj pince épül Badacsonyban A Badacsonyi Állami Gazdaság Badacsonyőrsön eddig 42 szétszórt pincében tárolta borait. Sok költségei emésztett fel ez a helyzet, ezért Badacsonyőrsön új feldolgozó, palackozó és harmincezer hektoliter tároló helyiséget (pincét) épített. Az idén már 15 ezer hektoliter új termésű bort itt tárolnak. Képünkön: készítik a pince vasbetonszerkezetét. (MTI foto — Fehérváry Ferenc folv.—KS) Miben mérve? Végül is tehát miben lehetne, kellene mérni Nagyék, Kissék, Kovácsék. Szabóék életszínvonalát? Abban, hogy 1966—1969. között a nemzeti jövedelem évi átlagban hét százalékkal emelkedett, s ez a legmagasabb növekedési ütem modern történelmünk során ? Abban, hogy 1965-ben 19 orvos jutott tízezer lakosra, s A megye mezőgazdasága az országos ranglista élvonalában Ülést tartott a megyei tanács végrehajtó bizottsága Tegnap a délelőtti órákban ülést tartott a Tolna megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága. Az ülésen szereplő első napirend előadója Somorjai Sándor mezőgazdasági és élelmezésügyi osztályvezető volt. Előterjesztése Tolna megye mezőgazdasági szakember-ellátottsága, a termelés és a műszaki fejlesztés összefüggésében címet viselte. E napirend megvitatásán részt vett és felszólalt dr. Gergely István, mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszterhelyettes, dr. Szűcs Kálmán, a minisztérium szakoktatási főosztályának vezetője, Markovics János, a minisztérium munkaügyi és szociálpolitikai főosztályának helyettes vezetője, valamint Dudás József, a Tolna'—Baranya megyei állami gazdaságok pécsi központjának főosztályvezetője. Ezt követően dr. Kelemen Sándor ipari és Korsós István kereskedelmi osztályvezető közös előterjesztése került a testület elé. A közös előterjesztés a forgóeszköz-gazdálkodás tanácsi ipari és kereskedelmi tapasztalatairól számolt be. E téma megvitatásán részt vett és felszólalt Papp József, a Magyar Nemzeti Bank Tolna megyei Igazgatóságának munkatársa. A mezőgazdasági és élelmezésügyi osztály beszédes számadatokkal elkészített beszámolóját a végrehajtó bizottság határozatában dicsérte meg. Az elismerés, annak a körültekintő, minden részletre kiterjedő munkának szólt, amelynek során az osztály dolgozói elkészítették a mezőgazdaság szakemberhelyzetének jelenlegi tükrét, s a mezőgazdasági üzemekkel együttműködve tervet készítettek a IV ötéves terv idején várható szakemberszükségletre. — A jelenlegi szakemberellátottság nem áll összhangban a technikai színvonallal sem az állami gazdaságokban, sem a termelőszövetkezetekben — állapítja meg a tanulmány. — Az állami gazdaságokban a középirányitó szakemberek alacsony száma a szembetűnő, míg a termelő- szövetkezetekben mind az irányító, mind a végrehajtó posztokon hiány van szakemberekben. Ennek a helyzetnek a tudatában készült el a szakemberképzési terv, amely szerint, ha végrehajtása sikerül akkor 1975-re a dolgozó tagok közel 40 százaléka rendelkezik majd a végzett munkájához szükséges szakmai ismeretekkel. E célkitűzés elérésére rendkívül nagy szükség van, mivel a mezőgazdaság termelékenységének emelése a műszaki és technikai színvonal emelését követeli meg, s a fejlett technikai berendezéseket csak szakképzett mező- gazdasági munkásgárdára lehet bízni. Az előterjesztés élénk vitát váltott ,ki. A felszólalások közül dr. Gergely István miniszterhelyettes szavaiból közlünk néhány fontosabb gondolatot. — A IV. ötéves tervben élelmiszergazdaságunk gyors ütemű technikai fejlődés előtt áll. Az elmúlt bő évtized már biztosította a magyar mező- gazdaság helyét a világ élvonalában. 1969-ben búzaátlagtermésünk a második, kukoricaátlagtermésünk a negyedik helyet foglalta el világviszonylatban. Egyetlen más ágadat sincs hazánkban, amelynél ilyen mérvű — mintegy 300 százalékos — termelékenységemelkedés lett volna tapasztalható, mint a mezőgazdaságban. — A megye fejlődése nagyon figyelemre méltó, s teljesen egybeesik az az országos elképzelésekkel. Állat- tenyésztésben és a különböző kertészeti ágazatokban elért eredményei az országos ranglista élvonalába sorolják a megye mezőgazdaságát. Ha tartalékait is fel tudja használni bizonyos, hogy megtarthatja élenjáró szerepét. A mihiszterhelyettes a szakemberképzés fontosságáról is részletesen beszélt. Többek között kij elentette: — A korszerű technika kezeléséhez kevés 'a szakmaszeretet, ahhoz szakmai tudás is szükséges. A mezőgazdasági iskolákban már gyakorlati embereket kell nevelni. S azt a közszellemet kell kialakítani, hogy a szakembernek rangja legyen, akkor is, ha nem vezető beosztásban dolgozik. A végrehajtó bizottság a téma alapos megvitatása után különböző határozatokat hozott. Többek között kimondta, hogy brigád vezetők részére téli tanfolyamokat kell szervezni, hogy a mezőgazdasági szakemberek továbbképzését rendszeressé kell tenni, hogy egyetemi, főiskolai előkészítőket kell szervezni a megye középiskoláiban. Határozatban mondták ki, hogy a vb által tárgyalt anyagot ismertetik az illetékesekkel.
